RSS

2015. január 7.

Ügető Szilveszter





Sógornőm jó tanácsokkal látott el, amikor megemlítettem neki, hogy mi idén a Kincsem Parkban az Ügető Szilveszter eseményén szeretnénk elbúcsúztatni az ó évet. Azt mondta menjünk korán, mert úgy kényelmesen parkolhatunk és tömegmentesen fogadhatunk. Várjunk meg két vagy három futamot aztán amikor érezhető lesz a hömpölygő tömeg pont elegünk lesz és távozzunk.


Pont így tettünk. A pénztárak előtt parkoltunk, volt időnk megvenni a fogadást segítő kis füzetet a Turf-öt és próbáltuk megérteni hogyan működik ez az egész fogadás. Zoltán elmagyarázta nekünk mi az, hogy tétre, befutóra, hármas befutóra vagy helyre való fogadás, néha eltorzított hangon azt kiabálta, hogy "tuti tipp" én meg felolvastam a szebbnél szebb nevű lovak teljesítményéről és esélyeiről szóló rövid összefoglalást és próbáltunk női megérzésünkre hagyatkozni.
Még látcsövet is vittem így még profibbnak néztünk ki szerintem.


Kristóf a ritkán látott bostoni unokatestvér is velünk tartott és velünk ordított. Róla még azt kell tudni, hogy 10 napra pontosan egyszerre született Hannával csak éppen kerek 10 évvel hamarabb. Neki az volt a feladata, hogy a sok csinos pénztáros (vagy hogy hívják őket pontosan?) hölgy közül kiválassza, hogy kinél fizessük be a 200 forintjainkat. Ittunk vörösbort, a lányok teáztak. Az egész roppant kulturált volt. A hely, a miliő a szervezés még a mellékhelység is.

A lányoknak oktatási céllal elmagyaráztam, hogy ez is szerencsejáték és nem véletlenül van kint a 18-as karika mindenhol. Hannával arról is beszéltünk, hogy hányan lettek földönfutók vagy még rosszabb esetben öngyilkosok, mert elverték az összes pénzüket a lovin. Meg arról is beszéltünk, hogy milyen szép lehet Angliában egy derbyn a sok különleges kalapban megjelenő hölgy látványa. Nos itt mindenki inkább sapkában, sálban és jó meleg ruhában izgulta végig a menetet.

Kristóf és Noémi volt a legszerencsésebb. Ők nyertek is kerek ezer forintot, hiszen csak jelképes összeget tettünk fel. Én kétszer is a legszerencsétlenebbül járt lóra fogadtam pedig olyan ígéretes nevük volt. Az egyiket Passion Griffnek hívták a másikat pedig kedvenc mesehősömnek vagyis Pinocciónak. Az első ló két lépés után esett ki, a második pedig mire észbe kaptam csak azt láttam, hogy hajtó nélkül száguldozik a félig szétesett kocsijával, mint az őrült. Szóval ha lehetett volna fogadni arra melyik lóval történik nem várt esemény, melyik esik ki, akkor busás összeget nyertem volna. Ehelyett bosszúsan széttéptem a szelvényt Eszterrel együtt, aki szintén a vesztesek táborát gyarapította.





Csináltunk pár képet a boldog nyertesekről, a drukkolásról meg az unokatesókról.
A legjobb mégis az volt, hogy összefutottunk Hanna legkedvesebb régi ovistársával és anyukájával akitől kaptam egy tuti tippet csak éppen nem a lóverseny várható befutóiról, hanem arról, hogy hova vigyem Hannát lovagolni ha jót akarok neki és magamnak is. No de erről majd jövőre.


BOLDOG ÚJ ÉVET!



2014. december 31.

Hanna meg az ő 11. élmény-szülinapja





10 év alatt megtanultam, hogy ha azt akarom, hogy stressz- és idegeskedésmentes legyen a december, akkor elsejére nemcsak az adventi naptárakkal, az adventi koszorúval, a dekorációval kell készen lennem hanem Hanna december 29-i szülinapjának előkészületeivel is. Minden évben hálásak vagyunk egymásnak, hogy nem az eredetileg kiírt karácsonyi időpontban jött a világra hanem meghagyva magának és nekünk is a szülinapi ünneplés örömét, pár nappal később. Mondjuk van még egy nagy előnye. Mivel iskolai szünetre esik, minden évben a saját napján tarthatjuk a zsúrját vagyis nem kell elhalasztani vagy előbbre hozni.


Egyik kedvenc elfoglaltságom meghívókat készíteni a lányok szülinapjára. Az ideális megoldás az amikor olyat gyártunk, amiben az ünnepelt keze munkája is benne van de azért hagyják, hogy én is kiéljem magam. Hanna szülinapjára pont egy ilyet találtam. Megmutattam neki a prototípust és nagyon tetszett neki. Tudtam, hogy így lesz, mert kellően csajos és van benne egy kis csavar amitől különleges is. Hanna nagylelkűen megengedte, hogy a szoknyákat én hajtogassam és ragasszam ő pedig megrajzolta a hozzájuk tartozó táncos lányokat mit ne mondjak nagyon édesen. Mivel "ittalvós" bulit terveztünk, leírtuk a várható programokat részletezve, -igaz azt már szövegszerkesztővel- és ez került a meghívóba.



Abban aztán kiderült, hogy nem sok köze van a balerináknak a bulihoz, mert idén inkább az eszüket, logikájukat, agyafúrtságukat kell latba venniük, merthogy a TRAP nevű szabadulószoba várta a csapatot, annak is az egyiptomi terme.
A szabadulószoba magyar találmány és mi Zoltánnal már jó néhányból szerencsésen kijutottunk mitöbb felettébb megkedveltük ezt a szórakozást. Kifejezetten gyerekeknek valót hiába kerestem ám itt a TRAP-ben iskolai csoportokat is szívesen látnak így gondoltam megbirkóznak Hanna vendégei a kihívással. Ahogy írják "ez egy olyan játék, melyben 2-5 fős csapatok tehetik próbára találékonyságukat egy speciálisan kialakított helyiségben,ahol egymásra épülő feladatokat kell megoldani 60 percen belül. Adott egy szituáció, rengeteg megoldásra váró probléma, limitált idő és persze maguk a játékosok. Ez a receptje egy felejthetetlen kalandnak a Trap-ben. Az egész koncepció abszolút élményközpontú ,de ezen felül fejleszti a gondolkodást, a szociális illetve kommunikációs képességet is. Nem igényel semmilyen különleges felszerelést és mindenkinek remek szórakozás életkortól függetlenül."
Hanna idén azt is mondta, hogy nem szeretne tömegbulit vagyis csak pár kislányt lányt hívna meg. Mondjuk nem bántam, mert a szabadulószobába egyszerre öten lehetnek és az esti elszállásolás is egyszerűbb volt így, mint tíz fővel. Szóval minden szempontból ideálisnak tűnt az élmény szülinapozást ide szervezni. Arról persze nem tudott Hanna, hogy jó ideje egy dobozt vittem át a szervezőnek, mert lehetőség van ajándék elrejtésére. Volt már lánykérés is ilyen módon vagyis amikor a feladványok megoldása közepette egy kis csomagban előkerült a gyűrű. Nos ez adta az ötletet hogy ha nem is gyűrűt (hiszen lánykérésről még jó sokáig hallani sem akarok) hanem az annyira áhított tengerimalac pórázt csomagoltam be egy dobozkába és ezt helyezték el a megfelelő pillanatban a szervezők Hanna keze útjába.

No de a gyülekező nem a szabadulószobánál volt hanem a mi házunkban, ahol egy könnyű ebéd után következhetett a tortázás. Hanna kifejezetten kérte, hogy 11 gyertya legyen a tortáján (vagyis ne tudjuk le éveinek számát két darab egyest mintázó gyertyával) és azt is kérte, hogy ne legyen benne az a megviccelős elfújhatatlan fajta. Az első kérését még csak-csak teljesítettem de a másodikat már nehezen lévén szeptemberben a húgai pont azt kérték, hogy ha lehet csakis elfújhatatlan gyertyák legyenek szépséges tortájukon, úgyhogy én jól be is vásároltam ezekből. Lázas kotorászásba kezdtem a tálaló szekrény fiókjában és áldottam az eszemet amiért nem dobok ki semmit túlságosan könnyedén így találtam nyolc hagyományos, alig használt gyertyát viszont kénytelen voltam a maradék hármat a viccessel kipótolni. Gondoltam úgysem veszi észre vagy ha igen csak nem lesz mérges rám. A tortát ugyanaz a hölgy készítette aki a kicsikét, Zoltánét és a mesés mézeskalácsházat is. Lehet, hogy kicsit nagy feladat elé állítottam de lehet, hogy elfáradt a karácsonyi hajrában, mindenesetre kicsit többet vártam tőle. Persze így is szemet gyönyörködtető és nagyon csajos volt a torta és ott díszelegtek rajta Hanna kedvencei a habcsókok is, szóval így is szemnek és szájnak ingere volt.
Az elfújhatatlan gyertyákon pedig mosolygott Hanna én pedig kötelezővé tenném, mert ez az egyetlen lehetőség arra, hogy értelmes, használható és időben elkapott fénykép készülhessen a gyertyák elfújásáról szóval nagyon fotóbarát.






Nem sok időnk volt ejtőzni, mert 15:00 órára pontban a szabadulószobában kellett lennünk a belvárosban. Beültünk az autóba és hangos csicsergések közepette értünk a Paulay Ede utcába ahol ketté vált a csapat. Még a kocsiban titkos szavazással eldöntötték a lányok, hogy Zoltánt szeretnék magukkal vinni és ha elakadnak a rejtélyek kibogozásában akkor ő segítsen nekik. Nem vettem zokon, tudtam hogy vele jobban járnak bár én is szereztem némi rutint az ilyen típusú feladatok megoldásában, legfeljebb a számolásos résznél dobnám be a törölközőt. Nos így esett, hogy Hanna, Bius, Johanna és Noa, Zoltán felügyeletével beléptek a fáraós terembe aminek ajtaja bizony bezárult.
Ami bent történt azt csak az ő elmesélésük alapján tudnám elmesélni. Nagyon élvezték és csak egyszer kétszer volt szükségük Zoltán segítségére vagy az animátor tanácsára aki az egészet persze kamerán keresztül végigkíséri és akkor szól ha nagyon kell. Egy óra 5 perc alatt értek ki amiről azóta is folyik a vita, hogy átlagos, átlag alatti vagy átlag feletti teljesítménynek számít 4 db 11 éves és 1 db 40 éves esetében.








Én addig kézen fogtam a kicsiket és átslattyogtunk a Gipszkorszakba merthogy az sétatávolságra van a szabadulószobától. Ott aztán azon kívül, hogy együtt festegettünk (jaj azt szeretik a legjobban, amikor én is ecsetet fogok és melléjük ülve alkotok), előkészítettük a terepet a vendégeknek, hiszen a sikeres szabadulás után a buli a Gipszkorszakban folytatódott, ahol Hanna szülinapjának emlékére mindenki festhetett egy muffint sőt a vendégek tenyérlenyomatával készült képecske is született ráadásként. Ittak, rágcsáltak, csacsogtak, nevetgéltek. Amolyan modern fonóvá alakult át a Gipszkorszak különterme.




Az este további része otthonunkban folytatódott méghozzá felfokozott izgalmi állapotban. Három üveg kölyökpezsgő fogyott el de egy idő után le kellett ellenőröznöm, hogy tényleg nem tartalmazott -e alkoholt, mert olyan viháncolás és vihogás kerekedett. Nemzetek bőrébe bújtak a talált jelmezek segítségével. Egy ideig ezzel múlatták az időt majd késő este már a hálószobájukból szűrődött ki a susmus ami éjfél utánig tartott és másnap reggelinél folytatódott.
A kicsiknek hálásak vagyunk, hogy éjszakára a mamánál húzták meg magukat és anyukámtól is kedves, hogy alig, hogy hazaérkezett sárvári wellness kiruccanásából máris az unokáit kellett elszállásolnia bár ahogyan ismerem ezer örömmel tette.

Nos így telt Hanna szabadulós, festős, ittalvós, nagy(on) csajos 11. szülinapja. Elégedett, boldog 11 évest ölelhettem magamhoz. És olyan érdekes, hogy most, hogy 11 éves lett magától levette a polcról a blogom elég vaskos változatát amelynek első bejegyzése 2004. februárjában keletkezett és 2009-ig tart. Most ez a kedvenc olvasmánya. Azt hiszem be kéne köttetni a 2009. után íródottakat is.
Esetleg az én szülinapomra...

2014. december 30.

Ünnepnap az állatkertben




Merthogy nálunk kicsi a család. Anyukám, most is, mint minden évben -mióta apukám nem él- 24-én ebédidőben karácsonyozott nálunk majd ugyanazon a napon este bátyámék látták vendégül. Másnap bátyámék jöttek át hozzánk, amikoris a szokásos jó hangulatban telt a nap és ezzel el is fogyott a közeli rokonság, így aztán 26-án, amikor a legtöbben bejglimérgezés közeli állapotba kerülnek, nekünk valami program után kellett néznünk, mert a végtelen legózást, társasjátékozást is meg lehet unni. Így esett a választás az Állatkertre, nézzük meg az emberszabású "rokonokat" és a többi állatot karácsonyi hangulatban. Az ausztrál és brazil részleg szépen lassan benépesül különlegesebbnél különlegesebb állatokkal. Igaz, hogy a koala maci csak áprilisban érkezik de ott van William a tündéri hangyász, akinél furcsább állatot rég láttunk.




Asha a kis elefánt még mindig elég kicsi ahhoz, hogy olvadozzunk a látványától és jó volt látni, hogy a pingvineknek végre nem volt melegük és a fókák is elemükben voltak. A szavanna állatait meleg házikójukban néztük meg és nekünk is jól esett a szobahőmérséklet. A földimalacot Afrika legkülönlegesebb emlősének tartják. Tényleg az. Jó kis otthont alakítottak ki neki. Ki ne hagyja aki arra jár!

A Varázshegyben kicsit megpihentünk és részt vettünk a 3D vetítésen és az állatbemutatón is méghozzá tömeg mentesen, kényelmesen.
Különös hangulata van ilyenkor a parknak, nem bántuk meg, hogy zárásig lófráltunk. Utoljára hagytuk a Holnemvolt park területén lévő állatsimogatót de még gyorsan visszaszaladtunk három kürtős kalácsért is, hogy teljes legyen az öröm.



Az állatkert továbbra is fejlődik, szépül épül ezért aztán a nehezen megunható. Tényleg mindig tart valami meglepetést még annak is aki gyakran és nemcsak ünnepnapokon választja családi programnak.

2014. december 29.

Karácsony előtt és alatt




Viszonylag későn éreztem a karácsonyi hangulat közeledtét, mert nem elég, hogy hó sem esett még azt kellett látnom,hogy a teraszon felejtett muskátlijaim bimbózni kezdtek a langymeleg időben. Mondjuk a karácsonyi kaktusz is a szobában és a Mikulás virág sem akart lemaradni. Az adventi koszorú is időben elkészült, megint a nagymamám nászajándékán az üveg tortatálon foglalt helyet és így került az étkezőasztal közepére. Az ajtóra erősített Lidl-ös kakaós dobozból eszkábált angyal postaládába is került pár levél, kívánság, rajz, meglepetés.


Az adventi naptáraknak köszönhetően a reggeli ébredések 24 napig viszonylag gyorsabbra sikeredtek, nekem pedig segített abban, hogy szem előtt tartsam hány nap van még hátra Szentestéig.
December elsejére karácsonyi díszbe öltöztettem a házat, a lépcsőkorlát fenyőgirlandban a ház eleje pedig diszkrét kivilágításban pompázott. Szóval mindent megpróbáltam, hogy érezzem, érezzük, közeleg a karácsony. Képeslapokat gyártottunk, pop-up stílusút meg egy karácsonyfa alakzatba formált jókívánságot is.

A mézeskalácsokat és egy tüneményes házikót idén profira bíztam (pedig van egy díjnyertes receptem) Ugyanaz a cukrász hölgy sütötte, aki a kicsik 8. szülinapjára és Zoltán 40. szülinapjára készítette el torta remekműveit.




A menüt is nagyjából kigondoltam, ügyelve, hogy ne töltsem az egész ünnepi időszakot a konyhában. Az egyik bevált, finom és már többször bizonyított fogást viszont az utolsó pillanatban leszavazták és egyhangúlag követelték kérték, hogy idén bébi pulykát készítsek. Tudtam, hogy honnan fúj a szél. A lányok (és én is) nagyon szeretünk Mr. Bean hülyeségein nevetni. No hát neki van egy olyan filmje, amiben karácsonyi pulykát próbál sütni a vendégének. A végén toast kenyeret vacsoráznak. Kicsit féltem, hogy mi lesz ha mi is de manapság az interneten olyan jó kis videós recepteket lehet találni. Így leltem meg Gordon Ramsey tökéletes pulykájának receptjét, amelyben garantálja, hogy nem szárad ki a szárnyas majd. Nagy sikere lett, a lányok büszkék voltak rám és én is magamra sőt mivel anyukám is velünk volt az ebéd idején tőle is bezsebeltem a bókokat.



A terítés és főzőcskézés idején a lányok Zoltánnal moziban voltak. A nagyon aranyos Paddington macis filmet nézték meg és most kivételesen nagyon bántott a dolog, hogy nem tarthattam velük, mert csak jókat hallottam róla ahogyan később a lányok is elmondták, hogy ez a film most bekerült náluk a legjobb háromba.

A kései ebéd után aztán a meglepetés műsor következett. Talán ez a harmadik vagy negyedik alkalom, amikor a három lány valami műsorral készül. Korábban csak énekeltek, volt, hogy Hanna zongorázott közben. Idén furulyáztak, énekeltek és Hanna rendezésében egy rövid kis színpadi jelenettel készültek. Hasonló színházi előadással korábban már megörvendeztettek. A Színház világnapján adtak elő egy kortárs darabot, zenei aláfestéssel, szokatlan megoldásokkal, jelmezzel. Már akkor is megállapítottam, hogy lám-lám Hannára úgy tűnik hat a sok színházi élmény. Az is amit a nézőtérről lát és az is, amit ő játszik. Ezt a mostani darabot sikerült felvennem a kis kamerámmal. Jó lesz visszanézni pár év múlva.

Alig bírták kivárni, hogy besötétedjen és elérkezzen a várva várt pillanat, amikor megszólal a csengő, felcsendül a karácsonyi dal, Zoltán kezében szikrázik a csillagszóró és ők lerohanhatnak a lépcsőn egyenesen a nappaliba, ahol az előző este közösen feldíszített fa alatt ott lapul a sok kis meglepetés. Mindenki megtalálta az áhított ajándékot, volt nagy öröm és boldogság majd éjszakába nyúló legózás, kőrömizés, babázás, tablettel és fényképezőgéppel való ismerkedés.a
Én az online receptgyűjteményemet (vagy nevezzük gasztroblognak) kaptam meg nyomtatott formában, aminek nagyon-nagyon örültem. Azt hiszem súgtak a lányok Zoltánnak méghozzá remekül.





A kandallóba ugyan nem tudtunk begyújtani de egy kis forralt bor meg a lányok boldogsága azért segített abban, hogy pont időben december 24-re elérkezzen hozzám is a karácsonyi hangulat.







2014. december 11.

Ajánlott





Még valamikor nyáron Hanna új osztályfőnöke elküldte a szülőknek e-mailen a kötelező illetve ajánlott olvasmányok listáját. Voltak benne klasszikusok persze, ami nélkül nem nőhet fel egy gyerek. Molnár Ferenctől a Pál utcai fiúk, Petőfi János vitéze. Erich Castner örökzöldje a Május 35. is szerepelt a listán, amit nagyon jó volt újraolvasnom nekem is. Lázár Ervin Hétfejű tündérjét próbáltuk így is úgy is értelmezni, élvezni. Nem tudom, hogy sikerült de magyar órán kivesézték úgyis. Lewis Carroll Alice csodaországát miután elolvastuk, ragaszkodtam ahhoz, hogy Hannával és a kicsikkel végighallgassuk a hangjáték változatot is. Azt amelyiket kislány koromban bakelit lemez formájában recsegősre hallgattam és kívülről tudtam. Olyan nagy színészek adták a hangjukat a meselemezhez, mint Domján Edit, Márkus László, Rátonyi Róbert. Emlékszem, a franciaágyon feküdtünk mind az öten, egymás hegyén hátán és úgy követtük az eseményeket. Egyébként nekem még mindig megvannak ezek a lemezek és arra gondoltam, hogy szépen lassan digitalizáltatom őket. Létezik erre már sok cég, csak idő és pénz kérdése az egész.

Aztán mai, kortárs műveket is be kellett szereznem. Szerencsére mindegyik élvezetes olvasmány volt, így Hanna gyorsan elolvasta mindet. Christopher Paul Curtis, Bud vagyok uram című amerikai regénye nem véletlenül zsebelt be egy csomó díjat ahogyan a Bradley az osztály réme is szórakoztató olvasmány. Kislány koromban olvastam sőt filmen is láttam a kis cigánylány integrálódásáról szóló könyvet Halasi Mária művét az Utolsó padban-t. Most Hannán a sor, hogy elolvassa aztán majd gondolom kellően kielemzik az iskolában.
Békés Pál Kétbalkezes varázslóját most töltöttük le az e-bookra, remélem hogy ha végzett a Szent Johanna gimi első részével (ami nem kötelező olvasmány), akkor nekiáll annak is.
Ó és ott van Harry Potter is, akit a mi családunknak egyszerűen nem sikerült megszeretni. Félve vallom be de mégis megteszem, hogy se könyvben se filmben nem tetszik.

Úgy emlékszem ennyi volt a könyves listán, ám a levélnek itt nem volt vége, mert a tanárnő felsorolt néhány filmet is, ami szintén ajánlott és majd úgyis megnézik együtt is de addig is hangolódjunk rá.
Köztük volt a Keménykalap és Krumpliorr, amit boldogan néztünk végig családilag. A Gyerekbetegségek című filmet még nem sikerült megszereznem de már ezerszer láttuk és biztos vagyok benne, hogy idén karácsonykor is leadja valamelyik tv csatorna a Reszkessetek betörők-et. Harry Pottert a filmes felsorolásból sem hiányozhatott sajnos. Az elsőt kissé szenvedve de megnéztük azért.

No és itt jön az a film, amiért az egész poszt született, merthogy az Up! vagy ha jobban tetszik Fel! című animációs film is az erősen ajánlottak között szerepelt. Annak idején amikor ez még friss filmnek számított én nem láttam, mindig csak terveztem, hogy megnézem. Lemaradtunk róla így hát most Hannával és a kicsikkel egy nagy tál pattogatott kukorica kíséretében bepótoltuk és hagytuk magunkat elvarázsolni.


Dióhéjban arról szól, hogy egy 78 éves bácsi, Carl Fredricksen, felesége elvesztése óta magányosan, visszahúzódva éli mindennapjait. Az öreg házára szemet vet az a társaság, amely a környék telkeit már felvásárolta. Carlt azonban odaköti a sok emlék, köztük az a fénykép, amelyet nézve arról álmodoztak a nejével, hogy elutaznak a világ legnagyobb vízeséséhez de sosem jutottak el oda. Az álmait sirató öregúr merész tettre szánja el magát. Kihasználva egykori léggömbárusi gyakorlatát egyetlen éjszaka alatt fellufizza a házát, és reggel, mielőtt az idősek otthonába szállítanák, felemelkedik vele a levegőbe. Dél-Amerika felé veszi az irányt, hogy megvalósítsa élete legnagyobb kalandját. Útjára egy potyautas kisfiú is elkíséri és egy csomó kalandon mennek keresztül.

Na szóval ez a film adta az ihletet az osztályterem ajtó dekorálásához. Rákerestem a neten, láttam is nagyon ötletes ám meglehetősen bonyolult változatokat. Inspirációnak elég volt, így aztán úgy döntöttem öntapadós színes fóliából vágom ki a lufikat és arra írom rá a neveket. A ház lehetne nagyobb is, azon még lehet, hogy változtatok de a madzagok jól vizsgáztak, egyelőre tartják a lufikat és a házat is, így szerintem tényleg igazi színfolt lett az 5.b ajtaja a sok unalmas ajtó mellett.

Aki pedig még nem látta a filmet nézze meg, mert maradandó élménnyel lesz gazdagabb. Főleg így advent idején ajánlott egy ilyen lélekemelő történet mindenkinek.



2014. december 10.

Dia




Gyorsan (és elég hangosan) élünk. Időre megyünk mindig valahova állandóan az órára pislantva. Gondolom éppen úgy, mint a legtöbben akik iskolába, különórára járnak bár én nem vagyok híve annak, hogy az alsós gyerekeket szakkőrről edzésre majd onnan zeneórára ráncigáljuk. Jaj nem. Elég nekik az egész napos iskolai koncentrálás aztán meg a leckeírás itthon. Így még jut idejük iskola után legózni, babázni, gumi karkötő csodákat gyártani, bábozni, társasjátékozni. Szóval még így is azt érzem túlságosan pörgünk, jövünk, megyünk...

Talán ezért is meg azért, mert hamar, nagyon hamar sötétedik jó, hogy előszedtem megint a diavetítőt, azt a matuzsálemi vasból készültet, amin az én generációm felnőtt, amelyik nagyon gyorsan felforrósodik és jó nehéz.
Belefűzöm valamelyik diafilmet, nem baj ha már százszor láttuk és azt se ha kívülről tudjuk. Nevetünk azon, hogy mindig fordítva fűzöm be a filmet. Sosem mondom meg előre melyiket, mert azt szeretnék, hogy meglepetés legyen. Csúfolnak, hogy erre is azt mondom majd, hogy "Jaj ez volt a kedvencem kislány koromban!"




Elváltoztatom a hangomat ha kell (ha nem). Mosolygok azon, hogy a félelmetes részeknél a takaró alá bújnak és néha hagyom, hogy még egy mesét kérjenek. Van, amelyikre azt mondják, hogy dedós, nem nekik való és van olyan ami örökzöld, amit sosem lehet megunni. Hanna már nemigen vesz részt a szeánszban de időnként észreveszem, hogy az ajtó előtt hallgatózik, be-beles. Mondjuk a Pál utcai fiúkat ideje lenne levetítenem neki. Lehet, hogy megkérem, hogy legközelebb ő meséljen, tekerjen. Persze a kicsik is el tudnák olvasni de az nem én vagyok és ezekben az esti diafilmezésekben az a legjobb, hogy ott vagyok, hogy együtt vagyunk és nem sietünk, mert a diafilm kockái sem sietnek, cikáznak, villódznak úgy, mint a rajzfilmek és napközben mi, hanem lehet sokáig nézni, mesélni, beszélni, ámulni, bámulni.

Sokszor amint kihúzom a filmet és visszatekerem, az árnyjáték következik. Jönnek a sasok, a nyuszik, a kutyák és a félelmetes, nagyszájú farkas is. De persze mindig a jó győzedelmeskedik a rossz felett. Jó így lelassulni.


Aztán jöhet a jóéjt puszi.

2014. december 9.

E-könyv






"Anya! Haladni kell a korral!"-mondta Hanna, amikor arról próbált meggyőzni, hogy az e-book valóban egy klassz találmány.
Nem is értettem hogyan tud ilyen könnyen lemondani a finom illatú, papír alapú könyvekről egy ilyen kütyü javára. Én minden olvasás előtt és után beleszagolok a lapokba, végigpörgetem az oldalakat. Ezt nem érdemes szaglászni. Hogy ezután csak le kell tölteni az olvasnivalót lemondva arról, hogy egy igazi könyvesboltban vagy könyvpalotában válogasson az ember? Na ne!

Ok. Elismerem, hogy pozitívum hogy egy egész könyvtárnyi könyvgyűjteményt vihetünk magunkkal az e-könyvben ( és már látom magam előtt, hogy élni is fogok a lehetőséggel mert így a szigorú súlykorlátozással bíró fapados járatokon "csakazértis" vihetek magammal akár nyolc könyvet is). Az e-könyvekben szabadon kereshetünk és tallózhatunk, szó-tárazhatunk, idegen szavakra kereshetünk rá. Visszakereshetünk, szavakra, szereplőkre, jegyzetet készíthetünk, idézeteket menthetünk ki belőle. A környezetvédők is üdvözlik az e-book elterjedését, hiszen abban nincs papír, kevesebb fát kell kivágni... Pénzt is spórolhatunk, mert amellett, hogy olcsóbb egy e-könyvet megvenni nagyon sok regény ingyen letölthető. Ezek az előnyök, amikről eddig tudok de állítólag ennél sokkal több van még.

Mondjuk csak addig tudunk olvasni, amíg a készülék akkumulátora fel van töltve. Elég bosszantó lehet a legizgalmasabb résznél lemerül és mondjuk éppen áramszünet van vagy nincs konnektor a közelben. Nem és nem. Az e-könyv soha nem tudja majd helyettesíteni a valódi olvasási élményt, ezáltal azt, amikor kezünkben fogjuk és érezzük is az adott könyv súlyát és illatát. Meg olyan furcsa lenne ajándékba is adni egy letöltést.

Hanna hajthatatlan volt ráadásul osztálytársnőjénél teljes valójában is megismerhette az áhított kütyüt, így végleg beleszeretett. És akkor eszébe jutott, hogy van neki saját megtakarított pénze, színházi fellépéseinek díja vagy ha jobban tetszik, gázsija. Innentől kezdve felgyorsultak az események és a neten villámgyorsan megrendelte a készüléket. Abban biztos volt, hogy a szeme épségének érdekében paper white változatot szeretne. Ebben mondjuk egyetértettem. A kütyü másnap meg is érkezett és azóta nem telik el nap anélkül, hogy ne venné kézbe. Ugyan szagolgatni nem tudja meg szerintem nem is akarja de olyan magabiztosan kezeli, mintha ezzel a kezében született volna. Néha odaülök mellé, hogy tanítson és közben annyira csodálom. Most éppen a Szent Johanna gimit olvassa de ott van rajta a János vitéz is és a Pál utcai fiúkat sem az én régi regényemből olvassa majd, hanem onnan.



Amikor én is 10 éves voltam elhatároztam, hogy ha gyerekeim lesznek majd tartom velük az iramot, én is barátkozni fogok az újdonságokkal, ismerni fogom a legújabb slágereket és nem hagyom magam. És Isten bizony próbálom betartani a fogadalmam de egyre nehezebb. Most úgy érzem semmiért nem cserélném le a papír alapú könyveimet egy e-bookra. Nálam fontos a hangulat. Az meg ennek a Kindle e-booknak nincsen bár kétségtelen, hogy bámulatosan szép védőképei vannak. Hannának meg a praktikum, a technika a fontos vagy ahogy ő mondta, hogy haladjon a korral. Ki tudja? Ha elég türelme lesz és megtanít arra, hogy magabiztosan kezeljem, lehet, hogy egymás kezéből kapjuk majd ki.

Én mindenesetre nagyon büszke vagyok arra, hogy értelmes dologra költötte a pénzét, amiért keményen megdolgozott. Hogy nem az ölébe hullott. Szerintem ő is az magára. Sok -sok színházi fellépés kellett ahhoz, hogy összegyűjtse a rávalót.
A színházi szereplések egyébként ebben az évadban is folytatódnak. Kíváncsi vagyok mire gyűjt majd.

2014. november 28.

Adventi naptárjaink idén





Tudom eltűntem és mostoha gyerek lett a blogom de ígérem jóvá teszem és jövök a programajánlókkal, ötletekkel, alkotásaimmal, történeteimmel.

Most gyorsan megmutatom az idei adventi naptárjainkat, mert a keresésekből az derül ki számomra, hogy erre vagytok a leginkább kíváncsiak. Az eddigiekből is merítsetek bátran ötletet. Idén is hármat kellett készíteni a lányoknak, természetesen külön-külön jár nekik egy 24 egységből álló kalendárium, egyet pedig anyukámnak varázsoltam nagy szeretettel. Utolsó simításokra várnak de azért közzé teszem.

Az egyszerűség jegyében barna papírzacskó és kis tortapapír ill. masni volt a fő alapanyagom.