RSS

2015. március 31.

Nyuszi hopp




Az utóbbi idők legjobb döntését hoztam akkor, amikor valódi, élő, hófehér nyuszival leptem meg a lányokat húsvétkor. Egy pillanatig átfutott az agyamon, hogy már túl nagyok ilyesmihez, már biztosan nem fognak lelkendezni annyira egy igazi nyuszitól de hamar elvetettem a gondolatot és azt gondolom az sem véletlen, hogy a facebookon, a XVI. kerületi anyukák oldalon nem véletlenül jött velem szembe egy kedves hirdetés, miszerint kedves kis nyuszi kölyköket lehet kölcsönözni méghozzá jelképes összegért, amiből még vissza is kapunk ha épen, egészségesen adjuk vissza gazdájának.


Ahhoz képest, hogy egy-két nap vendéglátást terveztem a nyuszinak, egy egész hétig maradt. Egy hétig kényeztettük, legeltettük a fűben, simogattuk selymes bundáját, becézgettük, etettük, itattuk, gyönyörködtünk benne.

A legodaadóbb gazdája persze Eszter volt, aki híres az állatok szeretetéről. Hanna és Noémi is boldog volt, hogy egy légtérbe van velünk egy ilyen bájos jószág de Eszter volt az, aki napot többször megölelt és elmondta mennyire boldog.
Mindenféle történeteket gyártottam arról, hogy a nyuszi, -akit Hópihének neveztek el- valójában a Húsvéti Nyúl egyik küldötte vagy gyereke és van neki sok még persze. Záporoztak a kérdések, sarokba akartak szorítani. Zoltán se kímélt de mindig volt valami válaszom, amivel lenyugtattam őket. Kinőttek persze a meséből érzik az ellentmondásokat, látják a boltok csokinyuszi kínálatát mégis hisznek az illúzióban és ez olyan jó. Hanna meg jó kis cinkostárs. Ez valami olyasmi, mint ahogyan mi felnőttek a színházat vagy a mozit befogadjuk. Tudjuk, hogy nem valóság, mégis elhisszük. Varázslat és csoda kell az ünnepek alatt és nem is az a legfontosabb, ki hozza az ajándékot, hanem hogy az a valami olyasmi legyen, amire igazán vágynak. No mármost én ezt nagyon jól kitaláltam. Ráadásképpen még volt tojás keresés és kaptam hárman egyet abból a most divatos és aranyárban mért intelligens gyurmának hívott gyurmalab-ot, amiért szintén nagyon sokszor kaptam ölelést és amit én mindig elhárítottam kedvesen, mondván, hogy nem én érdemlem, hanem az a bizonyos húsvéti nyúl.



Egyébként természetesen nem maradt el a locsolás sem és a tojásfestés is nagyon jó hangulatban telt. Idén a kifújt tojásokat befestés után modern lakkfilccel ám hagyományos mintákkal láttuk el, lévén, hogy viaszt és írókát már nem árulnak a papír írószer boltokban. Szerintem nagyon szépek lettek és külön jó, hogy a mai technikát ötvöztük a régivel.


Esztertől kaptam egy kedves rajzot, Noémi pedig egy olyan képeslappal lepett meg, amihez a ceruzahegyezéskor keletkezett forgácsot használta fel. Jövőre lehet, hogy ilyen típusú képeslapot gyártunk majd a gyerekekkel, mert annyira megtetszett.


A "Mi legyen a húsvéti sütemény" kérdést a lányok oldották meg. Egy remek francia filmet néztem meg a moziban barátnőmmel és mire hazaértem ott figyelt a hűtőszekrényben az a bizonyos madárfészek torta, amit Hanna egy jó kis csajos oldalról lesett el és már akkor eldöntötte, hogy ezt elkészítik nekem. Hát, mit mondjak? Gyönyörű, különleges és finom is lett szóval legalább akkora örömöt okoztak vele, mint én nekik a nyuszival.



Nyuszikától érzékeny búcsút vettünk de a fényképek valamelyest kárpótolnak bennünket a hiányért. Egyébként ha két papírfület ragasztanánk tengerimalacunk fejére majdnem úgy nézne ki, mint Hópihe...Igen, ezt a nevet adták a puha kis gombócnak, akire sokáig fogunk emlékezni biztosan.

2015. március 26.

Musical

Most, hogy már tényleg itt a tavasz és előtérbe kerülnek a szabadtéri programok, gyorsan lejegyzem milyen színházi élményekben volt részünk az utóbbi időben.


Középiskolás koromban nagyon szerettem a musicaleket. Abban az időben minden lány szerelmes volt Sasvári Sándorba és Homonyik Sándorba is. (Tényleg ő hová tűnt? ) Ahogy idősödtem egyre kevésbé tudtam rajongani ezért a műfajért. Egyetlen örök kedvenc maradt, a Jézus Krisztus szupersztár. Nos, most, hogy három lányomból egy már hallani sem akar gyerekdarabokról de a felnőttekhez persze még kicsi, így hát a musical érdekli. Hannával négy musicalt néztünk meg méghozzá anya-lánya program keretében.


Az egyik az Operett színház társulata által előadott ám a jól ismert terepen, a Magyar Színházban előadott Abigél volt. Látványos, sok szereplős darab, ami nem okozott csalódást a könyv és a film után. Külön említést érdemel az is, hogy kristálytisztán lehetett érteni a dalszövegeket és persze, hogy kedvenc színésznőm Udvaros Dorottya alakította Micit.
Otthon azért megnéztük a tévéfilm változatot is a karácsonyra kapott két lemezes dvd-n, azt amelyikben Szerencsi Éva játssza Vitay Georginát. A kicsik is követték az eseményeket persze nem ártott időnként történelmi magyarázatokat is adnom, hogy jobban megértsék a történetet de összességében nagy hatást tett rájuk, pont úgy, mint rám amikor először láttam.


5*****/5

Szintén a Magyar Színházban láttunk egy kevésbé ismert vagy csak kevésbé reklámozott ám annál nagyszerűbb Broadway musicalt, az Into the woods-ot vagy ha jobban tetszik magyarul, akkor a Vadregényt. Ez 12 éven felülieknek besorolást kapott, ami nem véletlen, mert a második felvonásban azért van vér és elég ijesztő momentum is, ami nem való kisgyereknek. Ennek ellenére mindig akad pár elvetemült szülő, aki azt hiszi egy mesemusicalre vett jegyet. Ebben a darabban a dallamok nem fülbemászóak legalábbis első hallásra. Én kétszer láttam és másodszorra ha lehet még jobban tetszett és azon kaptam magamat, hogy a cseppet sem könnyű dalokat dúdolom vagy énekelem. Ez is nagyon látványos, szép jelmezes, ötletes mega produkció. Hanna is élvezte. Egyébként moziban is játsszák a mucicalből készült filmváltozatot.




5*****/5


Az Operaház fantomját Hannával láttam először vagyis megvártam, hogy legyen egy lányom és elérje azt a kort amikor szerintem élvezetes neki egy ilyen volumenű musical. Hála Reni barátnőmnek sikerült jó magasról de pont ezért izgalmas helyről végignéznünk a darabot. Kentaur díszletei bámulatosak voltak és már tudjuk miért teltházas évek óta az előadás.



5*****/5

A Macskákra még karácsonykor kaptuk meg a jegyeket sógornőmtől. Hát igen. Ez is mindig teltházas pedig éppen most ünnepelte a magyarországi bemutató a 30. születésnapját. Zoltán, aki nagyon szereti ezt a musicalt kicsit nehezményezte, hogy én kísértem el Hannát de pont amiatt akartam én vele menne, mert ez a musical eddig kimaradt az életemből. Nos, annyira nem voltunk elvarázsolva tőle. Fáradtak voltunk vagy nem tudtunk azonosulni a történettel, amelynek dalszövegeit legtöbbször nem is értettük? Nem tudom. Mindenesetre mi azon kevesek közé tartozunk akiknek nem ez lett a kedvenc musical-ük.



4****/5