RSS

2005. december 21.

Boldog Karácsonyt!


Készülünk nagyon Hanna második karácsonyára. Ez az első igazi, nem kell magyaráznom miért, hiszen mostanra lett igazi, értelmes, okos nagylány belőle. Próbálunk felejthetetlen perceket szerezni neki. Születésnapja is közeleg, úgyhogy lesz miről beszámolnom nektek. Addig is itt egy kép..kivételesen nem Hannáról, hanem rólunk, a kicsit bohó szülőkről.
Boldog Karácsonyt, szép ünnepet kívánunk minden olvasónknak.

2005. december 14.

Mikulás


...vagy ahogy Hanna hívja "Micsu" járt nálunk. A címszerepet nem más,mint apukája alakította neki és további 11 kis barátjának, akikről már korábban írtam. Ők a mi internetes barátaink, barátnőink. Hanna is nagyot alakított. Ő volt az egyetlen aki torka szakadtából és vígsztalhatatlanul sírt. Mindjárt megérted miért.
Nagyon várta az érkezését, minden egyes csengetésre az ablakhoz rohant és kiabálta "Micsu Micsu". Kissé csalódottan vette tudomásul, hogy nem a várva várt öregúr érkezett, hanem barátocskái és azoknak szülei. Aztán elérkezett a pillanat. Ahogyan az a nagy könyvben meg van írva, közös énekléssel csalogattuk le a Mikulást, aki az emeleten lámpalázasan már teljes díszben állt. Kopp kopp kopp..hallatszott a lépcső alján..amikoris az én, ekkor még igen bátor lányom felpattant ölemből és a lépcsőhöz szaladt. No ekkor tört el a mécses, mert arra nem gondoltunk, hogy Hanna két évesen elég furfangos ahhoz, hogy felismerje az amúgy elég jól elmaszkírozott apukáját. Pedig így történt. Kiszaladtam vele a konyhába és a továbbiakban onnan követtük az eseméyeket. Hanna ezalatt csak azt hajtogatta "Micsu..apa..szobában... apa Micsu."..Hiábavaló is lett volna tagadni, hogy az a szakállas, piros ember nem a papája. Nem számoltunk azzal, hogy Hanna szemfüles, furfangos, eszes, hogy csak kicsit dícsérjem. Nos így esett Hanna találkozása az itthoni Mikulással. A ceremónia után , a játék alatt már elfelejtette mi is történt , annál is inkább, mert apukája ekkorra újra emberi formát öltött.
Azt már csak megnyugtatásként írom le, hogy a munkahelyi Mikulással már nem volt ilyen drámai a találkozás. Integetés, Szia Micsu kiáltásokkal tarkítva annál inkább, persze azért tisztes távolságból.
A képen Hanna adventje látható az egyik süti elfogyasztása után.

2005. november 29.

Komolyan


Hamarosan írok a szappanimádatáról, az önállóságáról, a telefonbetyárkodásáról és még arról, ami eszembe jut...Addig is itt egy kép..

2005. november 16.

Őszikék


Gyorsan írok néhány gondolatot, amíg Hanna kedvenc meséit nézi. Ezek pedig nem mások, mint a jó öreg Mazsola, Futrinka utca és a Legkisebb Ugrifüles. A minap rá kellett jönnöm, hogy nem hiába nézte Hanna egymás után százszor ezeket az igazán kedves kis meséket. Bizony megtanulta a szövegét ennek is. Persze nem folyamatosan mondja de ha éppen hatásszünet van a mesében, ő türelmetlenül mondja a következő szót...eseleg a következő szereplőt harangozza be vagy csak kommentálja az eseményeket. Nehogy azt gondolja a kedves olvasó, hogy Hanna hétköznapjai folyamatosan a dvd előtt telnek de bizony a korai sötétedés - és az egyre gyakoribb hideg napok miatt sűrűn kéri, hogy kapcsoljam be a mesét valahogy így: Kapcsi Mese
No de máris hív, szereti ha együtt nézzük kedvenceit és persze szerepelhet leghálásabb közönségének , nekem.

2005. november 15.

Élménybeszámoló


A rendkívül felkapott bababarát hotelben Halloween napjaira foglaltunk szállást magunknak. Igazi rezervátum, hatalmas parkkal és kevésbé hatalmas uszodákkal. Ahogyan azt vártuk sok hozzánk hasonló szülő próbált kikapcsolódást találni Alsópáhokon és itt van a gond....túúúúúl sokan. Életem párja frappánsan megfogalmazta: a bababarát hotelnek egy hátránya van, -túl sok a baba... És bár Hanna nagyon élvezte, hogy körös körül kortársaiba botlott, nekünk szülőknek már kissé fárasztóan hatott vacsora alatt a Pistike ne dobd le az ételt és Szépen egyél kezdetű mondatokat hallgatni. Ha éppen nem az uszodában pancsoltunk, felfedeztük a környék látványosságait. Keszthely, Sümeg csak egy ugrás, be is iktattuk a programjaink közé. A vár megmászása előtt Hanna megismerkedett a középkori udvar jellegzetes állataival..kellő távolságból. No de térjünk vissza eredeti helyszínünhöz, a Kolping Hotelhez. Remek bábelőadást nézett végig Hanna, ami csak azért is nagy teljesítmény, mert bizony apukájának nem sikerült ez a mutatvány..ő bizony elaludt a 45 perces előadás alatt.
Kedvenc esti programunk a kivilágított töklámpások számbavétele volt..azt hiszem hivatalosan is ki merem jelenteni, Hanna tud számolni...10-ig biztosan. Meg azt is, hogy Hanna imád utazni velünk.....mi is vele.

2005. október 26.

Pörgés


Hanna pörög és ez nem kizárólag azt jelenti, hogy felhúzható egér módjára jár kel, hanem szó szerint forgatja magát. Élvezi, hogy elszédül. Élvezi ha apukája dobálja, most újabban a franciaágyunk közepére fürdetés után nyugtatésképpen és ébredés után ébresztésnek. Ezek után senki nem csodálkozhat azon ha a fűzfői bob pályán teljes sebességgel lecsúszó gyermekem végig sikított a boldogságtól.
Bájosan, lányos a beszéde és mostanség a külalakja is, amit frizurájának, pontosabban csatocskáinak és coffocskáinak köszönhet. Önállósága nőttön nő, ma harisnyanadrágját sikerült majdnem tökéletesen felhúznia, ami valljuk be még nekünk se mindig könnyű. Magát pelenkázná ha hagynám, ehelyett babáit rakja folyton tisztába. Megméri a testsúlyát és magasságát, és késsel villával eszik az úrikisasszony. Ez utóbbit inkább elveszem tőle amit gyakran zokon is vesz.
Bocsánatot kér ha rossz fát tesz a tűzre és még mindig gyakran átölel és azt mondja szeretlek. Dióhéjban ennyi, tudom nem túl érdekes az olvasónak de kénytelen voltam felsorolásszerűen beszámolni egy két mozzanatról, mert annyira gyorsan nő és fejlődik a kicsi lány, hogy félek nagyon hamar elmúlnak ezek a pillanatok és elfelejtek lejegyezni valami fontosat. Most csak ennyi. Megyünk pihenni 4 napra a sokat emlegetett Alsópáhokra amit gyerekparadicsomnak is neveznek. Majd beszámolok róla.

2005. október 8.

Park


Ma elmentünk a Szent István parkba, hogy Hanna kedvére kimotorozhassa magát, kedvenceit-, a szökőkutakat bámulhassa, hintázhasson, csúszdázhasson, virágokat szagoljon, nézze a sok ismeretlen bácsit, nénit és gyereket. Mi meg csak sétáltunk utána és néztük milyen nagy gyerünk van. Kicsit meg is hatódtunk. Aztán Hanna talált egy ivókutat és amolyan nagylányosan ivott belőle. Csurom víz lett de hagytam amíg megörökítettem a pillanatot.

Számok


Hanna tud számolni. No nem kivonni és összeadni..egyszerűen tízig sorolja a számokat. Nem rám ütött. Ha jól emlékszem én háromig tanítottam számolni, ő pedig ha abbahagyom mondja a következőt. A négyet az ötöt és a többit. Imád a pémztárcámban kotorászni, játszani a pénzzel. Vagy talán azt is számolja csak én nem is sejtem? Igaz minden esetben szalad és hangos kiáltásokkal keresi a zsebem, hogy azután belecsúsztassa, így aztán nem kopaszt meg nagyon.
Pénteken apukája ment érte a bölcsibe és annyira igazán apásra sikeredett ez az esemény, hogy le kell írnom röviden. Én előadáson ültem és éreztem, hogy küldenem kell egy sms-t néhány fontos instukcióval életem párjának, biztos ami biztos. Jól tettem. Hanna a benti kis mamuszában életfontosságú kispárnája és babája nélkül csücsült ekkor már az autóban. A cipőcske még hagyján de az előbb említett két tárgy nélkül nem tudom milyen hétvége elé néztünk volna. Közben persze mosolygok magamban, hogy ez olyan igazi apukás baki volt, talán nem is kellene neki nagy jelentőséget tulajdonítani. Azok, akik maguk is anyukák pedig megértik miért olyan kedves nekem mégis ez a csacska sztori.
A kép Hannát és anyamamát azaz engem ábrázol. Hanna most így, duplán hív ..Anyamama. Jó nem?

2005. október 2.

Kiskirálylány


....kicsit beteg volt, ami a közösségbe járás és az ősz velejárója. Viszonylag hamar kilábaltunk a náthából és Hanna újra piszézésre használja az orrocskáját nem pedig arra, hogy zsebkendőbe törölje állandóan. Bölcsődés nagylány, aki boldogan köszönti kedvenc Márta nénijét és szó nélkül alszik idegen helyen. Megjegyzem többnyire utolsónak ébred. Mindezt persze hetente kétszer, amíg én az újságírás csínját bínját próbálom elsajátítani. Mindkettőnknek szüksége van erre a két napra, úgy érzem Hannának is hasznára válik, hogy közösségben van, nekem pedig régi álmom teljesült ezzel az iskolával.
Legkedvesebb szavajárása a kicsi lánynak egyébként a "csicsi babaj". Egyszerűen imádom nézni amikor mondja és betakarja, lefekteti valamelyik babáját közben vagy ő teszi a buksiját a kispárnára. Szókincse rendületlenül fejlődik de erről majd máskor írok.

2005. szeptember 22.

Pinokkió


Van egy marionett bábunk. Fából..igazi Pinokkió feje van. Kizárólagos életre keltője Hanna apukája, becses férjem, akinek feladata az esti elalvás előtti tanmesék elmondása, gyermekünk aznapi tevékenységéről, jóságáró, rosszaságáról szóló beszélgetések imitálása, természetesen elváltoztatott hangon. Imádom ezeket a pillanatokat. Hanna beleül az ölembe és úgy hívjuk Pinokkiót jó hangosan. Amikor megérkezik, nagy az öröm, el kell énekelni neki a nap slágereit um. Csip csip csóka és Nyuszi fülét hegyezi.
Az csak külön jó, hogy hosszú orra van, igazán nagy hasznát vettük Pinokkió e testi hibájának amikor az orrszívó porszívó hasznosságát ecseteltük Hannának majd be is mutattuk rajta.
A képen Hanna őszi arca látható. Franciás szerintem.

2005. szeptember 19.

Női cipő


Hopp..most akartam írni egy rövid kis történetet de éppen felébredt a kora délutáni alvásából Hanna. Így aztán most csak egy kép amiben a magassarkú cipőben való járást gyakorolja Hanna. A kép felülnézetből készült, hogy közkívánatra közelebbről is láthatóak legyenek azok a göndör fürtöcskék, aminek kifésülése bizony nem kis feladat.

2005. szeptember 15.

Csibebölcsi


Így hívom Hanna bölcsijét. Finiséhez ért a beszoktatás, túl vagyunk a legnehezebb pillanatokon, az elváláson és az idegen helyen alváson. És mielőtt sajnálni kezdené bárki is Hannát elmondom, hogy ugyanolyan próbatétel ez nekem, mint neki. A bölcsődei alkalmazottak hihetetlen tapasztalata segített át engem és Hannát a kritikus pillanatokon. Az eredmény? Hanna második déli alvását tölti a bölcsiben. Otthoni kispárnáját és babáját magával vitte, kellenek az otthoni illatok.
Önállóságot tanul, így aztán nem csodálkozom azon, hogy nem engedi többé, hogy én etessem, saját maga kanalazza az ételt és fel van háborodva ha kézmosás után nem törölheti meg törölközőbe kis mancsait. Bölcsinek köszönjük, hogy a szelídmotorosból vadmotoros lett, ami azért nem olyan öröm tekintve, hogy bármennyire is alap játék ez a fröccsöntött motor, azért nem veszélytelen. Persze lehet, hogy megint csak túl aggódom magam. Minden hiába. Hannán mindig találok valami kis bibit vagy foltot amit hebrencssége során szerez.
A képen egyik önfeledt pillanatában látható. Incselkedik a vízcseppekkel, locsolás alatt. Ki kell élvezni a meleg napokat, nemsokára itt az igazi ősz.

2005. szeptember 9.

Babatali


Végre személyesen megismerkedhettünk internetes barátnőimmel és babáikkal. Szerveztünk a kertben egy kis babazsúrt. Hannának elmagyaráztam, hogy nemsokára megtudhatja kik miatt mondom sajnos túl gyakran, hogy "mindjárt kicsim" vagy "ezt még leírom, aztán..." kezdetű mondatokat. Kik miatt nem rajzolom le a tizedik csigát amit ki kell színezni aztán és kik miatt vagyunk a dolgozószobában ahelyett, hogy a homokozóban ülnénk egész nap. Mert fontosak nekem ők -azt látja kicsi Hanna... Ők azok akiknek szintén decemberi babájuk van, akikkel együtt nevetünk és néha sírunk a babázással ill. anyasággal kapcsolatos apró cseprő dolgokon.
Ha szimplán annyit írok, jól éreztük magunkat az kevés. Feltöltődtünk, gyönyörködtünk, pihentünk, nevettünk, pletyiztünk és mindezt úgy, hogy a babák hagyták. Szokatlan tudom..
Íme a best of babatali fotók közül a legjobb. Ettől te is vidámabb leszel.

Házavató


Most, hogy hátra merünk dőlni a fotelben és ki merjük jelenteni készen van a ház, kívül-belül, megejtettük a hivatalos házavató ceremóniát. Azért írom így, mert tényleg volt szalag átvágás. A dobozt -amibe beletettük a szalag darabkáját- Hanna tartotta kis kezeivel. Talán nem értette mi ez a nagy cécó de nem is számít, örült, hogy népes vendégsereg veszi körül, ráadásul sok baba is.
Távirati stílusban ennyi. Valójában sokkal több nevetés, móka, kacagás. Szavak helyett íme egy kép, ezúttal Hanna nélkül és mégis vele, hiszen a háttérben világosan kivehető házunk igen fontos tartozéka, a lépcsőn való viháncolást gátló rács.

2005. augusztus 29.

Ez a ráadás


A viccelődésnek se vége se hossza. Íme itt egy kép, ami hűen ábrázolja, hogy kezd az otthonunk majomházzá hasonlítani.
Amint kezdődnek újra a szürke hétköznapok jelentkezem, addig is mosolyogni tessék!

Egy ágyban az...


..unokatestvérrel, aki egyébként egy azon napon csak 10 évvel korábban született,mint Hanna.
Sokfelé jártunk de most csak egy kiruccanást jegyzek le. Elmentünk Veresegyházára megnézni a macikat. Összecsomagoltam Hanna összes maciját és az út alatt azzal szórakoztunk. Később pedig mézzel etethettük már az igaziakat Hanna nagy örömére. A kép mégsem a macietetést ábrázolja, hanem a két kis bocsot Hanna ketrecében. Édesek nemigaz?

Vendégsereg


Elmaradásom oka az, hogy belekóstolhattam milyen kétgyerekes anyukának lenni, Hanna távoli de mégis közeli unokatestvére révén. Közben csatlakoztak hozzánk a szülei is, emiatt igazán nagy volt a sürgés forgás. Hanna persze imádja ha van közönsége és Kristóf az, akit Hanna maximálisan kitüntet szeretetével aminek szó szerint hangot is ad, eszméletlen magas frekvenciájú sikítások formájában, amitől persze Kristóf nagyon szenved..

Egyébiránt Hanna anyás korszakát éli, ami persze boldogsággal tölt el de bevallom kissé terhes is főleg amikor csak az emeletre vagy ne adj isten a mellékhelységbe szeretnék elszökni. Nem engedi. Hangos Mammmmaaaaa kiáltásokkal vagy ha ez nem elég bömböléssel tudatja, hogy egy percre sem akar elszakadni tőlem. Lehet, hogy a bölcsis beszoktatás miatt lett ilyen de az is lehet, hogy ez természetes ebben a korban? Most kutatok a válasz után a szakirodalomban.
A képen Kristóf!!!!! által horgolt sapkában látható Hanna. Készülünk az őszre.

2005. augusztus 10.

Repülőnapon...


...voltunk. Ez a kép a MIG-ek bemutatója alatt készült. Eszméletlen hangosak. Sosem járunk lábujjhegyen ha alszik..talán ennek is köszönhető az édes álom mégha nem is ideálisak a feltételek.
Részletes beszámoló hamarosan...

Ilyen nagyon huncut

Még egy kép, hogy megmosolyogtasson ha rossz a kedved. Engem mindig felvidít ez a gyerek. Történetek hamarosan.
ps. a képeket Hanna 11 éves unokatestvére készítette. Kristóf nálunk tölt néhány napot és annyit elárulhatok, hogy Hanna nagy örömére.

2005. augusztus 5.

Jól-esik


Nem tudok betelni a rengeteg puszival amivel Hanna örvendeztet meg. Kérés nélkül puszit ad a lábamra, karomra, nyakamra..mikor hol ér el. Nagyon anyás lett megint ami jó érzés ugyan de kis félelemmel tölt el, mert nem tudom hogyan fog reagálni szeptemberben arra, hogy heti két nap iskolában leszek, nélkülöznie kell, ő pedig vagy egy nagyon kedves ismerősömmel vagy a bölcsiben lesz. Most folynak a tárgyalások..próbálom a legjobb megoldást megtalálni...
Esik az eső. Próbáltam kreatív lenni pedig kétbalkezes vagyok, ezért csináltam sógyurmát. Jól eljátszottam egyedül, Hannát ugyanis taszította az ismeretlen állagú trutyi. Úgy látszik még kicsi hozzá. Erre csináltam neki forgót. Az már tetszett neki amíg szét nem szakadt. Ma is esik az eső, ma is megpróbálok jó anya lenni és nem hagyni unatkozni Hannát. Lehet, hogy mégiscsak jó ötlet a bölcsi és az én kreatív ismerősöm?

A kép fűnyírás alatt készült....nyuszi beleült a fűbe

2005. augusztus 3.

Szavak


Hihetetlen iramban fejlődik Hanna beszédkészsége. Naponta meglep valami új szóval. Elolvadok ahogy tudja mondani Anyaaa vagy Apaaa vagy időnként amikor nagyon kedves akar lenni..Mamma és Papa. Az állatok hangjának utánzása is hihetetlen örömmel tölti el ..valljuk be minket is. Nemrég az INNI szót kezdte hajtogatni és én elmondhatatlanul örülök annak, hogy a lányom végre elmondja, hogy mit szeretne kapni és nem kell találgatnom. Megmutatja hol fáj ha beüti magát és hamm-hamm-al jelzi ha éhes. Csicsijja ha álmos és kaka ha tele a pelenka. Ha már itt tartunk leírom, hogy kihasználva a jó időt, nagyon sokat pucérkodott Hanna. Pucérsága elsődleges célja az volt, hogy könnyedén ráülhessen a bilire és oda folyékony ill. szilárd produktumot szolgáltasson. És hurrá hurrá... a pisi mellé ma először kaki is került a bilibe.
Te jó ég! Ha szülő az olvasó maga is nem kell magyarázkodnom ezeknek a dolgoknak a jelentőségén de ha nem az akkor csak azt tudom mondani, magam sem hittem volna pár éve, hogy ezek a dolgok lázba tudnak hozni, mitöbb írni is fogok róluk.

A képen egyik igen aktív napja után látható a kicsi lány. Elég nyegle nem?

2005. augusztus 2.

Sétára hangolva


Ehhez a képhez nem írok történetet hacsak annyit nem, hogy Hanna imádja magát befészkelni a babakocsijába. Ha kiejtjük a bűvös szót, SÉTA..a képen látható módon reagál. Amióta kertes házban lakunk kevesebbszer van kedvem kutyanézőbe menni dehát mindent a gyerek kedvéért...

Mondóka


Rájöttem, hogy Hanna az összes leporelló típusú mesekönyve szövegét tudja fejből. Tudja csak nem mondja még. Az történt, hogy egyik este amikor a fürdést követő rituálék közül a meseolvasásnál tartottam, a fáradságtól elakadtam, nem jutott eszembe a folytatás. (néha ugyanis csalok és gyorsabban vagy lassabban lapozunk és ilyenkor a memóriámra hagyatkozom) - no ekkor, az én 19 hónapos lányom az első szótagot elárulta és persze azon nyomban folytatni tudtam ha jól emlékszem a Diridiri dongó ici pici méhe kezdetű versikét. Rögtön felébredtem és ekkor már tudatosan abbahagytam egy-egy versszak után a következőt. És láss csodát, Hanna mindig tudta mi következik.
Megállapítom, hogy Vajda Hanna Klára nemcsak, hogy rendkívül muzikális kislány, hanem igazi könyvrajongó. Igyekszem egyébként saját érdekemben is kerülni a bárgyú könyveket és maradni a klasszikusoknál um. Török és a tehenek, Iciri-Piciri, Háp Háp Háp Jönnek a kacsák...
És ha már itt tartunk, leírom, hogy szegény Zoltán nemrég tényleg majdnem megbolondult amikor századszorra kellett meghallgatni az autóban az amúgy rendkívül igényes és szórakoztató Kolompos együttestől az Ég a gyertya ég című dalt, melynek célja gyermekünk nyűgösségének megszüntetése volt. Ettől viszont mi lettünk nyűgösek. Minket ki nyugtat meg?

2005. július 18.

Újjé úgy élvezem én a ...


..slagot. Lelocsol, kilocsol, szétlocsol, meglocsol, rálocsol, össze-vissza locsol.
Én pedig levetkőztetem, felöltöztetem újra és újra.
Nemsokára jönnek a történetek, addig csak a kép.

A kis modell



Hanna szeret babázni. Senki nem kényszerítette rá, hiszen játékai közt a szirénázó rendőrautó éppúgy megtalálható, mint a kisvonat vagy más fiúsnak titulált játék. Mégis, ő inkább bepelenkázza, öltözteti, vetkőzteti, puszilgatja, szeretgeti, babakocsijában sétáltatja, etetőszékében eteti két babája közül éppen azt amelyiket aznap szeret.
Tudom, főleg az utánzásról szól ez is, mégis egyszerre érzékenyülök el és egyszerre mosolyogtat meg ez a törődés, odaadás.
A spontán, váratlanul kapott puszik száma pedig csak nőttön nő. Hol a lábamra kapok tőle egy cuppanósat hol a kezemre, karomra. Igazi, ízig vérig kislány babám van.

2005. július 14.

Fitness


Fitness Hanna módra. Ez a címe a mellékelt képnek. Hihetetlen energia szorul egy ilyen csöppségbe. Annélkül, hogy ünneprontó lennék, azt gondolom ez az az időszak amikor a legtöbb esés, leesés, beütés történik. Nem lehet már megúszni a bibiket sem, amire Hanna szorgalmasan puszikat ad, hogy bebizonyítsa ez a legjobb gyógyszer az ilyen apró sérülésekre. Szóval vigyázni kell rá nagyon, mert szeles. Mert egy pillanat alatt az étkezőasztal tetején találom, mert feláll oda ahová csak ülni szabad és mert nincs félelemérzete. Mostanában újra meg újra elolvasom Szabó Lőrinc - Lóci óriás lesz című versét és időnként erőt merítek belőle...

2005. július 8.

Hogy hívnak?


Hanna.
Bizony, így felel az én okos kislányom a fenti kérdésre.
Most csak ennyi a hír de ezt nem bírtam magamban tartani. Annál is inkább be kell fejeznem, mivel Hanna újra firkálni kezdett és bizony a papír sokszor nem elég nagy neki. A graffiti közelebb áll(na) a szívéhez ha hagynám. Sajnos már sikerült kicseleznie és kiélni a falon alkotóvágyát. Egyszer itthon egyszer pedig vendégségben. Kicsit mérges voltam, az egyik esetben jobban, mint a másikban. Lehet találgatni mikor jobban.

A képen kedvenc foteljában/fotelemben hancúrozik.

2005. július 3.

Esküvőn voltunk


..ahol a világ legjobb fotósa a világ legjobb képét készítette el Hannáról. Most nem is írok mást, annál is inkább, mert indulunk Miskolcra és környékére. Elkísérjük hivatalos útjára Zoltánt, hogy kevésbé legyen majd hivatalos. Hanna érzi, hogy utazunk....együtt ugrálunk és kiabáljuk (ő még csak az első szótagot), hogy utazunk utazunk!!! Teljesen fel van pörögve.

ps. Másik térde is bibis lett. Ideje venni egy térdvédőt neki.

2005. június 30.

Másfél éves


Elesett Hanna és igazi bibi keletkezett a térdén. Így aztán jó nagy kötést tettem rá, amit módfelett élvezett, mivel csak így tudtam megóvni a homoktól és egyéb kórokozóktól amit térdeplés közben szedett volna össze. Szolidalitásból én is bekötöttem a térdemet, a sarki boltba is így mentünk el...persze, hogy sajnálkozott bárki aki látott bennünket.
De nem ez a fő hír, hanem az, hogy Hanna másfél éves lett. Túlontúl önálló és akaratos de bármit elér ha hatalmas cuppanós puszit ad a karomra, arcomra, nyakamra. Puszit ad a babáinak, élőben és a fényképen látott ismerősöknek, a macinak, a pacinak...Erről eddig elfelejtettem beszámolni pedig a legcsodálatosabb érzés a világon egy ilyen nyálas kis puszi. Nem fukarkodik vele, ha találkoznál vele te is kapnál.

A képen a lenti fürdőszoba zuhanykabinját teszteli. Reméljük tényleg törésbiztos.

2005. június 25.

Víz


Hannát nem vittem a mostanság oly divatos csecsemőúszásra pici korában. Most bepótolom.
Kiskádban és a kerti medencében. Ez utóbbiban egyelőre csak apukájával, mert az ő karjaiban érzi biztonságban magát. Az első próbálkozás sikerrel járt. Következő úszólecke hamarosan...addig pedig új hobbijának a locsolásnak él.
Egyébként is a paradicsomban érezzük magunkat, így idén nem vágyunk nyaralni menni. Talán ősszel elindulunk valamerre, amikor itthon már nem akarunk állandóan a kertben lenni. Most még nagyon új a saját kert érzés...
A képen nem látszik túl boldognak, pedig az....

2005. június 24.

Orr


Pisze, persze, hogy formás kis pisze. Amit ki tud fújni. Elfogult vagyok de szerintem ez akkor is nagy dolog egy ennyi idős gyerektől. Vége az orrszívó porszívó inkvizíciós módszerének, éljenek a saját kis mintás zsebkendők.
A siker titka nem más, mint Zoltán allergiája, ami bizony sok tüsszentéssel és orrfújással jár. Nomármost az utánzás ebben az életkorban szinte természetes, így aztán nem csoda, ha erős késztetést érzett Hanna is a zsebkendő helyes használatának elsajátításához. Zárójelben jegyzem meg, hogy őszintén remélem, nem kell gyakran fújnia fitos kis orrát.

Talpig nő!


Egyik kedvenc foglalatossága az öltözködés. Órákat tölt azzal, hogy a nadrágját, bugyiját, pulcsiját stb. felhúzza, aztán lehúzza. Cipőjét csak trükkökkel engedi, hogy feladjam rá, egyébként egyedül akarja megoldani a másfél évesnek még nem könnyű feladatot. És láss csodát! Sikerrel. Időnként fordítva de hát igazán nem várható el még, hogy ismerje a jobb és bal fogalmát (bármilyen értelemben is....) Édes, aranyos önálló kislányomra büszke vagyok de amikor sietni kellene valahová, bizony türelmetlen is. Szeretem nézni amikor belebújuk a cipőmbe és klaffogva tesz néhány lépést. Jó, hogy nincs már alattunk lakó...
A kép címe: gyerek-paradicsom

Reggeli rituálék

Hanna korán kel. Nagyon korán. Fél hatkor már együtt kukorékol a hátsó szomszéd kakasával. Ilyenkor magunk közé veszem és könyörögve kérem, hogy még egy picit hagyjon lustálkodni bennünket. Többnyire nincs kegyelem. Rohan papája oldalához, ráadja a szemüvegét, ami nélkül tudja jól, hogy csak félember az apukája. Szépen odanyújtja karóráját és telefonját, ami a másik felet jelenti. Így aztán kénytelenek vagyunk felkelni.
Vannak különleges napok, amikor meghallgatja kérésünket és fél órácskát eljátszik szobájában. Ilyenkor elátkozom az összes elemmel működő játékot, azt is aki kitalálta és azt is aki megvette.
Kép lesz hamarosan...

Papa, papa


Hanna szerelmes az apjába. Reggel első szava Papaaaa, elalvás előtti dünnyögésekor pedig a nap utolsó szava is ez. Papaaaa, papapaaa és mutat valamit. Papaaa papaaa és, mint egy ereklyét hurcolássza az éppen kezébe eső, apjához kapcsolódó tárgyat, legyen az alsónadrág, telefon, szemüveg, ing és még sorolhatnám. Nem vagyok féltékeny, hiszen ezzel egy időben nevem már nemcsak cici, hanem anya is és időnként ha kell valami akkor ez is elhangzik...
A képen a bejárati ajtó előtt pózol.

Leszokás, rászokás


A költözéssel járó rumlinak két -, Hanna szempontjából fontos dolgot köszönhetünk. Az egyik, hogy mivel nem túl gondos anyához méltóan nem emlékeztem melyik dobozba raktam cumiját és cumisüvegét, kénytelenek voltunk lemondani e két eszköz használatáról. Én lepődtem meg a legjobban, mennyire könnyen ment mindkettő nélkülözése. Eredmény: tökéletesen szabályos ivás pohárból illetve apukájának köszönhetően palackból, csak úgy póriasan (megjegyzem, sokszor segítette ez a tudománya, amikor poharat felejtettem el magunkkal vinni.) A cumit pedig maximum más gyerek szájában látja. Rémálmom volt látni saját gyermekemet 2-3-4-5 évesen is még cumival a szájában. Ezt megoldottuk. Lassan jöhet a bilire szoktatás.

A képen a garderobe szoba bútorát szereli össze Hanna, hiszen az IKEA szerint is gyerekjáték az egész...

Állati


Megismerkedtünk a hangyával, a csigával, egy hozzánk szegődött cicával, a szomszéd kutyájával és a madarakkal. A pókokkal csak azért nem, mert én irtózom tőlük..majd valaki a családból elmagyarázza, hogy hasznos állat. Mivel majdnem minden állathoz tudok egy dalt, nem csoda, ha Hanna ahogy meglát egyet, az ismertek közül, kis fejét oldalra billenti és dúdolni kezd. Pl. Katica-Katicabogárka szállj el, Csiga-Csigabiga gyere ki Cica-Ha én cica volnék. A képen Hanna éppen arra jön rá, hogy a cica nem szereti, ha a farkánál fogva húzzák.

Kulcs


Egy héttel a beköltözés után elhagytam a ház kulcsait. Mérges voltam magamra és férjem is mérges volt rám. Hiábavaló volt az agykontroll és más hókuszpókusz, nem lett meg. Valahogy éreztem, hogy Hanna keze van a dologban. Megkérdeztem tőle, hogy tudja -e, hogy hol van a kulcs. Odavezetett az ajtóban fityegő maradékhoz. Megdicsértem de nem lettem okosabb, így feladtam a keresést.
Egy hónappal később bátyám, úgy mellékesen megkérdezte, hogy nem hiányzik -e egy kulcscsomó a készletünkből. Merthogy amikor megkértük őt, hogy vigyen el néhány, a költözésből visszamaradt dobozt a megfelelő gyűjtőhelyre, az egyikben megtalálta. Aztán bedobta a kocsijába és ott pihent...
Két bűnös van tehát az említett ügyben. Hanna, aki előszeretettel játszik a kulcsokkal és próbálja előírásnak megfelelően használni majd elhajítani valahová, ez esetben az egyik dobozba valamint bátyám, aki olyan feledékeny, mint én. Hanna kapott használaton kívüli kulcsokat, hogy nehogy hiányérzete legyen de az nem kell neki. Nem lehet csak úgy átvágni.

Otthon édes Otthon


Ugyan eléggé el voltam foglalva az otthonteremtés ügyeivel, mégis elvonási tüneteim kezdtek lenni az internet hiányától. Végre valahára onlány lettem, igaz heteket vártunk a nagy napra a XXI században....Hurrá!!!
Minden nap végén úgy éreztem magam, mint egy marathoni távfutó. Elfáradtam, mert Hanna abba a korba ért, amikor fáradhatatlanul mászik, megy, fut, kér, akar, megsértődik, bohóckodik. Fantasztikusan klassz időszak ez, most erre mondom, hogy a legjobb. Nem volt könnyű ilyen kis izgő-mozgó sajtkukac mellett a több, mint száz dobozt kicsomagolni és a helyére tenni. Főleg azért, mert Hanna folyamatosan a kertbe vágyott..
A költözéssel járó környezetváltozást jól viselte. Talán csak azt nehezményezte kicsit, hogy a csomagolás idején a nagyszülőknél helyeztük biztonságba....három teljes nap talán sok egy olyan babának aki ugyan imádja nagyszüleit (hiszen ott szinte mindent szabad..) de nagyon-nagyon kötődik anyukájához, azaz hozzám.
Először Hanna szobáját tettem lakhatóvá. Igazi babaszoba, olyan ami ovis korában is tetszeni fog neki. Pettyes falak, a narancssárga és a bordó színek játéka, a lepkés lámpa mind mind Hanna kedvére. Íme egy fotó Hanna királykisasszony birodalmáról, a képen még félkész állapotban.

2005. június 13.

Hiszed vagy sem...

...még mindig nincs internet. Matáv hiába váltott nevet T com-ra, a szolgáltatás ugyanolyan rossz, mint azelőtt. Úgyhogy nem tehetek mást, mint további türelmet kérek, addig is írogatok otthon , majd csak be kell másolni és akkor aztán csak győzzétek olvasni Hanna naplóját.
Most látogatóban vagyunk kis barátjánál, puszilgatják, ölelgetik egymást..most már oda kell figyelnem, mert oda a lányom jó hírneve...

2005. május 5.

További...

türelmet kérek, az internet bekötése most van folyamatban. Rengeteg édes fotó készült Hannáról, alig várom, hogy feltehessem őket. Sokat változott, hogy csak egyet említsek..göndör fürtjei igazán dúsak lettek.

2005. április 19.

Költözés...


...miatt kicsit szünetel Hanna naplója. Remélem hamarosan újra megoszthatom veletek a kicsi lány huncutságait. Most szokja a kis szobáját, a pettyes falakat, a szomszéd kutyusát, a lépcsőt, a füvet, a fákat és a sok sok sok sok dobozt ami mind kipakolásra vár. Amint kész leszek vele, jelenkezem.

2005. március 31.

Víz


Vízöntő vagyok. Hanna is, pedig a horoszkópja szerint Bak. Mindent kilocsol ami folyékony, amióta megmutattam hogyan kell megöntözni a növényeket. Vagy csak merő jószívűségből megitatja a babáit, mackóit és az ágynemű huzaton lévő figurákat...bárkit akinek szája van. (az élethűség kedvéért még cuppog is hozzá). Tegnap amikor épp elfordultam, hogy krumplit pucoljak, Hanna kiöntötte poharából a vizet, majd lehasalt és úszó mozdulatokat tett közben. Ez volt az utolsó csepp a pohárban (szó szerint). Vettem neki egy csöpögésgátlóval ellátott poharat. Majd nyáron a kertben ha süt a nap visszakapja a régit. Úszni pedig majd megtanítja apukája a medencében. Mindenre van megoldás...

A képen kicsi Hanna, ágyunk tetején pózol diadalittasan

2005. március 30.

Húsvét


Tegnap volt 15 hónapos Hanna és előző nap a neve napja, amit egyszerűen elfelejtettünk. Most még nem tud reklamálni szerencsére dehát így is ünnepinek érezhette a jeles napot, hiszen Húsvét hétfő is erre a napra esett. Nem maradt el a locsolás sem. Én nagyon szeretem ha friss vízzel öntöznek, kislánykoromban apukám szódásüveggel, most pedig férjem a kedvenc virág permetezőmmel folytatja a hagyományt. Mivel nem túl kíméletes módon, az ágyban, a reggeli szoptatás alatt érte lányunkat élete első igazi locsolása, nem aratott vele nagy sikert Zoltán. Később azonban Hanna ebben is, mint mindenben felfedezte a játékot és a huncutkodást és már ő tartotta kis arcocskáját egy kis vízpermetre. Szeretném ha Hanna is igényelné ezt a tradíciót...ha másért nem a sok nevetésért amit magával hoz egy-egy ilyen locsolás. Tojást is fogunk majd festeni de amit igazán várok az az, hogy Hanna a házunk kertjében elrejtett tojásokat gyűjtögethesse kis kosarába. Abba a kosárba ami nélkül már el sem indulunk sétálni. Most éppen diók vannak benne...

A képen a dédi látogatása utáni hinta-palintázás, kacagással és sikítással teli pillanata látható...

2005. március 22.

Síppal dobbal


Hanna olvas, énekel és mondókákat szaval. Mielőtt elfogultnak és őrültnek hinnél, gyorsan leírom, hogy ezt egy 15 hónaposhoz mérten teszi. Megszokta, hogy este, József Attila, Altató című versével párosítjuk a jóéjt puszit de ez nem elég neki. Kéri, hogy hagyjuk még kicsit égve a lámpát és engedjük, hogy nézegethesse a leporellóban a képeket. Valami miatt a ..tűzoltó leszel és katona, vadakat terelő juhász ..oldalt bámulja a legtovább. Aztán elalszik...Könyvbarát a lányom.
Zenei érzéke is tovább fejlődött. Egy-egy dal közös éneklése után ő maga is megpróbálkozik az önálló énekléssel, dünnyögve babanyelven. Imádnivaló. De akkor is az, amikor magasba emeli -valami jó kis zene hallatán- karjait, ezzel jelezve, hogy táncolni vágyik. Kedvence a NOX, pedig tényleg választhatna mást is, mert változatos a zenei kínálat itthon.
Mondókákat is mondana magától, kedvence az ujjaim tördelésével párosított Hüvelykujjam almafa ill. Ez elment vadászni című csacskaság. A Cini cini muzsikát és a Liccs poccs liccs poccs kezdetű versikéket egyenesen követeli...dülöngéléssel és a mondókához passzoló mozgással. Eddig is extra sokat versikéztünk, daloltunk de most még többet kíván és mitagadás nagy öröm ez nekem. Lassan valami hangszert is beszerzek. Ha már egyszer 4 évig borzoltam szüleim idegeit hegedülésemmel anno..legyen valami haszna is zenei előképzettségemnek. Furulya jó lesz kezdetnek, Hanna majd üti a ritmust, hiszen dobverője és dobja már van neki.
A képen zongorázik éppen....na jó...a kutyusért nyúl.

2005. március 21.

Épül


Szinte minden nap kilátogatunk épülő házunkhoz, szokjuk a csendet, a nyugalmat, a kertet és a kutyaugatást is. Hanna máris otthonosan érzi magát, igaz egyelőre a csemperagasztók között. Íme egy kép az emeletről..innen nyílnak a hálószobák..köztük Hannáé is.

Pörgés


nyhének nem mondható gyomorrontásunk és az ünnepnapok következtében, Hanna meglehetősen sok időt tölthetett a családdal (értsd apa-anya együtt és egyszerre). Talán ennek köszönhető, hogy kialakult Hanna és apukája között az oly régen áhított extra szoros apa-lánya kapocs. Hanna rajongással néz Zoltánra, hozzá szalad minden új szerzeménnyel és én kezdek kicsit féltékeny lenni. Velem ugyanis elkezdett a maga módján feleselni, megsértődni, hisztizni. Bizony előbújtak Hannából ezek a tulajdonságok is és azon kapom magam, hogy sokszor titokban az erről szóló nevelési könyveket lapozgatom.
Véletlenül vettem egy csomag Up and Go pelenkát ami kifejezetten örökmozgóknak ajánlott darab. Hát én nem tudom...most valóban ennyivel kényelmesebb viselet vagy benne van valami bőrön át felszívódó gyerek-turbósító szer...mindenesetre Hanna tripla sebességgel pörög. Akik ismerik apukáját azok nem csodálkoznak ezen, nekem viszont akkor is gyors ez a tempó. Egymástól független vélemények szerint is kivételesen jó mozgású Hanna. Én is észrevettem..
A zipzáras ruhákat már régen kerülöm, mert Hanna egy pillanat alatt megszabadul tőlük de, most komolyan el kell gondolkodnom azon, hogy pulóverek helyett mit adjakl rá, ugyanis ha nagyon unatkozik, egyszerűen ezeket is leveszi magáról.
Sebaj, itt a tavasz....mire a bodyját is megtanulja egyedül levenni, már a nyár is ideér, addigra pedig már házunk kertjében pucérkodhat. Hamarosan költözünk, de ez már egy másik fejezet.

A képen, Hanna kakaóscsiga evés utáni állapota látható..


Megünnepeltük március 15-ét. A Duna Korzón sétáltunk, Hanna pedig elégedett volt, hiszen már indulás előtt biztosítottam arról, hogy sok kisgyerek, galamb és kutya lesz még ott rajtunk kívül. Jelenleg ez a három élőlény hozza lázba lányunkat.
Eggyel azonban bővült a kör. Végre megismerkedhetett a lóval. Megsimogathatta és ugyan némi gyanakvás látható volt kis arcán, ijedségnek nyoma sem volt.
Azóta még vadabbul lovagol itthon kis hintalován. Van amikor oldalülésben, mint az igazi kisasszonyok. Hol tanulta? Tőlem biztosan nem..az én arcomon nemcsak gyanakvás van hanem némi félelem is ha ekkora állatot látok.

2005. március 11.

Nyafka Hanna


Ilyen is tud lenni..., bár azt hiszem most nyomós oka van rá. Nőnek a fogacskák.
Nem engedi, hogy összeszámoljam, így amikor a képen látható módon sír, belekukkantok a szájába. Eszerint a számolási módszer szerint most 12-13 fogacskával kell megoldania a rágást, harapást. Ahogy Zoltán szokta mondani...ez már több, mint amivel a dédi büszkélkedhet.

2005. március 10.

Mókuska


Így becézem mostanság 14 hónapos lányomat, amióta észrevettem, hogy kiságya vége össze-vissza van harapdálva, rágva. Éhezik a gyermekem? Te jó ég..tudtam, hogy nem eszik eleget!-ilyenekre gondoltam de csak addig míg meg nem győződtem arról, hogy bizony újabb fogacskák előretörése okozza a folyamatos rágcsálási késztetést Hannában. Hurrá! Van oka az éjszakai felébredéseknek is. Újra a fogra foghatjuk..
Annyira próbálna beszélni. Amikor mondókázunk vagy énekelünk és én abbahagyom, ő próbálná folytatni és dünnyög is valamit a kis babanyelvén. Táncolásunk közben is dúdol, énekelne ha tudna. Most ezt várom nagyon. Azt, hogy kommunikáljunk, hogy ő is beszéljen majd értelmesen. Olyanokat, hogy mami, éhes vagyok, apa/anya szeretlek és azt sem bánom ha azt is mondja néha, hogy nem!
Nemrég még az első lépéseit csodáltuk. Azóta szépen sétál, kikívánkozik a babakocsiból és előszeretettel lépcsőzne ha hagynám. Traktornéző sétánk alatt a galambokat kergette és ez annyira meghatott, hogy könnyezni kezdtem. A gazdák azt hihették szolidalitásból sírok velük....
Felmászik a franciaágy közepére és azt mondja babanyelven: "Itt vagyok! Tudom, hogy nem szabad de sikerült kicselezni. Azért ügyes vagyok? Hancúrozzunk!"
És, hogy miket csinál? Távirati stílusban íme egy csokorra való:
-Magára veszi a sapkáimat, apa nyakkedőit és persze a nyakláncaimat.
-Göndör fürtjei egyre rakoncátlanabbak de legalább szeret fésülködni.
-Extázisba jön baba, gyermek, kutya vagy repülőgép láttán. Ez utóbbival még nem találkozott ugyan személyesen (pocaklakó korából persze nagyon is sokat), mégis repülőteres múltam miatt megcsaphatta a kerozin szaga--mással nem tudom magyarázni a repülők iránt érzett rajongását.
-Rámol, pakol, kiborít...és ezzel kiborít..
-Kapcsolgat, tekerget, nyomogat
-Símogat )
-Fejenáll illetve bukfencezni próbál.
Mivel a legutolsó állításom kissé hihetetlennek tűnik, íme egy fotó a kételkedőknek:

2005. február 23.

Tej


Emlékszem, nem volt könnyű az első pár hét. Azt gondoltam mi sem egyszerűb annál, minthogy a baba születése után szoptatom majd a kicsimet. Megdolgoztam érte keményen. Hogy miért írom le mindezt újra? Álmaimban sem gondoltam volna, hogy 14 hónapos korában az én kislányom még mindig igényli az anyatejet. Bevallom nekem is szükségem van ezekre az összebújásokra. Mert ez már nemcsak kizárólag a szomjoltásról szól, ez több annál. Kapocs, szeretet. Úgyis olyan hamar megnő..hagy élvezzük mindketten ezeket a perceket. Paradox helyzet. Míg az emberek hajlamosak elítélni azt az anyát aki nem szoptatja kicsijét, ugyanezt teszik ha valaki nem az "előírt" 6 vagy 12 hónapos korig teszi ugyanezt, hanem akár a baba két éves koráig. Nem választom el erőszakkal. Minden csepp anyatejtől, amit magába szív, érzem, hogy okosabb, egészségesebb lesz. És mi lehetne ennél fontosabb egy anyának?
A képen születésnapomra (Zoltánomtól) kapott (egyik) pizsamámban pózolok Hannával....

2005. február 21.

Jár a baba jár


Kicsit elmaradtam a naplóírással, össze kell szednem a gondolataimat és leírnom Hanna fejlődését, amíg alszik.
Mindenek előtt köszönöm a gratulációkat amiket azoktól kaptam, akik látták Hanna Fókusz beli szereplését, azt a brutto 2 percet, amit családunkra szántak a kereskedelmi tv szerkesztői. És igen...tudom, hogy nekem van a legromantikusabb, legkreatívabb férjem a világon. Pont ilyennek képzeltem Hanna papáját. No..mielőtt nagyon érzelgőssé válna blogom, most már tényleg következzenek Hanna bohóságai.
Hatalmas öröm látni ahogy magabiztosan jár kicsi lányunk, többnyire úgy, hogy valamit cipel is magával. Szeret a fürdőszobában tevékenykedni, kilopni a fiókból apukája borotválkozás utáni zseléjét, talán, mert apa illata lesz tőle.
Hurrá, lányosan viselkedik. Előszobánk, ami leginkább egy kifutóra hasonlít, ideális terep Hanna divatbemutatójáthoz, merthogy imádja magára venni sálamat, sapkámat, nyakláncaimat.
A hétvégeken sok időt töltött nagyszüleivel, amíg mi új otthonunk burkolatai után futkostunk. Ilyenkor házi feladatot adtam szüleimnek, hogy mire tanítsák meg kisunokájukat. Kiváló eredményeket értek el a "Sétálunk sétálunk egy kis dombra lecsücsülünk" dalra való lecsücsülésben, illetve testrészek felismerésében.
Legközelebb a kanállal való evést kell gyakorolni, mert hajlandóság ugyan van Hannában az önálló evésre, a tehetség még hiányzik illetve némi gyakorlás kell még ahhoz, hogy nyugodt szívvel kezébe adjam a kanalat. No de ezért (is) vannak a nagyszülők.
Csapongok, de nem baj....El ne felejtsem! Elmentünk a jégcsarnokba megnézni hogyan tanul korcsolyázni Hanna unokatestvére, Nórika. 4 éves létére roppant magabiztosan csúszkál, hála oktatójának, Ricsi bácsinak, aki egyszercsak kikapta Hannát kezünkből és néhány kört megtett a cseppett sem ijedős lányommal. Egyetlen másodpercig féltettem csak, de Ricsi bácsi magabiztosan fogta hatalmas kezeivel és láttam, hogy nem fogja dobálni...így tényleg különleges élmény volt mindkettőnknek.
Csöngettek..Sonda Ipsos jött kérdezősködni..én szeretek is válaszolni nekik úgyhogy most búcsúzom, nemsokára folyt köv.
A képen Hanna telefon iránti csillapíthatatlan vágyát örökítettük meg. Lehet mobil-, hagyományos-, vezeték nélküli-, kurblis- vagy kaputelefon, Hannának azonnal kell.

2005. február 15.

Alomalapítás


A legtöbb barátunk, ismerősünk még emlékszik a szokatlan lánykérésre, amikor filmplakáthoz hasonló poszterek jelentek meg Alomalapítás címmel néhány budapesti buszmegállóban. Akkoriban a média be is számolt Zoltánom és Csaba barátja meglepetéséről. Mindez három éve történt és hát úgy tűnik a tv, nevezetesen az RTL klub egyik műsorát érdekli a folytatás. Ma délután kivonulnak otthonunkba, hogy megkérdezzék megérte -e a felhajtás és valóban alapítottunk -e almot. Természetesen Hanna lesz a főszereplő. Felemeljük magasra és azt mondjuk majd: IGEN!!!!! Megnézitek majd?

2005. február 8.

HÁZ


Így szoktuk aláírni leveleinket..Hanna, Ágnes, Zoltán, azaz HÁZ. De hogy kerül ez ide?
Igen, tudom, hogy régen írtam Hanna huncutságairól, de ha megtudjátok mi az oka, biztosan megértitek. Amióta megszületett, arról álmodtunk, hogy lesz egy házunk, annak egy kertje, abban egy hinta és egy homokozó, szép zöld gyep. Hát most az álom valósággá vált és most ekörül forog minden gondolatom. Hanna tavasz végén már saját házunk kertjében fog futkosni, apukájával labdázni. Addig pedig itthon gyakorolja a járást.
Most pedig megyek vissza baba- illetve gyerekszobát tervezgetni. Délután zene bölcsibe megyünk, majd beszámolok arról, hogy hogy tetszett rendkívül muzikális lányomnak a foglalkozás. Az est fényponja pedig a színházi előadás lesz, ahová Henivel megyek. Majd Zoltán őrzi Hanna álmát. Jaj de régen voltam színházban... I feel good türürürü...I feel good....
A képen Hanna éppen a sapkámat próbálja fejére húzni. Kész hölgy.