Fel kéne pörgetnem a blogot újra. A legutolsó bejegyzésem még Hanna 10. szülinapjáról szólt. Talán akkor jól mutat itt ez a rövid jelenet, amely ma reggel játszódott le otthonunkban. Úgyis az erő gyűjtésről szól. az meg nemcsak a blog újrakezdéséhez kell.
*************************************************************************************************
Búcsúzkodás az ajtóban. A kicsik már az autóban ülve várnak nővérükre, akivel a szokásos reggeli csatámat vívom meg éppen. Vitánk fő témája a frizurája (nevezetesen, hogy nem kényelmes és nem praktikus kibontott hajzuhataggal menni iskolába) és a kardigán fontossága volt (nevezetesen, hogy nem szerencsés februárban egy szál póló fölé venni a kabátot,még akkor sem, ha szokatlanul enyhe a tél):
Én: -Komolyan mondom Hanna, elfáradok korán reggel a veled való csatározásokban!
Hanna: -Édes Istenem! Hát serdülök! Csak most kezdem, úgyhogy gyűjtsd az erődet!- vágja rá, majd nagyon megölel és elviharzik.
Gyűjtöm kislányom, gyűjtöm.
Meg elolvasok pár szakkönyvet is.
Várom a bevált művek címeit.