RSS

2004. december 31.

Képeslap


Ezzel a saját készítésű képeslappal kívántunk boldog ünnepeket ismerőseinknek, barátainknak, rokonainknak. A kép készítése alatt remekül szórakoztunk, Hanna pedig igazán hősiesen tűrte a megpróbáltatásokat. A turmixgép ill. elszívó berendezés bekapcsolásával próbáltuk figyelmét a kamera lencséje felé irányítani, igaz nem sok sikerrel.... Önkioldós módszerrel dolgoztunk így elég sok elrontott kép született ami még mókásabbá tette a lapot és amiből egy csokorra való a a nagy kép alatt látható.

Két temetés, két szülinap


és nem négy esküvő egy temetés...
Hanna szülinapján búcsúztunk el Zoltán szüleitől. Az idő majd biztosan szép történetté teszi az övéket, megható volt, hogy több, mint százan jöttek el. Ferike tanítványai, kollégái, barátai és Évike tanítványai is. A beszéd alatt nem bírtam visszatartani könnyeimet...
Itthon megünnepeltük Hanna és pontosan 10 évvel idősebb unokatestvére születésnapját. Torta, csákó, hangzavar..minden ami egy ilyen kis bulihoz kell.
Majd a másodikat ő is élvezni fogja, az első igazából nekünk volt fontos.

2004. december 30.

HANNA 1 ÉVES!!!!!!

Karácsony


Plafonig érő fát vett Zoltán, amit aztán a járókában állítottunk fel, ahogyan azt az egyik internetes fórumon az egyik tapasztalt anyukáktól olvashattam. Kiváló megoldásnak bizonyult, a fa is és mi is biztonségban tudhattuk magunkat. Némi segítséggel a menü is összeállt, francia hagymalevest, currys-mazsolás riszt és töltött húst ehettünk, aztán pedig tortát, tojáslikőrös gyümölcs salátát és persze töltött káposztát. Hanna már undorodik a bébiételektől, a felnőtt ételekből kér magának..
10 évvel idősebb unokatestvérével és annak szüleivel ünnepeltünk és velünk volt dédije is. Csak a nagyszülei hiányoztak kimondhatatlanul... Jövőre lehet, hogy mi utazunk Bostonba, ott legalább fehér a karácsony. Addigra Hanna nagylány lesz és a repülés nem viseli meg.
Igyekeztünk az ajándékozásnál mértéktartóak lenni és nem elhalmozni felesleges játékokkal. Sütifaló bödönjének nagyon örült és Kristóftól kapott rendőrautójára se mondta, hogy az fiúknak való. Mindegyik zenél, hangot ad ki. Azt hiszem időnként kiveszem az elemet majd.

Majd mesélek róluk...

December 14-én meghalt Hanna nagymamája, Zoltánom édesanyja, az én anyósom.. Három nappal később követte őt Hanna nagypapája, Zoltánom édesapja, az én apósom... Világkörüli hajóútra készültek tavasszal, most együtt hajóznak valahol. Szeretném ha olyan életem lenne Zoltán mellett, mint amilyen az övéké volt. Minta! XXI. századi Rómeó és Júlia. Nagyon okosak, műveltek, szórakoztatóak, kreatívok.... Sajnálom, hogy Hannának csak egy év jutott belőlük és örülök, hogy nekem ennél több. Majd mesélek róluk sokat Hannának.
Évike, Ferike! Hiányoztok nagyon!!

2004. december 10.

Fogócska


Ma Hanna 11 hónapos és 11 napos, nagyon közeleg az egy éves születésnapja, persze előtte még a Karácsony ünnepével kell megismerkednie. Ez csak ilyen bevezető volt, nem erről akarok írni hanem arról a fogócskáról amit ma fejlesztettünk ki Hannával és elég csak erre a játékra gondolnom, máris mosolygok. Semmi különös, mégis nagyon mókás amikor rám néz én pedig elindulok lassan felé és azt mondom.. "Megfoglak! Elkaplak!", mire ő négykézláb és nagyon gyorsan, tapicskolva a kis tenyerével próbál eliszkolni előlem. Kicsit hagyom, aztán megfogom és nagyokat nevetünk. Kifárasztásnak sem rossz, most alszik mint a bunda. Jajjj de szeretem!!!!

2004. december 7.

Dióhéjban


Hanna megtanulta és előszeretettel alkalmazza a NEM nemzetközi jelzését azaz a fej jobbra balra való fordítását. Örülök, mert így végre nem arconköpéssel jelzi, ha eleget evett...
Imádunk táncolni. Keringőzni, néptáncolni, forogni ja és tangózni. Ilyenkor kinyitja kicsi száját és AAAAAAA, ÁÁÁÁÁ hangokat ad ki.
Tegnap találkozott a vállalati Mikulással. A kissé hosszúra nyúlt ünnepségből, őt leginkább a szaloncukorral teli dekorációs kosár érdekelte amibe be is fészkelte magát. Az ajándékosztásra már kissé elfáradt így kikaptam a krampusz kezéből a csomagot, összeszedtem egy két lufit amit sajnos el is reptettem majd távoztunk...Jövőre házhoz hívjuk a Mikit, addigra talán Hannát is érdekli mi kerül a cipőjébe.
A képen legkedvesebb elfoglaltságát, a fehérneműk kipakolását láthatjuk. Nem elégedett meg a fiókra való könyökléssel, mostanában bele is ül, mert így még hatékonyabban lehet kidobálni a melltartókat, zoknikat...

2004. december 1.

Széklábak közt


Már megint csak fél pár zokni van a lábán.... Vagy zoknit vagy cumit keresünk...

SIKERÜLT!!!


Elegünk lett abból, hogy lassan 11 hónapja nem volt egy nyugodt éjszakánk, Hanna folyamatosan alvászavarokkal küzdött és emiatt az én szemem is állandóan karikás volt. Az esti, napközbeni altatás mindig hosszú, szertartásos és előre megtervezett művelet volt, aminek végén időzített bombaként tettük be Hannát ágyacskájába, aki aztán a legváratlanabb időben felriadva újra ringatást vagy más kényeztetést követelt tőlünk. Irígykedve hallgattuk azokat a szülőket akik kisbabájuk átaludt éjszakáiról meséltek és persze azzal nyugtattuk magunkat, hogy nem mondanak igazat.
Előkerestem hát a jó mélyre eldugott könyvet, az Aludj jól gyermekem című sikerkiadványt, ami azért érdemelte ki a sötét, poros helyet, mert egyszer amikor elolvastam mérgesen hajítottam el, mondván, ez tönkreteszi a gyermekemet, ezt én nem fogom megcsinálni az én kicsimmel, ezeket a tanácsokat csak a rossz anyák követik... Csakhogy a csütörtöki játszóházas program alatt találkoztam egy hús vér anyukával akinek hasonló korú kislányával hasonló gondok voltak és aki hasonlóan gondolkodott a könyvről majd végigcsinálta és láss csodát kislánya 3 nap után sírás nélkül végigaludja az éjszakákat. Elmondta, hogy nem lesz könnyű, hiszen minden sírási trükköt bevetnek ilyenkor a babák de erősnek kell lenni és ami a legfontosabb, nem fog csalódni bennünk babánk, ő nem is fog emlékezni a sírásra.
MEGCSINÁLTUK! Jobban sikerült, mint reméltük. Hanna fél órát sírt és mi felváltva mentünk be hozzá megnyugtatni, hogy higgye el, másnap reggel kivesszük a kiságyból és kap tejet, vajat....csak aludjon.
Az első meglepetés akkor ért amikor másnap a délelőtti alvása idején betettem ágyába és egy szó nélkül letette kicsi fejét és elaludt.
Következő éjszaka megint kutyusával együtt tettük ágyába és hihetetlen, de 5 perc pici nyöszörgés után az igazak álmát aludta. Most is alszik, most sem volt cirkusz előtte, így kijelenthetem...MEGTANULT A LÁNYOM ALUDNI!!!!!!!!!

A képen legújabb játékát a bidet-pancsit örökítettem meg. Nem kell izgulni..a wc pancsit nem engedem..

2004. november 22.

Weekend


Szeretem ha a hétvégék értékesen vannak kihasználva, nagyon megbecsülöm azokat a napokat amikor hármasban lehetünk. A mostani is igen tartalmas volt. Szombaton átruccantunk Szlovákiába egy kis vásárlásra és knédli evésre, vasárnap pedig a Cora bevásárlóközpont nyílt napján vettünk részt aholis betekinthettünk a kulisszák mögé. Hanna nagyon jól tűrte ez utóbbi programot, egyedül a pékségnél tört el a mécses de hamar megvígasztalódott egy frissen sült kiflicsücsökkel. Minden részlegben kaptunk egy kis ajándékot, így Hanna gazdagabb lett egy sapka-sál együttessel, lufikkal és más aranyos kis vicik vacakkal.
Egyébiránt nehezen viselem, hogy hamar sötétedik és azt, hogy vastagon kell felöltözni és felöltöztetni. Örömmel tölt el viszont a karácsonyi várakozás és az a tudat, hogy Hanna nemsokára egy éves lesz. Töröm a fejemet valami eredeti kis ünneplésen. Majd beszámolok mire jutottam.
A képen mindenesetre már látható, hogy edzi magát Hanna a tortaevésre. Éppen répatortát majszol, mitöbb a fülén keresztül is próbál enni.

2004. november 18.

Milyen okos, milyen ügyes....


....a legkisebb Hanna gyerek! Ez elég gyenge volt de jól kifejezi, hogy mostanában ezek a leggyakrabban elhangzó mondatok a családban és környezetünkben.
Hanna ügyesen tud puszit küldeni, cuppog ha kedve van hozzá vagy a puszi nevű felszólításra is. Sikerült pápát intenie de ezt a mozdulatát még finomítanunk kell. Ezen kívül egyedül kezdeményezi a kukucs játékot és határozottan állítom, hogy érti a NEM szót is- persze csak ha akarja. Gyorsan mászik, mindenhová felkapaszkodik és nagyon nagyon kíváncsi. Kedvenc foglalatossága a fiókok kipakolása, a polcok lesöprése. Most tanítjuk, hogy ha lehet ezt a játékot a nagyszülőknél űzze, itthon inkább a mértékletesség vezérelje.

Nátha


Hanna azt hiszi, hogy le van maradva fogainak számának tekintetében, ezért egyszerre kezdte növeszteni a két fölső szemfogát és az alsó- nem is tudom mi a tudományos neve- fogát. Ilyenkor az immunrendszer legyengül és könnyebben kap el mindenféle bacilust. Így is lett. Nem kell mondanom, hogy egy anyának milyen érzés amikor a kicsi babája beteg, mégha csak kicsit is. Egy-egy köhögését tőrszúrásként érzékeltem és sajnáltam akkor is amikor az orrszívó porrszívó inkvizíciós eszközét kellett bevetnem elkerülve ezzel az esetleges szövődményeket.
Túl vagyunk rajta, mára már ugyanaz a huncut, mosolygós, örökmozgó baba Hanna, mint volt néhány napja. Csak eközben jól elkényeztettem. Ma még nem, de holnaptól megint szigorú leszek. Ha-ha-ha..most kinevetne a férjem.. no és a lányom is...

2004. november 11.

Tökéletes baba

2004. november 9.

Plusz egy fotó...


...mivel reklamálnak az olvasók, hogy kevés Hannáról a kép.

2004. november 8.

Játékország


Ha csütörtök, akkor játékország. Hannával felfedeztünk egy remek kis játszóházat ahol csütörtök délutánonként,-pont abban az időszakban amikor már nehezen bírunk egymással-un. kreatív baba foglalkoztató van. Szóval tudatosan játszunk a gyerekünkkel, szándékosan adom neki a piros tárgyat, mert arra ugyanúgy, mint a kis bikák ugranak a babák és a foglalkozást vezető lánnyal megállapítjuk, hogy nem erőszakos a lányom és ehhez hasonló fontos dolgokat. Persze Hanna az egészből annyit érzékel, hogy csupa csupa érdekes játék veszi körül és rájön, hogy mennyi baba van a világon még rajta kívül. Várom ezeket a csütörtököket.
Apropó csütörtök. Hanna kedvenc étele most már bizonyos, hogy a sütőtök. Minden nap megsütök egy a dédi által hegedűtöknek, szüleim által körte töknek nevezett csemegét, ami el is fogy. Félek, hogy sárga lesz tőle Hanna de talán nem baj hiszen sok benne a vitamin és egyébként is Halloween van.
Minden Hanna csodáló megkérdezi, hogy hány foga van a kicsi lánynak, ezért ezennel bejelentem, hogy kettő teljesen kinőve alul, kettő félig kinőve felül és kibújtak a szemfogai is. Apukája szerint most már a bölcsességfogak következnek...Ezek után talán nem meglepő, hogy Hanna legújabb tudománya a fogcsikorgatás és én csak reménykedem, hogy egyszer ezt is megunja úgy, mint annak idején a köpködést. Hogy lesz így finom kiskisasszony a lányomból?

2004. november 4.

Programok


Az utóbbi időben még több programot találunk ki Hanna és magunk szórakoztatására hiszen már nagylány és öröm vele a kimozdulás.
Elkezdtünk járni a Ringató foglalkozásaira péntekenként, ahol igényes mondókákat, dalokat tanulunk és ahol a babák zenei kézsége fejlődik észrevétlenül. Az oktató az első dal után megkérdezte, hogy ugye gyakran énekelek Hannával és Hannának...merthogy látszik rajta. Büszke voltam magamra és kicsi Hannára is.
Elmentünk Szilvi barátnőmmel és Zoltánnal az Állatkertbe. Háti hordozóban cipelte Zoltánom aztán amikor a rinocérosznál elálmosodott Hanna, áttettük a babakocsiba. Emiatt aztán kihagyta kedvenc állatának a zsiráfnak a meglátogatását. Elképesztő, hogy mennyi lökött szülő van. Ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem, hogy van olyan elvetemült apuka, aki a kerítésen áthajolva ráteszi az orrszarvú hátára a gyerekét. Persze nem engedi el, de elég egy rossz mozdulat és kész a baj. Mi csak a Mikulás barátjával, a rénszarvassal kokettáltunk kicsit. Hamarosan ugyanis itt van december 6., Hanna első találkozása a Mikulással, ha kicsit szocreál hangulatban is, férjem munkahelyének Mikulása képében.
Voltunk Cirkuszban is, Hanna nélkül. Kicsit lelkiismeret furdalásunk is volt ahogy a nézőtéren ülve körös körül gyerekekkel körülvett szülők ültek, mi pedig galád módon a nagyszülőknek passzoltuk le amúgy imádott gyermekünket. No de nekünk is jár egy kis kikapcsolódás kettesben és tudtuk, hogy Hanna jó kezekben van.
Később kiderült, hogy a kicsi lány elérkezett anyás korszakához, amikoris nem viseli olyan jól a különlétet. Jellemző erre a korra ez a nagy kötődés ami egyszerre terhes és egyszerre imádnivaló. Most a szakkönyveket bújom és mindent elolvasok a témával kapcsolatban bár sokan nem értik, hogy mit nem értek azon, hogy szeret a gyermekem.

2004. november 3.

Nagymi


A hétvégén a halottakra emlékezett mindenki. Én, nagymamámra gondoltam talán a szokásosnál is többet, aki sajnos nem élhette meg Hanna születését. Néha azért olyan érzésem van, mintha látna bennünket és van olyan is, hogy belőle merítek erőt. Olyan erős, fáradhatatlan asszony volt. Falun élt és a sok házkörüli munka mellett nevelete fel anyukámat. Aztán anyukám engem, én pedig most Hannát....
Virág helyett őszi falevelet küldünk neki...

2004. november 2.

Hinta palinta


Van egy kedvenc játszóterünk. Az állatkerttel szemben, nemrég adhatták át azt a játszóteret, ahová szívesen viszem Hannát. Egyelőre a kisbabáknak kifejlesztett, általam csak bugyi hintának hívott hintát használjuk. Hanna sikongatva, nevetve, kalimpálva élvezi a repülést. Persze csak kevesen tudják, hogy apukája rendszeresen űrhajós kiképzésben részesíti, így meg sem kottyan neki egy kis hintázás.
Egyik szombat reggel az általam kifejleszett "gyors babakocsi tolás vagy power walking babakocsival" módszerrel (aminek alakformáló hatása garantált), eljutottunk a Széchenyi fürdőhöz, ahol megvártuk, míg Zoltán újjászületve kijön, majd együtt hintáztattuk Hannát. Nem gondoltuk volna régebben, hogy ekkora örömöt okoz majd nekünk egy kis hintapalinta.

Labdák között


Ez a kép az előző történethez tartozik, kár lett volna kihagynom ezért csatolom.

Új trón


Hanna betöltötte a 10. hónapot. Megjelentek a karácsonyi ajándékokról, akciókról, díszekről szóló első szórólapok...alig hiszem el, hogy lányunk lassan egy éves lesz.
Jócskán kinőtte a babaülését, ezért az új, nagyobb beszerzése nem tűrt halasztást. Ennek kiválasztása nálunk a család biztonsági szakértőjének, azaz Zoltánnak a feladata így nekem a borsos áron való meglepődésen kívül nem sok feladatom akadt. A Renault szalonban amíg a vásárlás, majd később a vértől és verejtéktől sem mentes beszerelés zajlott, Hannával a babasarokban játszottunk, ahol a sok labda teljesen elbűvölte Hannát. Köszönet az előbb említett autómárka cégének, hogy nem feledkezett meg a a babákról, mamákról. Tudom, reklám íze volt mondatomnak de amióta anya vagyok nagyon értékelem az olyan helyeket ahol gondolnak a kisbabásokra is.

2004. október 22.

Szösszenet


Hanna olyan, mint egy felhúzható egér. Feláll, leül, mászik, újra feláll, elesik, sír, megvígasztalom, megint mászik, megint feláll, kapaszkodik, elenged, lehuppan......
Persze járókáját ebben a korban már nem tűri, mégis jó, hogy van hiszen nem lehetek állandóan mellette, vannak helyzetek és helyek ahová nem jöhet velem.. ilyenkor ha tiltakozik ha nem ott van egyedül biztonságban.
Anyás lett. Amint meglát csimpaszkodik belém, emelgeti kis karjait aminek persze nem lehet ellenállni. Érdekes viszont, hogy idegenekkel um. nagyszülők, barátok, rokonok- remekül érzi magát és ezt nemcsak az ideiglenes baby sitterek elmondása alapján írom, hanem saját szemünkkel tapasztaljuk egy-egy kukucskálás alkalmával. Amint megjelenünk vége az idilli képnek, Hanna kiabálni kezd, mintha csak akkor jött volna rá, hogy alkalmi játszópartnerekkel hagytuk és nem vittük magunkkal. Jó lenne tudni, hogy ez Hanna efektus vagy minden 10 hónapos babára jellemző.
Túl vagyunk egy megfázáson, hősiesen tűrte az orrszívó porszívónak nevezett baba inkvizíciós eszközt mitöbb összebarátkozott a porszívóval, rendszeresen belekapszkodik ha éppen takarítok vele és nem az orrát piszkálom.
Sok kis pici epizód jut az eszembe amit le kéne jegyeznem de nemsokára betoppan egy végzős pszichológus hallgató aki diplomájának témájául a Fiatal családok életének megváltozása gyermekvállalás után- címet adta és azt hiszem én tudnék neki mesélni... A konklúzió úgyis az lesz, hogy valóban más lett a fontos az életünkben és meg is változtatta a napjainkat Hanna. Hanna aki minket nevel. (és csak kicsit mi őt) .. Rendszerességre, rendre, felelősségre. Ki gondolta volna?

2004. október 15.

Rohan az idő..


Igen, nagyon rohan. Ma van Zoltán 30. születésnapja. Azt mondta, a legszebb ajándék az élettől Hanna lánya (meg én )).
No de nem elsősorban az ő éveinek számából következtetek az idő múlására, sokkal inkább Hanna irgalmatlan gyors fejlődéséből. Lustaságból, no meg azért, mert egy kicsit a völgyben éreztem magam- rég nem írtam a naplóba és ráeszméltem, hogy ha így folytatom, nem emlékszem majd a fontos pillanatokra, úgyhogy következzenek Hanna pillanatai.

1, Szépen mászik, elsősorban a tiltott övezetek felé és bármire képes, hogy elérje a távirányítót, a mobiltelefont, a porszívót de annak is inkább a dugvilla részét, valamint csillapíthatatlan a vágya bármilyen lábbeli megszerzése és megnyalása.
2, Majdnem egy időben a szabályos mászás elsajátításával, felkapaszkodik minden elérhető tárgy um. szék, ágy, kanapé, asztal segítségével. Legszívesebben kipárnáznám, mert attól félek elfelejt kapaszkodni és akkor nagyot koppan de nem elhallgat, hanem keservesen sír, amit egyetlen anya sem visel el szívfájdalom nélkül. Hanna azonban megmutatta, hogy nagyon biztosan mozog és ha el is esik, nem hagy fel a további felfedező túrákkal.
3, Szókészlete is gyarapodott. A papapapa, apapapa, mamamma, ma után a tatatta és a dadadada szavakat hajtogatja kb. úgy, mint a Frédi Béniben, Enikő. Bájos, kislányos hangjának nem lehet ellenállni.
4, Kibújt a két felső foga is, ami nemcsak őt, hanem minket is megviselt. Nyugtalan éjszakák, megfázás tette nehézzé ezt az időszakot de túl vagyunk rajta és ennek örömére megvettük Hanna első baba fogkeféjét. Nagyon szereti rágni- a nyelét.

Dióhéjban ezek a főbb fejlődési állomások, érdekesebb, vidámabb epizódokkal hamarosan jelentkezem, addig is itt egy fotó a szomszédtól kapott babaházról amit Hanna önkényes lakásfoglalóhoz hasonlóan birtokba is vett egy este erejéig.

2004. október 10.

Élmény-Fürdő


Bükfürdőre utaztunk, mert nem bírtunk ellenállni az óriásplakátok és tv reklámok csábításának miszerint bevezető áron kínálják az 5*****-os kényeztetést. Valahogy mindketten ilyesmire vágytunk és tudtuk, hogy Hanna is boldog lesz a sok új élménytől. Így is lett, nappal hatalmasakat sétáltunk és elvesztett golflabdákat gyűjtögettünk vagy éppen lubickoltunk valamelyik medencében. A hotel babaágya viszont kényelmetlennek bizonyult, Hanna újabban mocorog, mint egy felhúzható egér, mintha csak bizonygatni akarná magának, és a világnak, hogy hátról egy pillanat alatt hasra fordul, onnan egy gyors mozdulattal felül aztán vagy feláll vagy ülve tapsikol és ez így megy addig, míg végül elalszik. A kincstári ágyban viszont folyton beütötte valamijét, így magunk közé vettük a hatalmas franciaágyba, ahol már sokkal jobban érezte magát, bár számtalanszor felébredt éjjel, hogy csak egyet említsek, éjfélkor a kisasszony úgy döntött, hogy felül és játszani kezd. Zoltán már indult volna le az uszodába, azt hitte reggel van, mire én betakargattam és visszafektettem. Mármint a férjemet. Hannával már nem ment ilyen könnyen a visszaaltatás és bizony másnap karikás szemekkel mentem a szaunába, élményfürdőbe és aqua fitnessre, hogy maradék energiámat is felemésszem.
Csak itthon derült ki miért volt nyugtalan Hanna. Bizony kibújt a fölső fogacskája is és ezt valahogy nehezebben viselte, mint korábban a két alsót. Hány foga is van egy gyereknek? Segítsééég!!!

2004. szeptember 29.

Nosztalgia


Férjemmel nézegetem Hanna fényképeit, rövid kis videofelvételeit.
-Emlékszel? Itt mosolygott először. És erre emlékszel? Milyen ügyesen nézett a fény felé, milyen hamar megfordította a fejét. Mennyire pici volt.
-Juj ezt tépjük szét! Itt kövér vagyok és karikás a szemem alja!
-Nem nem engedem! Ez is te voltál kicsim! Fáradt és kialvatlan és emlékszem nagyon vártad, hogy Hanna három hónapos legyen. És ehhez mit szólsz? Olyan ügyesen fogta a csörgőjét. Ja, meg a zsiráfot, akit azóta már nem is szeret.
- A plafonról lógó méhecskét is csak akkor szereti már ha a szájába gyömöszölheti.
-Húúúúú. Ezt nem is vettem észre mikor fényképezted. Éppen a kakis pelust cserélem de még milyen ügyetlenül. Te még most is kimeneküsz a szobából ha ezzel foglalatoskodom.
-Itt próbált ülni de mindig eldőlt.
-Itt meg már büszkén ül az eteteőszékben
-Már nem aggódom ha dobálod vagy repülőztök csak ha evés után teszed.
-Dehát mindig evés után van....
-Hogy sikít ha hazajössz a munkából. Tudom, én is de csak azért, hogy ne dobd le a kabátodat a szobába. Jó jó..mert türelmetlenül várod, hogy magadhoz öleld a lányodat.
Hanna kilenc hónapos!!!! Nosztalgiáztunk.
Foglaltunk egy hotel szobát. A telefonba azt mondta Zoltán, hogy egy csecsemőt is vinnénk. Kiabáltam! Hanna nem csecsemő! Nagy, kilenc hónapos BABA!!! Csak még mi is alig hisszük el.

2004. szeptember 21.

Homokszem


Most csak egy homokszemnyi élményünket írom le de akinek van babája az megérti, hogy sokszor az ici-pici dolgok is óriási élményt jelentenek babának, papának és mamának.
Vasárnap barátaink álomszép kertjének homokozójába, kísérleti jelleggel beleültettem Hannát. Meg voltam győződve róla, hogy majd megpróbál minnél több homokot a szájába tömni ám nem így történt. Csupán a homokozó kanál emlékeztette a szokásos bírkózással egybekötött étkezéseinkre, azt kellett időnként kicsavarni a kezéből, egyébként vígan játszott egy kilenc hónapos képességeihez mérten. Homokot szórt kis tenyeréből és csak akkor kellett közbelépnem amikor már mindkét lábát betemette a homok.
Eddig a gyümölcsfoltokkal kellett megbírkóznom, most eljött az idő, hogy homok, sár és fűfoltokat is eltüntessek a babaruhákból. Ezek után szívesen vállalok mosópor reklámban szerepet, amelyben élethűen elmondanám, hogy az olcsó mosópor és a szuper foltkihozó nem ér egy fabatkát sem, ám a jól bevált márkájú csodaszer igen.
Várom a felkéréseket!

2004. szeptember 20.

Krumplit vegyenek!!!!


Ezt szoktam kiabálni a szomszédok és férjem örömére amikor Hannát cipelem valahová. Repertoárom közé tartozik még a "Sóóóót vegyenek!" és a kissé nosztalgikus hangvételű "Itt a jeges" kiáltás is. Az előzőkből is látszik, hogy valami megfejthetetlen okból kifolyólag igen-igen vonzódom a piacok, vásárok világához. Rendszeresen a Lehel piacon szerezzük be elsősorban Hannának, másodsorban magunknak a friss vitaminbombákat. Megvannak a kedvenc kofáink és előfordul, hogy pusztán érzelmi okokból vásárolok valamelyik őstermelőtől, mondván olyan aranyos bácsi/néni. Mondhatja bárki, hogy büszke és elfogult mama vagyok akkor is leírom, hogy bizony egy egy bevásáró körút alatt lépten nyomon megállítanak vadidegenek és Hanna szépségét dícsérik. ( az enyémet már rég nem..) , érdeklődnek kora és neve iránt és megkérdezik, hogy nem eladó -e? Zoltán is csodálkozik, hogy komolyan érdeklődnek a lánya iránt és persze dagad a mája.
Van egy kofa, aki minden alkalommal felajánlja egész árukészletét Hannáért cserébe. Szóval ilyenek miatt is élvezzük a piacozást édes hármasban.
Hétvégén nyitott napok voltak. Ezúttal a piac kulisszái mögé is be lehetett menni, a csarnok építőjének vezetésével. Hanna volt a legfiatalabb résztvevő dehát ott a helye, törzsgyökeres piacosként. Türelmesen végighallgatta a sok érdekességet sőt még bizonyíték erejű fotó is készült róla (tömegkép) amit a mai Népszabadságban bárki meg is csodálhat.
Elfelejtettük megmérni az ellenőrző mérlegen a kisasszonyt de majd hétvégén pótoljuk. Aztán még ki kell gondolni kinél reklamálunk ha nem elég súlyos.

2004. szeptember 17.

Majomszeretet


Én annyira szeretem Hannát! Mondhatja most bárki, hogy persze, ez így természetes, jól is néznénk ki ha másképp éreznék. Akkor is! Könnybe lábad a szemem ha csak szopizik vagy a fejecskéjét rám hajtja vagy nyújtja a kis karját, hogy vegyem fel. Most tudatosult benne talán igazán, hogy én vagyok a mamája aki nem hagyja őt sírni. Össze vissza puszilgatom a kis kemény pofiját, együtt táncolunk, tapsolunk, bolondozunk. Amióta megszületett ezek a hetek a legszebbek, a legteljesebbek. Nagyon negédes és ömlengős lett ez a blog de le kellett írnom, mert szétrobbant az érzés, hogy SZERETLEK HANNA!!!!!!!!!!

2004. szeptember 15.

Ütemterv szerint


Hanna ütemterv szerint fejlődik. Olvasom az okos könyveket, kismama magazinokat, internetet ahol leírják mikor mit kell tudnia a kisbabának ahhoz, hogy a szülei ne gondolják, hogy csemetéjük beteg, buta, lusta és sorolhatnám. Vannak a környezetemben nagyon gyorsan fejlődő kisbabák, olyanok akik már beszéltek néhány hónaposan, olyanok akik már másztak, álltak fél évesen és persze embertelen iramban híztak de ez nem érdekel, mert, mint írtam Hanna megfelel ez EU babafejlődési szabályoknak.
1, Hanna szeptember 12-én elkezdett szótagokat mondani. Idézem: mamamamama, papapappa, apapapapa, babababa. Természetesen nem tudja, hogy szavainak jelentése is van, mi mégis elolvadunk egy egy apa vagy mama szó hallatán és meggyőzzük magunkat ennek ellenkezőjéről. Gyulán, egy panzióban mutatta meg tudományát. Meggyőződésem, hogy jót tesz neki a levegőváltozás, hiszen mindig idegen helyen és főként szállodákban ad valami újat. Talán így próbál bennünket még több nyaralásra, üdülésre rávenni?
2, Nincs többé elérhetetlen. Hanna elmászik bárhová és bármiért ami érdekli. Beszereztük a babavédelmi eszközöket. Rácsokat, hogy ne tudjon a konyhában kiváncsiskodni, konnektor dugaszokat, hogy nehogy hajcsatot dugjon bele, ablaknyitás gátlót és fiókvédőt a Herendi védelmében.
3, Hanna ha akar feláll a kiságyában. Sőt...helyet is változtat. Mivel tapsikolni még mindig nagyon szeret, néha nagyokat esik de meg sem kottyan neki. Azt hiszi az egész világ kipárnázott..hiszen óvatos anyuka vagyok és körbebástyázom...

2004. szeptember 6.

Habfürdő


A nap fénypontja a fürdés. Papának, babának és nekem is. Papa ilyenkor (is) nagyon kreatív és a legőrültebb játékokat találja ki kicsi Hannának. Nagy a csapkodás és nevetés ilyenkor. Én meg nem győzök fegyelmezni és fényképezni....

2004. szeptember 4.

Kifli


Amióta megvan az etetőszék, Hanna természetesen velünk együtt ül az asztalnál. Ma adtam neki először kiflit, hogy nyugodtan ehessünk persze oda-oda pillantva, nehogy túl nagy falatot harapjon le. Ez kissé nagyképűen hangzik, mert a két fogával még nem annyira harap, kivéve persze ha az újjamat teszem a szájába vagy a szopizást unja meg... Teljes siker volt, teljesen szétáztatta nyálacskájával a kiflit, minden morzsás lett de megérte, mert egy új ízzel ismerkedett meg.Idejét nem tudom mikor költöttük el ilyen nyugodtan a reggelinket párommal.

2004. szeptember 1.

Fóka


Hanna leginkább egy fókára illetve egy tarisznyás rákra hasonlít...legalábbis a mozgásban. Leteszem egy ponton és valahogy elvergődik a kiszemelt tárgyhoz de még nem szabályos mászással, hanem hátrafelémenet vagy csúszva. Azt hiszem pár nap és nem késlekedhet a lakás bababiztossá tétele. Hétvégén leereszkedem négykézláb és ebben a pózban járom végig a lakást egy jegyzetfüzettel. Lentről nézve minden más.
Pancsolni mindig is szeretett de mostanában jött rá arra hogyan is tehet csurom vizessé bennünket, szülőket. Kis hájas pocakjával ilyenkor is egy kis fókára hasonlít...

2004. augusztus 28.

Sztár


Hanna képe benne van a szeptemberi Kismama újságban. Igaz nem a legfrissebb, hiszen a lapoknak jó sok az átfutási ideje, Hanna pedig napról napra változik, szépül, okosodik, ügyesedik. Bizony-bizony..holnap lesz nyolc hónapos. Persze megint kap valami aranyos kis ajándékot, egyszerűen nem tudunk ellenállni a játékoboltok kísértéseinek pedig nem is értékeli a hálátlan gyerek, hiszen továbbra is a fakanál, a kiskanál és az üres ásványvizes palack a kedvenc játéka.
Ma túlélő tanfolyamon voltunk. Komolyra fordítva a szót, a Léghajó program előadásán vettünk részt. Itt elmagyarázták mit kell tenni vészhelyzetben, ha félrenyel a gyerek vagy lázgörcs lesz és más remélem soha be nem következő esetben. Mindenesetre megnyugtat az a tudat, hogy tudom mit csináljak...
Hannára egy nagyon kedves hölgy vigyázott addig, elvitte sétálni, ide oda és kissé még rosszul is esett, hogy egyáltalán nem hiányolt. Na jó..a végén már az ölemben hallgatta ő is az előadást és az újraélesztés gyakorlaton a demonstrációs baba lábát rágta. Hát persze, hogy ő volt a sztár!

2004. augusztus 27.

Ünnepek, rokonok


Augusztus 24-én ünnepeltük a harmadik házassági évfordulónkat. Hanna az egészből csak annyit érzékelt, hogy a papája aki ugye három éve az én férjem ) nem ment dolgozni., előzőleg ugyanis szabadságot vett ki. Ez volt a legnagyobb ajándék!! Aztán elmentünk a tett helyszínére, azaz a Margitszigetre piknikezni amit Hanna felettébb élvezett. Különösen a fűtépés okozott neki örömöt, nekem pedig gondot, mert folyamatosan a szájából kellett kikaparnom a gyökerestül kitépett fűszálakat.
Egyébként is rémálmom a félrenyelés, így szombaton elmegyünk egy előadásra ahol megtanítják mit kell tenni vészhelyzetben a gyerekkel. Aztán pedig remélem sosem kell használnom az ott tanultakat.
Magyarországon van Hanna unokatestvére és családja. Kristóf és Hanna között pont 10 év korkülönbség van. Napra pontosan. Hanna a legjobb arcát mutatta így nem hiszi el nekem senki, hogy bizony hisztis is tud lenni a pici lány.

2004. augusztus 20.

Augusztus 20.


Mikor kell elkezdeni a gyereknevelést? Lehet egy nyolc hónapos babától kérni, hogy ne köpjön arcon a pürével, a főzelékkel, mert egy darabig vicces (az a baj, hogy utána is..) de bosszantó, hogy etetés után mindig takarítás, mosakodás következik. Hanna rossz néven veszi ha valami ami tetszik neki nem elérhető vagy elvesszük tőle, mondván nem babának való. Ilyen pl. a távirányító, a mobiltelefon és minden ami törékeny.
Egyre lányosabban viselkedik, imád sikítani főleg ha felhúzzuk állásba. Ilyenkor tapsikol is. Most ez a mindennél jobb játéka. Olcsóbb, mint a LEGO az biztos.
Ma a Városligetben ünnepeltük augusztus 20-át. Miután a pékek felvonulását lekéstük és a tömegen kívül semmi érdemleges programot nem találtunk, leterítettük a piknik plédünket a fűbe és egy árnyas fa alatt heverésztünk. Olyanok idilli volt, minden, mint egy festmény...

2004. augusztus 19.

Már kettő van


Kibújt a második fogacska is néhány nappal ezelőtt arról nem is beszélve, hogy határozottan göndörödik Hanna haja. Van néhány dolog amit szívesen vennék ha Hanna édesapjától örökölne...ez az egyik. Meg persze nem ártana, ha úgy tudna számolni, mint ő. A hallását viszont tőlem kell, hogy örökölje. Ilyeneken gondolkodom mostanában.
Vettünk neki járókát, mert egyre aktívabb és hát a lakásunk még nem eléggé bababarát, kell egy hely ahol biztonságosan játszik majd.

2004. augusztus 17.

Útinapló 2.rész


Azért nem a kabóca volt a legnagyobb élmény bár kétségtelenül az egyik legmegrázóbb. Nekem legalábbis. Hannának Trogir óvárosának macskakövein való babakocsizás vagy a tengerpart kövei között való haladás volt a legmegrázóbb. Kár, hogy nem a kétszer nagyobb és nehezebb de hatalmas gumikerekű babakocsit hoztuk magunkkal.
Hanna hajnali hatkor menetrendszerint ébresztett bennünket így aztán szokásunkká vált, hogy a hajnali városban isszuk meg kávénkat amikor turista csak alig, helyi viszont annál több ücsörög a kávézókban. Mire a piacra értünk már rendszerint újra elaludt Hanna. Semmi stressz, semmi tolongás, semmi nyafi...imádtam ezeket a reggeleket.
A nap további részében vagy kirándulni indultunk valami közeli nevezetességhez vagy a tengerparton süttetük a hasunkat. Hanna szigorúan árnyékban, neki még a rózsaszín, puha bababőr áll jól.
Előfordult, hogy Hanna nyűgösségét, álmosságát vagy éhségét csak az anyatejjel tudtam csillapítani aminek létét ezerszer áldottam, hiszen nagyon kényelmes dolog a mindig kéznél lévő, biztosan jó hőmérsékletű és streil tejecskét adni a babának. Bizony volt olyan amikor Split ódon utcáján kellett leülnöm egy lépcsőre, hogy ott szoptassam meg kicsimet. Valaki szerint csak a tálka hiányzott a lábam elől...
Ennél barátságosabb volt a Krka nemzeti park egyik fájának tövében szoptatni... Hiába! Pelenkázó hely és szoptató szoba terén talán Svédország verhetetlen. Ezért is szeretem az IKEA-t de ez már egy más téma amiről majd máshol írok esetleg..

2004. augusztus 12.

Eszik


Megtört a jég. Hanna nem zárja már össze kicsi száját ha kanállal közelítek felé. Kipróbáltam a békás, zöld kanalat, a Nestlé kék kanalát, sőt a párizsi barátoktól kapott ezüst baba kanalat is, mert azt hittem a hercegkisasszony arra vágyik de nem. A mezei, fém kiskanál vált be igazán. Kicsit maszatosan de eszik a gyermekem. Almát, barackot, banánt, sütőtököt, főzeléket de persze nem lemondva az anyatejről. Egy lépéssel újra előrébb vagyunk.
Onnan tudom, hogy eleget evett, hogy brümmögni kezd. Persze tele szájjal. Az eredményt mindenki sejtheti. No de hogy legyek komoly és hogyan mondjam neki, hogy ezt nem szabad? Mulattat.

Útinapló


Hanna első, hajnali ébredése után indultunk. Megetettem a kicsi lányt és elmeséltem neki, hogy hosszú útra indulunk de nem fog semmiben hiányt szenvedni és annyi de annyi új dolgot fog látni, hogy csak na. Reggel négykor már újra aludt babaülésében, amit valahogy kinőtt...nem is értjük. Ilyen hamar? Nemrég még elveszett benne.
A gyakori megállások során végtag kinyújtás, repülőzés, levegőbe dobás és persze elkapás valamint hasaltatás tette még elviselhetőbbé Hanna számára az utazást.
Megérkeztünk. Milliós tagú kabóca zenekar fogadta érkezésünket ami nagyon romantikus és igazán nyári zene mindaddig amíg nem találkozik az ember eggyel szemtől szembe. Negyedik nap ugyanis rám szállt éjjel egy, majd még a fejem felett is elhúzott, így innentől kezdve csak lepedővel a fejemen mertem aludni annak ellenére, hogy így viszont melegem volt. Szegény férjem próbált nyugtatni, hogy csak álmodtam, hagyjak fel a kabóca vadászattal, mert elmegy a tejem. Másnap reggel amikor kicsi Hanna pelenkáját ki akartam venni pelenkázó táskájából farkasszemet nézett velem a táska zsebéből az átkozott kabóca. Tudjátok ti mekkor állat az? Az én hős férjem előbb a gyereket helyezte biztonságba, azaz a szúnyughálót borította az ágyára és csak ezután likvidálta szobánkból a hívatlan vendéget. Brrrrrrrrrrrrrrrrr.
A tengerpart nem kimondottan bababarát, hiszen nagyon kavicsos, sőt sziklás. Hanna felfújható gumitörölközőjét így csak nehezen, alul kipárnázva tudtuk használni de nyugszékében órákig elnézte a tenger hullámzását. Mindeközben vigyáztam, hogy le ne égjen, ki ne száradjon, meg ne csípje valami és amikor elaludt, a sok aggódás miatt végre lehűthettem magam a tenger hűs habjaiban.

2004. augusztus 9.

Hazajöttünk


Fel van adva a lecke. Hannát annyi de annyi inger, élmény érte az elmúlt héten, hogy nem tudom hogyan tudom ugyanezt biztosítani neki a szürkébb hétköznapokon. Nemcsak a boldogságban fürdött..a tengerben is, igaz csak bokáig.
Jót tett neki a levegőváltozás, megtanult tapsolni és itt nőtt ki első fogacskája is amiből mi mit sem érzékeltünk.
Mogyoróhéjban ennyi, nemsokára hosszabb beszámolóval jelentkezem amiben szó lesz kabócáról, autózásról, kövekről és más érdekességekről.

2004. július 29.

Minden befért


No most már tényleg búcsúzom a kisszobámtól. Egy hét múlva jövök!!

2004. július 24.

Indulás előtt


....még játszom egy kicsit. A lábam mindig kéznél van.

2004. július 22.

Hurrá nyaralunk!


Elegünk van abból, hogy folyton melegünk van, döntöttünk, irány a tenger!
Ez az első határátlépése (hopszi, ez képzavar, mert Hanna még nem tud lépni) kislányunknak. Illetve a pocakomban már sokszor utazott de ott sötét volt és a hőmérséklet is egyenletes volt. Most bezzeg aggódhatok, hogy ne érje a nap, ne egye meg a homokot, igyon elég folyadékot stb stb.
Divat most bababarát hotelekben megszállni. Hát majd én bababaráttá teszem a horvát apartmant. Viszem a kedvenc játékait és ha vele lesz kedvenc étele (ami még mindig az anyatej) akkor nem lehet nagy baj. Próbacsomagolást is csinálok. Félő, hogy kiszorít bennünket lányunk felszerelése..
Most először utazunk hármasban és már most tudom, hogy más lesz,mint eddig. Hanna diktálja az iramot, az ő kedve dönti el hová megyünk és hová nem. Ez a nyaralás lesz a legteljesebb...mi hárman..Hanna, papa és én.

2004. július 19.

A fogra fogom


Mitől lett lázas kicsi Hanna? A hétvége ennek megfejtésével illetve nyugtatgatással (én Hannát, engem pedig a barátok, rokonok, védőnő, orvos) telt.
A tünetek egyértelműek én mégis aggódom, mert az utóbbi időben minden nyafit a fogra fogok.
Éjszaka hosszan aludt. Örülök, mert a homeopátiás bogyók, a fogíny ecsetelők és a kúpok mellett még mindig az alvás a legjobb orvosság.

2004. július 16.

Éjszaka


Vacak volt az éjszakám, Hanna három óránként ébresztett én pedig rohantam,hogy megvígasztaljam. Úgy viselkedik, mint egy újszülött, pedig már nagy baba. Éhes, szomjas, melege van, hiányol vagy a foga jön. Ezek a magyarázatok. Hajnalban kíméletlenül felébreszt. Lustálkodás? Az mi?
Most alszik ahogy minden reggel szokott. Jaj..mit keresek én itt? Miért nem bújok gyorsan ágyba én is, hogy a szemem alatt lévő karikák megszűnjenek?
Bocsánat..megyek is...

anyacsavar


Ha túl sokat alszik azért aggódom, ha keveset akkor azért. Minden anya ilyen?

2004. július 15.

Rájöttem


Rájöttem a kanállal való etetés titkára. Hanna következetesen összeszorította ugyanis pici száját bármivel is közeledtem felé. Kinyitni csakis a mellem láttán volt hajlandó. No mármost ezt nem teheti velem egy majdnem hét hónapos baba, úgyhogy "csakazértsem" adtam fel. Előbb a kisujammal adagoltam a finom mannát (alma, barack) majd később legújabb kanalával úgy, hogy amikor a kanalat folyamatosan ki akarta venni a kezemből engedtem, hogy ő is megfoghassa. Ilyenkor persze nagyon erősen tartom a kanalat de mégis előfordul, hogy a csapkodás következtében a szoba valamelyik zugában találkozom a reszelékkel. Nem számít. Kanállal eszik a drága. Tehetek én arról, hogy már most nagyon önálló? Ilyen gyerekről egyik könyv sem ír. Saját maga kanalaz.
Holnap a késsel -villával való evést gyakoroljuk )

2004. július 14.

insomnia


Folyton panaszkodom, hogy Hanna éjjel nem jó alvó de arról nem szóltam, hogy nappal legalább kiszámítható. Reggel 8-kor, délben és délután egy két órát szunyókál ami szemmel láthatóan jót tesz testének, lelkének. Az enyémnek is jót tenne....

Hanna 5 hónapos volt és már fél éves!!!


Sosem számoltam hetekben Hanna korát. Egyrészt, mert magamból indulok ki és azt gondolom nem tudnák kiszámolni lányom valódi korát az érdeklődők, másrészt pedig sokkal jobban hangzik ha hónapot adok meg...mostantól pedig már az év szót is használhatom. Bizony bizony..Hanna fél éves lett.
Sikongat! Állandóan sikít, tetszik a saját hangja. A szomszédok pedig fontolgatják, hogy kihívják a GYEVI-t (ha van még ilyen..) pedig tényleg nem nyúzzuk hanem az örömét fejezi így ki. Anyukám szerint operaénekesnő lesz. Férjem reméli, hogy nem, mert ahogy mondta "Minden jó operaénekes kövér".
Igazi partner! A legszebb kor! Persze az éjszakákat még mindig nem aludja át teljesen. Én a fogacskájára fogom, igaz már pont fél éve...
Anyatejen él a drága de persze elkezdtük a gyümölcs kóstoltatását is. Most az almaízzel barátkozik kisebb nagyobb sikerrel. Legtöbbször összezárja az ajkait vagy brümmög aminek következtében nemcsak az ő arca almareszelékes hanem az enyém is.
Öröm vele a séta, a buszozás, a vásárlás, mert mindenki arcára mosolyt csal. A hajléktalan úr is megjegyezte a buszon -pedig a társa a legújabb kocsmáról beszélt neki-, hogy milyen gyönyörű kislány. Talán ennek a bóknak örültem a legjobban, mert nagyon őszintének tűnt. Közben meg azon járt a fejem, hogy ő is épp ilyen kisbaba volt valamikor...

Hanna 4 hónapos


...és már kész hölgy. Sokat mosolyog és a hangos kacagást -amit eddig csak Johnson és Pampers pelenka reklámokban halottam- is gyakorolja. Mindent a szájába vesz mert ahogy a doktor bácsink mondta ebben a korban a száj a tapintó szerve a babáknak. Vannak babák akik kezdettől fogva átaludják az éjszakát, aztán vannak olyanok aki 3 hónaposan biztosan és nagyon kevés olyan aki még 4 hónaposan is kétszer kér anyatejet. Hanna is ezek közé tartozik azaz még mindig karikás a szemem az álmosságtól és legnagyobb vágyam, hogy 8 na jó..csak 6 órácskát aludhassak egyhuzamban.
Valakinek van valami jó módszere???????
Egyik ismerős mondta amikor nyafogtam a kimerültségtől, hogy na ja...régen anyáink, nagyanyáink idején egy ember kellett négy gyerek mellé..ma pedig négy felnőtt kell egy mellé.
Újabb oltáson vagyunk túl, Hanna kis fáziskéséssel de megérezte, hogy valaki a combjába szúrt és persze amolyan lányosan visított is. Doktor bácsi ilyenkor kiiszkol a lakásból és rám marad a feladat, hogy meggyőzzem a kicsit, hogy minden az ő érdekében történt. Sajnos annyira féltettem egész nap a jobb combját, nehogy megnyomjam, hogy sikerült pont arra az oldalára fektetni délután, így újra kezdhettem a nyugtatást. Szídtam magam amiért nemcsak számolni nem tudok de a jobbot is összekeverem a ballal.

Elkezdtem sportolni. Bizony bizony itt az idő, hogy visszanyerjem versenysúlyomat. A közeli uszodába járok hetente kétszer aquafitnessre. Mivel este vannak az edzések, Zoltánra vár a feladat, hogy vigyázzon Hannára. Többnyire csak az álmára kell vigyázni de volt olyan, hogy felriadt Volt, hogy teljesen kimerülve találtam rá mindkettőjükre.


Voltunk EU csatlakozást ünnepelni. Babakocsival majd amikor rossz néven vette, hogy nem lát ki -babakendőben. Mondanom se kell, hogy az Andrássy út sztárja volt.
Bizony bizony..4 hónaposan és két naposan lett Hanna EU-s állampolgár de ami ennél sokkal fontosabb vasárnap anyák napja....az én életemben az első olyan amikor nemcsak én köszöntök és köszönök...
Mindig is tiszteltem, szerettem anyukámat amiért felnevelt, gondoskodott rólam de igazán csak most, hogy anya lettem tudom azt, hogy micsoda feladat a törődés, gondoskodás. Másképp ünnepelem majd őt ezen a vasárnap és ezt Hannának köszönöm.

2004. július 13.

Hanna 3 hónapos


..és hogy vártam már erre a bűvös hármas számra hiszen minden tapasztalt kismama azzal nyugtatgatott a kezdeti nehézségek idején, hogy a harmadik hónap után a gyerek könnyen kezelhető lesz, kiismerjük egymást és csupa öröm lesz az életünk.
Van benne némi igazság hiszen mostanra már kapok visszajelzéseket a kicsi lánytól,hogy csak a legkedvesebbet említsem, mosolyt, kacagást,gügyögést. Együtt énekelünk és ezt szó szerint értsd, mert amikor valami csacska szöveget énekelek ő rögtön a saját lehetőségeihez képest csatlakozik.

Megtanultan a babamasszázs fogásait. A meglehetősen lelkes körzeti védőnő jött házhoz három alakalommal, hogy szakszerűen gyömöszölhessem eztán a babát. Imádja Hanna és én is imádnám ha nekem csinálná valaki de persze ez csak remény marad.. Úgy tűnik már most igaz az az állítás miszerint az anyák a saját be nem teljesült vágyaikat próbálják viszontlátni csemetéjükön azaz majd Hanna biztosan légi utaskísérő vagy ami még valószínűbb híres színésznő lesz valamikor. Ha mégsem akkor legalább nem kell könyörögnie egy kis masszírozásért úgy,mint az anyjának.

Persze továbbra is kialvatlanságban szenvedek, nehezen szokik hozzá a szervezetem a hajnali szoptatáshoz való felkeléshez és bár Hanna egyre hosszabbakat alszik az esti fürdetés után, még mindig nem eleget ahhoz, hogy én is friss és fitt legyek reggelre. A rendszertelen alvás következménye lehet a hallucináció is. Történt ugyanis, hogy az egyik kora hajnali szoptatás után ahogy visszamásztam a hitvesi ágyba, a szekrény alján egy villogó szempárra lettem figyelmes. Arról is meg voltam győződve, hogy az a valami mozog így nem tétlenkedtem, mélyen alvó férjemet felébresztettem akit szemüvegének felvétele után meggyőztem arról, hogy a szekrény alatt kígyó van.
Arany ember az én férjem, mert rögtön elemlámpát fogott és megnéztük, hogy mi az a valami aminek világít a szeme és mozog is.Elárulom..ruhafogas volt és a kinti lámpa világította meg a fém részeit. A mozgást nem tudom mivel magyarázni... Zoltán csak annyit mondott: Kimerült vagy kedvesem..próbálj meg aludni...vagy valami hasonlót.

Hanna 2 hónapos


Hanna két hónapos, itt az idő, hogy írjak.

Hannának sok esze van. Több, mint gondolná az ember. Tudja, hogy egysszerűen elviselhetetlen amikor sír és előbb utóbb ő nyer és felveszem. Ezért aztán nincs időm olyan dolgokra, hogy takarítás, főzés vagy hogy a legalapvetőbb életfunkciókról beszéljek nincs időm fésülködni, fogatmosni. Akkor kezdtem hangosan nevetni amikor a tükör előtt állva természetesen Hannával a kezemben fél kézzel sminkeltem magam. Pontosan eltalálni a szájkontúrt és a szempilláim végét meglehetősen nehéz egy több, mint 4 kilós vagy ha jobban tetszik majdnem 5kg-os csecsemővel a karomon.Amikor végre elalszik nappal akkor kezdődik a versenyfutás az idővel, gyorsan megpróbálom utolérni magam. Ilyenkor válaszolnék az e-mailre amit tőled kaptam..

Hanna hízik, szépen nő és máris igazi nő. Hatalmas a szempillája és tudja,hogy egy mosolyától elolvad a világ.
Én viszont annál kevésbé éreztem magam a permanens kialvatlanságtól nőnek így a Maxima című magazinba jelentkeztem, hogy változtassanak át. A levelem olyan jól sikerült, hogy előre vettek a sorban és még azon a héten szombaton Bp egyik leghíresebb szalonjában találtam magam.
Az eredmény? Khmm...frizurám ideális kismama frizura, pont így nézek ki amikor kikelek az ágyból és nincs időm fésülködni. A stylist hölgy farmerszerelésbe bújtatott tűsarkú szandállal a lébamon és rafinált kiegészítőket aggatptt rám. Profi sminkem is volt. Valamelyik Maxima számában te is megnézheted. Hannát is, merthogy elkísért. Na jó..Zoltán nélkül nem tudtam volna megcsinálni az egász átváltozást, ő volt az aki Hannára vigyázott sőt amikor már nagyon kritikus volt a helyzet elautókázott fvele egészen Lágymányosig és vissza, mert a kisasszony ilyenkor alszik, megnyugszik.
Alufóliákkal a fejemen és félig kisminkelve aztán megszoptattam a kicsit..szóval nem volt egyszerű.

Azt mondtam Zoltánnak, hogy ha Hannával már sehogy nem bírunk kivisszük valamelyik Plazaba, merthogy imádja a nyüzsgést. Ezen kívül a porszívó hangja is nyugtatóan hat rá.
Sokat sétálunk a Ligetben...ezt is imádja..én pedig közben bosszankodom, hogy miért nem lehet ahogy Demszky ígérte világvároshoz méltóvá tenni a parkot. Voltunk Martonvásáron a kastély parkjában is. További bevált nyugtató módszer a gyerek hibernálása azaz megfelelő öltözet után az erkélyre való kirakása.


Végezetül szó szerint idézem védőnőm szavait amirt a gyerekről mond minden egyes látogatása után:
Anyuka..olyan eleven ez a gyerek, mint a GYÍÍÍÍK! (a gyík szót nagyon erősen megnyomva)