Zágráb, a tökéletes város egy hétvégére







Mit csinálnak a három gyerekes szülők, ha az ikerlányaik iskolai táborban pihennek, a legnagyobb meg  egy két éjszakás buliba  hivatalos (szigorúan megbízható barátokkal)? 
Hát azonnal keresnek maguknak  egy úti-célt, hogy egy rövid időre átváltozzanak apából és anyából férjjé és feleséggé. Igyekeznek olyan helyet keresni, ahol még nem jártak és még arra is ügyelnek a kiválasztásnál, hogy a gyerekeik ne sajnálják, hogy kihagyták, hogy majd azt mondhassák a telefonba a napi kb egyszeri beszélgetés alatt, hogy "Nagyon szép minden de ti ezt unnátok, nektek nem lenne olyan nagy élmény, mint nekünk" és ehhez hasonlók. 






Így esett a választás Horvátország fővárosára, Zágrábra. Érdekes, hogy nem találkozunk ott sok magyarral, ők mind az általam valami miatt kevésbé kedvelt tengerpartra rohannak és nem kíváncsiak az ország fővárosára. Mi viszont nagyon is azok voltunk, így péntek este már a nagyon elegáns zágrábi hotel recepciósától vettük át a szálloda védjegyét a langyos chocolate chip cookie-t. Értékeltük a figyelmességüket,  a gyümölcs és süti költemény bekészítést a szobánkban és az  üzenetet, amiben  sok boldogságot kívánnak nekünk házassági évfordulónk alkalmából (ami hivatalosan csak augusztusban lesz de hát ezt nem kell tudniuk) 

Azonnal bevetettük magunkat a városba és a leghíresebb látnivalójukhoz a Katedrálishoz sétáltunk, hogy onnan  induljunk el  egy első benyomáshoz szükséges andalgásra. Megtaláltuk a híres piac helyét, ahol az állványok szépen sorban arra vártak, hogy másnap reggel áruval pakolják meg őket és hogy mi is ott nézelődjünk és kávézzunk a helyiekkel. Ugyanitt találtunk rá arra az étteremre, amiről sütött, hogy autentikus finomságokat kínál, méghozzá éjjel-nappal.  Itt fogyasztottuk el első (de nem utolsó) vacsoránkat, a csevapcsicsát, majd mentünk vissza az ágymatracairól is híres és a nagyon új üzleti negyedben található szállodába. Be kell vallanom, hogy ekkor még nem tett rám olyan nagy hatást a város, mint amilyet másnap és azután. 



Hiába a "gyereknélküliség", a szemünk ugyanolyan korán reggel kipattant, mint máskor, így csakhamar a Dolac piacon találtuk magunkat.  85 éve eteti a helyieket ez a piac, aminek van egy híres szobra is aki mellett mindenki fotózkodik. Ő  egy tradicionális ruhába öltözött kofa, aki  a fején viszi a kosarat. Persze én is belekaroltam egy fénykép erejéig. Azt képzeltem én is horvát vagyok, aki az ebédhez próbálja beszerezni a hozzávalót, ami egészen jól ment mindaddig amíg a halas részen elvesztettem a fonalat, hiszen a sok számomra ismeretlen tengeri herkentyűvel nem tudtam volna mit kezdeni- de látványnak persze izgalmas volt.



Kötelező kép





Dolac



Kiválasztottuk a legszimpatikusabb kávézót és pont úgy, mint a helyiek, ráérősen megittuk a kávénkat, néztük a forgatagot és megint eszünkbe jutott, hogy bizony teljesen más a gyerekek nélküli utazás. Valljuk be ez a semmittevős, nyugodtan kávézós reggel elképzelhetetlen lett volna ha velünk vannak amúgy imádott lányaink. 



Mint a helyiek

Csak a kora reggeli piacozós élmény után tértünk vissza a szállodába a pazar reggeli miatt, majd újra vissza a városba, ami két fő részre tagolódik, az Alsó- és a Felső városra. 
Ahogy sétáltunk a még ébredező utcákban, lassan megismertük a legfontosabb szereplőket. Maria Juric Zagorkát, akinek a szobra ott van Zágráb leghíresebb utcáján a Tkalčićeva-n. Ő volt az első női újságíró Horvátországban és mindig egy lépéssel előrébb járt időben, amit persze sokan nem néztek jó szemmel. Magyarországon is élt sokáig és bevallom nem hallottam róla ezidáig. Később, az egyik sétánk alatt élőben is találkoztam vele. Hogy lehetséges? Úgy, hogy a horvát turisztikai hivatalnak köszönhetően hétvégenként benépesül a város a híres emberek bőrébe bújt önkéntes színészekkel, akikhez nemcsak egy közös fotó miatt érdemes odamenni, hanem azért, hogy megkérdezd tőlük "Ki vagy te?", mire ők a szerepükből egy pillanatra sem kibújva elmesélik az életüket. Élő történelemóra. Imádtam és persze mindenkihez odamentünk, ők meg nagyon örültek nekünk hiszen a legtöbbjük az Osztrák-Magyar Monarchia idején élt, így ismerős volt a történetük, amit tökéletes angolsággal meséltek el nekünk. Talán ez a kis ötlet tetszett a legjobban pedig volt még sok-sok más is ezen kívül. 


Élő történelemóra

A Szent Márk templom is kötelező látványosság, az egyik szimbóluma a városnak, nem véletlenül  sétáltak ott a korabeli postás, nemes hölgy és operaénekes bőrébe bújt szereplők. Nekünk magyaroknak ismerős lehet a tető látványa és nem is tévedünk nagyot, hiszen bár nem nagyon hirdetik ez a mi Zsolnay gyárunkból származik. Két címer rajzolódik ki. Az egyik címer Zágráb város címere, háromtornyú épület, vár, felette a hold és nap. A másik címer a történelmi Horvátország jelképe.


Szent Márk templom azokkal a bizonyos cserepekkel

Az Alsó-városban nagyobb a nyüzsgés. A teret Jelačić bán szobra uralja, akiről azt tanultuk, hogy  1848-an a Habsburgok felbujtására ránk támadt seregével. Érdekesség, hogy Jelacsics eredetileg kardjával Budapest felé sújtva állt, ám ma már dél felé mutat. A Jelacsics-tér egyébként a magyar időkben még piac volt, ahol harmincadot szedtek. Így már érthető volt az egyik kapuban látott utcanév tábla: Harmica. A városképhez tartoznak még a kék villamosok, amire szerettem volna felpattanni de addig halogattam, míg ez elmaradt. 




Eklektika


Ha egy szóval kellene jellemeznem Zágrábot, azt mondanám fiatalos. Este tömve vannak a jobbnál jobb kávézók, szól a zene és az egészet átlengi egy kis összevisszaság, az épületek eklektikussága. Cseppet sem steril, sok helyen graffiti csúfítja el a falat de még ez is jól áll neki. A Felső város varázslatos, gyönyörű a kilátás onnan vagy a még magasabb Lotrscak torony tetejéről ahová megéri felmenni és remek képeket lehet innen készíteni. Egyébként aki délben ér oda az fül-és szemtanúja lehet az ágyúlövésnek, amit minden nap ekkor dördül el ha jól tudom a törökök kiűzésének emlékére.

Utaztunk persze a világ legrövidebb siklóján is, ami az Alsóvárosból viszi fel a turistákat és a bevásárlásból haza igyekvő gurulós bevásárlószatyorral közlekedő néniket, akiknek bérletük van erre. Pár lépcsőfokot vált ki ez a közlekedési eszköz és vicces, hogy mire előkapnád a telefonodat hogy fényképezz, már meg is érkezel. 


A világ legrövidebb siklója


Egyetlen múzeumba mentünk most el pedig Zágrábban sok jó kiállítás van. Mi most mégis a szokatlan nevű Museum of Broken Relationship  vagyis Tönkrement Kapcsolatok Múzeumát néztük meg, ami talán furcsa annak tudatában, hogy a házassági évfordulónkat ünnepeltük... Na ez egy nagyon innovatív kiállítás vagy inkább gyűjtemény. Olyan tárgyakból áll, amelyeket valódi emberek adományoztak a kiállításnak méghozzá valódi szakítós történetekkel. A tárgyak mellett horvátul és angolul vannak kiírva a rövidebb-hosszabb sztorik, aminek olvasása közben hol elmosolyodtunk hol meghatódtunk.  Ötletes és az ajándékboltban is kreatív tárgyakat vehetünk emlékbe, én pl kaptam egy hatalmas radírt, amire rá van nyomtatva, hogy "bad memories eraser". Azt is megtudtuk, hogy egy művész pár szakítása inspirálta a gyűjteményt és azóta érkeznek a tárgyak mindenfelől. 




Jutott idő a hotel tetején kialakított wellnessben is lubickolni és hogy mai divatos szóhasználattal kimaxoljuk az ottlétünket, hazafelé még átsétáltunk a nem olyan régen a nagyközönség előtt megnyitott alagútrendszer a Tunel Gric egyikébe, ahol képtelenség úgy végigmenni, hogy ne akarj énekelni, áriázni, kiabálni, fütyülni mert olyan klassz  akusztikával rendelkezik. Pedig nem vidám célból épült. A II. Világháború idején készült, a bombázások elől ide lehetett elrejtőzni és állítólag behálózza a város alját.  Ma viszont béke van és mindenki örül ennek. 
Természetesen az Éjkirálynő áriáját énekeltem és azért is jó, hogy nem voltak velünk a lányok, mert biztos vagyok benne, hogy mind a hárman azt mondták volna, hogy "Anya, ne égess! vagy "Ez ciki!" vagy valami hasonlót.  Az áriáról videófelvétel is készült és szerintem Zoltán bármikor zsarolhat majd vele..persze csak ha akarna. 


3 másodpercre anyukabőrben


Ne maradj le a lábnyomainkról! Csatlakozz a blog facebook oldalához : https://www.facebook.com/labnyomok/ vagy kövess Instagramon a #labnyomokblog alatt! 
Az adatvédelmi izé miatt nem tudtok ide kommentelni, de oda nyugodtan írhattok. :-)



You Might Also Like

0 megjegyzés