Nem tudom, hogy valaha szakítok -e időt arra, hogy leírjam a lengyelországi kiruccanásunk részleteit, az, hogy mi fogott meg Krakkóban és hogy a fő attrakció amiért elindultunk, a Dunajeci tutajozás volt.

Nem tudom, hogy mikor lesz annyi időm, hogy leírjam hogy még a nyári szünet előtt, szándékosan iskolaidőben, hogy a tömeget elkerüljük, teljesült a lányok nagy álma és eljutottak EuroDisney-be és ha már ott jártunk persze újra megmutattuk nekik Párizst hiszen pici korukban jártak ott utoljára és alig emlékeztek valamire. Most azt mondták jól elraktározzák az Eiffel torony minden egyes szegecsét. Normandiában egy igazi mézeskalács, deszkás házban találkoztunk barátainkkal, akiknek legutóbb amikor ott jártunk egy gyerekük se volt, most meg már kettő így igazi gyerekzsivajjal teli, mégis hihetetlen nyugalmas helyen pihenhettük ki Disneyland fáradalmait. Szívesen leírnám azokat a jó tanácsokat, ötleteket amiket azoknak ajánlok akik tervezik, hogy elutaznak meseországba a gyerekekkel. Remélem majd lesz időm leírni.





Időt kéne szakítani a pünkösdi hétvégénk megörökítésére is, amikor összekötöttem a kellemeset a hasznossal, vagyis amikor a munkahelyem Irány Eger! című mese útikönyvének road-show-ján vettem részt, nem siettünk haza, inkább a családom is utánam jött és Egerben és Szilvásváradon csavarogtunk.






Szóval nem tudom, hogy mikor lesz időm ezeket és még annyi mést lejegyezni de most fontos leírnom, hogy bővült a család. A lányok (de főleg Eszter a nagy állatbarát) régóta szeretne cicát. Volt már nekünk de sajnos szomorú vége lett így egy darabig nem is foglalkoztatott a kérdés, hogy újra legyen. No de ha az embernek olyan ismerősei vannak, akiknél minden napra jut egy kölyök állatka legyen az dámszarvas, kisbárány, nyuszi, borjú, - lévén paradicsomi farm állapotok uralkodnak a tanyájukon,- akkor elkerülhetetlen, hogy egyszer csak elhangozzon a kérdés: "Nem kell egy kiscica?"



És mivel a lányok (mind a hármuk) bizonyítványa annyira fényes lett, hogy csak úgy vakítja az embert a sok ötös, úgy döntöttünk jöhet a cica. A fekete kis gombóc először a Barack nevet kapta (Obama után) de beláttuk hogy nehéz kimondani sokszor egymás után így átkereszteltük maceszre (ami viszont fehér eledel de mindegy). A lányokra pedig nagyon de nagyon büszke vagyok. És igen. Nehéz elhinni de Hanna jövőre nyolcadikos lesz, a kicsik pedig kisgimnazisták. Ikres kérdés, hogy együtt vagy külön. Olyan nagyon sokat nem tépelődtünk a kérdésen. Megkérdeztem pár ikres anyukát és persze az érintetteket is és úgy döntöttünk/tek, hogy egy osztályban folytatják ötödiktől remélhetőleg az érettségiig a tanulmányaikat. Hajrá lányok, csak így tovább.

Kövesd a lábnyomokat facebookon is! itt: https://www.facebook.com/labnyomok/?fref=nf&pnref=story

Hanna bizonyítványa kitűnő lett. A Radnótiban csak harmadiktól kezdenek el rendesen osztályozni, vagyis itt már nem csak egy részletes szöveges értékelés található a bizonyítványban, hanem osztályzatok is 1-5-ig. Szóval Hanna kitűnő lett. Kapott dicséretet matematikából, énekből és rajzból és kézművességből. Remélem nem látta rajtam,hogy kicsit bántott, hogy magyarból nem, hogy olvasásból és nyelvtanból csak úgy simán ötös lett... Borzasztó vagyok ugye?
Kapott jutalom könyvet is. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül jutott neki Fehér Klára regénye, a Bezzeg az én időmben.


A bizonyítványosztást a meglepetés évzáróval egybekötött anyáknapi műsoruk előzte meg, amelyet a díszteremben adtak elő nekünk, szülőknek. Ahogy azt már megszokhattuk volt benne bőven verses, próza, énekes és hangszeres produkció. Tudtam,hogy nagyon sokat próbáltak a suliban. Én speciel itthon is hallhattam vers- és dal részleteket és nagyon élveztem mindet.
Hanna is kivette a részét a szereplésekből. Azt se tudtam,hogy a színpad melyik részén keressem mert hol lelibbent a zongorához, hol furulyázni kezdett, hol az énekesek közé állt be, hol pedig verselt.



Szóval Hanna kitűnő lett, amiért persze büszkék vagyunk rá, ugyanakkor felhívtuk a figyelmét arra, hogy jövőre, negyedikben már sokkal nagyobb követelmény vár rá és bizony tétje is lesz a tanulásnak- felvételiznie neki is kell.

Hanna kitűnő lett, ami nagyon szép teljesítmény különösen annak tudatában, hogy nem tett túl nagy erőfeszítéseket ezért. Szerencse, hogy jó feje van, hogy eszes- szokta mondani anyukám.
Jövőre ez már nem elég. Nagy elhatározásokkal vágunk bele majd a negyedik évbe.
Már a helyes, gurulós, kutyás iskolatáskája se kell. Azt mondta, nagyon gyerekes....


A bizonyítványosztás után a rózsás fagyizó felé vettük az irányt, ami arról híres és nevezetes, hogy rózsa alakba formázott fagyit kapunk a tölcsérbe, amit aztán jó ideig csak nézegetünk, csodálunk és csak akkor kezdjük el nyalni vagyis elrontani, amikor már csöpögni kezd és nincs más választásunk.


Estére színházjegyünk volt a Mary Poppins musical-re, igaz csak kettő, így hosszas huzavona után dőlt csak el, hogy Zoltán lesz Hanna kísérője. Neki kedves emlékei fűződnek a műhöz és egyébként is magyarul és angolul is tökéletesen kiejti, hogy "szuperfreno-frenetikó-maxikapitális", "supercalifragilisticexpialidocious" vagyis igazán megérdemelte az apa-lánya estet. Én azzal vigasztaltam magam, hogy pár év múlva a kicsikkel bizonyára én is átélhetem az élményt függetlenül attól, hogy milyen eredménnyel zárják az iskolai évüket.

A minap érkezett egy e-mail Hanna tanító nénijeitől, amiben az ajánlott olvasmányok listájáról és az első ötösök szerzésének lehetőségeiről tájékoztat bennünket. Beszereztem néhányat az ajánlott irodalomból a bookline, az antikvárium.hu és könyvtáros sógornőm segítségével és ekkor jutott eszembe, hogy nem írtam egy szót sem az évzáróról és a bizonyítványosztásról pedig mindkét esemény említésre méltó, hogy szerényen fejezzem ki magam, merthogy Hanna kiemelkedő tanulmányi és közösségi munkájáért egy Radnótis plakettet érdemelt.



A Radnóti udvarán elengedett héliumos lufik jelezték az évzáró végét, amelyik most sem lett unalmas, túl hosszú, sokkal inkább szórakoztató és persze tapstól hangos, mert a sok tanulmányi versen győztest illett megtapsolni.


Ilyenkor, bizonyítvány osztáskor utálja Hanna csak igazán, hogy "V" betűvel kezdődik a neve, mert mindig sokára kerül sorra. A tanító nénik ugyanis nemcsak úgy kiosztják a bizonyítványokat, hanem pár, szívhez szóló, szép mondatot is intéznek az ünneplőbe öltözött gyereknek. Hannának is. Hogy gratulálnak, mert öt tantárgyból, nevezetesen magyarból, környzetismeretből, énekből, rajzból és kézműves tárgyakból szaktanári dícsértetet kapott és a több, mint 500 pirospontjával az egyik legtöbb termést szerezte a tudás fáján. Kapott egy kisebb oklevelet azért is, mert környezetből lelkes volt és szép gyűjtőmunkákat végzett. (utóbbiért azért nekem is járna vállveregetés). Az osztály könyvtárosi feladatainak lelkiismeretes ellátásáért is kapott egy oklevelet, amitől valódi könyvtáros sógornőm remélem büszke. A kérdések könyve című jutalom könyvet is átvehette, ja és a Bendegúz levelezős versenyben arany fokozatot ért el. A legnagyobb elismerés azonban az volt, hogy ő is átvehetett egy Radnótis plakettet és egy oklevelet, amelyet az igazgató bácsi írt alá. Olvadoztunk. És azt is tudjuk, hogy jövőre már nem babra (akarom mondani piros pontra és szöveges értékelésre)megy a játék. Osztályzás lesz.








A szépséges bizonyítványtól aztán önkívületi állapotba kerültünk Zoltánnal és gondolkodás nélkül megígértük, hogy teljesítjük lányunk mind a két kívánságát. Így történt, hogy a kinőtt, kissé megrozsdásodott biciklije helyett kapott egy újat, egy nagyon csajosat, egy olyat, amin kosár is van és váltani is meg kell tanulnia rajta és most a közeli lovastáborok szabad helyei után kutatok.



A bizonyítvány kiosztása előtti hetekben, abban az időszakban, amikor szinte csak játszani jártak be a gyerekek a suliba, szerét ejtették az anyák napjával egybekötött évzárónak. Ilyenkor csak az övék és miénk a hatalmas díszterem és olyan ünnepélyes, mégis közvetlen a hangulat. Idén azt kérték e gyerekektől, hogy piros vagy fehér Radnótis egyenpólóba öltözzenek... Tudom, hogy sokat gyakorolták a produkciót, Hanna itthon gyakran darálta el nekem a főbb szerepeket, versrészleteket és zongorázott, furulyázott, énekelt.



A műsor alatt kapkodtam a fejemet, azt se tudtam hová nézzek, mert egy nagy kivetítőn az elmúlt év fotóiból készült válogatást nézhettük, miközen a színpadon zajlott az előadás és Hannám a sok szerepléstől hol ide hol oda szaladt, de főként a színpad alatt álló zongorához majd vissza.
Van egy Ránki György darab, amely a Zongoraiskola elő kötetében benne van. Kopogós, ez a címe. Nos Hannáék sulijában ez a dallam jelzi a becsöngetést. Kapva kapott az alkalman és kigyakorolta itthon, hogy előadhassa, ezzel a darabbal vette kezdetét a műsor.
Emlékszem, amikor kiderült, hogy felvették a zongora tanszakra, a sok gratuláció között tanító nénije üzenete is ott figyelt. Azt írta, hogy év végén szeretne négykezest játszani Hannával. Kedves gesztusnak tartottam, de nem hittem akkor, hogy egy tanév alatt el lehet jutni erre a szintre zongorában. Érre tessék. Négykezest játszott Csilla néni és Hanna.


Aztán még furulyázott is néhány osztálytársnőjével. És egyáltalán. Nagyon aktívan szerepelt. Pont úgy, mint másodikban, egész évben.
Bravó Hanna, csak így tovább. A régi motorosok ill. radnótisok azt mondják, hogy harmadikban már nehezebb lesz.

No lássuk azt a bizonyítványt édes lányom!

Hogyhogy csak jó a magatartásod? Az miért nem példás, mint a szorgalmad? Ja, hogy nem gyűlt össze elég piros pont és matrica az erre kijelölt helyen a falon. És miért nem ha szabad érdeklődnöm? Mert sokat fecsegsz, cserfes vagy és biztosan szemtelen is, mint itthon. Hogy ebéd közben túl sok közlendőd akad? Látod, ezért nincs időd megenni a levest. Tudod, hogy van, ahol éheznek? Hát minek fizetlek be ebédre ha evés helyett beszélgetsz? Az én bizonyítványom mindig úgy kezdődött, hogy példás-példás. Hogy hogyan folytatódott? Itt most én kérdezek!

Nézzük csak tovább. . Itt az áll, hogy dicséretben részesül környezetismeret, olvasás, rajz és ének tantárgyakból. És a többiből nem? No és a matek? Az kimaradt? Az hogyhogy nem dicséretes? Igen, láttam, hogy minden dolgozatod remekül sikerült de mégsem kaptál kiemelt dicsértet. Valami oka csak lehet. Nem sumákolsz te valamit? Hogy Csilla néni szigorú és egyébként is sokkal több dolgozatot írtok, mint a csoport másik fele? Emlékszem, koccintottunk is sokszor a gyerekpezsgővel. Pedig itt az áll, hogy aktív és szorgalmas vagy és jó tempóban, többnyire pontosan számolsz. Apád nagyon csalódott lesz, amiért a kedvenc tárgyából csak úgy simán jó vagy és nem dicsértes. Talán majd meg is fogadja, hogy jövőre minden nap gyakorol veled. Hogy én hanyas voltam matekból? Nem mondtam, hogy most én kérdezek?

Azt írják a beszéded tiszta, érthető, a szókincsed gazdag és választékosan beszélsz. És külön dicséretben részesítenek, amiért a verselő ABC-ben található verseket egy kivételével mind megtanultad kívülről. Az az egy, ami kimarad pont a kedvenc költőmtől való. Igen, a fecskés. A szép teljesítményért kaptál jutalom könyvet is. Tudod én a mai napig őrzöm az iskola évzárókon jutalmul kapott könyveimet. A legelső is megvan, az Egyszer volt Budán kutyavásár. A tiédnek mi a címe? Kortárs olasz mesekönyv és egy manóról Bambilláról szól? Majd elolvassuk együtt, hiszen azt írták képes vagy elmélyülten magadtól olvasni és az olvasottak tartalmáról beszámolni, sőt azt is, hogy olvasási sebességed kifejezetten gyors. Apádé is!

Környzetismeret! Jaj de szerettem kisdiákként. Hogy te is? Akkor ezért kaptál dícséretet. Azt írták tájékozottságod korodat meghaladó. No volt értelme annyit beszélni neked, nemhiába gyűjtöttünk leveleket, olvasunk ismeretterjesztő könyveket. Jól van lányom, ezt már szeretem.

Hát a testnevelés nem az erősséged. Te akartál balettra járni, akinek helyből távol ugrás átlagon aluli? Hát hogy gondoltad ezt? Ja hogy hátratetted a kezedet,amikor elestél a homokba és azt mérték meg? Egyáltalán megmutatta a tanító bácsi hogyan kell úgy ugrani, hogy előrefelé ess? Kidobósban, színcápában, labdajátékokban bezzeg jó vagy. Ide van írva. Ügyes, aktív, kezdeményező. A gimnasztikát viszont pontatlanul végzed. Na majd nyáron kezelésbe veszlek.

Néptáncon viszont a gimnasztikai gyakorlatokat megfelelően hajtod végre és a ritmusérzéked is pontos. Jól van. Szépen és pontosan lépegetsz tánc közben. Na ezt biztosan tőlem örökölted. Ahogyan azt is, hogy jó a hallásod. Lehet, hogy mégsem véletlenül vettek fel zongorára? Tudsz te ha akarsz!




Te Hanna. Van az értékelésben egy rész, ami arról szól, hogy időnként még mindig hiányos a leckéd és a felszerelésed. Ezt a részt ne mutassuk majd meg mamának, mert biztosan ugyanazt mondja, mint félévkor, hogy:
"Édes lányom, ebben a bizonyítványban ami szép és jó, az mind Hanna érdeme, ami rossz, az a te hibád, úgyhogy szedd össze magad!"
Hogy igaza van -e? Hát tudod az anyukáknak mindig igaza van. Na gyere az ölembe! Mondtam már, hogy nagyon büszke vagyok rád? Csodálatos bizonyítványt kaptál. Ne mondd el senkinek, de apával kicsit örülünk neki, hogy nem példás a magatartásod, hogy aktív tagja vagy a közösségnek és határozott megnyilvánulásaiddal igyekszel a középpontban lenni. Ugye milyen gyorsan elszállt az első év? Szeptembertől másodikos leszel. Maradj még egy kicsit, gyere bújjunk össze...

A francba!!!!

Bocsánat, hogy szitkozódással kezdem bejegyzésem. Ennél sokkal cifrábban fejeztem ki magamat, amikor pár perce a nappaliban a lányok rajzasztalkája mögül előhalásztam Hanna tegnapi matek házifeladatát, aminek ugye ma a táskájában, azon belül a füzetében beragasztva lenne a helye. Becsületesen megcsinálta a feladatokat Zoltánnal, - mert nálunk a matekfeladatok átnézése, magyarázata Zoltán reszortja, míg a betűkkel kapcsolatos gyakorlatok rám maradnak- csak éppen mielőtt bekerült volna a cetli a füzetbe az észrevétlenül leesett a földre, az asztalka mögé és mire Zingózni kezdtünk már el is felejtettük hogy nyolc dm az nyolcvan cm és az öt dm az ennél hárommal kevesebb.

Bizosan hiányjelet kap szegényke. Pedig annyira de annyira figyelünk most már mindketten, hogy ne legyen hiányos a felszerelése és a házi feladatai is mind készen legyenek, hogy már volt, hogy éjszaka is felébredtem... Ez a gyenge pontunk. Ha éppen nem napközis Hanna akkor itthon nyálazzuk át az oldalakat, nehogy kimaradjon egy feladat. Van házi feladat füzete, amit már szépen vezet. Van könyvjelzője. Mégis becsúszik az a fránya hiányjel.

"Biztosan elkönyveltek feledékenynek, akinek mindig hiányos valamije!" - szomorkodott tegnap este a lefekvés előtti "mondd mi nyomja a kis szívedet" típusú beszélgetésünk alatt.
Vígasztaltam, mondtam neki, hogy hiszen még csak elsős és egyre ügyesebb lesz, egyre precízebb és összeszedettebb. Közben pedig reméltem, hogy a szétszórtság nem örökölhető tulajdonság. Bizony nem tagadom én az vagyok, minden erőfeszítésem ellenére. Emlékszem nyolcadikban az osztályfőnökünk úgy búcsúzott tőlünk, hogy egy rövid üzenetet írt egy cetlire. Amolyan jellemzést, amiből rá kellett jönnünk kinek szól az üzenet. Az enyémen ez volt:

"Méltó a nevéhez, jó ember. Jó partner, mert legalább olyan feledékeny, mint az osztályfőnöke..."

Nos ez azóta sem változott túl sokat és csak annak köszönhetem, hogy nem estem szét teljesen, hogy feleségül mentem egy igencsak pörgős hajcsárhoz, aki ugyan néha az agyamra megy de nélkülözhetetlen. (Affelől sincs kétségem, hogy én pont az előbb említett hiányosságaim miatt megyek az ő idegeire..)

Méltányolom, hogy Hannáék nem kapnak fekete pontot elsőben. Kapnak helyette hiány jelet. Fogalmam sincs hol gyűjtik ezeket a tanító nénik, egyáltalán megjegyzik -e és valóban megcímkéznek gyerekeket a feledékeny, szétszórt jelzőkkel, mindenesetre Hanna füzetében virít néhány, amire cseppet sem büszke. Mi sem szoktuk megdícsérni érte. Mindent bevetettünk az ösztönzésre. Most ott tartunk, hogy a névnapján felfedezett lovarda rendszeres látogatása függ attól, hogy mennyi hiányjelet gyűjt össze egységnyi idő alatt.

Hanna jól tanul. Olvasásból az egyik legjobb, tudom. A betűk formálásával hadilábon áll, a ceruzát gyakran fogja görcsösen én azonban látom a fejlődést és azt is, hogy egyre szebben kerekíti a betűket. Azt mondja magáról, hogy csúnyán ír, pedig nem is. Szeretem a betűit. Matekból is ügyes. Nemrég újra koccintottunk gyerekpezsgővel a 100%-os dolgozata örömére, mert így szoktuk. Gyűlnek a pezsgős dugók és gyűlnek a piros pontok, az arra kapott matricák és az abból születő termések a tudás fára. Süniket kapnak magatartásból, amiből van a neve mellett jó néhány de azért nem elég a jókislány kategóriához. Mondjuk egymást kell úgymond beajánlani a sünire, azaz ha egy gyerek úgy ítéli meg, hogy a másik valami jót tett, akkor ad neki a tanító néni. Persze elég agyafúrtak már ahhoz, hogy van, akik összefognak és kölcsönösen sünire javasolják egymást vélt vagy valós jócselekedetekért. Ez azért kicsit zavarja Hannát. Mondtam, hogy mosolyogjon rajta.

A februárban kapott félévi bizonyítványban két oldalon keresztül olvashattunk Hanna érdemeiről és jellemzéséről. Úgy kezdődött, hogy:

"Hanna nyílt, energiával teli, nyüzsgő kislány. Társaival mindig barátságos. Közösségben kezdeményező, jól tud együttműködni és segítőkész. Órákon mindig aktív, sokat jelentkezik. Véleményét jól érthetően fogalmazza meg, amellyel sokat segít társainak. Ahol tud segít. ..."

aztán így folytatódik:

"Órákon előfordul, hogy többet beszél a kelleténél, ezért figyelme elkalandozik. Házi feladata és felszerelései néha hiányosak. Munkatempója gyors, néha kapkodó, ezért egy-egy hiba többször előfordul munkáiban."

Aztán persze a tantárgyak alatt felsorolják milyen jó a vonalvezetése, mennyire biztos a számfogalma, milyen ötletesek munkái és mennyire nagyon lelkes és hogy szeret mozogni.

Amikor anyukám nagy érdeklődéssel az Értékelő lapra hallgató papírosban álló szöveg végére ért, nagy levegőt vett és csak annyit mondott:

"Édes lányom, ami ebben a bizonyítványban jó, az mind Hanna érdeme. Az összes negatívum pedig a te hibád, téged minősítettek a tanító nénik, úgyhogy jó lesz összeszedned magadat. Egyébként gyönyörű bizonyítvány, neked kell még fejlődnöd."

Naná, hogy nem esett túl jól. Viszont igaza volt. Már megint. Mint mindig.

Szóval tanító néniknek tisztelettel jelentem, a családunk létszáma 5, nem hiányzik senki és én készülök minden órára, esküszöm, hogy minden nap átnézem Hanna füzeteit és együtt is tanulunk, reggel uzsonnát csomagolok neki és innivalót is. Üzenő füzetetbe jelzek, aláírok, Kisradnótis kör-emailt olvasok. Figyelek, hogy tornafelszerelését magával vigye, hogy a néptáncra a szoknyája is ott legyen, van váltócipője, csat és gumi a hajában, hogy ne lógjon a szemébe és együtt pakolunk be a táskába és majdnem az összes verset tudjuk a Verselő ABC-ből, sőt Hanna 4 éves tesói is és utánaolvasunk dolgoknak, rákeresünk a gólyahírre és másra is a Google.ban. Beragasztunk, színezünk, dossziéba pakolunk, szamárfület kisimítunk, ceruzát hegyezünk, szóval tényleg nagyon igyekszünk. Ha mégis becsúszik egy hiány, akkor azt tessék nekem címezni. Azt hiszem én már sosem leszek precíz. Hannának még tessenek szívesek esélyt adni rá. Én tudom, hogy nagyon igyekszik.