RSS

2016. május 9.

Névnapi palánták






Telitalálat. Ez a szó jut eszembe a lányok névnapi ajándékáról. Egyszerűen zseniális! Minden alkalommal ezt gondolom amikor elsétálok a tankertünk mellett. Ilyenkor tavasszal különösen így érzem és hangosan ki is mondom. Tavasszal ünnepeljük Noémi, Eszter és Hanna névnapját is és minden évben ilyenkor érkezik sógornőm a palántákkal, amelyeket aztán vele vagy nélküle elültetünk a bátyám által eszkábált kis tankertbe. Abba a kertecskébe amelyik három évvel ezelőtt készült (írtam is róla) a névnaposoknak azzal az ígérettel, hogy minden évben jön belevaló palánta is.

Idén is megérkeztek a nagynéni ajándékai amelyeket aztán közösen el is ültettek. A paradicsom, a paprika, uborka és karalábé palánták az általunk korábban elvetett retkek mellé kerültek.


Az aprócska retekmagokat még kora tavasszal ültették el a lányok, mert megint hitetlenkedtek, hogy abból valaha normális méretű zöldség fejlődik majd pedig máris szemmel látható az eredmény, a természet csodája, hogy a növény meghálálja a törődést és azt ha a csigákat arréb hajítják.
A leglátványosabbab egyébként a napraforgómag ültetésével demonstrálhatjuk, hogy milyen csodálatos a természet. Biztos vagyok benne, hogy idén is elvetünk valahová egy két ilyen magot, hogy nyár közepére újra a magas, nagy tányérú virág legyen kertünk dísze.


A világ legjobb ajándéka!-mondom magamban amikor látom, hogy gondozzák, locsolják a palántákat és rohannak hozzám, ha meglátnak egy termést kirajzolódni. Látni a saját szemükel hogyan alakul ki a csenevész szárból egy kislabdányi karalábé, hogyan érnek a paradicsomok szép pirosra és csodálják azt is ahogyan eléri megfelelő méretét és alakját a paprika.

Nem tudom, hogy annak akinek nagy földje van és természetes a gazdálkodás, földművelés, ültetés, betakarítás látványa ugyanúgy elalél attól ha szép a termés, hogy ők is csodálattal nézik a természetet ezt a nagy varázslót vagy már megszokták, nekünk városiaknak (még akkor is ha kertvárosban élünk) ez nem mindennapi.

Mondjuk nem is árt ha látják mennyi munka, vesződség, törődés, aggódás (mondjuk egy jégeső miatt) párosul még egy ilyen kicsiny kerthez is. Képzeljék csak el ugyanezt egy nagy termőföld esetén. Hogy ha kézbe veszik a hagymát, répát, krumplit, jusson eszükbe milyen fáradságos munka van mögötte. Szoktunk erről beszélni miközben kapirgáljuk a földet vagy éppen locsolunk.
Eszterrel különösen mivel mostanában szombat reggelente -mi a koránkelők- piacra járunk.




2016. május 8.

Fészekrakás





Budepest kertvárosban madárcsicsergősek a reggelek. Én ébredek fel leghamarabb a családban. Lemegyek a konyhába, elkészítem a kávémat és kiülök a teraszra töltődni, madárcsicsergést hallgatni. Próbálom felismerni a madarakat tolluk és hangjuk alapján. Elhatároztam, hogy felveszem majd annak a madárnak a hangját, amelyik úgy énekel, mint a "Ha én gazdag lennék.. " kezdetű nóta eleje és megkérdezem egy ornitológustól, hogy milyen madár éneke ez. Persze sosem tettem meg.

Mégis meghallgattatásra talált vágyam, mert egy új, telefonra letölthető zseniális applikáció pont ebben segít vagyis hang alapján azonosítja a madarakat. Sajnos kicsi a tárhelyem ami eddig nem izgatott különösképpen de a madárhang felismerő applikáció miatt veszek egy nagyobbat!





Szeretjük a madarakat noha a lányok megmosolyogtak amikor az előbb említett applikáció csodájáról meséltem nekik..
Tavaly a Naplás tónál jártunk, ahol madárgyűrűzést láthattak sőt a tenyerükbe vehettek egy törékeny kis barátposzátát és ők reptethették el a szabadba. Nagy élmény volt és azt hiszem ez vot az a pont ahol szorosabb kapcsolatba kerültünk a madarakkal.

Itt vásároltuk meg azt a madárodút is amit a kertünk vérszilva fájára tettünk ki, reménykedve hogy majd felfedezi magának egy madárcsalád és fészekrakás céljából birtokba veszi. (A MME-től bárki beszerezhet hasonlót és ezzel támogathatja működésüket.)



Télen gondosan etettük a madarakat aminek tavaszra meg is lett az eredménye. Az odúba beköltözött egy cinege család, fészket építettek, tojást raktak ám egy hatalmas vihar leverte a fáról az odút. Félve lestem bele és titkon azt reméltem még nem volt benne tojás és nem történt madárcsaládi tragédia ám sajnos nem lett igazam. A tojások ripityára törtek, a madármama pedig keservesen sírt valahol a bokrokban. Mi is..

Tanulva az esetből megkértem Zoltánt, hogy legyen olyan kedves és erősítse fel az odút olyan biztosan, hogy csak a fakivágással együtt tudjon leesni onnan.

Az odú úgy van kialakítva, hogy a tetejét egy mozdulattal felemelhetjük és ott beleshetünk rajta. Így késztettem az első képet még áprilisban ahol azt láthattuk, hogy mohából elkezdték építeni a fészek alapokat. Egy héttel később már pihe-puha szöszökkel bélelték ki majd még egy hétre rá már cinkemamát láthattuk a tojásokon üldögélni. Azóta nem merem zavarni őket, nem fényképezek, inkább egy élő webkamárás közvetítést figyelek a lányokkal együtt akik szerint ez maga az anyaság csodája. Ennyi éhes szájat etetni szüntelen és hogy emlékszik rá, hogy melyik fióka kapott már legyet.









Szóval ilyen kis csodák történnek most a kertünkben.