Nem tudom, hogy valaha szakítok -e időt arra, hogy leírjam a lengyelországi kiruccanásunk részleteit, az, hogy mi fogott meg Krakkóban és hogy a fő attrakció amiért elindultunk, a Dunajeci tutajozás volt.

Nem tudom, hogy mikor lesz annyi időm, hogy leírjam hogy még a nyári szünet előtt, szándékosan iskolaidőben, hogy a tömeget elkerüljük, teljesült a lányok nagy álma és eljutottak EuroDisney-be és ha már ott jártunk persze újra megmutattuk nekik Párizst hiszen pici korukban jártak ott utoljára és alig emlékeztek valamire. Most azt mondták jól elraktározzák az Eiffel torony minden egyes szegecsét. Normandiában egy igazi mézeskalács, deszkás házban találkoztunk barátainkkal, akiknek legutóbb amikor ott jártunk egy gyerekük se volt, most meg már kettő így igazi gyerekzsivajjal teli, mégis hihetetlen nyugalmas helyen pihenhettük ki Disneyland fáradalmait. Szívesen leírnám azokat a jó tanácsokat, ötleteket amiket azoknak ajánlok akik tervezik, hogy elutaznak meseországba a gyerekekkel. Remélem majd lesz időm leírni.





Időt kéne szakítani a pünkösdi hétvégénk megörökítésére is, amikor összekötöttem a kellemeset a hasznossal, vagyis amikor a munkahelyem Irány Eger! című mese útikönyvének road-show-ján vettem részt, nem siettünk haza, inkább a családom is utánam jött és Egerben és Szilvásváradon csavarogtunk.






Szóval nem tudom, hogy mikor lesz időm ezeket és még annyi mést lejegyezni de most fontos leírnom, hogy bővült a család. A lányok (de főleg Eszter a nagy állatbarát) régóta szeretne cicát. Volt már nekünk de sajnos szomorú vége lett így egy darabig nem is foglalkoztatott a kérdés, hogy újra legyen. No de ha az embernek olyan ismerősei vannak, akiknél minden napra jut egy kölyök állatka legyen az dámszarvas, kisbárány, nyuszi, borjú, - lévén paradicsomi farm állapotok uralkodnak a tanyájukon,- akkor elkerülhetetlen, hogy egyszer csak elhangozzon a kérdés: "Nem kell egy kiscica?"



És mivel a lányok (mind a hármuk) bizonyítványa annyira fényes lett, hogy csak úgy vakítja az embert a sok ötös, úgy döntöttünk jöhet a cica. A fekete kis gombóc először a Barack nevet kapta (Obama után) de beláttuk hogy nehéz kimondani sokszor egymás után így átkereszteltük maceszre (ami viszont fehér eledel de mindegy). A lányokra pedig nagyon de nagyon büszke vagyok. És igen. Nehéz elhinni de Hanna jövőre nyolcadikos lesz, a kicsik pedig kisgimnazisták. Ikres kérdés, hogy együtt vagy külön. Olyan nagyon sokat nem tépelődtünk a kérdésen. Megkérdeztem pár ikres anyukát és persze az érintetteket is és úgy döntöttünk/tek, hogy egy osztályban folytatják ötödiktől remélhetőleg az érettségiig a tanulmányaikat. Hajrá lányok, csak így tovább.

Kövesd a lábnyomokat facebookon is! itt: https://www.facebook.com/labnyomok/?fref=nf&pnref=story