Noéminek egyszerre esett ki két foga, így jelen pillanatban nincsen metszőfoga és alul is hiányzik egy. Mókás látványt nyújt, folyamatosan nyelvtörőket kérünk tőle, "C" betűs és "SZ" betűs szavak visszamondására kérjük, mert olyan mulatságos hallani ahogy nem tudja szépen kiejteni egyiket se. Olyan gyorsan történtek a foghullások, hogy szegény fogtündér nem tudta maradéktalanul ellátni feladatát, határidőt kért, nem a megfelelő helyre rejtette az ajándékot és egyáltalán teljesen szét van esve...
A foghullással egy időben, három rágófoga is nő Noéminek, aki nagyon büszke fejlődésének erre a szakaszára is. Nem úgy Eszter, aki duzzog és puffog, hogy neki még csak most kezdett mozogni az első és ez nem igazságos. Szokásos mondataimmal nyugtatgatom, hogy annál jobbak lesznek majd a csontfogak, minél később esnek ki a tejfogak és ez nem verseny, neki is pont annyiszor fog kiesni,mint Noéminek, akinek nemrég ünnepeltük a névnapját.
Ajándék hegyek helyett porcsinrózsát ültettünk el a tiszteletére egy nagy cserépbe a teraszon, majd közös nutellás muffin sütésbe kezdtünk, amelyben Hanna is kivette a részét (hiszen Hanna nem is mostanában volt). Eszter is talált magának testhezálló feladatot. Ő lett a felszolgáló kisasszony. Mire észbe kaptam, magára vette Hanna ünneplő szerelését, fehér blúzt és fekete szoknyát. Konzervatív, rózsás frizurát gyártatott magának és egy notesszal a kezében vette fel a rendelést nagyon komoly ábrázattal.
És mivel mindhárom virágszálamnak tavasszal van a névnapja, kitaláltam, hogy mostantól fogva minden évben három féle virágot ültetünk a teraszon lévő nagy cserepekbe. Egyet Hanna napon március 28-án (ha nem esik a hó), egyet Noémi tiszteletére április 22-én, egyet pedig Eszter kedvéért majd május 24-én.
Aztán majd megejtjük a hagyományos névnapi piknikezést is valahol, csak mert ezt is olyan jól kitaláltam évekkel ezelőtt és mert annyira jól sikerült mindegyik, hogy kár lenne leszokni róla.
Hanna, Noémi, Eszter! Még sok boldog névnapot nektek!