Az én ALLEEM





Hirtelen felindulásból indultam a "Legyél Te az Allee bloggere" pályázaton, amit az egyébként a nagyon emberközpontú Allee Bevásárlóközpont (mi más?) hirdetett az írás forradalma' programsorozat keretén belül. Tetszett, hogy valami plusz programot kínál egy hely, ahová egyébként bevásárolni megy az ember így az egyik workshopon  keresztlányommal ecsetfilccel tanultuk a szépírást, akkor készültek a pályázathoz a képek.


Új dolgokat tanulni jaj de jó




A nyertes egy éven keresztül írhatja az Allee posztjait, ráadásul nem ecsetfilccel hanem egy hiperszuper laptoppal (amire nekem most valljuk be elég nagy szükségem is lenne).
Próba szerencse. Volt egy gondolatom, amit továbbgörgetve megszületett az írás, amit beküldtem. Nemrég pedig egy email érkezett, amiben az állt, hogy gratulálnak, mert a TOP 10 ESÉLYES BLOGGER között vagyok. Mivel tudom, hogy nem tartozom a "nagymenő" (értsd hatalmas követőtáborral rendelkező) bloggerek közé talán még inkább nagy dolognak tartom, hogy több, mint száz pályázatból választotta ki a zsűri a top 10-et, köztük az enyémet, amit most itt is közzéteszek.

Breaking! Jött a levél, hogy sajnos nem én nyertem de ne keseredjek el, mert még dolgozhatunk együtt talán egyszer blablabla.
Egy igazi beauty bloggert válaszottak. Minden tekintetben más, mint én de talán most ez kellett nekik. Nehogy vigasztalni kezdjetek, mert különben elmesélem hogyan lett nekem a mostani munkahelyem, amiről már sokszor írtam, hogy mennyire szeretem. Na jó. annyit elárulok, hogy azt is egy bloggereknek kiírt pályázatnak köszönhetek amin akkor nem nyertem. Mégis győztes lettem. Szóval ez jár a fejemben. 



Képtelen vagyok üres kézzel kijönni egy könyvesboltból


Íme
Az én ALLEEM


-Sziasztok! Érezzétek jól magatokat! Majd jövök értetek! -mondom a lányoknak, ám ezt már nem hallják, mert úgy rohannak be barátnőjükkel a csinos kis budai ház szobájába, ahogy csak a 12 éves bakfisok tudnak.

Van 3 órám, amit értelmesen kéne eltölteni. Hazamenni, aztán visszajönni nincs értelme. Akkor mit csináljak itt Újbudán, ahol utoljára akkor jártam amikor még Skála Kópé integetett a neonreklámról? Muszáj mindig emlékeztetni magamat az életkoromra? Várjunk csak! Ez nem is rossz ötlet. A Skála már csak szép emlék de azóta egy új bevásárlóközpont épült a helyére. Megnézem. Az a neve, hogy Allee. Vajon hányan tudják, hogy fasor, hosszú, széles, egyenes út a jelentése? Mindenképpen megkérdezem a lányokat a zsúr végén. Nemrég műveltségüket teszteltem, és arról érdeklődtem, hogy milyen kép jut eszükbe Raffaelloról? Kórusban vágták rá, hogy az a kókuszos fehércsokis golyó.
Na jó. Bemegyek az Alleeba és plázacica leszek. Tényleg. Létezik még ez a jelző? Régen arra mondták, aki egész nap tűsarkúban, libbent be egyik boltból a másikba és másról sem beszélt csak az új szerzeményeiről. Vagy azokra a lányokra mondják, akik adnak magukra divatosan öltözködnek? Mondjuk egy-két divatos őszi darab nekem is jól jönne.
Múlt héten az egyik közvéleménykutatás kitöltésekor, amikor beírtam az életkoromat, azt írta az automata válasz, hogy sajnos az én véleményem nem érdekli őket. „Anyád!” -mondtam félig hangosan, majd a szóban megkapaszkodva így folytattam magamban. Hiszen mi anyák vagyunk azok, akik a bevásárlást intézzük, akik a kötelező olvasmányhoz való könyveket beszerezzük, akik edzőcipő, fehér harisnyanadrág, radírozható toll után rohangálunk. Mi vagyunk, akik a szülinapi zsúr kellékeit, a gyertyától kezdve a pinátáig beszerezzük. Mi vesszük meg a színházjegyet, mi váltjuk ki a vitaminokat a patikában. Mi anyák tesszük lakberendezési tárgyakkal az otthonossá a szobákat… Mi vásárolunk!
Jó, hogy eszembe jutott, mert a C&A-ban megvettem a pizsamát a nagylányomnak, mivel a régi már a bokája fölé ért és örültem annak is, hogy végre nem jegyüzérektől kellett beszereztem a színházjegyeket hanem útban a Calzedonia felé. A DM-ben összeválogattam a három lányos család hétköznapjaihoz nélkülözhetetlen piperéket, a Promodban és az Orsayban viszont csak magamra gondoltam és végre-végre nemcsak anyukának, hanem jó nőnek éreztem magam, főleg mert találtam magamnak igazán csinos darabokat. Ebben az érzésben aztán annyira lubickoltam, hogy nem bírtam ellenállni a kísértésnek és belehuppantam egy éppen üres székbe a Nail &Go-ban, ahol a mosogatástól megkopott körmeimet varázsolták újra. Az InterSparban már újra háziasszonyként bevásároltam és ennél a pontnál azt éreztem, hogy csupán csak egy kávéköltemény hiányzik a boldogságomhoz. Hiába fogadtam meg ezerszer, hogy nem veszek újabb szakácskönyvet, persze a Libriben egy villám recepteset beszereztem és egy másikat a pozitív gondolkodásról mert az mindig kell. Ezekkel a szerzeményekkel felszerelkezve ittam meg a FreiCafé-ban maharadzsa kedvenc kávéját, majd elővettem jegyzetfüzetemet és meglepődve vettem tudomásul, hogy a „to do” listám felét máris kihúzhatom.

To do lista egy fincsi kávéval



A szatyrokkal a kezemben kicsit úgy éreztem magam, mint a Pretty Woman-ben Julia Roberts. Még a dalt is dúdoltam magamban. Pretty woman walking down the street...pretty woman...
Gondolataimból a lányok telefonhívása zökkentett ki. „Anya! Hol vagy? Jössz értünk vagy itt aludhatunk Dalmánál?” Nos, hát igen. Kicsit késve érkeztem a gyerekekért. A vendéglátó anyuka viszont kicsit sem volt mérges emiatt. Látva a kezemben a szatyrokat rám kacsintott és mindent értett.
Este megkérdeztem a lányokat, hogy tudják -e mit jelent az Allee szó? Azt mondták, hogy igen, az egy olyan bevásárlóközpont, ahová Dalma anyukája szokott járni, mert szerinte ott mindent el lehet intézni, tök jó boltok vannak és közben mégsem fárad el. 
Nem javítottam ki őket. Ehelyett meg kellett ígérnem nekik, hogy legközelebb őket is magammal viszem. 





A zsűri egyébként még gondolkodik.
Így vagy úgy nekem már ez is felér egy nagy vállveregetéssel.

Ezt tényleg megvettem



You Might Also Like

0 megjegyzés