XL

Zoltán ezzel a vicces képpel köszöntött fel először. Aztán még sok minden mással a nap folyamán. Talán, hogy ne legyen olyan "fájdalmas" a negyvenedik születésnapom, talán, hogy emlékezetes legyen, talán mert érzi, hogy ez egy nő életében azért fordulópont. Mondjuk én nem élem meg olyan rosszul, bár az az érzésem, hogy egy ideig még nem esik a nyelvemre, hogy hogy negyven, pár évig, (amíg még elhiszik) csak 39 leszek. Persze, hogy örömmel veszem, amikor lazán sziával köszönnek a boltban a fruskák és a fiatal fiúk is és persze, hogy dagad a májam, amikor összecsapják a kezüket az emberek és nem hiszik el a valódi életkorom. A legnagyobb bókot a lányaimtól kaptam. Hanna annyira őszintén mondogatja, hogy szép és fiatal vagyok, hogy magam is elhiszem. Tegnap, amikor az életkorról beszéltünk zuhanyzás közben, Hanna elárulta, hogy a suliban, amikor a fiatal szóval kellett mondatot alkotni, ő azt írta le(sajnos csak) majdem, hogy "Anyukám faiatal." Nos a lelkemben biztosan. Ma hagytam magamat sodorni az eseményekkel. Pár hete Zoltán és a lányok látványosan titkolóztak előttem. Bizony már olyannagyok, hogy tudnak titkot tartani, semmi de semmi ne szivárgott ki abból, amire aztán ma fény derült.
Az elegáns ZARA hotel wellnes részlegében kezdtük a napot és bizony meglepődtem, amikor a jakucciból egyszercsak ismerős arcok bukkantak fel. Ott volt bátyám kis családjával, anyukám és Piroska barátnőm a nagyfiával. Nos, itt kényeztettük magunkat, szaunáztunk, úszkáltunk, aztán amikor rendbe szedtük magunkat, lesétáltunk az étterembe, ahol degeszre ettük magunkat a mexikói és andalúz ételkülönlegességekkel és ahol a tequilás pohárkrémből nem volt elég egy, kettő, sőt három se..
Piroskától stílszerűen Gerhard Prause 40-es vagy? című könyvét kaptam meg és egy verset, amit nagyfiával írtak nekem. Sógornőm se mindennapi ajándékkal kedveskedett. Kaptam egy különleges novellát, amelynek főszereplője én vagyok. Az Igazi ajándék a címe és bizonyosan nagyon sok szervezés, párbeszéd kellett ahhoz, hogy amikor elolvastuk, tényleg azt éreztük ez rólam szól. A ZARA hotelből a játszóházba indultunk, hogy egy szülinapi közös festéssel és tortázással zárjuk a napot. Útközben eszembe jutott, hogy 30 évesen arról ábrándoztam, hogy lesz egy saját kis kávézóm. Nos, ha az nem is lett, egy maga nemében különleges játszóház azért igen, ja és van benne kávéfőző is, hiszen a kísérőket mindig megkínáljuk egy feketével. Így aztán kiélhetem a kávéházi szenvedélyemet is. Észre sem vettem és az asztalon ott várt sógornőm XL felirattal ellátott csodás tortája. Jellemző, hogy először a méretjelzésre asszociáltam és csak két másodperccel később esett le, hogy a negyven lett ráírva csak éppen diszkréten, római számmal. Ezen aztán jókat kacarásztunk.
Itthon Zoltán arra kért, hogy szedjem elő a bőröndöket, mert elutazunk. Már éppen tiltakozni akartam, hogy hogy gondolja, hiszen Hanna iskolás, épp pár napja mondtam, hogy csodálom azokat, akik egy-egy síelés vagy utazás kedvéért kiveszik pár napra a gyereket- amikor elmondta, hogy ő már mindent lebeszélt, elintézett, úgyhogy csomagoljak. Most rohanok. Innen folytatom...

You Might Also Like

19 megjegyzés