RSS

2014. augusztus 31.

Harkány meg a környéke



Harkány inkább a nyugdíjasok paradicsoma, ám a környék a magunkfajta nyüzsgő családnak is tart sok meglepetést. Pécs is csak egy ugrás volt harkányi szállásunktól és alig vártam, hogy saját szememmel lássam a megújult Zsolnay negyedet és felidézzem az idegenvezető tanfolyamon bebiflázott tananyagot. Ez utóbbiból nem lett semmi, mert be kellett látnom, hogy nem az amúgy kultúrához elég jól edzett lányaimnak való pl az UNESCO Világörökség részének nyilvánított ókeresztény sírkamrák bejárása. A Dzsámi éppen felújítás alatt van, a többi látnivaló bejárása helyett pedig inkább a -szerintem már csak a nevéből élő- Mecsek cukrászda teraszán ültünk fagylaltjainkkal. A Mecsek cukiban csapnivaló volt a kiszolgálás, a miliő valaha biztosan szebb napokat látott- nekem azért volt mégis kedves, mert annak idején, amikor a kicsik csak pár hónaposak voltak és mi éppen Pécsett jártunk, ők nagyon kedvesen megengedték, hogy egy csendes zugban tandemben szoptathassam meg parányi ikrecskéimet.



A Zsolnay negyed bámulatosan szép lett az Európai Unió pénzéből. Az utolsó tégla is a helyén van és már a parkolóból való megközelítés is látványos azon a futurisztikus hídon át. Különböző opciók közül választhat a pénztárnál álldogáló látogató. Ha akarja csak a Planetáriumba megy be, ha akarja csak a Mauzóleumba vagy a Zsolnai család életét bemutató kiállításra esetleg a látványmanufaktúrát nézi meg, amiből ugyan nem sokat lát de az illúzió megvan, hogy látta hogyan festik egy íróasztal szerűség mögött boszorkányos ügyességgel és gyorsasággal a porcelánt.





Mi úgy gondoltuk, hogy ha már ott vagyunk, megnézünk mindent kerül amibe kerül (bár én az idegenvezető igazolványomnak köszönhetően ingyen járhattam végig a kiállítást). Jól el is fáradtunk de megérte. Ha pécsi lennék folyton ott lógnék a gyerekekkel.



Ha már arra jártunk bűn lett volna kihagyni a Máriagyűdi katolikus kegytemplomot, amit zarándokok ezrei keresnek fel a csodatévő Madonna miatt. Az biztos, hogy amikor a lépcsőkön egyre feljebb és közelebb jutottunk egészen a templom bejáratáig valami megmagyarázhatatlan nyugalom és békesség lett rajtam úrrá. Magával ragadó látvány a szépen felújított, ősfákkal körülvett kéttornyú templom a dombon és persze beugrott, hogy erről is tanultam méghozzá azt, hogy 2008-ban XVI. Benedek pápa basilica minor címet adományozott a kegytemplomnak.





A hotelünk wellness részlegét elég hamar meguntuk így olyan programot kellett keresnünk, ami szakadó esőben is nagy élmény. Az abaligeti barlang bejárása pont ilyen. Már csak három pár gumicsizmát kellett beszereznünk és a kanyargós utakon meg is érkeztünk a Mecsek gyöngyszeméhez.

Szerencse, hogy viszonylag korán odaértünk, ugyanis a később érkezőknek már nagyon sokat kellett várni, hogy bejussanak a szakavatott idegenvezető által tartott túrára, amit ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám mesés. Az indulásig még pont volt annyi időnk, hogy a Denevérmúzeumot is végigjárjuk. Ez első látásra nem tűnik nagy számnak de mégis az attól, hogy egy kvízt is kitölthetünk. Egyébként mi úgy szoktuk, hogy gyorsan elolvassuk a tacepaókat és a lényeget vagy érdekességeket elmondjuk a gyerekeknek bár a denevér önmagában különleges kis lény.
A 45 perces séta kényelmesen megtehető, a végén van csak pár meredek lépcső, ahonnan például Hófehérke és a hét törpe alakzat látható. Elsétáltunk az elefántfej alatt is, láttuk a Pisai ferde torony cseppkő változatát és nagyokat lélegeztünk a gyógybarlangban, amelynek levegője kiváló allergiásoknak. Azt játszottuk, hogy mi is elneveztük a különböző cseppkő képződményeket, próbáltuk kitalálni, hogy mire hasonlítanak. Mondjuk mi a felhőkkel is gyakran játszunk ilyesmit a lányokkal, úgyhogy könnyen ment.



A Dráva folyóról eddig csak azt tudtam, hogy az egyik legtisztább vizű folyónk. Háborítatlan partjai vannak és talán ennek is köszönheti, hogy olyan különleges madarak élőhelyéül szolgál, mint amilyen a kárókatona, amit kormoránnak is hívhatunk, mert ugyanazt a nagytestű, fekete mohó halevő madarat jelenti. Különleges élmény volt egyszerre ennyi ilyen madarat látni közelről. A kormorán sziget láttán bizony tátva maradt a szám, eddig ilyet csak természetfilmekben láttam. A kapitány segédje élvezetes stílusban mesélt a folyóról és annak élővilágáról és természetesen egy kis idő múlva már Eszter és Noémi fejére került a kapitány sapkája és a hajókormányra is rátehették kezüket.




Aztán ott van Harkány közvetlen közelében Siklós és az ő gyönyörűséges vára, ahol persze a várbörtön babonázta meg a lányokat leginkább de szívesen sétáltunk a Gyilokjárón, aminek a neve nagyon izgalmas és elképzeltük, hogy a várat védeni is az. Kanizsai Dorottya kertjében elképzeltük, hogy a lányokat Dorottya neveli és tanítja a gyógynövények ismeretére, hímzésre és jó modorra. Kár, hogy már nem él...
A Siklósi vár egyébként állítólag az egyik legépebb, legegységesebb vár Magyarországon és további érdekessége, hogy itt forgatták a Tenkes kapitánya sorozatot, ami persze még semmit nem mondott lányaimnak.




A Vár alapos bejárása után a megérdemelt lubickolás következett a Siklósi Élményfürdőben, ahol addig maradtak a lányok, amíg már majdnem úszóhártya nőtt a lábaikon, szóval nem volt olyan sanyarú sorsuk, mint a várbörtönben készült képeken.



2014. augusztus 30.

Bubi



Szerintem azért már azok vannak többen, akiknek nem a szénsavas üdítő jut eszébe a cím hallatán, hanem azok a zöld biciklik, amelyek ellepték Budapestet.
Nem tudok visszaemlékezni mennyire rég volt, amikor Párizsban az ottani bérelhető biciklikkel tekertünk a városban és persze irigykedtünk, hogy bezzeg a párizsiaknak ilyenjük is van és a mi kis városunkban mikor lesz.




Jó sokáig kellett rá várni de itt vannak, kedvenc színemben pompáznak és én azok közé az ezer tesztelő közé tartozom, aki használhatja, sőt használnia kell a jelenleg még teszt üzemmódban lévő bicikliket, hogy azután észrevételeit, javaslatait majd leírja, kitöltsön egy tesztet és ezzel is segítse a rendszer mielőbbi beindulását. Egyébként sietni kellett, mert rekord sebességgel teltek be a tesztelésre jelentkezők helyek.

Vannak, akik még mindig nem értik miért jó nekem, ha a MOL Bubi kerékpárját használom pedig annyira egyszerű. Autós vagyok, nyilván az is maradok, mert így tudok három gyereket és a cekkert hatékonyan egyik helyről a másikra szállítani, ám ha egyedül vagyok és ügyeket kell intéznem be kell látnom, hogy a rövid belvárosi utazások leggyorsabb eszköze a bicaj. Nem kell a dugóban állnom sőt parkolót és parkolóórát sem kell keresnem. A Bubit letehetem aztán valamelyik dokkoló állomáson de van rajta spéci zár is (na ezzel már voltak gondjaink többször is, ez gyenge pont), amivel oda zárhatom máshová is egy gyors parkolás erejéig.
Szerintem bicikli útból sem áll rosszul a város. Van ahol szuper biztonságos, van ahol kicsit ijesztőbb de Zoltán kiokosított és elmondta a legfontosabb szabályt azaz, hogy azt kell feltételeznünk, hogy láthatatlanok vagyunk és a jobbra kanyarodás a legveszélyesebb, szóval ott észnél kell lenni. Én nagyon élvezem mindenesetre.
Nemrég Hannát vittem egy tanfolyamra a belvárosba. Egy darabig autóval mentünk aztán letettem az Andrássy elején a kocsit, hogy onnan Kisföldalattival utazzunk tovább. Hanna beért pontosan én pedig visszafelé Bubival tettem meg az utat a türelmesen várakozó autómig. Kevés hangulatosabb dolog van, mint egy nyári reggelen az Andrássy úton tekerni. Volt, hogy Budáról Pestre karikáztunk át a Margit hídon, mert valamit el kellett intézni. Kocsival a művelet kilátástalanul sokáig tartott volna.


Persze tekerhet a városban a saját biciklijével az ember de akkor a biciklijéhez kell alkalmazkodni. A Bubi sokkal nagyobb szabadságot ad. Belvárosi ügyek intézéséhez, ide-oda szaladgáláshoz egyszerűen nincs jobb.

Elég behemót szegényke de hát ennek masszívnak kell lennie. Emlékszem a párizsi szürkékre, azok is hasonló testfelépítésűek voltak. Ezeket nem versenyzésre találták ki, hanem arra, hogy rövid távokat tegyenek meg vele. Elöl van egy gumikötéllel biztosítható csomagtartó, így a táskámnak is van hely.

Azzal, hogy tesztelő tekerő lettem Zoltánnal együtt, két-keréken járó információs pont is lettünk. Egy csomóan megkérdezik, hogy mennyibe fog kerülni, miért jó, hogy fog működni és pedig türelmesen válaszolok, mert nagyon örülök, hogy Párizs (és persze egy csomó más nagyváros) után nekünk is van Bubink. Igaz, még csak teszt üzemmódban de annyit elárulhatok, hogy nagyon jó!

A lányok persze kicsit szomorkodnak, hogy a Bubi 14 éves kor alatt nem használható és a csomagtartóra sem lehet felülniük de azzal vigasztalom őket, hogy mire elérik a korhatárt a Bubi a sok teszteléstől és próba üzemmódtól már tökéletes lesz.
Mi mindenesetre a tesztelésért cserébe meglehetősen kedvezményes bérletet is kapunk, szóval biztosan folytatjuk a tekerést.






2014. augusztus 29.

Konyhatündérek






Volt egy hét, amikor együtt táboroztam a lányaimmal. A Gipszkorszak számos tematikus táborai közül idén a lányok a főzős-alkotós hetet választották. A Chefparade főzőiskolával együttműködve rendeztük be a külön termet mobil konyhává, ahol olyan finomságok születtek, mint a burritó, pasta carbonara, csirkefalat, sajtos mártogatós, túró rudi, barackos kekszes süti, és smoothie (amit előbb meg kellett tanulni kimondaniuk). Készítettek indonéz sült banánt, a házi chicken nuggets-et, snidlinges dip-et, hogy csak néhányat említsek.
És bár a főzés veszélyes üzemmód, senki sem sérült meg nagyon de azért volt, aki megtanulta, hogy a kés éles, a reszelő pedig szúrós.

Azt ették ebédre amit főztek és engem is meglepett de senki nem maradt éhen.
A főzős rész a Chefparade animátorára maradt, én a Gipszkorszakos résznél aktivizáltam magam így aztán egyszerre voltam a lányaim anyukája és animátora.

Délutánonként szokás szerint kimenős programok voltak, így eljutottak a Miniversumba, a Bazilika tetejére, a Minipoliszba és a Városligeti tóhoz is, hogy csónakázzanak.




Az utolsó napon a szülőket is meghívtuk, hogy a gyerekek megvendégelhessék őket saját főztükkel. Megnyalták mind a tíz ujjukat és pedig azóta kicsit túl gyakran készítem az ott ellesett burritót.



A lányok azóta ha lehet mégjobban szeretnek segíteni a konyhában. Ha valamit sütök szinte veszekednek ki segítsen. Kár, hogy az összepakolásnál, rendrakásnál már nem tolonganak pedig megtanulták a főzőtáborban is és tőlem is sokszor hallhatták, hogy a sütés főzés a mosogatással, elpakolással ér véget.



2014. augusztus 28.

Divatmacák



Hannát egy ideje nagyon foglalkoztatja a divat. No nem olyan majomkodóan se nem plaza cicásan csak amennyire egy tíz és fél évesnél ez még normális. Az egész akkor kezdődött, amikor divatba jöttek a Csilivili Lili foglalkoztatók, azok a füzetek, amelyekben különböző stílusú ruhákat lehet sablonnal, színes papírral és matricával kreálni előre megrajzolt modellekre. Minden alkalomra (fogtündértől, Mikulástól, névnapra, szülinapra) ezt kért Hanna majd húgai is persze, így aztán van menyasszonyos, alkalmi ruhás, estélyi ruhás, party cuccos és még ki tudja milyen.



A második lépés az volt, amikor az egyik farmer hatású leggingsét szétvagdosta. Itthon hordhatta, utcára nem engedtem benne pedig később láttam, hogy sok lányka pont ilyet hord, hogy úgy látszik divat lett a kissé közönséges, mindkét comb elejénél lyukacsos nadrág.


Aztán egyik ismerősünk odaadta a nála csak porosodó műanyag próbababa torzót, ami Hanna szobájának tartozéka lett és időnként kollekciókat tervez rá. Azon a bizonyos emlékezetes "ittalvós" szülinapi zsúron is ez volt a meghívott barátnők fő tevékenysége. Divatbemutató, ruhatervezés. Én a magam részéről roppant módon élveztem a showt.


Nos ezek után érthető, hogy miért csillant fel a szemem, amikor megtudtam, hogy Divat és Stílus tábor indul a Millenárison. Az elsők között fizettük be Hannát és testvéreit és csak hab volt a tortán, hogy osztálytársnői közül egy csomóan csatlakoztak, így igazán jó buli volt az öt napos tábor, amelynek során megismerték a négy évszak típust, tanultak a színekről és azoknak összhangjáról, készítettek kollázst, vászon táskát festettek kreatívan, szoknyát varrtak, pólót terveztek majd az utolsó nap egy divatbemutatóval kedveskedtek a szülőknek.
Itt aztán kiélhették magukat. Szakavatott stylistok segítették őket, ötleteket adtak, biztattak.



A legjobban a virágszirmokból készült kreációk tetszettek. A festett szatyrokat használom a bevásárláshoz, Hanna rajzait pedig dossziéban gyűjtöm, mert bizony gyakran kanyarint papírra stilizált női alakokat mindenféle ruha kollekcióban, amelyek közül néhányat én is elfogadnék ha lenne aki megvarrja.










Most amikor ezeket a sorokat írom egyébként éppen egy csajos "ottalvós" buliban van, ahol barátnőjének igazi divattervező anyukájának hála egy igazi divatszalonban, nevezetesen az Artista Fashion stúdióban egy igazi divatbemutatón dolgoznak így három nappal iskolakezdés előtt.