Királyi ebéd



Még mindig vasárnapnál tartok..
Dédi nehezen mozdul ki otthonról. Pontosabban segítség nélkül egyáltalán nem mozdul ki a lakásból, aminek az az oka, hogy lábai meglehetősen rozoga állapotban vannak. Szerencsére csak a lábai betegek, a fejével minden a legnagyobb rendben, azaz elmondhatjuk, hogy 95 évesen is egészen kiváló szellemi frissességben politizál, vitatkozik, érvel, kritizál. Úgy alakult, hogy augusztusban nem tudtuk a szokásos családi körben megünnepelni születésnapját. A távolabbi (értsd Amerikában élő) unokája ugyan -nem hivatalosan- éppen Európában tartózkodott, mégsem tett kitérőt , hogy Magyarországra utazzon a jeles eseményre...
Nos, ha már így esett, ezt az elmaradt születésnapot egy vasárnapi közös ebéddel szerettük volna bepótolni. Mindenképpen valami igazán exkluzív helyre szerettük volna vinni, mert a 95. év is különleges. Így esett a választás Budapest szerintem legszebb szállodájára, a Royalra. A hotel vasárnapi ebédje felülmúlta minden elképzelésünket, arról nem beszélve, hogy a legtöbb ilyen típusú ebédlőhelyekkel ellentétben ők igen nagy figyelmet szentelnek a gyerekekre, náluk a Sunday Brunch a VIK jelzéssel van ellátva, azaz náluk minden gyerek very important kid. Így aztán teljes nyugodtságban tudtunk válogatni a fejedelmi csemegék között, nyugodtam megrághattuk a húst és élvezhettük a desszerteket, mert lányaink a villámgyors ebédjük után hol az arcukat festették ki, hol Halloweennel kapcsolatos tárgyakat készítettek szakavatott oktatókkal és ha ezt is megunták színeztek, rajzoltak,és kirakóztak.



Alaposan megfigyeltem a vendégek összetételét. Akadtak itt élő külföldiek, hotel vendégek és néhány magyar család is. A legtöbbjükben az volt a közös, hogy gyerekeik a legújabb trend szerint voltak felöltözve, olyanok voltak, mint akiket az Elle vagy Cosmopolitan lapjain látok és azonnal továbblapozok, főleg, amikor a ruhácskák ára is fel van tüntetve. Ilyenkor gyakran felkiáltok..Jaj ne! Természetellenesen, kis felnőtteknek voltak felöltöztetve, nagy gonddal összeválogatott, minden esetben márkajelzéssel ellátott cipővel...
Dédi megállapította, hogy nagyon szépen, tisztán esznek a kicsik. Örültem a dicséretnek, és annak, hogy nem Tommy Hilfinger, Nike cuccban feszítettek, amire ugyebár ugyanúgy rácsöppenhet a leves és a szaft, mint az egyszerűbbre.. Szóval ez a "fashion kid" élmény kicsit megfeküdte a gyomromat, viszont sokkal jobban zavart volna ha az ételek okozták volna ezt az érzést. Lényeg, hogy királyi gasztronómiai élményben volt részünk és remélem még dédi is sokáig emlékezni fog rá.

You Might Also Like

4 megjegyzés

  1. megtaláltam a blogodat, csak úgy a semmiből. Közben beleolvastam egy pár bejegyzésedbe, érdekesen írsz, s tele életkedvvel. Aztán felcsillant a szemem, amikor megláttam az egyik bejegyzésnél a kislányaid szobáját, hát gyönyörűűűű, szó nélkül maradtam...
    és ez a családi összeállítás a YouTube-on, az lenyűgöző.
    Hát, a lényeg az, hogy mostmár rednszeres olvasód vagyok, bekukkintok ide is:)
    Köszi.
    Kriszta

    VálaszTörlés
  2. Kedves Kriszta!
    Minden megjegyzésnek örülök, de az olyanoknak, amilyennel most Te leptél meg, különösen.
    Köszönöm,

    Ágnes

    VálaszTörlés
  3. Isten éltesse dédikéteket!Kedves arcú asszony!Jó a kép Hannával:)

    Puszillak,
    Timi

    VálaszTörlés
  4. Isten éltesse sokáig Drága Dédikéteket!!!

    Eszembe jutott egy versike,amit Dédikénknek írt Jocó fiunk, elsős vagy másodikos korában:
    "Kedves Kicsi Dédi!
    Ma van szülinapja.
    Felugrik az égbe, Berci a kanmacska.
    Boldogságot kíván Jocó, a rossz kutya"
    Rajz is készült hozzá.
    Amikor Dédi "elment", a bibliájában megtaláltuk ezt az emléket. Már akkor is sírtam, aztán az én elsős igazolványképem is benne volt..., akkor és most is siratom Csodálatos Nagymamámat! (Dédit vagyis Dédát, így hívták a gyermekeink kiskorukban))

    VálaszTörlés

Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.

Szeretettel,

Ágnes