Férjem, aki hősiesen végignézte, sőt dokumentálta szülésemet, a császármetszést az alábbi szövegben tudatta a barátokkal, rokonokkal a nagy eseményt. Mivel jobbat nem tudok kitalálni még én sem íme:


Rendkívüli híradás - 2001. szeptember 11: A new yorki ikertornyok leomlanak
Rendkívüli híradás - 2006. szeptember 11: Családunk ikerlányai világra jönnek


2006. szeptember 11-én megérkeztek ikerlányaink, Eszter Zita
(született: reggel 8:56, súly: 2800 gramm, magasság: 49 cm) és
Noémi Rita (született: reggel 8:58, súly 2600 gramm, magasság 50 cm).

Anyuka és a lányok jól vannak, apuka lábadozik (a következő néhány évtizedben).

Üdvözlettel:
Ágnes - Zoltán - Hanna


Itthon vagyunk, eltelt az első éjszaka velük. Hanna csodálja, dajkálja, simogatja, becézi őket. Persze meg kell szoknia, hogy a mellette lévő szobában éjjel két gombóc szuszog de talán büszke is arra, hogy neki egyszerre két kistestvére született. Közben pedig nem szabad egy percre sem megfeledkeznünk arról, hogy mostantól még jobban igényli szeretetünket, figyelmünket. Mindhármukat szeretem, imádom...hatalmas lett a szívem!!!

..azaz ma, vasárnap még mindig vígan lubickolnak Hanna testvérei a magzatvízben. Holnap a 8. hét kezdődik a kórházban és mostanra igazi őslakosnak számítok ott, ismerem minden sarkát, nővérét, orvosát és talán titkát is.
Hanna ezalatt az idő alatt (egyetlen nap kivételével) minden nap meglátogatott Zoltánnal. Érkezésüket már messziről hallottam, mert Hanna hangosan köszöntötte ilyenkor a takarítónéniket, az ápoló néniket és a doktor bácsikat (ez utóbbi szereinte minden olyan személy, aki fehér ruhában van). Nos, ilyenkor én, a hátára fordított bogár pozícióból felkecmeregtem és a folyosón vártam őket. Be kellett látnom azonban, hogy Hannát sokkal jobban izgatja az újszülött babák látványa, mint én. A Tesco kocsiban (értsd. kórházi babakocsi) többnyire alvó pici babákhoz és szüleikhez szinte mindig ugyanazt a két kérdést intézte babaimádó lányom: Hogy hívják? Mikor született?
Így aztán mi is megismertük Hanna közvetlensége által az összes babát és szüleit, igaz, nekem már a nagy részéhez volt szerencsém folyosói sétáim alatt.
További programjaink közé tartozott az írógépezés. Az egyik kis szobában, ahol a zárójelentések készültek szabad bejárásunk volt és Hanna Gizike diktálok-ot játszott. Nem is mondtam, hogy előszeretettel érdelkődik a betűk iránt..először a Hanna betűt keresi meg majd a többit.
Szóval az írógépezés után többnyire a súlymérés és a kávéautomata nyomkodása tartozott még állandó foglalatosságaink közé. Amíg bírtam, bújócskáztunk, fúbe pisiltünk (csak ő) a kertben.
Zoltánnal mindeközben sajnos nagyon nehéz volt két értelmes mondatot váltani és tartok tőle ez az állapot csak romlani fog ha családunk még két, kis zsarnokkal fog bővülni. Dolgozunk a megoldáson.
A kép 5. házassági évfordulónkon készült. Zoltán kiszöktetett és egy közeli, hangulatos kis vendéglőben ebédeltünk. Mondanom se kell, Hanna jelenléte miatt itt is elmaradt a meghitt beszélgetés..

...megszületnek Hanna testvérkéi. Érzem, hogy már nincs sok idő hátra pocakosságomból. Hanna is türelmetlenül várja érkezésüket, Zoltán is egyre izgatottabb, mitöbb idegesebb és nekem is egyre kényelmetlenebb a nagy pocakom.
Nem írok most semmi vicceset, semmi komolyat.Most kivételesen magamról teszek fel egy képet , aztán remélem legközelebb majd a három lányommal mosolygok rátok innen, a blog oldalairól.