December 28-án azzal szórakoztam, hogy a blogomban elolvastam az összes Hanna szülinapjáról szóló bejegyzést. Az elsőtől a tizenharmadikig.
Közben kicsit megdicsértem magamat amiért egyetlen szülinapról sem felejtettem el beszámolni pedig az utóbbi években azért a blogból kimaradt ez meg az. Vicces volt megfigyelnem, hogy nemcsak az elsőszülöttem, hanem az írásom stílusa, minősége is milyen változásokon ment keresztül...
Jó volt nézni a képeket Hannáról így egymás után kronológiai sorrendben. Némelyiknél tovább időztem el, eszembe jutott milyen cserfes, érdeklődő kislány volt piciként, most meg már kész kis hölgy.

Meséltük neki, hogy mi ennyi idősen kaptuk meg a barnásvöröses borítójú személyi igazolványunkat az iskolában egy rendőrtől és nagyon kihúztuk magunkat és büszkék voltunk arra, hogy nagyok lettünk. Mostantól valóban ő felel a tetteiért, büntethető korba lépett, nem mi felelünk helyette. Erről sokat beszélgettünk, valahogy nagyon érdekelte Hannát a kérdés és ezernyi jogi kérdést tett fel, amit igyekeztünk megválaszolni neki.
Az is olyan érdekes, hogy a szülinapját megelőző napokon egymás után csendült fel a legkülönbözőbb helyeken pl. korcsolyapályán, rádióban, fodrásznál az LGT Ő még csak most 14 című száma, amin normális ember megőrülve dobol vagy bólogat, de semmiképpen nem könnyezik, mint én.

Most, hogy már a 14. szülinapi zsúrt illetve bulit szervezzük neki, már kezdem megszokni, hogy a karácsony után nem sokkal nekünk egy újabb ünneplés következik. Tudom nem szép dolog de az elején koncentrálnom kellett, hogy nehogy elfelejtsem, hogy egy szülinapi ünneplés is beékelődött a karácsony és a szilveszter közé. Most viszont már rutinosan, időben megrendeltem erre a kritikus időszakra a tortáját, amit a szokásos home cukrász anyuka készített el. Hanna kívánsága ezúttal egy mostanában divatos unikornis torta volt, mert 14 év ide vagy oda, különös vonzalmat érez az unikornisos holmik iránt. ( a jó megfigyelő észreveheti, hogy a képeken is ilyen pulcsiban feszít)



A szülinapjai egy ideje élményajándékokkal lettek teljesek és nem volt ez másképp idén se. A meghívott barátnőknek nem árultuk el előre, hogy hová megyünk itthonról a bemelegítés (társasjátékozás, activity, pletyi) és a csokifondüzés után, és egészen a megérkezésig csak találgattak vajon mit főztünk ki. Rám egyébként semmi szükség nem volt és csak kíváncsiságból ültem le a közelükbe meg azért hogy be tudjak számolni arról mennyire telitalálat volt a hely és mennyire talpraesettek, ügyesek voltak így négyen. Mivel reménytelennek tűnt parkolót találni a városnak azon a részén (gondolom amiatt, hogy a két ünnep között ingyenessé tették a parkolást egész Budapesten), kitettem őket és csak később csatlakoztam a csapathoz, amikor már javában főztek. Igen, megint a főzéshez kapcsolódott Hanna ajándéka. A Budapest Makery do it yourself étteremben mire én is betoppantam, ők már a rizottót készítették és a borjú szűzérmét sütötték miközben limonádét szürcsöltek, csacsogtak és szelfiztek. Ha valaki még nem hallott volna erről a helyről akkor elárulom, hogy ez Magyarország sőt a világ első DIY étterme, ahol te magad készítheted el az ételedet. Kiválasztod a menüből mit szeretnél enni, magad elé kötsz egy kötényt, leülsz és rendelsz egy italt magadnak, közben megkapod a receptet illetve a fázis videókat bemutató tabletet no meg a kissé előkészített és kiporciózott összetevőket és máris kezdődhet a móka. Időnként azért a főzőpulthoz odajön egy hozzáértő alkalmazott és megkérdezi minden rendben van -e de alapvetően magatokra vagytok hagyva így a sikerélmény is teljesen a tiétek. A receptek egytől egyik különlegesek, mégis garantáltan el tudja készíteni még a kezdő is, hát még egy Konyhafőnök Junior versenyző. A egész hely professzionális és nemcsak a felszerelés és a belső kialakítás miatt, hanem a tökéletes és szuper barátságos kiszolgálásnak köszönhetően is. Imádták a lányok és én is azt éreztem, hogy ennél klasszabb helyet aligha találhattam volna négy nagylánynak. A főétel remekül sikerült és olyan bőséges adag lett belőle, hogy még nekem is jutott, sőt a tulaj mindig ott sertepeltélő de egyáltalán nem szemtelen kutyája is kapott egy falatot.










Csak pár percük volt arra, hogy itthon egy kicsit ejtőzzenek, mert aztán moziba kellett szállítanom őket, hogy megnézzék az igazán nekik való, igazán csajos filmet a Tökéletes hang 3-at.





Este a tortázás előtt a szokásos cézár salátámat tálaltam fel, hogy legyen hely még a fekete erdő unikornis tortának is. 14 gyertyát fújt el a tortán és örült az ajándékoknak is, mert mindegyik mögött volt gondolat és látszott, hogy jól ismerik a barátnők is.



Ennél a pontnál én már igyekeztem kivonni magamat a forgalomból és semmi másra nem vágytam jobban, minthogy elolvassam a felgyülemlett magazinjaimat így utolsó erőmmel még felfújtam a vendégmatracokat és tömegszállássá varázsoltam az amúgy elég nagy nappalinkat. A kivilágított karácsonyfa és a kandalló jó kis díszletnek bizonyult. Arra emlékszem, hogy hajnali háromkor még mindig vihogást hallottam lentről, aztán már csak azt tudom, hogy másnap reggel melegszendvicsgyár- lett a konyhámból és a négy nagyot a két kicsi velem együtt kiszolgálja, körbeugrálja.


Hát így telt Hanna 14. születésnapja. 14 éve lettem anyuka és bizony minden kornak megvan a maga szépsége de most már tudom, értem és érzem, sőt saját bőrömön tapasztalom hogy tényleg embert próbáló de mégis felemelő feladat ekkora gyerekkel az élet. A tapasztaltabbak szerint kb 18 éves korig tart ez a csodálatosan nehéz és szenvedélyekkel teli időszak.

Csak azt tudja, hogy 14. A mama vigyáz rá, a papa vigyáz rá, nem tudja mi vár, mi vár mi vár rá.
Remélem sok-sok boldogság, kaland, élmény, nevetés.




Ha nem akarsz lemaradni a lábnyomokról, kedveld a blog facebook oldalát is! https://www.facebook.com/labnyomok/