RSS

2016. december 30.

Bükfürdőn Fortuna jóvoltából voltunk





Alapvetően játékos kedvű vagyok és szerintem a lányok is azok. Szeretünk részt venni pályázatokban, játékokban, versenyekben mert hisszük, hogy aki mer az nyer. Eszti legnagyobb sikere minden nap a szemünk elé tárul, ahogy belépünk a kicsik szobájába. Ott van ugyanis az álomszép, kézi gyártású szőnyege amit ő tervezett. Aztán ott van az a nagy montázs a falon amit én készítettem amikor gyerek szállodaigazgató lehetett a Hotel Atlantisban gyereknapon. Mindig mosolyogva nézünk a képre. Vagy a másik montázs a másik falon ami Hanna gyerekszínész időszakára emlékeztet. Két évad a Magyar Színház színpadán egy zenés, éneklős, beszélős színdarabban nem semmi. Ez előtt a kép előtt is gyakran elidőzünk. Noémi népdalversenyen elért arany okleveleit is szívesen nézegetjük.
Én szeretek beküldeni nyereménycetliket is és elég gyakran rám mosolyog a szerencse. Így nyertem nemrég egy menő táskát az Éva Magazintól meg egy Media Markt vásárlási utalványt is. De volt már, hogy egy fogadáson én nyertem a fődíjat, egy MÁV nosztalgia utazást. Igen, sokszor nyerünk. Sajnos a lottó ötösre még várni kell de felért egy hármas vagy négyes találattal az a nyeremény, amit egy facebookos játéknak köszönhetően kaptam és aminek köszönhetően az őszi szünetünk nagyon kellemesen telt el.

Történt ugyanis, hogy a bükfürdői Hotel Caramell egy játékot indított mert így promótálta, hogy nemsokára egy prémium szárnnyal bővül a szállodájuk. Mivel pont szembe jött velem a válasz, gyorsan bepötyögtem a megfejtést aztán mentem tovább a dolgomra. El is feledkeztem az egészről, amikor jött az e-mail, hogy "Kedves Ágnes! Gratulálunk, ön nyerte meg a szállodánkba szóló pihenést.." Nagyon örültem neki és már csak azt kellett lelevelezni, hogy mennyit kell fizetnünk azért ha a három lányunkat is magunkkal szeretnénk vinni.


Így tölthettük a Hotel Caramell-ben az őszi szünet egy részét és el kell hogy mondjam nagyon kellemesen. A hotel kutyabarát, ami nekem kicsit bizarr de egy két, fegyelmezett, gazdival sétáló kutya látványától eltekintve nem tűnt fel semmi furcsa. A szobák kellemesen tágasak és kényelmesek voltak és mindenhol levendula illat terjengett. A szobaszám mellett is egy kedves levendulacsokor köszöntötte a belépőket ami nekem különösen tetszett. A lányok nagyon élvezik ha külön szobában lehetnek. Szigorúan számon tartják éppen ki a soros, hogy a pótágyon aludjon amivel kapcsolatban néha alkudoznak, duzzognak de a végén csak megegyeznek. A következő feladat a tárolóhelyek kiosztása vagyis, hogy ki hová pakolja a ruháit a bőröndből. Ebben is hosszabb-rövidebb tanácskozás után megegyeznek, ahogyan abban is, hogy gyönyörű rendet tartanak maguk körül. Hát igen. Bevallom én szeretem elengedni magam ilyenkor de a lányok rosszalló tekintetét nem bírom elviselni így én is próbálok a saját szobánkban rendet tartani.





A hotel wellness része botrányosan kicsi és mivel ottlétünkkor még nem készült el a prémium wellness, itt nem is töltöttünk túl sok időt. Mondjuk találtunk más elfoglaltságot. Először is bicikliket béreltünk a helyi tourinformnál. A felnőttek elektromos biciklit, a gyerekek pedig hagyományosat és ezzel jártuk be Bükfürdőt, méghozzá a tökéletes minőségű kerékpárútjain. Erre a tekerésre csak a két kicsi jött velünk, Hanna már a tini kornak köszönhetően külön programra vágyott, mi meg hagytuk, hogy a hotel fitness termében lötyögjön, aztán pedig a szobában nyomkodja a telefonját, filmet nézzen vagy olvasson...



Testedzésben nekünk bicikliseknek is volt részünk a tekerésen kívül, mert a buszpályaudvar mellett egy nagyon igényes szabadtéri edzőparkot alakítottak ki nemrég amit persze kipróbáltunk.

A Magyarországon egyedülálló, kristályszerkezetű, háromszintes, a legmodernebb technológiával összeállított, látványos mászó- és kalandpályát, a Kristálytornyot már érkezéskor kinéztük magunknak. A lányok nagyon szeretik ezeket az akadályokat, Eszter még nyári táborban is volt az Orczy kalandparkban, mert nem tudja megunni, szóval tudtam, hogy nem hagyhatjuk ki. A pálya minden szempontból különleges két eleme a bicikli és a pad de a többi sem szokványos, ahogy a hevederek sem. Az animátorok nagyon komoly munkát végeztek, látszott, hogy észnél vannak, kellően határozottak és szigorúak, mégis kedvesek. Az oktatás után három lányom három különböző irányba indult én meg tördeltem a kezemet, majd úgy döntöttem, hogy felmegyek arra a nagyon magas padra, hogy ott élvezzem a csendet és a kilátást, ott legalább nyugalmam lesz. Így is lett és nagyon büszke voltam magamra, hogy csak kicsit remegett a lábam és még élveztem is azt a pár lépést de a legjobban persze az utána kapott elismeréseket.







Az óriás hintára azonban rá se bírtam nézni. Nem úgy a vagány lányaim, akik kikönyörögték, hogy hagyjam őket. Előzetesen kikérdeztem minden várható és váratlan eseményről az animátort és úgy döntöttem mehetnek. Őrület! Őrület volt látni, hát még átélniük. Egy pillanatra megállt mindenki és nézte őket. Itt viszont Zoltán lett a nap hőse, akinek a páratlan szám miatt muszáj volt beülnie.




Bükfürdő másik, viszonylag új nevezetessége az az installáció, ami ha közelebb lenne biztosan mindennap elmennék, belefészkelném magam és olvasnék vagy csak csukott szemmel üldögélnék. Ez egy fémvázból készített műalkotás ami az alkotó (Nagy Csaba iparművész) elképzelése szerint a természettel, a vízzel és a környezettel harmonizál és úgy hívják Organikus Pont. Na ebbe a gombócba ültünk be és próbáltam rávenni a családot, hogy maradjanak csendben és hallgassák a természetet de valamelyikükből mindig kipukkadt a nevetés és persze bohóckodni kezdek, szóval esélyem se volt relaxálni. Az installáció egyébként a környéken honos mesterségre a kosárfonásra asszociál, szóval alaposan átgondolt. Tényleg nagyon tetszett, ahogyan a Kneipp pálya is (egyszerűbb nevén mezítlábas park), amit ugyan most vastagon beborított az őszi falevél de itt-ott előbukkant a talaj ami elvileg masszírozta a talpunkat.






Szóval jó kis hely Bükfürdő, a Caramell hotel miliője is nyugtatólag hatott ránk, fürdőbe pedig Sárvárra ugrottunk át, úgyhogy köszönjük Fortunának a lehetőséget és ígérem továbbra is megmaradunk játékos kedvűnek és a lányok is tudják már, hogy aki mer az nyer.


Ha nem akarsz lemaradni a lábnyomokról, lájkold a facebook oldalamat is! Itt: https://www.facebook.com/labnyomok/?fref=ts



2016. december 29.

Tinidal






13 évesnek szülinapi zsúrt rendezni nem ugyanolyan, mint egy öt évesnek. A 13 évesnem már határozott véleménye van mindenről, remekül érvel, saját ötletei vannak és csak ritkán hagyja magát lebeszélni egyikről másikról. Mire kettőt pislogtam, Hanna már elkészült az sk meghívókkal is és én nagyon büszke voltam arra, hogy nem sajnálja az időt és az energiát erre. A dekoráció egy része karácsonyi, hiszen nem sokkal az ünnep után született Hanna. Pont ezért majdnem mindig pontosan a napján, vagyis december 29-én tartjuk a buliját, mivel a téli szünet miatt nem számít ha éppen hétköznap van.

A tini kor egyszerre nehéz és szépséges, legalábbis én így látom anyaként. A sajátomra már nem emlékszem..

Az ünnepelt reggeli lustálkodását szakítottuk félbe köszöntésével és mivel mostanában sütni, főzni szeret a legjobban és amúgy is az élményajándékokért van oda, egy macaron készítő kurzussal ajándékoztuk meg teenager lányunkat, amit stílszerűen egy makaron párna kíséretében kapott meg. Kedvenc, elegáns édességét készíthette el a Szamos Marcipán műhelyében barátnőstül az év utolsó napján.
A tanfolyam végén kapott egy oklevelet és természetesen hozhatott haza kóstolót egy csinos dobozban. Mennyei kávés macaronokat készített.




Szóval a nagy nap előtt Hanna felvázolta, hogy kiket szeretne meghívni és mit szeretne csinálni, eszerint hívtuk meg barátnőit, akik érkezés után bemelegítésképpen bármily meglepő, Monopolyzni kezdtek. Azért vicces volt, hogy mindegyikük első kérdése a köszönés után a wi-fi kód volt. :-)
A Monopoly után szerintem udvariasságból de játszottak egy kört az általam készített, kifejezetten tini lányoknak kitalált körömlakkos játékkal. A neten találtam az ötletet, mert nem tudtam elfogadni, hogy vége az anyukák által irányított babazsúroknak. Tényleg. A "Ki tud többet az ünnepeltről?" totó is kimaradt.



Helyette "musica-ly-ket" késztettek. Ha valaki nem tudná mi ez akkor elárulom, hogy ez egy olyan alkalmazás ahol rátátoghatsz, mozoghatsz arra ahogy mások énekelnek vagy beszélnek. Komolyan! Ezek a mai fiatalok!
Na mármost elég sok minden kell ahhoz, hogy jól sikerüljön a tátogás. Kell hozzá némi rendezői affinitás, kreativitás, humor, türelem, kompromisszum. És mivel ez mind megvolt a lányokban, elég sok jópofa musicaly video készült. Egyet majd megmutatok, ha rájövök hogyan kell mert megengedték. Egyébként nincs ellene kifogásom mert szerintem észre sem veszik de annyit tanulnak közben angolul, hogy felér egy nyári intenzív tanfolyammal.




Kora délutánra foglaltam helyet a Gozsdu Mission szabadulószobába, annak is a börtönös részébe, ami már haladó szabadulóknak van kitalálva, márpedig Hannával elég sok szabadulószobában megfordultunk korábban így bátran hívhatom haladónak. Mi családilag nagyon szeretjük ezeket a helyeket, jó párat kipróbáltunk és Hanna is rajong az effajta játékért, ezért is szerette volna, hogy már másodszorra is legyen az élményelem a szabadulás. Reméltem, hogy gyorsan hazaérnek, mert én közben előhoztam az addig rejtegetett igazán csinos, tinis, fekete-erdő tortát és megterítettem.







Itthon aztán a könnyű vacsora után, ahol főleg a Cézár saláta fogyott, közösen koccintottunk Hanna egészségére és az utolsó morzsáig elfogyasztottuk a szépséges tini tortát.

A nappaliban ágyaztunk meg, bevetettem egy felfújható matracot is és magára hagytuk a lányokat, hogy aztán hajnalig pusmogjanak, vihogjanak, musicalizzenek (jó kis szó).



Hanna nagyon várta, hogy hivatalosan is teenager legyen. A kicsik nemrég vették az angol számokat és amikor a 13-nál tartottunk akkor úgy magyaráztam nekik el a végződést, hogy megértsék innen ered a teenager vagy magyarosítva a tini kifejezés. Hogy a thirteen után mindegyike számot így írjuk egészen 19-ig. És hogy milyen ő most? Éleseszű, érdeklődő és talán ezért is nagyon tájékozott. Gyors és szenvedélyes, emellett vidám és szépséges. És nagyon kreatív. Remek ötletei vannak és egy csomót meg is valósít belőlük. Most éppen a szinkronkorcsolya sportot űzi. Mellette pedig süt, főz, konfitál. (Mondjuk ezt nemsokára a saját szemetekkel is láthatjátok de nem árulhatok el többet)
Mindig mondom neki, hogy remek ügyvéd lehetne belőle úgy tud érvelni, vitatkozni de ő most kitalálta, hogy dietetikus szeretne lenni. Persze van még ideje eldönteni. Ez az a kor amikor folyamatos változás megy végbe rajta kívül és belül. Mi pedig megpróbálunk a legjobb tudásunk és empatikus képességünk szerint segíteni neki. Addig is kitesszük a bejárati ajtóra a lenti szöveget csak úgy miheztartás végett. Isten éltesse őt sokáig!













2016. december 28.

Karácsonyi hagyományaink




Hagyomány, hogy három adventi naptárat készítek a lányoknak bár mindig másmilyet és az is szokásunk, hogy Luca napján búzát ültetünk.





Karácsonyi hagyomány a mogyorós koszorúm és az, hogy már karácsony előtt egy-két nappal közösen feldíszítjük a fát és a lányok szigorúan számon tartják, hogy éppen melyikük a soros a csúcsdísz feltevésében.
Hagyomány, hogy az ebédre anyukámat vendégül látjuk és minden alkalommal megdicsér, hogy milyen ügyes gazdasszony lett belőlem. :-)




Hagyomány az is, hogy a Késmárk utcában veszi Zoltán a karácsonyfát a lányokkal együtt attól a bácsitól, aki három éves koruk óta csak decemberben találkozik velük és mindig meglepődik menyit nőttek egy év alatt.
Mi úgy szeretjük, ha az ajándékozást délután, sötétben ejtjük meg és a lányok megszokták, kivárják és mintha élveznék is hogy ezáltal elnyújthatják a karácsonyi várakozást.



A karácsonyi menüt viszont szeretem változtatni. Idén tárkonyos csirkeraguleves volt cipóban tálalva, második fogásnak pedig a dijoni mustáros szűzérmét készítettem el burgonya gombócokkal. Viszont lehet, hogy ebből hagyomány lesz végül, mert vagy nagyon éhesek voltak a lányok a korcsolyázás után vagy tényleg ennyire jól sikerült, mindenesetre üres tányérokat kellett összeszednem elismerő dicséretek közepette.




Hagyomány, hogy a kicsik tudják, hogy a legnagyobb, szívet lelket melengető ajándék tőlük az ha karácsonyi koncertet adnak nekünk. Műsorfüzettel, konferálással, ahogyan kell. Hanna viszont már nem szívesen vesz rész ebben, ellenben örömmel vállalja a technikusi szerepet.


Hagyomány, hogy mindig van a fa alatt könyv és társasjáték. Ez utóbbit azonnal ki kell próbálni.
Hagyomány az is, hogy lefekvés előtt anyukám réges-régi Andersen mesekönyvéből elolvasom a kis fenyőfa szomorú történetét.

13 éve vagyunk család, 10 éve pedig nagycsalád szóval volt idő, hogy kialakuljanak a saját hagyományaink. Mindig érdeklődéssel hallgatom, olvasom másokét is. Van, hogy egyik-másik annyira megtetszik, hogy elhatározom, a saját szánk ízére formálva megpróbálok hagyományt teremteni belőle én is. Ha nekünk való, ha lesz rá igény jövőre is és aztán is akkor minden valószínűség szerint tovább él. Mert ugyanolyan fontos a hagyomány, mint amilyen jó időnként újítani.

Pár éves hagyomány, hogy leszedem a szánkót a padlásról akkor is ha nincs hó, mert erre pakolom az ajándékokat. Egyszer valahol láttam és megtetszett és a következő évben már a lányok kérték, hogy ugyanígy legyen. Szóval nem volt kérdés, hogy idén testi épségemet kockáztatva leráncigáltam a padlásról a szánkót, hogy arra tegyem az ajándékokat.

Hagyomány, hogy karácsony másnapján vagy mi megyünk bátyámékhoz vagy ők jönnek át hozzánk. Az biztos, hogy ezek a találkozások nagyon nagyon hangosak és nevetősek. Idén brunchra hívtuk őket és mivel keresztlányom vegán ezért egy kis kihívás is volt az amúgy túlzásoktól mentes menüben.

Nos, ezek a mi legfontosabb karácsonyi hagyományaink mostanság. Biztosan változik majd. Kíváncsi vagyok, hogy ha a lányok anyukák lesznek majd, vajon melyiket tartják meg ezek közül és mit vezetnek be hagyományként a saját családjukba.



Emlékezetes volt idén a Zeneakadémián - kedvenc rádióadóm- a Klasszik Rádió karácsonyi koncertje, amit legkedvesebb barátnőmmel néztünk/hallgattunk végig és amely élménytől szabályosan kisimultunk. Az csak hab a tortán, hogy a szuper helyekre szóló jegyeket a Klasszik Rádió adventi játékán nyertem. :-) No de tényleg nem azért mondom de mostanában elég sok ilyen történik velem.


(Ha te is megosztanád velem a saját karácsonyi szokásaitokat, alul, a "megjegyzés" szóra kattintva megírhatod.)




2016. október 21.

10



Igazán nem panaszkodhat egyik lányom se már ami a szülinapjaik megünneplését illeti. Igyekeztünk mindig meghallgatni a kívánságaikat vagy magunk keresni valami olyan tematikus zsúrt, ami emlékezetes lesz nekik is, nekünk is és még a vendégeknek is. Tudom, hogy ez is elmúlik ahogy "öregednek". 11-12 éves korban már nemigen vágynak zsúrra, inkább csak valami kis kiruccanásra, közös élményre, otthoni traccspartira a legjobb barátnőkkel- legalábbis Hanna esetében így volt ill. van.

Idén pék partit szerettek volna a kicsik a Jókenyér péküzemében kialakított gyerekpékségben. Ott ahol korábban egy nyílt napon jártunk és ami annyira tetszett nekik, hogy akkor eldöntötték, hogy ott szeretnének ünnepelni. Írtam is róla, úgyhogy most nem kezdem újra, hogy Klári, a Jókenyér tulajdonosa osztálytársnő, mitöbb barátnőm volt. Egyébként enélkül is flottul ment volna a zsúr megszervezése mert nagyon profi csapat és hozzáértő animátorok foglalkoznak ott a szülőkkel és a gyerekekkel.

Szóval kifli partira készültünk és természetesen ahogy mindig, most is valami egyedi meghívó készítéssel kezdtük a ráhangolódást. Mivel tudtuk, hogy fehér péksipkát fog kapni minden kis résztvevő, úgy döntöttünk ez lesz a meghívó motívuma. Tortacsipkével és masnival tettük még egyedibbé és nagyon élveztük a közös alkotást amiből nekem szépen lassan csak a tanácsadó, meós vagy kritikus szerep jut. Bizony el is gondolkodtam azon, hogy ha csak a szülinapi meghívók készítését elevenítem fel, milyen jó kis képet kapnék arról hogyan és mennyit fejlődtek, okosodtak, ügyesedtek a lányok 10 év alatt. Önállóak és roppant kreatívak. Egyébként ha további jelzőkkel kellene illetnem őket akkor még azt is ideírnám, hogy tájékozottak. Úgy összességében de azt hiszem a kortársaikhoz képest is. Tájékozottak a világ dolgaiban.


Szeptember 11-én a hivatalos napjukon az áhított legók várták őket az étkezőben a megterített asztalon. Nagyon örültek neki és szeretem bennük ahogy ezt kimutatják. És ott volt még valami aminek akkora sikere volt, hogy magam is meglepődtem rajta. Még nyáron vásároltam két scrapbook albumot méghozzá attól az ismerősömtől, akitől megtanultam a scrapbookkészítés alapjait. Bea ellátott tanácsokkal is de legfőképpen megerősített abban, hogy meg tudom csinálni egyedül is. Borzasztóan élveztem minden percét. Titokban készült és a nagy napra össze is állt de úgy, hogy a 10. szülinapról szóló oldalt majd együtt készítjük. Belekerült az albumba a Kismama magazinban megjelent A hónap kismamája, A hónap kisbabái cikk, a születéskor kapott karszalag, sok nyaralós kép és a legnagyobb sikereket ábrázoló fotók is. Külön oldalt szenteltem a szülinapoknak, a nővérüknek és a kedvtelésüknek. Öröm volt nézni ahogy lapozgatták és ajándékok ide vagy oda egyhangúlag azt mondták, hogy ennek örültek a legjobban no meg mama vásárlási utalványának.





A buli másnap délután kezdődött és előre elnézést kértem a szülőktől, hogy Budapesten kívülre szerveztük. A lelkiismeretfurdaláson úgy enyhítettem, hogy az online is elküldött meghívóba leírtam néhány kirándulós tippet, hogy ha már egyszer felkerekednek kössék össze a kellemeset a hasznossal és sétáljanak mondjuk a Rózsika forrásnál Solymáron. Egyébként a pékségben is ott lehet maradni, mert nagyon hangulatos terasz van kialakítva és asztalok is, ahol a pékség/cukrászda finomságait lehet fogyasztani amíg a mini pékek sütnek, persze megszakítva egy-egy fotózás erejéig.

Kitűnő animátorok segítették a gyerekeket és közben észrevétlenül okosították őket a gabonafélékről és a pék mesterségről. Még az elején jeleztem nekik, hogy a hagyományos Ki tud többet az ikrekről totót -(amely ötletet egyébként majdnem minden gyerkőc az osztályból átvett)- szeretném beépíteni a tematikába, mondjuk amikor sülnek a kiflik. És ez is nagyon jó móka még mindig és minden évben elteszem a kérdéseket, mert ezen keresztül is érdekes látni a változást, fejlődést rajtuk.






Mivel saját illetve külsős helyről hozott tortát nem lehet ilyen helyre bevinni az ANTSZ szigorú szabályai miatt, a Jókenyér cukrászatából kaptuk a finom 16 szeletes feketeerdő tortát, amit kettévágtunk és úgy szúrtuk bele a gyertyákat. Mondjuk ez egypetéjű ikreknél még nagyon szemléletes születéstörténeti bemutatónak is beillene de Eszter és Noémi kétpetéjűek. Azért csak kerekítettem hozzá egy történetet, hogy ők bár egy napon születtek nagyon is különbözőek, két külön személyiség, egyéniség.
Nyugodtan rendelhettem volna egyébként kettő tortát, mert ez az első torta amelyikből egyetlen morzsa nem sok, annyi nem maradt és Noémi máig emlegeti, hogy milyen finom volt. Jókenyér nemcsak kenyérben jó.



Mindenki nagy csomag saját készítésű, friss,meleg, ropogós péksütikkel tért haza amiből még a hétfői az uzsonnára is jutott.


A konyhában azóta is szeretnek sündörögni a kicsik (tudom, hogy 10 évesek de nekünk akkor is ők a kicsik), versenyeznek, hogy kit hívjak kuktáskodni. Hanna különösen de az ő vonzalma a gasztronómiához illetve a főzéshez egészen más. Bármennyire szeretném erről nem árulhatok el többet. Ígérem ha már szabad akkor beszámolok mindenről, addig azonban én is várok türelmesen.