RSS

2009. július 15.

Hetes


Újabb bloggeres játék. Edith rávett (igaz jó pár hete), hogy áruljak el 7 apróságot magamról. Olyanokat, amiket eddig nem meséltem senkinek és olyanokat, amelyek érdekesek lehetnek másoknak, mondjuk lányaimnak, amikor olvassák a naplóm nyomtatott verzióját. Elképzelem, amint ennél a fejezetnél tartanak és talán még meg is lepődnek kicsit..Nahát! Anya repülni akart? És azt tudtad, hogy kétszer volt menyasszony? No és miért szereti a mai napig a csorba bögréket? Nekünk miért nem sütött sosem kakaós tekercset? Tudtad, hogy szerepelt a TV-ben? Jaj, az Éj királynőt neeeeeee!

1.Gyerekkorom óta arra készültem, hogy légi utaskísérő leszek. Ezért tanultam meg kortársaimhoz képest is viszonylag hamarabb és gyorsabban angolul. Ezért nem mentem el a magyar szóbeli felvételire az ELTE-re és ezért hívtam fel helyette inkább a Malév humán osztályát egy telefonfülkéből, hogy "Jó napot kívánok, az utasforgalomban szeretnék dolgozni, van e felvétel?". (később azért levelező szakon elvégeztem a Főiskolát)Tudatosan,(majdnem) mindent bevetve jutottam el a tanfolyam kapujáig, ahol sokadszorra közbeszólt valami. A harmadik gáncsolásnál megértettem, hogy ez nem lehet véletlen. Nem harcoltam tovább a sorsom ellen. A repülőtéren dolgoztam mindvégig (kivéve a bankos kitérőt, dehát valahol meg kellett ismerkednem Zoltánnal) de a repülésről végleg lemondtam. Ha nem is félek a repüléstől, utálom a turbulenciákat és izgulok le- és felszálláskor. Szóval nem lenne belőlem jó stewardess. Biztos vagyok benne, hogy nem történt mindez véletlenül és különben is utasnak lenni sokkal kellemesebb.

2. Ha már a kettes számnál tartok, leírom, hogy Zoltán a második férjem. Előző házasságom mindössze egy évig tartott. Ne kérdezzétek miért mentem hozzá 22 évesen ahhoz a fiúhoz, akiről tudtam, hogy nem életem párja. Talán szerettem volna felnőtt lenni hamar. Hát sikerült. Egyébként pedig kár ezzel kapcsolatban kérdéseket feltenni. Bármi is az oka így kellett lennie, mert csak így találkozhattam később, szerelmemmel, gyermekeim apjával, férjemmel, társammal, barátommal azaz Zoltánnal.

3. Szociálisan érzékenynek tartom magam. Már ovis koromban az voltam. Az udvari játékok idején nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy a barátnőimen kívül azokkal is játsszak, beszélgessek kicsit, akik látványosan egyedül kapirgálták a földet vagy magányosan álldogáltak a fal mellett. Valahogy kötelességemnek éreztem ezekkel a gyerekekkel beszélgetni, játékba hívni - vagy csak vigasztalni őket. Máig emlékszem egyik pártfogoltam nevére, remélem azóta nem magányos, hanem boldog ember.
Tudom, érzem, hogy valamilyen karitatív tevékenységet fogok folytatni ha ennek eljött az ideje, mert csak így érezhetem magam teljesnek. Addig is segítek ahol tudok, bár többször megállapítottam, hogy nem is olyan egyszerű jótékonykodni ..
Mindig szívesen játszottam a csúnya vagy sérült babákkal. Hogy ne szomorkodjanak. Fokozzam? Ha választhattam, a csorba bögréből kértem a kakaót. Mert sajnáltam, hogy azt a bögrét mindig a szekrény leghátsó sorába teszi anyukám.
Felnőtt lettem, de még ma sem szívesen válok meg a kicsit sérült tárgyaimtól. Nem is tehetem. Hanna rossz néven venné tőlem. Egy ideje ő is a csorba csészéből kéri reggeli italát..

4, Kevesen tudják, hogy a középiskolában az érettségi mellé egy szakmát is szereztem. Sütő azaz pék vagyok. Bizony. A gyakorlati érettségi tételem címére máig emlékszem. Így szólt: "Számolja ki mennyi alapanyag szükséges 100 db kakaós csiga elkészítéséhez és süsse meg. "
Négyest kaptam rá, mert némelyiknek a közepe kifordult. Azóta én is kritikus szemmel nézem a boltok pultjain a szabálytalan kakaós csigákat és gondolatban leosztályozom a péket, aki készítette.

5, Részt vettem a NapTV által rendezett Riporter kerestetik versenyen. Büszke vagyok arra, hogy szinte egyedüli mezítlábasként, azaz riporteri vagy újságírói végzettség nélkül is bejutottam a döntőbe és az élmezőnyben végeztem. A kiesésemet egy nyomógomb technikai hibája okozta, ám ezt már egy cseppet se bántam akkor. Elégtételnek fogom fel azt, hogy azt a fordulót soha senki nem láthatta. Az ORTT ugyanis éppen az én szereplésem idejére sötétíttette el a képernyőt, amiért örökké hálás leszek nekik.
Azóta sikeresen elvégeztem a nagy múltú MÚOSZ Újságíró Akadémiát, és mostanában álláshirdetéseket böngészek...

6, Mindig bekötöm magam az autóban. Még akkor is ha a két utcára lévő óvodába megyek, igaz lesütött szemmel, mert ilyenkor megfordul a fejemben, hogy gyalog is mehetnék. Megvan a magam véleménye arról, aki lustaságból, butaságból vagy mert azt hiszi ettől nagymenő, azt gondolván vele nem történhet baj- nem használja a biztonsági övet. Biztosan nem látott még kifejelt szélvédőt..

7, Rendszeresen, azaz hetente többször is előadom itthon, Mozart Varázsfuvolájából az Éj királynő áriájának részletét a "hahahahahahat". Noémi egész jól tűri, már velem áriázik, Hanna fülét befogva menekül, Zoltán összeszorítja a fogát, Eszter pedig sikít. Mindezek együtt sem tántorítanak el attól, hogy időről időre ne adjam elő a, -szerintem igenis magas szintre fejlesztett- áriát.
Az biztos, hogy egy-egy előadás után sokkal jobban érzem magam. Lehet, hogy így engedem ki a "gőzt".

Éva
, te jössz.

5 megjegyzés:

g.Vivien írta...

Én, aki voltam olyan szerencsés (?) :)és többször hallottam az Éjkirálynő "Ágis-hahaha" változatát, valóban úgy gondolom, Ági felveheti a versenyt Miklósa Erikával... :)

http://www.youtube.com/watch?v=ERsjRsCBlBo&feature=related

Puszi :)

sedith írta...

Ági, köszönöm, hogy végül részt vettél a "játékban" és megengedted, hogy egy kicsit még jobban megismerhesselek.

A kettes ponton - bár erre biztos számítottál - picit meglepődtem. Eszembe sem jutott volna kérdezősközni bármit is ezzel kapcsolatban, csupán anynit szeretnék hozzáfűzni, hogy : semmi sem történik véletlenül. A nagy összefüggések talán még ezután derülnek ki, de már eddig is nyilvánvaló, hoyg ennek így kellett történnie. Mint ahogyan annak is, hogy bankban is dolgoztál...:D Amúgy én is 22 évesen mentem férjhez, és egyáltalán nem gondoltam volna, hoyg máris annyira korainak fogom tartani! (Nem tudom, ha érthető: akkor teljesen érettnek tartottam magam rá, most viszont, ha egy 22 éves megy férjhez, úgy gondolom, kicsit korai.)
Puszillak: Edith
(Válaszoltam a főzős hozzászólásodra ... a főzősben.:)))

sedith írta...

Megnéztem-hallgattam az áriát. Hűha, Ágnes, még odáig sem jutottam, hogy "kibetűzzem" a dallamot. De most legalább lesz foglalatosságom "unatkozós pillanataimban"!:D
Puszi

Zsu írta...

Szia Ági,
Hát ezt nagyon jó volt olvasni, így legalább ismeretlenül is jobban megismertelek kicsit :)
Szeretettel,
Zsu

éva írta...

coming soon...
:)
éva