RSS

2015. december 31.

Vírusos karácsonyi ünnepek



Két nappal 24. előtt díszítettük fel a fát. Gyerekkoromban ez szentségtörés lett volna de most már én vagyok az anyuka én parancsolok és én megengedem, hogy egy kicsit előrehozzuk az ünnepet legalább úgy, hogy a fa már a nappaliban áll talpig díszben. Hanna volta stylist, az ő instrukciói szerint kerülhettek fel a fára ezúttal kék és fehér díszek és ezüst szalagok. nem engedett semmi túlzást mi meg hagytuk hagy irányítson. A csúcsdíszt minden évben más teszi fel nagy nevetgélések és egyensúlyozások közepette. Idén Eszter tehette fel az ezüst csillagot, Zoltán nyakán ülve a sikongatásaimmal fűszerezve (Jaj le ne essen!- mármint Eszter). Pontosan számon tartják ki a következő és én ezen mindig olyan jót mosolygok.

Remekül gazdálkodtam idén az időmmel, elkészült minden amit elterveztem. Azokat az ételeket és süteményeket is megfőztem, megsütöttem amiket az ünnepi asztalra szerettem volna tálalni. Másnap kiderült, hogy milyen, de milyen jól tettem... Másnap ugyanis már annyi erőm se lett volna, hogy egy vajaskenyeret megkenjek ugyanis egy ünneprontó vírus leterített. Örök optimistaként próbáltam rájönni, hogy ebben most mi a jó és nagynehezen azért találtam olyat ami miatt a betegségnek hálás lehetek. Például azt, hogy a lányok teríthettek meg egyedül. Mondtam nekik, hogy most aztán rajtuk múlik hogy milyen lesz az ünnepi asztal és vessenek be minden eddig tanult fogást és a kreativitásukat is. Nagyon örültek a megbízásnak és amikor lebotorkáltam az emeletről csak ámultam és bámultam milyen ügyes lányaim vannak.

Mivel az ételek látványától is undorodtam, családom elnézte nekem, hogy nem ülök velük az asztalhoz, hogy kimaradok a lakmározásból. Újabb hála, amiért én az ünnepek alatt nem felszedtem plusz kilókat hanem leadtam.


Nálunk az ajándékozás csak akkor kezdődik el ha sötét van kint, bent pedig hangulatosan világítanak a karácsonyfa fényei. Ezen az egy napon nem bántuk, hogy olyan nagyon korán lement a nap...
Továbbra sem engedek a lányok kérésének, hogy reggel legyen ajándékbontás mert nálam valahogy nem passzol az ünnepi hangulathoz a pizsamás viselet ám az egyik ajándékot kivételesen mégis ébredés után kapták meg mégpedig azért mert a mérete miatt nehezen tudtuk volna rejtegetni. Zoltán előző nap este a legnagyobb titokban rakta össze a megszámlálhatatlanul sok részből álló játékot, ami azóta is nagy kedvencünk és amivel vérremenő családi bajnokságokat játszunk. Egy csocsó és biliárd asztalt kaptak a lányok (és mi is) ami még további 8 játékká alakítható át, így lehet(ne) rajta mini asztalitenisz bajnokságot játszani vagy léghokizni de pl. sakkozni, tekézni is. Eddig a csocsózás és a biliárd a megunhatatlan. Azt kell tudni, hogy csocsózásban eddig verhetetlen voltam. Napköziben és Szot üdülőkben edzettem magamat bajnokká ám arra álmomban sem gondoltam volna, hogy egy kilenc éves majd letaszít a képzeletbeli dobogóról és csúnyán kikapok tőle. Pedig ez történik minden alkalommal amikor Noémivel játszom. Mondom telitalálat ajándék és előre szólok, hogy aki betér hozzánk az nem ússza meg meccs nélkül.


Délutánra valahogy összeszedtem magam és a nappaliból néztem végig hogyan bontogatják a szép ruháikban az ajándékokat a lányok. Előtte megkaptam tőlük azt a meglepetés műsort amit minden karácsonykor nagyon várok és az adventi időszakban mindig úgy teszek mintha nem hallanám a gyakorlást, azt hogyan rakják össze a műsort az emeleten a szobájukban. Idén furulyás, énekes, verses előadást kaptunk. Hála az iskolai énekóráknak mára már mindhárman magabiztosan furulyáznak. Az énekkaros repertoárból egy komplett 3 szólamos dalt adtak elő (milyen jó, hogy hárman vannak). Ez a kedves kis műsor, a konferanszié szöveggel együtt felért egy orvossággal ami után határozottan jobban éreztem magam és úgy gondoltam másnap mégiscsak át tudok menni a családdal bátyámékhoz, hogy ott folytassuk az ünneplést.

Hanna kupon ajándékai mindig mosolyra fakasztanak és nagy sikere van nálam így most is azt kaptam. Általában telefon és egyéb kütyühasználatra beváltható oktatás van benne ami rám is fér, mert kezdek elveszni a sok applikáció tengerében de van benne masszírozás, sminkelés és egyéb kényeztetésre szóló utalványok is.



Mindenki megkapta az áhított ajándékát. Noémi a Monopolyt mert a junior változatot már kinőtték és nagyon vágyott az Empire-re. Ez a nagy márkákat felsorakoztató darab azért is bizonyult jó válsztásnak, mert viszonylag gyorsan lejátszható és sosem lehet tudni ki lesz a győztes hiszen annyi kijátszható esély kártya van benne ami folyamatos bizonytalanságban tartja az embert. Társasjáték nélkül nincs karácsony. Biztosan azért, mert szeretném ha a karácsonyi társasjátékozás a fa mellett, a szőnyegen vagy a kandalló előtt beleivódna mindannyiunk emlékezetébe.

Ebben segített a másik sláger játék a Dobble, amivel többféleképpen lehet játszani és garantáltan hallani ahogy forognak az agyunkban a kerekek. Amúgy is szeretem a fémdobozos játékokat, mert könnyen szállítható. Gyakran bele is dobom a mindent elnyelő táskámba, mert életmentő tud lenni ha éppen várakoznunk kell valahol valamire, legyen az egy orvosi rendelő vagy egy étterem.



Az elektromos fogkefe, a csokifondü, a bluetoothos hangszóró, a könyvek és minden más ajándék célba talált és teljesítette azt a szabályt ami szerint igyekszem az ajándékvásárlást lebonyolítani nevezetesen legyen köztük valami amire vágynak, valami olvasnivaló, valami hordanivaló és valami amire szükségük van.

Estére egész jól éreztem magam és újabb alapigazsággal vígasztaltam magamat nevezetesen, hogy a legeslegeslegfontosabb ajándék mégiscsak az egészség. És valahogy ezt most nem üres lózungnak vették a lányok, hanem nagyon is megfontolandónak. Örültek, hogy másnap már kezdtem hasonlítani önmagamra és készülhettünk Lillafüredre egy kis téli kiruccanásra ami rövidebbre sikerült, mint ahogy terveztük ugyanis a betegségről ami ledöntött karácsonykor kiderült, hogy nem szimpla gyomorrontás hanem egy ünneprontó vírus, ami szépen végigment mindenkin. A kicsik viselték a legkönnyebben, Hanna viszont -akiről úgy tűnt megúszta az egészet- elég vacakul volt ám addigra már tudtuk, hogy egy nap alatt lecsengő betegségről va szó.

Azért megnéztük Miskolc legújabb nevezetességét az Avalon parkot, ami olyan, mintha nem is Magyarországon lenne az ember annyira igényes és különleges és amit egy karácsonyi fényben pompázó kisvonattal közelítettünk meg. Volt erőnk még sétálni egy nagyot a Palota szálló környékén, megnéztük a vízesést ami olvadás idején bizonyosan bővebb vízzuhataggal kápráztatja el a kirándulókat. Betértünk a műemlék ajándék boltocskába ahol a tulajdonossal beszédbe elegyedtünk és egy csomó érdekes dolgot tudtunk meg a meglehetősen veszélyesen megközelíthető (egy kanyarban van) kör alakú épületről. Mivel a szállásunk az István barlang előtt volt, átugrottunk megcsodálni a cseppköveket is ahol egy igen élvezetes idegenvezetésben volt részünk. Örültünk volna egy kis hónak vagy dérnek de azért így ködbe burkolózva is szép látványt nyújtott a Bükk gyöngyszeme ahová majd visszetérünk biztosan. Valami oka biztosan volt annak, hogy most a tervezett programjaink egy részét kihagytuk és a biztonságot jelentő otthonunkba siettünk vissza...











Itthon aztán mindenki már egészségesen készült a Szilveszterre. Sütüttünk túrós malackákat és virsliket pongyolában (recepteket majd idővel lejegyzem a rapidvacsi.blogspot.com-ra is) és csocsóztunk kifulladásig majd Hanna az az igazi hős(nő) beállította az ébresztést hajnalra, mert bizony új év ide vagy oda ő pont január elsejére lett beosztva gyermekvasutas szolgálatra amit még ekkor sem hagyna ki úgyhogy nagyon érik egy poszt a gyermekvasútról, erről a csoda helyről ami tudhat valamit ha Hanna ennyire szereti.




Hanna készített egy csinos üveget amibe beledobáljuk a legkedvesebb emlékeket, élményeket (bár a blog is ezt a célt szolgálja). Ez az ötlet nagyon népszerű most az ismerőseim körében is. Hanna kedvenc inspirációs oldalán találkozott vele és nem tétlenkedett mint én hanem megvalósította az ötletet. Azt remélem túl kicsi üveget választott és legkésőbb nyáron én is gyárthatok egyet. :-))

Itt az (év) vége, fuss el véle!








2015. december 22.

Ilyenkor decemberben...






Egyre gyakrabban hangzik el tőlem az a mondat, hogy:
Na majd a blogban visszakeressük!
Na majd a blogban megmutatom!
Na majd a blogban elolvassuk!
Na majd ha elolvasod a blogbejegyzést, eszedbe jut!
De jó, hogy ezt leírtam a blogba, így visszakereshetjük!
Majd kikeresem a blogban!

A lányok és én is talán most értékelem igazán azt a sok lejegyzett emléket, élményt ami az elmúlt 11 éveben történt velünk.
Egy ideje nem írtam aminek oka az, hogy szeretett laptopom elromlott és időbe telt, míg megtaláltam az újat azt amivel élmény az írás és aminek már a neve is sokatmondó: Yoga.

Szóval most megpróbálom behozni a lemaradást és akár a visszadátumozástól sem riadok vissza annak érdekében, hogy a jövőben is megtaláljuk az elmúlt pár hét emlékeit. Kezdjük az adventi készülődéssel aztán majd az ünnepek alatt megpróbálom lazításképpen bepótolni a nyári és őszi élményeinket is.



Az adventi készülődés nálam az adventi naptárak készítésével kezdődik. Háromszor 24 csomagocskát kell megtöltenem valami kis aprósággal vagy élmény ajándékkal. Egy ideje anyukámnak is készítek és mivel láttam mennyire örül neki idén is gyártottam egy füzért csak neki.
Ezúttal nem nagyon törtem a fejemet egyedi megoldáson, inkább a korábban már bizonyított azaz bevált naptárak közül válogattam, így Hannának a papírgurigából készített cukorkákat, a kicsiknek és anyukámnak pedig az sk. papírtasakos valtozatot készítettem el. A kis zacskókat és gurigákat fenyőgirlandra erősítettem fel a KIK-ben idejében beszerzett szépséges számozott csipeszekkel. És mint minden évben ilyenkor, valahogy gyorsabban pattantak ki az ágyból mindhárman, bár Hannának nem kellett messzire nyújtózkodnia, mert a szobájába kérte a csomagokat.





És képzeljétek! Hanna, aki mostanában előszeretettel böngészi a kreatív ötletekkel teli oldalakat (vajon kitől örökölte?) idén meglepett egy adventi naptárral, egy nagyon aranyossal. Rajzolt egy kissé fiatal kinézetű Mikulást és annak a szakállát alakította ki olyanná, hogy minden nap egy pici vattagolyót ragaszthassak rá (azokat fülpucoló pálcáról szedte le, hogy erre se legyen gondom). Mire elérkezik Karácsony a Mikulás szakálla is kinő és pedig folyamatosan tudom hány nap van még hátra a nagy napig. Lehet, hogy ennek a számlálónak is köszönhetem, hogy idén nagyon időben elkészültem mindennel.




Időben feladtuk a képeslapokat amelyeket természetesen együtt ragasztottunk és remélem aki kapja az azon kívül, hogy a mellékelt karácsonyi teát majd megfőzi és megissza, értékeli azt az időt amit a lapon keresztül rá szántunk. A kézzel írt képeslapoknak ugyanis pont ez a lényege és ezért nem vagyok hajlandó lemondani róluk.





Időben beszereztük az ajándékokat is és idén először a lányok is célirányosan, tudatosan dolgoztak az ajándékaikon és jótékonykodtak is. Az osztállyal ellátogattak a Mikulásgyárba ahol leadhatták az adományokat de ami ennél sokkal nagyobb volumenű dolog az az ahogyan kivették a részüket a cipősdoboz akcióban. Írtak is róluk.

"Több száz gyereknek és családnak szerez majd boldog perceket karácsonykor az a 811 cipősdoboznyi ajándék, amit a budapesti Radnóti diákjai gyűjtöttek és csomagoltak. A gyerekek más olyan jótékonysági akcióban is részt vettek,ahol érezhették, hogy adni jó. Az iskolában hagyomány a társadalmi felelősségvállalás.
A tervbe vett 500-nál jóval több, összesen 811 cipősdobozt töltöttek meg az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium diákjai a múlt hétvégén. Az akció az iskola jótékonysági napjának része volt, az ötlet pedig a diákönkormányzattól eredt."




A mesebeli mézeskalács házikót idén is kedvenc házi cukrászunktól rendeltem és majd idén is bátyámékkal "romboljuk" le. És bár ilyen profi házikót nem tudunk sütni azért mézeskalácsot igen. Ezzel egyébként az utolsó pillanatig vártunk.


Az iskolában a Kicsinyek Kórusának adventi hangversenyét vártam a legjobban. Mivel itthon is sokat énekelték, gyakorolták a dalokat tudtam mit fogok hallani de amikor együtt zendül fel a sok kis hang az nekem mindig valami csoda.
Ha jól sejtem (mert hiába mennek fel a szobájukba, hogy ne halljam) akkor karácsonyra egy dalos, furulyás műsorszámmal kedveskednek majd a lányok. Alig várom!


Karácsonyi vásárban is jártunk bár csak a hangulata és a forraltbor miatt. Teszteltük a korcsolyapályákat, mert most van jó sok és mert a korcsolyázás a kedvenc téli elfoglaltsága a lányoknak és talán nekem is. (Remélem jövőre a kerület is büszkélkedhet eggyel...)




A Mikulás is jött hozzánk és úgy örülök, hogy eljátsszák, hogy hisznek benne és kipucolja még Hanna is a csizmáját és mint mindig most is felteszik a kérdéseket, hogy hogy tudja kiiktatni a riasztót a Mikulás és egyáltalán honnan tudja ki mit szerez és akkor ezt a Lidl-ből szerzi be? Reggel aztán az egyik legkedvesebb zaj számomra amikor a takpacskák dübörögnek a lépcsőn ahogy rohannak le és megállapítják, hogy megint feldöntötte a bögrét a Mikulás a nagy sietségben és megint összemorzsázott mindent de azért nagyon kedves. Eszter a fő mókamester egyébként egy összecelluxozott ollót is a kandalló mellé tett egy kis üzenettel, amelyen az állt "Ezzel nyisd ki a zsákod Mikulás!"Reméljük értékelte a viccet az öreg.





Az adventi koszorúból három is készült és nekem semmi közöm egyikhez sem. A lányok állították össze még novemberben a Gyerekvilág kiállításon az egyik standnál és annyira kedvesen szép lett mindegyik, hogy nagy fejtörést okozott melyik kerüljön az asztal közepére.


Volt részünk egy kellemes adventi ebédben is méghozzá a puccos Gundelben ami már- már szintén hagyomány amikor Budapestre látogat Párizsban élő barátunk aki téli itt tartózkodása alatt ehhez és a Széchenyi fürdőben való lubickoláshoz ragaszkodik. Ezt a két programot spékeltük meg egy operaházi látogatással ahol egy kevésbé ismert darabot, Vivaldi Farnace című opráját néztük meg. Ez az opera 14 éven felülieknek jelzéssel volt ellátva amelyet indokoltnak is tartok. Ninával megállapítottuk, hogy erre sokáig emlékezni fogunk és mi sem bizonyítja jobban, hogy nagyszerű előadás volt hogy Zoltán sem aludt... Egyébként pedig a barokk opera mindig is közelebb állt a szívemhez, mint a klasszikusok. Egyszerűen imádom a csemballó - és a többi korabeli hangszer hangját, a tekervényes dallamokat. Jaj tényleg nagy és szokatlan élmény volta spanyol kontratenorral együtt bár a kritikákat olvasva a rendezés kapott hideget meleget.





(kép: NOL.hu)




Manapság pedig olyan könnyű kreatívnak lenni. Ha akarjuk ha nem szembe jönnek velünk a jobbnál jobb ötletek, video megosztások, képek, könyvek, magazinok formájában. Mi is alig tudtunk válogatni a sok "Csináld magad" ötlet közül. A kör alakú ablakunkba akasztottam a legeslegszebbet, a használaton kívüli arany gömbökből és drót ruhafogasból készített koszorút amit a lépcsőn ülve fűztek fel a lányok olyan egyetértésben és nyugalomban, hogy azt kívántam bárcsak mindig ilyenek lennének.







Szóval így telt sőt inkább suhant el a december. Várjuk a karácsonyt. Mindenkinek boldog ünnepeket kívánunk!
Juhász Gyula verse jut eszembe sokszor méghozzá a Kormorán együttes feldolgozásában. Ezt szoktam dúdolni ilyenkor decemberben.
https://www.youtube.com/watch?v=uTHabkQ8LKE

Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.



…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.



…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

2015. október 1.

Édes szülinapi buli édes kilencéveseimnek






Eszter és Noémi szeptember 11-én lettek 9 évesek. Jövőre két számjeggyel jelölik az éveiket. Sőt, még ugyanennyi év és nagykorú ikerlányaim lesznek...

Persze idén is szerettem volna megadni a módját az ünneplésnek, mert életem egyik legnagyobb csodája, hogy azon a bizonyos szeptemberi napon ketten érkeztek. A zsúr szervezése közben azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy már nem sokáig igénylik az ilyen típusú bulizást. Azért gondolom, mert Hanna a 10. szülinapja után már csak a legjobb barátnőivel, amolyan családias hangulatban kívánt ünnepelni Azt mondta kinőtte a zsúrozást és lehet, hgy azt is, hogy az már cikis. Eszter és Noémi viszont még nagyon várják a barátokkal való ünneplést. Egészen pontosan 364 napig vagyis rögtön azután, hogy vége az előzőnek. Terveznek, ötletelnek, kívánságokkal állnak elő, szóval gyakori téma.
Vajon meddig lesz igényük arra, hogy együtt készítsünk egyedi meghívókat és, hogy a szokásos "Ki tud többet az ikrekről? " totót játsszuk?
Milliónyi puszit kaptam amiért elkészítettem nekik pinátát és a hagyományos szendvicskígyót és örültek, hogy megint különleges helyszínen zajlott le a buli. Idén a Chafparade főzőiskolában ünnepeltünk, ahol muffinokat sütöttek, díszítettek és amíg a sütőben sültek a finomságok, gipszmuffint festettek.






Örültem, hogy pont a nagy napra nyílt ki és virított teljes pompájában a tankertbe ültetett napraforgó. Ez volt az első meglepetésük, amit aztán az ágyba szervírozott reggeli tett teljessé. Nagyon vágytak egy olyan csészére ami egyben van a kiöntővel, hát most megkapták és ebből töltögették a születésnapi teát. Hanna ezalatt oreo tortával várta húgait a feldíszített konyhában. Tejesen meghatódtam, hogy ott tartunk, hogy a konyhatündér nővér az általa készített tortával lepi meg az ünnepelteket. (Hanna egyébként az utóbbi időben nagyon otthonosan mozog a konyhában és képzeljétek el, hogy ha nem megyünk a bolgár tengerpartra nyáron, akkor most neki is drukkolhatnátok a Konyhafőnök Juniorban...)







A cupcake most nagyon népszerű nálunk. Ha éppen nem sütik, eszik a lányok akkor rajzolják. Valóban az egyik legkedvesebb motívumunk amit a bepárásodott ablakon kívül bárhová szívesen rajzolunk. Naná, hogy a meghívók is ilyen alakúak lettek. Elkészítettem egy prototípust és onnantól kezdve az ő dolguk volt a sorozatgyártás és úgy tűnik élvezték az alkotást mert könyörögnöm kellett, hogy részt vehessek a munkában.



A hagyományos "Ki tud többet az ikrekről? " totó is gyorsan elkészült. Jóváhagyattam a kérdéseket a lányokkal és persze ügyeltem a válaszok arányára is vagyis arra, hogy nehogy túlsúlyban legyenek az Eszterek vagy a Noémik. Íme:

1. Melyikük szeret olvasni, írni- melyikük szereti jobban a könyveket és ír naplót? (E)

2. Melyikük igazodik el jobban a számok világában? (N)

3. Melyiküknek a kedvenc játéka a Monopoly? (N)

4. Melyikük szereti nagyon de nagyon az állatokat? (E)

5. Melyikük fél/tart a kutyáktól? (N)

6. Melyikük az édesszájú? (N)

7. Melyikük tud bevágni egy nagy hamburgert (vagy kettőt) egy ültő helyében? (E)

8. Melyikük ügyes bármilyen sportban amelyikbe belekezd de különösen a labdajátékokban? (N)

9. Melyikük tanulta meg a Bárány Boldizsár első fejezetét, mert csak úgy tetszett neki? (E)

10. Melyikük énekelne egész nap (ha hagynánk)? (E és N)

12. Melyikük a jószívű(bb)? (E)

13. Melyikük az idősebb? (E)

13+1. Melyikük a parancsnok? (????)

A bulira vittünk egy szendvicskígyót is, részben azért, mert gondoltuk, hogy a sok édes íz mellé jól jön majd a sonkás, csirkehúsos falatka is, részben pedig azért, mert mindig nagy sikere van. Nem szeretném rontani az ázsióját de ez az a kategória ami pofon egyszerű mégis garantáltan tarolhat vele az anyuka.


Az igazi kihívás viszont csak ezután következett. A lányok szerettek volna egy igazi pinatat. Ez a Mexikóból begyűrűzött parti kellék egyre jobban elterjedt itthon is és a party kellék boltok aranyáron árusítják pedig nem aranyból van hanem papírmasséból. Ráadásul az igazi, az autentikus szamár alakú- ez viszont a mi elveinkkel ellentétes, merthogy a pinata lényege, hogy szét kell verni minek hatására a belsejéből kipotyognak az édességek és más meglepik. Mondanom se kell ugye, hogy a készen árult pinatak üresek...
Majd én készítek pinatát- fortyogtam magamban és neki is álltam. Az eredeti terv szerint egy papírzacskót ragasztottam volna egy vállfára és azt dííszítettem volna fel színes kreppapírral ám megláttam egy sokkal jobb (és persze bonyolultabb) verziót így végül nekiálltam annak. Kartonpapírra rajzoltam különböző méretű tányérok segítségével egy nagy kilencest majd ezeket kivágtam, peremet készítettem, megtöltöttem nyalókákkal, cukorkákkal majd az egészet celluxszal összeillesztettem. Ennél a pontnál ügyelni kell arra, hogy nehogy túl gyenge legyen, -mert akkor az első ütés után szétesik és akkor oda a buli- ám az se szerencsés ha reménytelenül sokáig ütik a gyerekek a pinatat és nem esik ki belőle semmi. A bulin aztán bebizonyosodott, hogy tökéletes lett ez a művelet és két sorozat ütögetés után adta meg magát a papír kilences.
A díszítés elég pepecselős munka volt és párszor megégettem magamat a munka közben ám új erőre kaptam amikor megjelent Eszter és Noémi és egyszerre kiabálták, hogy én vagyok a világ legjobb anyukája majd elkezdték puszilgatni égett ujjaim.







A pinata ütlegelését stílszerűen egy konyhai eszközzel végezték a gyerekek ami előtt nem árt egyébként balesetvédelmi oktatásban részesíteni őket, merthogy vakon kell végezni ezt a tevékenységet és a csapkodás, hadonászás bizony nem várt meglepetésekhez vezethet. Szóval ehhez a játékhoz elengedhetetlen a megfelelő hely és a megfelelő életkorú gyerek. Nálunk szerencsére megvolt mind a kettő így tényleg jó mókának tűnt a pinatázás sok nevetéssel, izgalommal, drukkolással.


A Chefparade főzőiskola különtermében két csapatot alkottak a vendégek és kétféle muffint sütöttek amelyeket csokikrémmel és marcipánnal díszítettek. Nem unatkoztak akkor sem amikor sültek a sütik mert ekkor kerültek elő a gipszmuffinok amelyek arra vártak, hogy kifessék őket a gyerekek. Így aztán a buli végére az ehető változaton kívül hazavihettek egy maradandó sütit is emlékbe a cég ajándékáról, egy sodrófáról nem is beszélve.





Így zajlott le a lányok kilencedik szülinapi bulija amit egyébként a szuper kedves, aranyos, türelmes és szépséges Edina vezényelt le, akiről azt kell tudni, hogy gyerekkorunkban együtt töltöttünk egy zebegényi sátortáborban két hetet (valami rémlik) és akivel egy ideig levelezőtársak is voltunk (ez is rémlik). Mindez úgy harminc évvel ezelőtt történt és most újra találkoztunk...
Az isteni és szuper titkos csokis-cupcake receptet persze megkaptuk és a vendégeknek továbbküldtük. Reméljük hogy ha elkészítik otthon, eszükbe jut az édes buli.



Boldogan tért nyugovóra a két ünnepelt akik egyáltalán nem olyanok, mint két tojás. Mindketten másban ügyesek, más az ízlésük, különböző az étvágyuk, a hallásuk, a humorérzékük, a labdaérzékük, a rajzkészségük, az alakjuk, az arcformájuk, más a kedvenc tantárgyuk ám egyformán voltak hálásak a jól sikerült bulijukért.