Egyszer egy grafikusművész barátnőmmel egy olyan jelenetet rajzoltattam meg, ami valószínűleg a legtöbb, kamaszokat nevelő családban megesik. Merthogy szerintem másoknál is történt már olyan, amikor a szülők kitalálnak valami jó kis programot hétvégére, mire a telefonjukból fel-fel pillantó kamaszok lelkesedés helyett csak hümmögnek és a szájukat húzzák. Ilyenkor két eshetőség van. Vagy rájuk hagyjuk vagy a sarkunkra állunk és nem engedjük, hogy elrontsák amit olyan jól elterveztünk nekik (és persze magunknak) Ha jól csináljuk, a végén úgy érkezünk meg, hogy mindenki elégedett és nehezen, de csak kimondják a kamaszok is, hogy milyen klassz programot találtunk ki nekik és tényleg jó volt együtt. 

Tudom én (hogyne tudnám), hogy milyen nehéz olyan programmal előállni tinédzser korú gyerekek elé, amire azonnal felkapják a fejüket, felpattannak a kanapéról és extázisba jönnek…Egy közös wellness egy klassz hotelben, amihez még egy bowling pálya is tartozik ilyen. 

Három nap Dél-Baranya méltán híres üdülő városában, Harkányban egy olyan szállodában, ahová visszajáró vendégek vagyunk és amiről tudjuk, hogy csak a konyhája miatt is bármikor visszamennénk, elég csábítóan hangzott úgyhogy senkit nem kellett győzködni, hogy milyen jó kis hosszú hétvégénk lesz. 

A mindig nyugodt M6-on haladva tudtuk, hogy az alagutak után már nem olyan sokára, terepasztal szépségű táj vesz körül bennünket és nemsokára megérkezünk Harkányba. A Dráva Hotel bejáratánál az évszakhoz illő csodás dekoráció azonnal megállásra és fényképezésre csábított. Megszoktuk, hogy ott ügyelnek az ilyen részletekre. Minden alkalommal rácsodálkozunk a piros lábasos tálalásra, dekorációra az étteremben. Egyszerűen imádjuk. Ahogyan az ételek választékát is. A sok különlegesség mellett reggelinél a tejbegríz egyszerűen verhetetlen!!! Környezettudatos lányaim külön megjegyezték, hogy ugyan bőséges az ételválaszték, mégis úgy érzik pazarlás és túlzás- mentes. 

A Dráva Hotel mögött egy kis patakon átkelve a állatsimogatóhoz érkezhetünk, ahol tüneményes kis kecskék és persze nagyra nőtt társaik várják, hogy a recepción kapható zoo csemegével etessék őket a vendégek. Na is az a tevékenység, amit ki nem hagynának a lányok (de én se). Szeretnivaló kis jószágok, akikkel nem lehet betelni és akiknek a jelenléte szorosan kapcsolódik már a hotelhez. Azért a többi kis állatot is érdemes megnézni. mert olyan különlegességgel találkozhatunk, mint pl.a selyemtyúk. 

No de hogy visszakanyarodjak a kamasz szórakoztatása témához, a szoba elfoglalása után első dolgunk volt bowling pályát foglalni magunknak, mert sejtettük, hogy hétvégén más is szeretne ennek a sportnak hódolni. Úgy gondoltuk, hogy a pazar vacsora előtt gurítunk párat a Retro Bowling Bárban. És alig akartuk elhinni de  itt újra előjött a környezettudatosság. Később aztán megtudtuk, hogy a Dráva Hotel büszkén hirdeti, hogy a zero waste mozgalmak rájuk is nagy hatással vannak , így a bowling terem  több használt elemnek adott új életet, új értelmet. A pálya Budapestről, használt eszközként került hozzájuk, a  pályának otthont adó  épület pedig valamikor ifjúsági szálláshelyként üzemelt. A bútorok réges-régi hotel bútorok és a lámpák egy része is beleillett a koncepcióba, persze felújítva, szóval ez a modernül retro miliő nagyon tetszett mindkét korosztálynak, nevezetesen a lányoknak és nekem is.

Én az utazások idejére mindig próbálok egy kis kirándulást, könnyű túrát, esetleg biciklivel való teker(g)ést beiktatni (a Drávában lehet bérelni) , de sajnos ezt is leszavazták a gyerekek, méghozzá a wellness javára. Azt mondták, hogy az iskolai nyomást nekik nem aktívan, hanem passzívan kell kipihenniük. Pezsgőfürdő és szaunázás, majd újra lubickolás és újra szauna. Egyikük a gőzszaunára esküdött, a másikuknak csakis a finn szauna a menő, a harmadiknak pedig a rózsa illatú aroma szauna jött be nagyon, szóval tényleg mindenki boldog volt. Én azonban továbbra is kötöttem az ebet a karóhoz, hogy valami kis kiruccanás nagyon kell. Ok, hogy én korán reggel, már Harkány utcáin lődörögtem és megnéztem a termelői piacot, meg a gyönyörűen rendbehozott Zsigmondy parkot. Készítettem fotót a HARKÁNY felirat mellett és ittam egy kávét a helyi kis csehóban. Aztán ahogy mindig szoktam ha idegen városban vagyok, bementem a helyi Tourinform irodába, hogy tájékozódjak az aktuális programokról. Na ott olyan de olyan kedves, profi tájékoztatásban volt részem, hogy csak lestem, ráadásul egy olyan hölgytől aki az Emirates légi utaskísérőnek is beillett volna eleganciájával és egész kinézetével. 

A pompázatos vacsoránk közben újra előhoztam aztán a kéne valami icike-picike kulturális program azért lányok témát és láss csodát megszületett a megállapodás. Lehet, hogy az ínycsiklandó ételeknek volt köszönhető (nem győztük dicsérni a kínálatot és külön értékelni azt, hogy minden alkalommal valami halas étel is a fogások között volt) de megállapodtunk abban, hogy másnap a nem túl távoli kegyhelyre, Máriagyüdre megyünk ahol készíthetek egy ugyan olyan fotót, mint amilyet hét éve ugyanott. Azt, amin a lányok teljes egyetértésben, kézenfogva mennek fel a templomhoz vezető gyönyörű lépcsősoron. Ez az egyébként szakrális dolgok iránt kevésbé érdeklődő utazóknak is nagy élmény, van valami lélekemelő energia ott.

Persze ez sem ment simán, mert (nagy bánatomra)  nem voltak hajlandóak megfogni egymás kezét, mert az milyen már. Úgyhogy kompromisszumok árán de megszületett a kép és még egy csomó másik is. Sajnos a szépséges nevű Csodabogyó tanösvényre már nem tudtam rávenni őket de így is  örültem, hogy meghallgatták a helyhez kapcsolódó történeteket, tudnivalókat és még a nagymamának is vettünk egy picinyke kegytárgyat. 

Azért felírtam egy csomó dolgot, amit érdemes (lett volna) kipróbálni. Ez az amiért sokadszorra se tudjuk megunni Dél-Baranyát. Van köztük olyan látnivaló, ahol már jártunk a lányokkal (kamaszkoruk előtt) és olyan is amit felírtam magamnak vagy a kedves Tourinform-os kisasszony ajánlott figyelmembe. Ezekért (is) vissza kell mennünk a Dráva Hotelbe.