RSS

2006. december 29.

Hanna 3 éves!!!!!!!!


Fergetegesre sikereült Hanna szülinapi zsúrja. Reggel 9-re már minden kis barátja itt volt és közösen vártuk Tomi bohóc érkezését.
Tomi bohóc bűvészkedett, lufit hajtogatott, arcot festett és mi sem mutatja jobban, hogy neki is tetszett a hangulat és talán a társaság is, mint az, hogy az előre megbeszélt időnél sokkal de sokkal tovább maradt.
No de majd erről is írok bővebben, most még tart a romok eltakarítása. Kresek a sok kép közül egyet, ami megérdemli, hogy itt legyen.

Cirkusz


..és most kivételesen nem a Hanna által okozott cirkuszra gondolok, hanem a Fővárosi Nagycirkusz előadására, amire december 26-án, még amolyan karácsonyi ráadás programként ellátogattunk. Perecet is vettünk és természetesen az első sorban ültünk. Talán csak ott hibáztunk, hogy nem a szélén, mivel az előadás alatti "anya, pisilni kell" felszólalást nem tudtuk megúszni. Ezt a kis malőrt leszámítva, igazán türelmesen és érdeklődve ülte végig az előadást, amiben persze akadtak unalmas számok is. Ilyenkor Hanna csak annyit mondott .."ezt már unom".
Nekünk is hatalmas élmény volt a két elefánt szagát érezni, amikor alig karnyújtásnyira rohangáltak körbe körbe vagy a medve tánca. Újabb tanúbizonyság arról, hogy Hanna megérett a közös kulturális programokra.
A képen , Hanna a jegyszedő bácsival kokettál.

December 25.


25-én, bátyámék és édesanyám körében ünnepeltük a Karácsonyt, ami természetesen újabb ajándékokkal és felfordulással járt. Persze egy cseppet sem bánom ezeket a zajos együttléteket. Ellenkezőleg. feltölt engem is és Hannát is. Olyan jó együtt.
Babák nyugodt viselkedésükkel járultak hozzá az ünnep fényéhez. Bátyáméktól kapott (az milyen rokoni kapcsolat a lányoknak? nagybácsi? ) baba fülbevalójuk, azóta remélem mindenki számára világossá teszi, hogy kislányok.
A képen, unokatestvérével, Nórival bohóckodnak éppen a családi igen laza hangulatú ebéd alatt. Nóri az első számú kis játszótárs, a barátnő, akire fel lehet nézni és aki partner minden csintalanságban.

2006. december 27.

December 24.


Igazán hálás vagyok férjemnek, aki kitalálta, hogy a nyugodt(abb) karácsonyi készülődés érdekében elviszi legnagyobb lányunkat az Állatkert mellett lévő igen színvonalas játszóházba. Ennek és az ikerbabák toleráns viselkedésének köszönhetjük ugyanis, hogy a karácsonyi menü kiválóan sikerült és a lakás is teljes fényében ragyogott gyertyagyújtásra.
A lazacért és az ünnepi gyümölcs salátáért sok elismerést zsebeltem be. Hannának ezúttal nem kellett könyörögni, hogy délutáni alvását megejtse. Tudta, hogy ébredése után azonnal megnézheti mi minden került a karácsonyfa alá.
Így is lett. Saját kifejezésével élve főzőkonyhára vágyott (van másmilyen is?) és ezt kapott. Ezen kívül mesekönyveket és áhított TeleTubbie figurái közül egyet. Sajnos a nevét nem tudom, én képtelen vagyok ezeknek az idétlen figuráknak, amelyeknek csak a színe különböző , megjegyezni a neveit.
Az este további része természetesen a játszás és közös éneklés jegyében telt el és ezúttal ne csak karácsonyi dalokra gondoljatok, henem slágerekre is, merthogy férjemtől egy kareoki berendezést kaptam, hogy kedvemre kornyikálhassak majd két szoptatás közben. Terápia azt hiszem.

2006. december 22.

Komment nélkül


" Hanna bölcsődei jellemzése"

"Hanna a kezdeti időszalban kissé távolságtartó volt, úgy a gyerekekkel, mint a gondozónőkkel szemben. Első perctől nagyon érdeklődő és kíváncsi kislány, minden érdekli, a mi-miért magyarázatokat pedig elfogadja.
Szófogadó, nagyon kedves kislány. Mindenre fogékony és nagyon könnyen tanul. Az önállósága ritkaság a bölcsődében gondozott gyermekek között, szinte elutasítja a segítséget, annyira ő szeretné a dolgokat véghezvinni. Kitartó, erős egyéniség.
Játéka elmélyült, hosszantartó (a babázást élethűen, mint egy anyuka, úgy éli meg.)
Meséket, mondókákat, énekeket könnyen megtanul és gyakran énekli is. (főleg Mónikával).
Mónika az utolsó időszakban barátnője lett, időnként csintalankodnak is.
Hanna étvágya nagyon jó, önállóan, tisztán eszik.
Alvása nyugodt, hosszantartó kb 2-2,5 óra.
Hanna egy életvidám, cserfes, bűbájos kislány, aki nagyon könnyen beilleszkedett a bölcsőde életébe. Kiegyensúlyozott, korához képest igen tájékozott kislány.
Összetett mondatokat használ, történeteit összefüggően meséli el.
Meghatározó egyénisége volt a csoportnak, mindannyian egy boldog, kiegyensúlyozott, felszabadult kislányt ismerhetünk meg Hannában."

Bp. 2006. december 22. Márta néni

2006. december 18.

Ünnep


..előlegbe egy másik karácsonyi hangulatú kép Noémiról .
Hanna, utolsó hetét járja szeretett bölcsijében. Január 2-tól kiscsoportos óvodás lesz. Szív lesz a jele. Szerintem neki való...

2006. december 17.

Advent


Készülünk a karácsonyra és Hanna születésnapjára. És valahogy egyikre sem kapkodósan. Nyugodtan, megtervezetten. Azt hiszem ezt is a lányoknak köszönhetem. Hogy ugyan feledékeny vagyok de már rendezettebb, összeszedettebb. A lányaim megtanítottak a rendszerességre.
Hannának igazi gyerekzsúr jár idén. Nem azért, mert el akarjuk kényeztetni és azt gondoljuk szülinapot csak így lehet ünnepelni, de igenis jár neki a megkülönböztetett figyelem most, amikor minden máson osztoznia kell testvéreivel. Okosan, türelmesen várja ki mindig sorát az esti etetések, fürdetések után, hogy aztután teljesen neki szentelhessem figyelmemet. Ha belegondolunk nem kis teljesítmény egy 3 évestől. Szóval lesz bohóc is, aki majd arcot fest és lufit hajtogat Hanna és kisbarátai örömére.
Elmentünk a Mikulás gyárba. Hanna már elég nagy ahhoz,hogy elmagyarázzuk neki mit jelent a jótékonykodás és nem esett nehezére lemondania néhány játékáról, amit aztán a szegény gyerekekre gondolva a Mikulás gyárba beadott. Közben váratlanul találkozott a Coca Cola által szponzorált Mikulással, ez viszont tényleg autentikus volt, kinézetre és viselkedésben is, így ezúttal nem érdekelt az sem,hogy a feje felett Coca Cola neonfény villogott. Gyors fotó, aztán játék a kültéri -Párizsban olyannyira irígyelt- kályhák tövében, egy kör a kisvonattal. egy két korty az otthonról hozott thermoszból és máris remek kis délelőttünk volt. Itt kívánom megjegyezni, hogy Hanna úgy tudja, a kóla felnőtt ital, olyan,mint a kávé és bár már megkóstolta, mitöbb finomnak titulálta,nem él vele. Mi annál inkább.
itt van ez a kép a babákról. Karácsonyi rugiban, karácsonyi zene mellett (ez persze nem hallható) , karácsonyi hangulatban (ez azért elképzelhető). Annyira szeretnivalóak nem?
(kezdőknek egy kis segítség: balra Eszter, jobbra Noémi)

2006. december 11.

Mikulások


Igen, így többesszámban, amit aztán el is kellett magyarázni lányunknak. Ha jól emlékszem valami olyat mondtam, hogy van egy igazi, nagy Mikulás és annak vannak segédjei, alkalmazottai. Még jó, hogy ezt a mesét még azelőtt találtam ki, mielőtt láthatta a Vodafone reklámját..tudjátok, amiben mindenkinek személyes ajándékot kell küldeni idén és éppen munkafelvétel van a Mikulásnál. Először anyukám rejtette el az ablakba csomagját, másnap mi, a kiscipője mellé, mivel a pöttöm topánkába nem fért volna bele. Reggel a bölcsődébe is ellátogatott egy télapó, hazaérve pedig Mary Poppins újságolta, hogy találkozott a Mikulással és ajándékot küldött Hannának. Mindezt olyan átéléssel, hogy egy pillanatig szinte én is elhittem. A sort, férjem munkelyi Mikulása zárta. Mivel műsor is volt előtte és lufi és egyébként is apa irodája és a lift olyan érdekes tud lenni egy 3 évesnek, .ez volt a legjobb Mikulás élménye.
Ezután internetes kis barátai társaságában találkozott Hanna egy sietős színész Mikulással, majd a sort, dédi ablakában felejtett csoki zárta.
Virgácsot csak én készítettem lányomnak de elmaradt a hatás. Azt mondta, máskor is kér, olyan szép.
Remélem jövőre is elhiszi a Mikulás mesét és ugyanolyan hévvel készül majd dalokkal, versekkel, mint idén. Nekem úgyis Hanna csillogó arcának látványa volt a legnagyobb ajándék és ezegyszer nem baj ha a sok csokimikulás mellett, negédesre sikerült záró mondatom.

2006. december 7.

Pihenő


Nos, a sikondai wellness hosszú hétvégén kipihentebb ugyan nem lettem de feltöltődtem energiával, élménnyel és szépséggel. Az odafelé vezető út a szökött fegyenc miatt kissé hosszabbra nyúlt a tervezettnél de ezt a három gyerek remekül viselte. Hanna igazi útitárs, aki csak kedvenc lemezei hallgatásához ragaszkodott. Ezúttal az általunk is kissé élvezetesebb Judit és a zenemenók cd a sláger, azt hiszem ilyen nagy úton a Süss fel nap és társai már maradandó károsodást okoztak volna nekünk, szülőknek. Így viszont együtt énekelhettük a fülbemászó dalokat, Hanna pedig egyedül a karácsonyi, mikulásos énekeket.
Mary Poppins váratlan betegsége miatt, édesanyám kísért el bennünket, akinek ezúton is örök hálával tartozom, mivel csak így lehetett esélyünk Zoltánnal közös vacsorára, közös szaunára, lubickolásra.
Ez a hotel sem hirdeti magát fennhangon gyerekbarátnak, pedig kiérdemelné a címet. Gyerekmedence telis teli ötletekkel, kiskád, kiságy, gyerekmenü..mi kell még?
A pécsi séta is kellmesre sikeredett, legkedvesebb állomásunk a Mecsek cukrászda volt, ahol mind a hatan jóllaktunk. Igen, a babák is, mivel itt kaptam egy meghitt zugot, ahol megszoptathattam két kávé kortyolás közben Esztert és Noémit.
Dióhéjban így sikeredett első nagycsaládos kiruccanásunk. Nézzétek el nekem, hogy kissé szárazra sikeredett a beszámoló és kárpótoljon a kevésbé száraz kép Hannáról.

2006. november 29.

Ez+Az


Nos, ha már kedves férjem is reklamál, hogy mikor írok újra a blogba, nincs mese, síró gyerekek ide vagy oda, itt vagyok és mesélek. Nem is tudom miről, majd menet közben eszembe jutnak a kis történetek. Például az, hogy Hanna átvette a család stylist szerepét. Az hagyján, hogy ő választja ki reggel ruhácskáit, gondosan ügyelve a színek összhangjára, de esténként ő keres nekem a hangulatomhoz illő hálóinget, illetve újdonság, hogy Zoltán nyakkendőit is ő szeretné megválasztani, ha lehet olyat, amin van valami minta, mert az egyszínű unalmas.
Aztán elmesélem azt is, hogy hétvégén a Vörösmarty téren lófráltunk, ahol isteni almás rétest ettünk. Hanna tömte tömte a szájába majd felkiáltott: Anya! Egypofával eszem. Mondanom se kell, az asztalnál ülő magyarul értő társaság nagyot nevetett az aranyköpésen. Ismét tapasztaltuk, hogy milyen különleges szeretet, mosolygás árad felénk ha meglátják az ikerbabakocsit és abban a babákat. Nagyon nagyon büszke vagyok ilyenkor..nem is tudom kire. Férjemre, magamra, rájuk, Hannára? Maradjunk annyiban, hogy jól esik a mosolyt látni vadidegen emberek arcán.
Aztán még azt is elmesélem, hogy Hanna és a többi bölcsis társa egy napjáról dvd felvétel készült. Aki maga is édesanya, talán nem csodálkozik azon, hogy a Hanna kezet mos ebéd előtt jelenetnél már patakokban folyt a könnyem a meghatottságtól. Persze ezután el kellett magyaráznom az én mindig kérdező lányomnak, hogy az emberek nemcsak bánatukban, hanem bizony örömükben is sírnak.
Babákról nem tudok semmi különlegeset írni, végzik a dolgukat, azaz sírnak, esznek és híznak. Én is. )
A képen Eszter mosolyog.

2006. november 24.

Nemcsak rózsaszín..


Nem, nem a babaruháról szeretnék írni, hanem a nehézségekről. Merthogy van ilyen is a boldogságos hétköznapokban elég. Nehogy azt higgye a kedves olvasó, hogy az én gyerekeim (rólam nem is beszélve ) sosem sírnak, én mindig fitt és szupermama vagyok. Máig emlékszem egy régi kismama társamra, akivel azért (is) szakadt meg a barátság, mert se magának, se másnak nem merte bevallani, hogy bizony néha nehézségekkel teli a gyereknevelés. Nos, hogy nehogy én is hiteltelenné váljak, kitaláltam, hogy leírom mennyire vacak éjszakám volt. Férjem, aki szerint egyébként hős vagyok és egy férfi se bírná ki az éjszakai felkeléseket- egyszer azt mesélte,hogy Irakban vagy Amerikában (egyre megy) van egy vallatási/kínzási módszer, aminek során az áldozatot nem hagyják aludni. Nos velem ugyanez történik. Két kínzóm van, akik tökéletes időzítéssel ébresztenek fel, akkor, amikor már az alfa állapotnál is mélyebbre kerültem. Egy hangos Oáááááááááááááá hangzik fel a gyerekszobából ás én úgy pattanok ki az ágyból, mintha szégyelném magam, amiért elbóbiskoltam.
Legnehezebben a sztereo sírást viselem el. Embertelen az a decibel, amivel a csecsemők meg vannak áldva, nincs anya, aki közömbösen tudná hallgatni és csak a legerősebb idegzetűek vagy az én Mary Poppinsom mondja azt, hogy "Zene füleimnek!"
Amikor Hanna felhúzható egér módjára viselkedik és be nem áll a szája, férjemmel csak egymásra nézünk és azt mondjuk " Szorozd meg hárommal!"
Fáradt vagyok nem tagadom, várom,hogy egyhuzamban 6 órát aludhassak végre és, hogy nyugodtan beszélgethessek a férjemmel. Talán ezért is döntöttünk úgy, hogy december elején elmegyünk egy hosszú hétvégére Pécs közelébe, a ma divatos wellness hotelek egyikébe. Persze gyerekestül. Majd beszámolok róla mennyire hagytak feltöltődni. Mary Poppins is velünk jön, így egy kis esélyem azért van rá.

2006. november 17.

Egy átlagos reggel


..nekem hajnali 5 körül kezdődik. Ekkor már esélyem sincs arra, hogy a két baba szoptatása után visszakecmeregjek az ágyba, mivel első szülöttem csattog át szobájából, hogy megbeszéljük mi vár rá reggeli után. Ezt tényleg megkérdezi, valahogy szereti tudni hogyan készüljön, mire számítson. A kérdést így teszi fel: "Amikor reggeliztünk..utána mit csinálunk? Ma megyünk bölcsibe? "Tudja egyébként, hogy szombat vasárnap nem kell bölcsődébe mennie..akkor saját szavaival élve az egész kis család együtt lesz. Nos a reggeli értekezletünk után már nagyon várom az életmentő kávémat. Hanna szépen felveszi kikészített ruháit és véletlenül sem engedi, hogy segítsünk neki, a legbonyolultabb gombos megoldásokat külön élvezi.
Zoltán egyébként a nyugodt családi reggelek érdekében egy órával később jár dolgozni. Sajnos ennek az a z ára, hogy egy órával később érkezik haza, szerencsés esetben éppen a fürdetés idejére. Valamit valamiért. Fontosak a közös reggelik, az, hogy nyugodtan indulhassank a bölcsibe és legyen idő még csigabigát rajzolni a párás ablakra, óriáspuszikat adni egymásnak és hosszan integetni.

2006. november 13.

Induláááás!


Hanna így sürget bennünket ha túlságosan elhúzódik a készülődés és kabátban várja, hogy elinduljunk végre. Márpedig ez az elhúzódás elég gyakran megesik, tekintve, hogy a két kismanó, Hanna és férjem öltöztetését nem bízom másra. Amikor készen vagyok, magamra kenek egy minimális sminket. Ezt a villám módszert még tökéletesítenem kell de jó úton haladok. Szóval magamat hagyom utoljára. Gyerekek az autóban, szépen egy sorban, egymás mellett , csak arra várnak, hogy az anyjuk megérkezzen. Zoltán már türelmesebb. Ő a csomagtartót rendezgeti ezidő alatt, azt teszteli, hogy lehet maximálisan kihasználni az autó rejtett zugait, hová lehet még egy cumisüveget, váltócipőt, Hanna motorját bepréselni az ikerbabakocsi és a táskák közé. Szerintem egyébként élvezi..
Én addig a lakásban még próbálok, utolsó erőmmel , civilizált állapotot hagyni magunk mögött, megkímélve magamat eezzel a hazatérés utáni sokktól. Közben - úgy,mint a pilóták indulás előtt-, a fejemben lévő check listet ismételgetem. Cumi? Pelenka? Popsitörlő? Váltóruha? Pótbugyi ?(nem nekem..Hannának ha bepisilne, bár még sosem fordult elő, de ha otthon hagynám a pótbugyogóját, biztosan) Innivaló? (Szintén Hannának és nekem tejfokozás céljából) Rágcsálnivaló? (mert valahogy folyton a túlélésre készülök,miközben simán kibírná a gyerek és mi is rágcsa nélkül). Szóval ilyenek zakatolnak a fejemben. És amikor ránézek a konyhapulton sorakozó két cumisüvegre+egy kulacsra valahogy mégis mosolyoghatnékom támad. Anya vagyok, három gyerekes!!
Behuppanok az autóba, ahol férjem türelmesen hallgatja, sőt már énekli is Hanna valamelyik recsegősre hallgatott zene cd-jét (édes Istenem, mikor hallgathatjuk végre az Aerosmith zenéjét végre?) és indulhatunk. Check list átismétlése újra, szerencsés esetben a házba való visszamenetel nélkül. Ha mégis valamit elfelejtettünk és még időben felfedeztük, nos akkor a jól bevált kő-papír-ollóval kisorsoljuk melyikünk futhatja a feledékenységből adódó kört
Hát..valahogy így indul el a mi családunk. Lesz ez még jobb is csak sokat kell gyakorolni. Egyébként pedig szívesen fogadom gyakorlott 3 gyerekesek trükkjeit, módszereit a "Hogyan induljunk el otthonról hatékonyan " témakörben. A képen a minta apa látható (remélem nem olvassa, mert elbízza magát) a három lánnyal.

2006. november 10.

Rajongóimnak


Az utóbbi időben egyre több olyan bejegyzést kapok számomra teljesen ismeretlen de annál kedvesebb olvasóktól, hogy kedvencük lett naplóm vagy csak szívesen merítenek, erőt, ötletet írásaimból. Mitagadás jól esik ezt hallanom és némi büszkeséggel is eltölt az a tény, hogy naplómmal nemcsak magamnak, hanem másnak is örömöt okozok. Itt egy kép sok szeretettel ezeknek az úgymond rajongóimnak. Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!
A képen a kis Götz baba, Noémi látható.

Mosoly


Eszterke és Noni mosolyognak. Álmukban és ébren ha rám néznek kis kék szemeikkel (időközben Noémi barna gombszeme kékké változott) és puszit adok pisze orrukra. Eszter még azt is mondja közben eeee. Nem érti, csak az, aki maga is édesanya, micsoda boldogság látni, ahogy fejlődik, nyíladozik értelmük.
Eközben Hanna rendületlenül babázik. Ma már egyszerre kettő babát öltöztet, vetkőztet, tesz tisztába, mér, szoptat. Ikerbabái vannak ugyanis, akiket Dorinának és Szonjának nevezett el bölcsis barátnői után. Állandó konfliktusom van vele, mivel élethű nagyságú babáira (amúgy még az én gyerekkori fröccsöntött babám) kizárólag testvérei ruháit hajlandó ráadni, csakis igazi és érintetlen pelenkával és törlőkendővel rakja őket tisztába. Szóval így is sok fogy az előbb említett tisztasági termékekből de így már tényleg nem győzzük. Időnként, amikor nem látja leszedem a ruhákat és a pelenkákat babáiról és gyorsan felhasználom, elrejtem őket.

2006. október 26.

"Nem irígyellek"


Ez az a mondat, amivel mostanság fel lehet idegesíteni. Merthogy merő kedvességből, miután ismeretlenek, ismerősök de mindenképpen olyanok, akiknek nemhogy három de egy gyerekük sincs, miután megcsodálják gyermekeimet, köszönés helyett vagy után még utánam kiabálják...Háát..nem irígyellek! Van már erre jó pár frappáns válaszom. Röviden csak annyi...pedig irígyelhetsz!
Aztán szeretem az önkéntes iker szakértőket, akik általában szintén azokból kerülnek ki, akiknek soha nem volt és valószínűleg nem is lesz iker gyereke. Meghallgatom, magamban mosolygok, aztán ha kell felhívom valamelyik ikres anyuka ismerősömet.
Istenem! Hát hogyan tudnám bebizonyítani a kételkedőknek, hogy a világ legszebb dolga kettő babát szeretgetni egyszerre. Micsoda csoda, ahogyan kifejlődtek a pocakomban. Ha picit sírósak csak arra gondolok...hála az égnek egészségesek..és máris türelmesebb vagyok. Dupla munka de dupla öröm is. És akkor még nem írtam egy sort se Hannáról. Mi ez ha nem irígylésre méltó? Na jó, az nem irígylésre méltó, hogy most is inkább aludnék legszívesebben..
A képen Noémi ördög szerelésben látható nővére kezében..

2006. október 23.

Ki kicsoda?


A lányok nem egyformák. Sem külsőleg sem belsőleg. Na jó..nekem is kellett kb 1 nap, míg megtanultam melyikük Eszter és melyikük Noémi de szemmel láthatóak a különbségek. Nemúgy Hannának, aki konzekvensen Egyiknek ill. Másiknak szólítja őket ill. random módon használja keresztnevüket. Anyukám mára megtanulta..néha téveszti csak el, bátyám még a tanulási fázisban van, férjem pedig csak akkor nevezi őket hibásan, ha bosszantani akar.
Noéminek eddig barna szeme volt, mára kék lett, így ez a megkülönböztető jegy sem működik tovább. Viszont sötétebb és göndörkés a haja és egy árnyalattal kisebb no jó..törékenyebb, egy perccel idősebb nővérénél. Sírásuk megkülönböztetése némileg több idpt vett igénybe de tekintve, hogy rengeteg időt töltünk együtt mára ezt is tökéletesre fejlesztettem.
Nem és nem. Nem öltöztetem őket egyformába, Vekerdy Tamás gyermekpszichológus is megerősített abban, hogy különböző egyéniségekre nem kell ráerőltetni az egyenruhát csak azért, mert jópofa. Így aztán csak egy két egyforma ruhácskájuk van a lányoknak, azok is ha lehet különböző színekben. Na jó.. a takarójuk ugyan olyan, a lepedőjük is sőt a kiságyuk is..
A kép címe: októberi napozás

Az élet megy tovább..


Úgy döntöttem ez egyszer férjemre hallgatok és mégsem indítok új naplót a lányok kedvéért. Legfeljebb a címet írom át és így nyomon követheti a kedves olvasó mindhárom huncutka fejlődését.
Nálunk délután hatig talál a várt vagy váratlan vendég nyitott kapukat. Utána könyörtelenül záróra van. Elképzelni sem tudja ugyanis az ikrekkel nem rendelkező olvasó, hogy imicsoda futószalag módszerrel működik a fürdetés. Kicsit olyan, mint a Forma 1 alatt a kerékcsere. Egymás keze alá dolgozunk, mindezt legtöbbször sztereoban érkező bömbölés közepette úgy, hogy a legnagyobbnak ekkor jut eszébe, hogy pisilni, kakilni, ugrálni stb kell. Nos, a hab a tortán ha kedves férjem nem érkezik haza időben..ekkor kénytelen vagyok egyedül nekiállni a fürdetésnek. Csoda, hogy ilyenkor félholtan talál rám a fotelben a két szuszogó gombóccal a kezemben,a babázó Hannával a lábamnál?
El kell mondanom, hogy remek trénerünk van. Sikerült álmaim babysitterét (bár a szó nem fedi valójában Marcsi univerzális mivoltát) megtalálni. Foglalkozását tekintve csecsemőgondozó Mary Poppins, így azt hiszem nála jobb kezekben nem lehetnének gyermekeim, amikor bennem kimerül az elem. Szóval Mary Poppins nélkül nehezebb lenne az életünk, így viszont továbbra is csak azt tudom mondani, hogy fantasztikus élmény duplázva babázni.
Hanna mindeközben tőlem leste el a fortélyokat. Azon kívül, hogy megméri, tisztába teszi babáját, cicizteti is. Minden fürdésnél elmondja, hogy már növeszti melleit, hogy sok tejecske legyen benne. Remek anya lesz belőle..legalábbis őt még nem láttam idegesnek, ingerültnek babázás közben. Lehet, hogy mégsem vesz le minden mintát rólam?
( a képen az a pillanat látszik, amikor a margitszigeti séta alatt a három gyerek egyszerre akar pont engem)

2006. október 7.

Édesapám..Mapa elment.


Ma hajnalban meghalt édesapám, akit Hanna csak Mapá-nak hívott mindig. Sajnálom, hogy Hannának csak alig három év jutott ebből az életvidám nagypapából és sajnálom, hogy az ikreket csak egy pillanatig láthatta a már beteg édesapám. Most nincs erőm többet írni, itt egy kép múlt karácsonyról, az egyik önfeledt unokázós pillanatról.

2006. október 4.

Trónfosztás


Bevallom nem gondoltam volna, hogy a két kis zsebibabával könnyebb dolgom lesz, mint nővérükkel, Hannával. Pedig így történt. Hanna ugyan nem ad hangot annak, hogy rossz néven veszi a trónfosztást, viselkedése mégis erre utal. Előszöris krónikus anyahiányban szenved és ez gyakran éjszaka, amikor végre mindkét baba elaludt Anyaaaa kiáltásokkal alá is támaszt. És persze mindig akkor kell pisilnie, ennie, játszania, olvasnia, amikor etetem a gombócokat. Amennyire tudom és erőmből telik megpróbálok maximális figyelmet szentelni neki de nem mindig sikerül higgadtnak maradnom. Szóval ismerkedünk az új helyzettel. Én azzal, hogy 3+1(férjem) felé kell kedvesnek, bájosnak, odaadónak, figyelmesnek, gondoskodónak, viccesnek, játékosnak lennem....Hanna pedig barátkozik trónfosztásának tényével. Ez van..és ez még csak a kezdet...

2006. szeptember 20.

MEGSZÜLETTEK


Férjem, aki hősiesen végignézte, sőt dokumentálta szülésemet, a császármetszést az alábbi szövegben tudatta a barátokkal, rokonokkal a nagy eseményt. Mivel jobbat nem tudok kitalálni még én sem íme:


Rendkívüli híradás - 2001. szeptember 11: A new yorki ikertornyok leomlanak
Rendkívüli híradás - 2006. szeptember 11: Családunk ikerlányai világra jönnek


2006. szeptember 11-én megérkeztek ikerlányaink, Eszter Zita
(született: reggel 8:56, súly: 2800 gramm, magasság: 49 cm) és
Noémi Rita (született: reggel 8:58, súly 2600 gramm, magasság 50 cm).

Anyuka és a lányok jól vannak, apuka lábadozik (a következő néhány évtizedben).

Üdvözlettel:
Ágnes - Zoltán - Hanna


Itthon vagyunk, eltelt az első éjszaka velük. Hanna csodálja, dajkálja, simogatja, becézi őket. Persze meg kell szoknia, hogy a mellette lévő szobában éjjel két gombóc szuszog de talán büszke is arra, hogy neki egyszerre két kistestvére született. Közben pedig nem szabad egy percre sem megfeledkeznünk arról, hogy mostantól még jobban igényli szeretetünket, figyelmünket. Mindhármukat szeretem, imádom...hatalmas lett a szívem!!!

2006. szeptember 10.

2in1 továbbra is


..azaz ma, vasárnap még mindig vígan lubickolnak Hanna testvérei a magzatvízben. Holnap a 8. hét kezdődik a kórházban és mostanra igazi őslakosnak számítok ott, ismerem minden sarkát, nővérét, orvosát és talán titkát is.
Hanna ezalatt az idő alatt (egyetlen nap kivételével) minden nap meglátogatott Zoltánnal. Érkezésüket már messziről hallottam, mert Hanna hangosan köszöntötte ilyenkor a takarítónéniket, az ápoló néniket és a doktor bácsikat (ez utóbbi szereinte minden olyan személy, aki fehér ruhában van). Nos, ilyenkor én, a hátára fordított bogár pozícióból felkecmeregtem és a folyosón vártam őket. Be kellett látnom azonban, hogy Hannát sokkal jobban izgatja az újszülött babák látványa, mint én. A Tesco kocsiban (értsd. kórházi babakocsi) többnyire alvó pici babákhoz és szüleikhez szinte mindig ugyanazt a két kérdést intézte babaimádó lányom: Hogy hívják? Mikor született?
Így aztán mi is megismertük Hanna közvetlensége által az összes babát és szüleit, igaz, nekem már a nagy részéhez volt szerencsém folyosói sétáim alatt.
További programjaink közé tartozott az írógépezés. Az egyik kis szobában, ahol a zárójelentések készültek szabad bejárásunk volt és Hanna Gizike diktálok-ot játszott. Nem is mondtam, hogy előszeretettel érdelkődik a betűk iránt..először a Hanna betűt keresi meg majd a többit.
Szóval az írógépezés után többnyire a súlymérés és a kávéautomata nyomkodása tartozott még állandó foglalatosságaink közé. Amíg bírtam, bújócskáztunk, fúbe pisiltünk (csak ő) a kertben.
Zoltánnal mindeközben sajnos nagyon nehéz volt két értelmes mondatot váltani és tartok tőle ez az állapot csak romlani fog ha családunk még két, kis zsarnokkal fog bővülni. Dolgozunk a megoldáson.
A kép 5. házassági évfordulónkon készült. Zoltán kiszöktetett és egy közeli, hangulatos kis vendéglőben ebédeltünk. Mondanom se kell, Hanna jelenléte miatt itt is elmaradt a meghitt beszélgetés..

2006. szeptember 2.

Nemsokára..


...megszületnek Hanna testvérkéi. Érzem, hogy már nincs sok idő hátra pocakosságomból. Hanna is türelmetlenül várja érkezésüket, Zoltán is egyre izgatottabb, mitöbb idegesebb és nekem is egyre kényelmetlenebb a nagy pocakom.
Nem írok most semmi vicceset, semmi komolyat.Most kivételesen magamról teszek fel egy képet , aztán remélem legközelebb majd a három lányommal mosolygok rátok innen, a blog oldalairól.

2006. augusztus 4.

Kórház-börtön vagy wellness?


Elkezdődött a visszaszámlálás. A 30. héttől ugyanis kórházban vigyáznak rám és a pocakomban növekvő babákra. Az egész bentlakásnak van egy kis építőtábor, börtön ill. wellness hangulata. Reggel ébresztő, hőmérőzés, vérnyomásmérés, súlymérés, szívhang (no ez legalább kellemes és zene füleinknek), majd kisvizit, nagyviziit, reggeli, ebéd, hőmérőzés.....stb stb. Megjegyzem, kórházaktól szokatlan módon rendkívül családias a légkör, mindenki ismer mindenkit és sok a nevetés.
Persze az első nap sírós volt.. Hanna is nehezen viselte az elválást, noha sokszor megbeszéltük előtte, hogy ez egy ideiglenes állapot. Bizony nekem is nehezemre esett az elszakadás. A következő pár nap azonban ismét bebizonyítatta, hogy Hanna nagyon értelmes és alkalmazkodó kislány. Megszokta az új menetrendet, azt, hogy apukája viszi reggel bölcsibe, majd ő is megy érte és együtt meglátogatnak a kórházban. Itthon Zoltán fürdeti, együtt vacsoráznak és az altatási szertertást is apukája végzi. A fáltékenységhez kissé hasonló érzés lett úrrá rajtam az első időszakban, hiszen rá kellett jönnöm, hogy Zoltán könnyedén vette át szerepemet és fantasztikus apa-lánya kapcsolat alakult ki máris Hanna és közte. Ezt az érzést aztán hamarosan egy sokkal nemesebb..a büszkeség érzése váltotta fel. Büszke vagyok Hannára és Zoltánra, hogy ezt az átmeneti, nem túl könnyű időszakot ilyen ügyesen élik meg. Természetesen előfordul, hogy Hannának átmeneti anyahiánya lesz. Ilyenkor hagyjuk sírni kicsit, összebújunk, aztán minden megy a maga útján.Tekintettel arra, hogy éppen ma vagyok 31 hetes terhes , még jó pár hetet ki kell bírnunk, mégis igyekszünk mindannyian könnyedén felfogni a kötelező pihenőt. Ha belegondolunk nem is olyan borzasztó 4 nap a kórházban és 3 éjszaka itthon. Ha mindent rendben találnak és szavamat adom, hogy pihenek, akkor ugyanis hazaengednek hétvégére. Ennek köszönhetően tudom ezeket a sorokat is lejegyezni. Itthon vagyok, hamarosan együtt megyek szuper apa férjemmel Hannáért a bölcsibe és ismát hármasban lehetünk.
A képen Zoltán és Hanna...és nem is írok többet, mert könnybe lábad a szemem.

Kánikula


Feltétlenül be kell számolnom a legutóbbi internetes barátnőkkel és kisgyerekeikkel tartott medence partiról. Igaz, azóta lehűlt a levegő, amit cseppet sem bánok, mégsem esik nehezemre felidézni a felejthetetlen perceket, Kiderült ugyanis,hogy mindegyikünk gyermeke szereti a vizet,a pancsolást. Még azok is bátrabbakk és vakmerőbbek voltak, akik egyébként azelőtt tisztes távolságból szerették szemlélni az úszást. Hanna is közéjük tartozott. Bátorította őt a többiek vízszeretete.
A kert és a medence egy napra stranddá alakult át, annak minden tartozékával...az úszógumitól kezdve a főtt kukoricáig. Hatalmas nevetések, pletykák és mély beszélgetések a mamák részéről, fűbe pisilés, sikongatás, pucérkodás, viháncolás...ez pedig a gyerkőcök részéről.
A képen az elmaradhatatlan kukorica evés látható. A többi gyerek a vízben lubickolt..

2006. július 20.


Hannával viszonylag korán kezdtük a mondókázást, a verstanítást, a meseolvasást. Zenebölcsibe jártunk, ahol csoportos foglalkozás keretében tanítgatták a gyerekeket a ritmusok, rímek, dallamok szeretetére. Meglett a gyümölcse, megérte. A minap nagyon büszkévé tett Hanna, ráadásul barátunk szeme előtt. Hintában ült, kérte, hogy magasra lökjük. Én vele szemben egy stabilabb széken ültem. Ekkor az én alig két és fél évesem arra kért, kezdjek el valamilyen dalt, verset vagy mondókát, amit majd ő befejez. Harsogott a Süss fel nap, a Juli néni Kati néni letyepetyelepetye, az esőről, a napról, a csigáról és más állatzfajtűkról szóló dalok és versek és én egyszercsak kifogytam a verstárból. Be kellett rohannom egy mondókás könyvért, mert Hanna azt mondta, hogy Még még!
Nekem mindeközben csöndben kellett csodálnom őt, ha próbáltam vele énekelni vagy szavalni, cseppet sem értékelte, sőt kissé udvariatlanul azt mondta "Majd én..te maradj csendben!".
Anyukám szerint előadóművész lesz Hannából ha így folytatja. A neve..Vajda Hanna úgyis olyan művésznős. Ki tudja?

Versmondó lány

Hannával viszonylag korán kezdtük a mondókázást, a verstanítást, a meseolvasást. Zenebölcsibe jártunk, ahol csoportos foglalkozás keretében tanítgatták a gyerekeket a ritmusok, rímek, dallamok szeretetére. Meglett a gyümölcse, megérte. A minap nagyon büszkévé tett Hanna, ráadásul barátunk szeme előtt. Hintában ült, kérte, hogy magasra lökjük. Én vele szemben egy stabilabb széken ültem. Ekkor az én alig két és fél évesem arra kért, kezdjek el valamilyen dalt, verset vagy mondókát, amit majd ő befejez. Harsogott a Süss fel nap, a Juli néni Kati néni letyepetyelepetye, az esőről, a napról, a csigáról és más állatzfajtűkról szóló dalok és versek és én egyszercsak kifogytam a verstárból. Be kellett rohannom egy mondókás könyvért, mert Hanna azt mondta, hogy Még még!
Nekem mindeközben csöndben kellett csodálnom őt, ha próbáltam vele énekelni vagy szavalni, cseppet sem értékelte, sőt kissé udvariatlanul azt mondta "Majd én..te maradj csendben!".
Anyukám szerint előadóművész lesz Hannából ha így folytatja. A neve..Vajda Hanna úgyis olyan művésznős. Ki tudja?

2006. július 18.

Macska-JAJ!


Az úgy volt, hogy hozzánk szegődött egy pákosztos macska és annak ellenére, hogy se szeretetet, se törődést se ennivalót nem kapott tőlünk de mégcsak figyelemre se méltattuk...rendületlenül ragaszkodott hozzánk de azt hiszem legfőképpen Hannához. Itt volt reggel, este, ha elutaztunk türelmesen várt, éjjel a kőszöbön aludt. Most mit csináljunk? Megbeszéltem Zoltánnal, hogy elvisszük állatorvoshoz de kizárólag csak azért, hogy Hanna ne legyen beteg tőle ha megsimogatja. Így is lett. Azóta túl vagyunk egy sterilizációs műtéten, cirka 8 ezer forintért, kapott gyógyszert, etetjük, itatjuk és most fog kapni egy macskatálat is. Mindez ki miatt??? Hát persze, hogy Hanna miatt, akinek boldogságot okoz ez a nyávogó kis állat és van valaki, akit ő rendszabályozhat (merthogy nevelni kell a kis dögöt, hogy ne jöjjön be a lakásba és ne torkoskodjon). Így lettünk mi macskatulajdonosok. Ha megkérdeznétek Hannát mi a neve a cicának, azt mondaná MACSKA. Ennyi..becézni már végképp nem vagyunk hajlandóak, így is feladtuk elveinket. Hiányzott ez nekem? Az ikrek mellé még egy macsek is? Ki tudja? Lehet, hogy így lesz kerek, egész a család.
A képen Hanna a Macska tűrőképességét teszteli.

2006. július 14.

Még még még


Egy Sopron környékét bemutató kiadványban lettem figyelmes a határtól 15 percre lévő gyermekparadicsomra, Ausztria legnagyobb élményparkjára, ahová természetesen elugrottunk Hannával. Jól tettük. Pontosan az ő korának való, remek, ötletes kis játékok, körhinták, vonatok, sárkányok, kisállatok és vízi élménypark fogadott bennünket. Hanna annyira de annyira élvezte, hogy még álmosnak is elfelejtett lenni mi pedig nem győztünk betelni mosolygó kis arcával. Nem mellékesen megjegyzem, hogy ezt az egész napos kalandot is bugyiban, azaz pelenka nélkül élte át. Nyaralásunk alatt csak éjszakára kap pelenkát és büszkén mondhatom, hogy nem került sor ruhacserére.
Ha felkelettem érdeklődésedet a vidámpark iránt, itt olvashatsz róla:www.maerchenpark-neusiedlersee.at
A rengeteg kép közül nehéz kiválasztanom melyiket tegyem fel...talán ezt..

2006. július 12.

Vidámpark


Kihasználva Ausztria közelségét, Sopronból átugrottunk a Práterbe, ahol ugyan már voltunk Hannával de karácsony előtt és most bizony egész más arcát mutatta a vidámpark, aminek csak töredékét sikerült bejárnom nagy pocakom miatt. Így is remekül mulattunk. Először a nosztalgia , lovacskák által húzott körhintán, amire én is ráülhettem, aztán pedig a kisautókon, amiket Hanna mosolyogva, sikítva, dudálva kormányozott. Azóta is itthon tányérokat kell adnom neki, hogy autósat, buszosat játszon. Igaz nem valami lányos dolog de akkor még nem is említettem kukásautók és markológépek iránti rajongását. Sebaj. A babázás is megmaradt fő foglalatosságai között, így nem aggódom elfiúsodása miatt.

Nyaralás


Mivel az ikrek születése után egy darabig biztosan nem lesz alkalmunk közös nyaralásra, elutaztunk a megunhatatlan Sopronba, annak is a legújabb és nem mellékesen díjat is nyert hoteljába, a Hotel Fagusba. Ez az erdő közepére épült trendi hotel mindennel rendelkezik, ami egy gyerekes család életét kényelmessé teheti pedig nem kifejezetten család hotelnek hívja magát, mint egyesek..
Remek uszodája, játszótere és nem utolsósorban konyhája tette teljessé pihenésünket. Igyekeztünk tartalmasan tölteni az 5 napot és olyan programokat találni, amit mindhárman élvezünk és pocakosan is kibírok. Nos, először a nagycenki nosztalgia gőzössel mentünk egy kört. Hanna később ha valaki kérte, hogy foglalja össze ezzel kapcsolatos élményeit, csak annyit mondott..büdi volt a füst, ami igaz is. További felejthetetlen élménye , hogy csattog, kattog és fütyül is. Ezek a hangok el is altatták visszafelé, nézelődés közben elbóbiskolt. Lehet,hogy itthonra is ilyen hangokat kell bevezetnem a gyors és könnyű elalvás érdekében..

2006. július 7.

Mosolyalbum


Mivel a bölcsődei anyák napi fotózásról, betegség miatt lemaradtunk és ez mérhetetlenül szomorúvá tett, Zoltánnal kitaláltuk, hogy csináltatunk néhány profi fotót lányunkról. Hanna remekül tűrte a pózolásra való felszólításokat és az öltöztetést pedig a nyár talán legmelegebb napjára esett a fotózás. Teljesen természetesen követte az utasításokat és cseppet sem zavarta a vaku. Egyszóval alkalmazkodó kis fotomodell vált belőle egy napig, a kész fényképeket pedig azóta nagy örömmel nézegeti ő is. bevallom én is gyakran lapozgatom a gondosan fotoalbumba tett képeket és csak csodálkozom mennyire megnőtt ez a kicsi lány és természetesen nekem ő a legeslegszebb.
Hanna egyszerűen játéknak fogta fel ezt is, mint minden mást..
Íme egy kép a kedvenceim közül.

2006. június 29.

A nagy szerep


..azaz a koszorúslány megbízás sikeresen teljesítve. A nagy meleg ellenére, Hanna szépen, okosan, nagylányosan követte barátaink esküvőjének forgatókönyvét. Érkezés után kicsit gyakoroltattuk Hannát hogyan kell kecsesen dobálni a rózsaszirmokat a menyasszony lába előtt és felkészítettük a ceremóniára is. Hanna ismét levett mindenkit a lábáról..azt hiszem a menyasszony után a legtöbb bókot ő kapta. Fegyelmezetten ülte végig a nem miondennapi esketést és csak kíváncsiságának illetve udvariasságának köszönhető, hogy időnként hangosan köszönt a vonós négyes egy egy tagjának vagy megkérdezte a násznéptől. hogy "ez most mi??"
Azóta tudja, hogy a rizzsel azért dobjuk meg a menyasszonyt, hogy sok picibabája legyen. Miért ti mit mondanátok?

2006. június 22.

Coffi


A nagy melegre való tekintettel most csak egy fényképet teszek fel. Hamarosan írok is Hanna legújabb kalandjairól. Pocakomat növesztem bár már nem tudom hogyan tudna nagyobb lenni..Hanna nagyon várja, hogy kibújjanak testvérei, akik az ultrahang szerint minden kétséget kizáróan kislányok- de elmagyaráztam, hogy az a jó, ha őszig még szépen növekednek és addig is szétrugdossák mindkét oldalamat. Kislányom érzi, hogy hamarosan be kell vonulnom a kórházba, bújósabb lett és gyakrabban hív. Átvészeljük majd ezeket a napokat is, talán lesz előnye is..apukájával elválaszthatatlanokká válnak..

2006. június 8.

Miértke


Emlékszem, gyerekkoromban olvastam vagy láttam egy mesét, aminek ez volt a címe. Egy kislányról szólt, aki unos untalan azt kérdezte MIért? Nem emlékszem a történet végére de komolyan érdekelne. Hanna ugyanis a "Ki vette?" kérdések mellett elkezdte a "Miért"-eket is és ez bizony rájöttem igancsak jó agytekervény mozgató nekem. Ugyanis természetesen elhatároztam, hogy nem válaszolok Hannának erre a kérdésre úgy, hogy" Nem tudom-kérdezd meg apádat" és azt se mondom, hogy "Csak". Igyekezni fogok mindig értelmes magyarázatot adni kérdésére még akkor is, ha első hallásra szokatlannak, esetleg idegesítőnek tűnik, hogy megkérdezi, hogy "Miért kék az ég" vagy "Miért hideg a kő" és sorolhatnám.
Be kell még számolnom Hanna mérhetetlen önállóságáról is. Ma már megtanultam, hogy időben kell felkelnünk ahhoz, hogy ne késsünk el sehonnan, Hanna ugyanis a lehető legritkább esetben engedi meg, hogy segítsek neki öltözködéskor. Mindent egyedül akar csinálni, még a tejet is ő akarja a pohárba önteni, a meséjét ő akarja bekapcsolni, azt hiszem autót is vezetne ha hagynám. Ok, ne bánom de azért elgondolkodtat, hogy mi lesz később. Még jó, hogy hamarosan érkeznek újabb gyámoltalan, anyai segítségre szoruló babák a családba. Még a végén feleslegesnek érezném magam...

2006. június 7.

Láz


Túl vagyunk az első igazán ronda betegségen. A már nevében is elég ronda Rota vírust kapta el valahol kicsi Hanna és elég rendesen elbánt vele. Hősiesen tűrte a megpróbáltatásokat, az egész éjszakai hányást majd az azt követő lázas és álomkóros időszakot és perzse a hasmenést is. Szörnyű volt látni az én izgő mozgó, életvidám kislányomat ennyire bágyadtnak. Pár nap alatt átestünk a nehezén és azóta olyan hatalmas étvággyal eszik, mint még soha.
A hónap vidámabb híre viszont az, hogy Hannát felvették az óvodába, ami ahogy elnézem a körülöttem élő anyukákat igazán nagy eredmény és legalább annyira kell örülni neki, minthacsak valamelyik menő egyetemre nyert volna felvételit. Mivel december végi, majd januárban kezdődik az új fejezet kis életében, addig bizony még a szobatisztaságot kell mesterfokra csiszolni. Naptárunkba jó előre beírtuk, hogy szülői értekezlet lesz.
Kedvenc játéka még mindig a puzzle illetve a babája gondozása, pelenkázása sőt kapaszkodjatok meg..szoptatása is. Aztán szeret buszosat és fagyizósat játszani, megunhatatlanul osztogatja a citromos fagyit és fáradhatatlanul vezeti az általa kinevezett küszöböket bocsánat buszokat, amire nekünk mindig sietve fel kell szállnunk. Boribon meséit kívülről fújja, bámulatos, hogy ilyen hosszú összefőggő szöveget befogad az agya. Szeret magában énekelni, mondókázni illetve ezekből a mesékből idézni.
Közben pedig lázasan (de ezúttal nem igazi lázzal) készül élete nagy fellépésére. Egyik kedves barátunk esküvőjén koszorúslány lesz. A képen éppen a ruhapróba után látható, nézzétek el nekünk, hogy felemás zokniban és kócosan van.. nemsokkal betegsége legnehezebb napjai után.

2006. május 23.

Kisvonat


Mivel lányunk szinte minden nap elmondta, hogy utazott repülőn, buszon de vonaton még nem, eleget tettünk kérésének és elmentünk Úttörővasutazni. Tudom, hogy már gyermekvasút a neve de nekem megmarad a régi elnevezés, Hanna meg egyszerűen csak kisvonatnak hívja. Nagy élmény volt neki is és nekünk is, ráadásul kevesen mondhatják el, hogy a végállomásra érkezéskor ágyúdörgéssel, lövésekkel és nagy csinnadrattával fogadják. Márpedig mi éppen a Széchenyi hegy évfordulájának ünnepére érkeztünk, így még nagyobb volt az élmény és még több mesélnivalója akadt később Hannának. Hagyni kell leülepedni kis fejében a sok kalandot, aztán ezeket véletlenszerűen szóba hozza és kielemzi. Mi meg csak csodálkozunk mi mindenre emlékszik, hogy minden apró részletet megjegyez és később felidéz. Ámulunk és bámulunk, boldogan hallgatjuk csiripelését és közben a következő programon gondolkodunk. Öröm vele utazni, kirándulni, művelődni, játszani. Megkapta élete első matiné bérletét és én csak azt sajnálom, hogy nem tudunk hármasban részt venni ezeken a programokon, hiszen addigra öt tagú lesz a család. Sebaj..majd elmeséli nekem az én csacsogó nagylányom.

2006. május 17.

Ördögfióka


Tudományosan dackorszaknak hívják, én csak ördögfióka korszaknak nevezem azt, ami Hanna viselkedését jellemzi. Néhány napja ugyanis szinte minden nap próbára teszi türelmünket, tűrőképességünket, idegeinket, következetességünket azaz az összes olyan tulajdonságunkat, amivel egyébként , mint mindenki más, mi is hadilábon állunk. Én pedig felteszem magamnak a kérdést, hogy mi vagy ki rontotta el az eddig könnyen kezelhető, angyalkámat. Szakemberektől, könyvektől várom a választ, miközben tisztában vagyok azzal, hogy ezt csak én/mi tudjuk megoldani és hosszú folyamat lesz. Megint tanulunk valamit Hannától. Felfogom egy újabb leckének, egy megoldandó feladatnak. Jó ez így és közben arra gondolok, kitapossa az utat az ikrek előtt. Két év múlva két oldalról érkezik majd a hiszti, edzésben kell maradnom. Igaz a puszik is két oldalról érkeznek majd.. a harmadikat Hanna adja majd a homlokomra...férjemnek mi marad? Várom ezeket a pillanatokat...huss..el is zavartam a bárányfelhőket..
Hanna most a szó hallatán elkezdené szavalni, hogy ...Felhő, felhő tarka felhő..hullik belőle az eső. de ha füle, farka van, akkor bárányt rajzoltam..

2006. május 12.

Lesz képünk hozzá..


Ugyan ez Hanna naplója és főleg róla szól, mégis eleget teszek a kíváncsiskodóknak és elárulom, hogy pocakom egyre nagyobb iramban nő, bizony csak a kismama nadrágok és szoknyák jöhetnek szóba, ha öltözködésről van szó. Továbbá az is biztos, hogy Hannának lesz egy hugicája...a másik baba pedig titkolja nemét s így nevét is. Noémi lesz a neve a kevésbé szégyenlős babának.
Most már bátrabban vágunk neki a babaszoba és ezzel együtt Hanna szoba szépítésnek. Hanna rácsos ágyát, amin ugyan már régen nincs rács lecseréljük egy igazi hölgyikés ágyra és további változtatásokra is sor kerül majd. A másik szobába majd két kiságy kerül. A vendégszobának ezzel lőttek de sokkal fontosabb funkciója lesz...BABASZOBA lesz belőle.
Május végén pedig családi fotózás lesz a kertben, egy igen igen tehetséges fotós hölgy érkezik hozzánk, hogy a mi kis amatőr képjeinknél profibb fotókkal tegye majd emlékezetessé a testvérvárás időszakát és Hanna vidámságát. Akkor majd láthatnak a kedves érdeklődók pocakos képet is rólam, addig pedig elégedjetek meg ezzel.

2006. május 11.

Május


No.. hát Húsvét már rég elmúlt és én nem írtam, aminek nem az eseménytelenség az oka, hanem lustaságom és az a tény, hogy inkább a szabadban vagyok, mint itt a számítógép előtt.
Hanna értelme egészen fantasztikus iramban fejlődik. Például remekül játszik el komplett szerepeket - telefonálást, főzést imitál de jól eljátszik és elbeszélget babájával is. Ilyenkor időnként saját mondataimat, szavaimat hallom vissza, így rá kellett jönnöm,hogy jobb, ha vigyázok,mert tükörképet nyújt lányom az arcom elé..
A hónap eseménye, hogy beiratkoztunk a pontosan két utcára lévő óvodába, ahová minden valószínűség szerint januártól három évig vihetjük majd Hannát. Megbarátkozott a gondolattal és azt hiszem remekül fogja érezni magát ott. Egyébiránt boldogan várjuk testvérkéit, nem múlhat el nap hasrapuszi nélkül. Ma édesapja a köldökzsinór szerepéről tartott anatómiai kiselőadást lányának, azt hiszem mire megszületnek a babák nagyon tájékozott lesz a gyerek születésében. Mondtam már, hogy kismamát játszik? Hogy kidugja a pocakját és azt mondja "van pici babám"- ilyenkor arra gondolok, hogy adja az ég, hogy legyen majd neki is de ne tizenpár év múlva, mert akkor nem nevetek majd ennyire ezen a bejelentésen. Remélem gondoskodó testvér válik belőle. Nemrég barátaink jártak nálunk két hónapos babájukkal. Hanna óriási érdeklődéssel figyelte a baba rezdüléseit, sírását, icipici kezét, csak azt akarta nehezen megérteni, hogy bizony ő még nem tud hintázni vele. Szóval amikor csak lehet felkészítjük a változásra, ami remélhetőleg ősszel bekövetkezik a családban. Addig viszont még sok idő van és élvezzük ez életet édes hármasban.

2006. április 18.

Húsvét 3 napon át..


Végre megérkezett a Mikulás ünnepség óta ígért és ezzel együtt várt nyuszi. Ezzel zsaroltam rendszabályoztam lányomat ugyanis heteken át. "Ha nem fogadsz szót, nem jön a nyuszi és akkor hiába keresed majd a tojásokat a bokorban"-ismételtem- Vekerdy Tamás és más gyerekpszichológusok által esetleg vitatható módszerrel -lányomat, amikor az engedetlen volt.
Az ünnepségsorozat internetes barátaink társaságával kezdődött. Ugyanaz a kedves társaság vendégeskedett nálunk most, mint Mikuláskor. Hanna egy új kerti játékkal büszkélkedhet. Kapott egy rönk hinta-csúszda kombinációt. Telitalálat ajándék bár saját bevallása szerint a csúszda résznek jobban örül,mint a dupla hintának. Sebaj, mi már a testvéreire is gondoltunk, így mindhármuknak lesz helye. No de hogy ne kanyarodjak el a kerti partytól, azzal folytatom, hogy remek kis gyerekzajos tojáskeresésben volt részünk egészen kora délutánig.
A vasárnap csendesebben telt, kis kirándulással és persze fáradhatatlan csúszdázással, mindaddig, míg vendégeink átadták azt az esküvői meghívót, amely azért fontos Hanna életében is, mert koszorúslány lesz. Csak remélni tudom, hogy dackorszaka nem azon a napon fog felerősödni benne. Talán a királylány ruhácska segít majd a ceremónia eme részének tökéletes lezajlásában..
Húsvét hétfőn meg se vártuk, hogy a harmat felszáradjon a fűről. Hanna kiskosarával toporzékolt: "most most most akarom megkeresni a tojásokat"
Rutinosan szedte össze kis ajándékait, amelyek közül csak egyet emelnék most ki. Kapott egy kis perselyt, hiszen em lehet elég korán kezdeni a takarékosságra való nevelést. Csörög már benne némi pénz, azt hiszem nem árt majd magasabbra tenni a tásakámat, tárcámat.
Délután még nagyszüleinél keresett és talált pici tojásokat.
Dióhéjban így teltek az ünnepek. Hanna egyébként csak csacsog csacsog csacsog. Bátor, beszédes, énekes pacsirta...annyira szeretem.

2006. március 28.

Sagapo


Mivel is kezdjem beszámolómat? Talán azzal, hogy magamis meglepődtem azon milyen hatást vált ki vadidegen emberekből Hanna. A reggelinél a felszolgálók versengtek kegyeiért, a vendégek nem bírták levenni a szemüket róla és Hanna mintha élvezte volna dobálta a puszikat és a batanult görög szavakat, a Kalimera-t köszönéskor vagy a Szagapo-t, ami csak annyit jelent szeretlek.
Szinte kezdett kényelmetlenné válni ez az imádat, egy nagyon kedves kb 15 tagú iráni család elől már menekülni kényszerültünk, mert minden találkozás alkalmával egyenként megölelgették Hannát, teljesen érthetetlen nyelven beszéltek hozzá. Nem kis teljesítmény Hannától, hogy mindezt tűrte- sőt megkockáztatom -egy kicsit élvezte is.
No de ennél sokkal nagyobb örömöt jelentett neki a hullámzó tenger. Rajzoltunk a homokba, kavicsokat dobáltunk a vízbe, kagylót és szép köveket kerestünk vagy csak sétáltunk a vizes homokban. Azt hiszem egy ekkora kisgyerek nem tudja megunni a tenger hullámzását, azt, hogy milyen jó móka elszaladni a hullámok elől.

Repültünk


Távollétem oka nem más, mint az, hogy nem bírtuk kivárni a tavaszt, ezért úgy döntöttünk elrepülünk melegebb égtájra, nevezetesen Ciprusra. Cipruson ilyenkor langymeleg az idő és arra gondoltunk igazán ránk fér egy kis feltöltődés, hiszen ha megszületnek az ikrek ki tudja mikor lesz lehetőségünk újra egy nagyobb kiruccanásra.
Hanna már nagyon várta a repülőutat, hiszen mindig érdeklődéssel figyelte ha egy-egy repülő az égen csíkot hagyva maga után a fejünk fölött elrepült. Egyetlen megjegyzése ilyenkor csak annyi volt, hogy "hangos".
Larnakára éjjel indulnak gépek, így Hanna a repülőtérre vezető út alatt, minden igyekezete ellenére elpilledt a taxiban és csak akkor ébredt fel, amikor az unalmas check-in és egyéb formaságokon túljutottunk és a repülés igazi élménye kezdődött. Így aztán igazán éberen foglalta el helyét, fegyelmezetten becsatolta magát és érdeklődő szemekkel figyelt mindenre de leginkább az előtte lévő sorban utazó pici kutyára.
A felszállásnál egymás kezét szorítottuk, én próbáltam mosolyogni, ami kissé nehezemre esett, mivel elmondhatom magamról, minél többet repülök, annál kevésbé élvezem. A leszállást már nem érzékelte Hanna, mert mély álomba szenderült. Nem ébredt fel a kiszállás alatt, tovább aludt akkor is amikor bepakoltuk a bérelt autóba, aludt a szállodába való megérkezéskor és a szobánk elfoglalásakor is. Csak másnap reggel nyitotta ki kis szemét. Boldogan rohant ki a teraszra és azt kiabálta SZIA TENGER!!!! folyt. köv.

2006. március 6.

Kis tudálékos


Nehogy azt higgyétek, hogy olyan könnyű nekem ezt feldolgozni. Millió kérdés kavarog bennem. Hogyan fogja elviselni Hanna azt, hogy jó pár hétre nélkülöznie kell. Folyamatosan izgulok, hogy minden rendben menjen, izgulok, hogy a babák szépen fejlődjenek. Pihennem kell már most sokat mégsem tudok ellenállni annak, hogy Hannát a szánkóján húzzam vagy, hogy felemeljem és szokásos kis táncunkat lejtsük. Nem fárasztalak benneteket a kétségeimmel, remélem ez is csak egy múló állapot és hamarosan megint felhőtlenül boldogan nézek a tripla anyaság elébe.
Most inkább Hannáról írok.
Nem engedi, hogy becézzem. Ha azt merészelem mondani neki, Bogárka vagy Kiscsillag mérgesen rám néz barna szemeivel és azt mondja: Nem Kiscsillag, Hanna!!! Igaza van, hogy merem becézgetni az én önálló két éves és két hónapos lányomat. hiszen önállósága már-már elképesztő. Harisnyanadrágot húz egyedül, ami sokszor, nekünk felnőtt nőknek se könnyű feladat. Cipőjét már rég nem engedi segítséggel felvenni..ilyenkor rámszól: Majd ÉN!!! Egyedül!! Vagy, hogy még egy kis epizódot emeljek ki Hanna tudálékosságából: ha valamit merő figyelmetlenségből rosszul nevezek meg..teszem azt cipőt mondok csizma helyett, az én lányom rosszallóan rám néz és csak annyit mond: Nem cipő..bocsánat..CSIZMA!! Szóval oda kell figyelnem, mert lányom lassan a fejemre nő. Hovatovább kioktat. Nem bánom...ő az egyetlen, akitől nem veszem rossz néven, mitöbb boldogsággal tölt el.
A képen kedvenc,(végre egészséges) csemegéje, a joghurt evése után látható.

2006. február 23.

Kettő!


Ezt válaszolja Hanna ha megkérdezzük tőle hány picibaba van a pocakomban...
Bizony, jól találgatott néhány olvasó. Legnagyobb meglepetésünkre ikreket várok. A hírt még mindig nem fogtam fel úgyhogy ne is kérdezzétek mit érzek. Boldogságot persze de még kell egy kis idő, míg elhiszem, nagy családunk lesz. Hannának nem egy hanem kettő kistestvére lesz.

2006. február 21.

Picibaba


-Hát ez mi? Kérdezte féjem, az általam gondosan odakészített matrioska babával a kezében.
-Nézd csak meg jobban-feleltem.
Kinyitotta és a legkisebb matrioska baba pottyant egyenesen az ölébe.
Nem kellett sokáig gondolkodnia mit jelentett. Igen, Hannának kistestvére lesz.
Még nagyon pici de bízunk abban, hogy szépen növekedik.
Természetesen Hanna is be lett avatba a titokba. Nem áltattuk gólyamesével, gyerekeknek szóló magyarázó könyv segítségével elmeséltük neki, hogy pici baba növekedik a pocakomban. Azóta amikor csak teheti puszit ad a hasamra, köldökömön keresztül kommunikál vele..."Szia picibaba!" mondja vagy csak kedvenc macijait adná neki ha nem gátolná ebben a húsom, bőröm. Most, amikor ezeket a sorokat írom megint idejött mellém, és azt mondta: Megpuszilom a picibabát!
Elolvadok tőle....
A képen a büszke apától kapott csokor látható. Talán magyaráznom se kell, az orchidea a női méhet jelképezi, a szalag pedig rózsaszínű és világoskék. Ettől is elolvadtam.. A történetnek itt azonban koránt sincs vége. Ezután jött csak a meglepetés. Ha érdekel a folytatás , nézzél be gyakrabban Hanna naplójába. Nemsokára beavatlak a titokba.

2006. február 5.

Összevissza


..írok mindenről ami eszembe jut Hannáról. Például arról, hogy autózás közben figyelmeztet ha zöldre vált a lámpa, így megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy elbambuljak. Csak annyit mond MOST és én tudom, indulhatok.
Aztán arra is büszke vagyok, hogy milyen szépen szavalja kedvenc mondókáit. A lassan jár a csigabigát vagy a boci boci tarkát...jaj olyan nagy öröm hallgatni őt.
Vagy arról is írhatok, hogy milyen jó úton haladunk a szobatisztaság felé. Esetleg arról, mennyire kreatívan játszik babáival és milyen örömmel teszi tisztába vagy éppen eteti őket.
És persze sorolhatnám de most alszik és inkább megyek betakarom....

2006. február 2.

Január

Nos..a a januári szürke hétköznapok kissé lustává tettek és nem írtam Hanna mindennapjairól. Pedig minden nap megnevettet bennünket és minden nap elkápráztat bennünket azzal, milyen okos. Szavak helyett most beszéljenek a képek, aztán ha lesz ihletem, ígérem írok is.

A kép címe: Kész hölgy lettem..

2006. január 6.

Lecsúsztunk....


...no nem a szánkóval a lejtőn, hanem a babanaplók nézettségi listáján a harmadik helyre. Ejnye bejnye..nem is tudom kit okoljak ezért.... Magamat, amiért nem írok elég gyakran és ezzel nem adok az érdeklődőknek elég olvasnivalót avagy titeket kedves barátok/rokonok/ismerősök/ismeretlenek, amiért nem olvassátok sűrűbben Hanna történeteit? Ez ellen tenni kell valamit. Munkára fel!

2006. január 3.

BÚÉK-2006.


Az év utolsó napját a lovin töltöttük. Kíváncsiak voltunk ugyanis a szilveszteri ügetőre, annak hangulatára és persze szerencsénkre is. Ez utóbbira nem panaszkodhatunk, hiszen kétszer fogadtunk, ebből első alkalommal az utolsó helyezettre...másodszorra viszont eltaláltuk mind a három befutót. Mielőtt azt hiszi a kedves olvasó, hogy gazdagon tértünk haza, elmondom, hogy nem annyira. Keveset tettünk a lovakra és sokan mások is eltalálták a sorrendet így a szilveszteri virsli árát sikerült csak megnyernünk ..Hanna rendületlenül hajtogatta, hogy Gyíííí, gyíííí..azt hiszem elsősorban neki köszönhető, hogy az általunk favorizált lovak nyertek. Élvezte a forgatagot, a hangokat és csak remélni tudom, hogy nem szoktattam rá idejekorán lányomat a szerencsejáték e formájára.
Éjfélkor már békésen aludt még akkor is, amikor körös-körül tüzijáték parádéban gyönyörködhettünk házunk ablakából. Nem zavarta a pukkanás, a durranás. Élményekben gazdag volt az utóbbi pár hét, ideje volt kipihennie magát a kicsi lánynak, mert jövőre újabb kalandok várnak rá.
Boldog új évet!!!

2006. január 2.

KÉT ÉVES LETT!!!!!


Megpróbálok érzelmi kitörésektől mentesen írni Hanna születésnapjáról. Elérzékenyülök ugyanis ha belegondolok, hogy a két éve született kis gombócból, értelmes, okos nagylány lett. Tanukat is hívtunk, együtt ünnepeltünk rokonaival és legkedvesebb kis barátjával. Katicás tortájának feltrancsírozása egy cseppet sem zavarta, azt hittem legalább megsiratja de jobban érdekelte a belseje, így a gyertyák elfújása után (ami inkább a torta leköpdösése volt) neki is estünk a finom csokinak. A kötelező program után aztán mindenki a nappaliba vonult át, ahol a karácsonyi és szülinapi ajándékok kipróbálása zajlott. Nem vagyok híve a túl sok ajándéknak de ha egyszer Hanna úgy döntött két éve hogy december 29-én jön világra, ekkor kell ünnepelnünk. Még örülhetek, hogy nem az eredeti, kiírt időpontban, karácsonykor született meg.
A nagy hancúrozást egy mini tüzijáték koronázta meg. Senki nem sírt csak a szomszéd néni de őt hamar megvígasztaltuk...Ilyenek ezek a mai fiatalok.
Két napig tartott a romok összetakarítása de megérte. Ugye milyen nagy lány lett?

2006. január 1.

Karácsony


Nem felejtjük el Hanna csodálkozó szemeit, amikor meglátta a szoba sarkában felállított, arany díszekkel ékített karfát (ahogyan azt ő hívja). Előzőleg már látta csupaszon de ez minden képzeletét felülmúlta. Tudva, hogy Hanna nagyon önálló és szereti utánozni a felnőtteket, az alsó ágakra kifejezetten neki szánt , pici figurás fadíszeket tettünk, hogy aztán azokat kedve szerint variálja, egyik ágról a másikra tegye. Szenteste édes hármasban telt és valahogy sikerült a vacsora utánra időzíteni az ajándékozást. Lehet, hogy ha nagyobb lesz már nem lesz erre lehetőségünk, én sosem tudtam kivárni az ajándékosztást.
Hatalmas legojának, fa kisvonatának igazán örült de mégjobban apukája, aki ezután megszünt felelősségteljes családfőnek lenni. Azért boldogan néztem a két , fa alatt játszó gyereket..
Másnap ismét benépesült a ház, Hanna nagyszülei és unokatestvére érkezett egy közös ünneplésre. Aki kicsit is ismeri a családunkat nem lepődik meg azon, hogy ha azt írom zajos ünneplés volt. Zajos, nevetős, pörgős..meghittségnek nyoma sem volt , igaz erre ott volt az előző nap. Hanna legkedvesebb ajándéka egy sok részbő álló, gurulós takarítófelszerelés lett. Nem árt ha korán megtanulja a gyerek, hogy mi a nő dolga. Érdekes..még élvezi de azt mondják majd kinövi.
Másnap dédit hoztuk el magunkhoz és Hanna megkapta az általam oly annyira vágyott fa babaházát. Ezzel én játszom nagyokat, lakberendezői hajlamaimat élhetem ki rajta. Jó, hogy ennyi szép ajándékot kaptunk, nem fogunk unatkozni..Én biztosan nem, mert mindegyik ezer darabból áll, így folytatódik a véget nem érő pakolás.