Amikor friss házasként Párizsban éltünk, igyekeztünk minél jobban megismerni a várost. Rengeteget utazgattunk városon belül és kívül is. Kipipáltuk a kötelező látnivalókat, majd olyanok után néztünk, ami kevésbé ismert nevezetesség, érdekesség. Persze Disneyland sem maradhatott ki. Felnőttként is élveztük minden percét, de mindkettőnk fejében az járt, hogy egyszer majd eljövünk ide a gyerekünkkel is. Álmunkban nem gondoltuk volna, hogy 2017-ben majd három tündéri lányunkkal érkezük meg, akik közül ráadásul ketten ikrek.

Pedig így lett. Még májusban, hosszas előkészületek és tervezgetés után egy normandiai kiruccanással megspékelve teljesült az álmunk és megmutathattuk a lányoknak hol éltünk akkor amikor ők még nem voltak ezen a világon. Ugyan már egyszer elvittük őket a fények városába, sőt az Eiffel torony tetejéről is integettek, semmire nem emlékeznek belőle, arról nem beszélve, hogy akkor Disneylandet kihagytuk. És milyen jól tettük. Túl korai lett volna. Így viszont a legideálisabb korban élhették át Disneyland varázslatos világát.



Sokan kértétek és magamnak is jó, ha lejegyzem pontokba szedve azokat a trükköket, amik hozzájárultak ahhoz, hogy valóban kellemes élmény legyen mindannyiunknak a Disneyland kaland és olyan praktikákat árulok el amivel nemcsak időt, energiát de egy csomó pénzt is megspórolhattunk. (amit aztán persze elkölthettünk Párizsban máshol)

A fapadoson, amire a jegyet hónapokkal előre vette meg Zoltán (aztán persze mindig megnéztük a neten hogy kúszik az ára egyre feljebb és feljebb) Mikiegér fülekkel utaztunk és emiatt senki nem nézett ránk furcsán. A személyzet és az utasok is tudták mi az utazásunk célja és velünk együtt örült mindenki. Úgy voltunk vele, hogy ha rászántuk magunkat az útra, akkor az tényleg a felhőtlen jókedvről, vidámságról szóljon. Euro Disney a francia főváros egyik külső kerületében, Marne-la-Vallée-ben található és könnyedén elérhető RER vasúttal vagy autóval. Mi ez utóbbival közlekedtünk.


A repülőtéren átvettük a bérelt autót, amit egy kevésbé ismert, ám teljesen megbízható autóbérlő cégtől kölcsönöztük. Azonnal bekapcsoltam a kedvenc adómat a Chérie FM- et és a Radio Nostalgie-t és olyan érzésem lett, mint amilyet akkor érez az ember, amikor hosszú idő után hazatér. Nincs mit szépíteni nekem Párizsban maradt egy darabka a szívemből. Zoltán magabiztosan vezetett a szállásig, előtte persze a lányoknak egy kis autós városnézést tartottunk és rettenetesen élvezték, hogy az Etoil-nál ahol úgy mennek az autók, mint a dodgem (csak éppen nem ütköznek össze és csak a bennfentesek tudják, hogy mindig a jobbról érkezőnek van elsőbbsége, azaz pont fordítva, mint ahogyan az egy körforgalomtól elvárható lenne) Én ilyenkor mindig sikítozom, Zoltán meg körbe-körbe megy. A másnapi vidámparkozáshoz bevásároltunk szendvicsnek valót és más finom francia csemegét és ekkor mentünk fel az Eiffel toronyra is. Persze lépcsőn, mert így sokkal érdekesebb, sokkal kisebb a sor, sokkal olcsóbb, sokkal szebb, sokkal izgalmasabb...Az első emeleten Eszter vad cigánykerekezésbe kezdett, a többiek szelfiztek, gyönyörködtek. Eldicsekedtünk nekik, hogy barátainkkal egyszer az igen nívós Verne étteremben ettünk, ahová külön lifttel lehet feljutni és el sem hiszed, hogy ilyen elegáns helyen és ilyen magasban eszel...No de ez egy másik történet lesz.



- A belépőjegyet a legdrágábban a bejáratnál lehet megvenni. Szerintem aki kicsit is utánaolvas a dolgoknak, nem követi el azt a hibát, hogy aznap és ott helyben veszi meg. Tényleg hatalmas árkülönbség van. Vedd meg a neten! Azt kell eldönteni, hogy csak Parkba vagy a Studióba is bementek. Ha tehetitek, akkor 2 külön napot szánjatok Disneylandre. Egyet a Parkra, egyet a Studiora. Érdemes külön jegyet váltani vagyis nem olyat vegyél, ami mind a kettő helyszín belépésére jogosít. És persze az se mindegy, hogy kiemelt időszakban vagy sima hétköznap látogatsz el a parkba. Mivel mi úgy terveztük, hogy egy napot DisneyLand-ban egyet pedig a Studioban töltünk, a Parkba szóló jegyet interneten, a filmes részre szóló jegyeket viszont Franciaországban a helyi Auchanban vettük meg, ami így verhetetlenül olcsó. Arra kell figyelni, hogy aznap nem használható fel az ott vásárolt jegy.

-Az utazás előtt érdemes beszerezni neten vagy party boltban Minnie Mouse füleket, hajráfot, mert szinte mindenki ebben sétafikál a parkban. Bármilyen kiegészítő, jelmez jól jön és felnőttként sem ciki ebben parádézni. Ott egyébként se ciki semmi, egyedül az ha nem hagyod magadat újra önfeledt gyereknek lenni. Én az interneten vettem meg a hajráfokat a DM-ben pedig "mikiegeres" papír-zsebkendőből is feltankoltam, hogy még az orrunkat is stílszerűen tudjuk kifújni. Később a parkban nagyon büszke voltam magamra, hogy nem tízszeres áron kellett vennem négyet.. Bevallom még Disney zoknit is vettem a lányoknak, sőt a pólójuk is ilyen mintás lett.



-Iskolaidőben mentünk és még arra is ügyeltünk, hogy se Franciaországban, se a környező országokban ne legyen tanítási szünet, mert bizony ezekben az időszakokban elkerülhetetlenül nagy a tömeg. Egy sima hétköznapot céloztunk meg, amikor rendes gyerekek iskolában vannak. Ennyit megért az, hogy tényleg kényelmesen felülhettünk mindenre. No persze balgaság azt gondolni, hogy sorbanállás nélkül meg lehet úszni de a reménytelenül hosszú várakozási időt azért el lehet kerülni.

-Ha már itt tartok leírom, hogy használjátok a single sort! (Ezért is írtam hogy ideális volt az utazáshoz Hanna, Eszter és Noémi, mert ezt csak kicsit bátrabb, talpraesettebb, kevésbé anyás gyerekkel lehet eljátszani) Ebbe a sorba ugyanis olyanok állnak, akik nem bánják ha nem a szeretteik mellett ülnek, hanem beültetik őket vadidegenek mellé a maximális kihasználtság érdekében. Mondjuk egy 4 fős kocsiban utazik egy 3 fős család de maradt egy hely, akkor oda beültetnek egy single sorban várakozót. Ezt olyankor érdemes bevetni amikor már ment együtt a család egy menetet valamelyik hullámvasúton, tudjuk mi vár ránk de annyira tetszett, hogy újra és újra mennénk rajta de nincs kedvünk sokáig várakozni és az sem baj ha nem a hozzátartozónk fülébe sikítozunk.


-A méregdrága Disney szálloda helyett egy csomó más, kevésbé drága, hivalkodó szállás közül lehet választani, amelyek ugyan nem a bejárat közvetlen közelében találhatóak hanem kissé távolabb, ám naponta többször Disney busz áll meg ezen szállodák előtt amivel kényelmesen el lehet jutni a bejárathoz és vissza a szállodába. Mi a praktikus, letisztult, kényelmes, tiszta, egyszóval pöpec B&B hotelt választottuk. Vígan elfértünk egy szobában, ami úgy volt lehetséges, hogy egy franciaágyon kívül egy emeletes ágy (az ikrek örömére) és egy másik normál ágy volt a szobában, ami arra tökéletes, hogy a fárasztó vidámparkozás után hulla fáradtan bedőljünk az ágyba. Igazi francia reggeli van benne az árban. Isteni croissant, jam, nutella, narancslé, kávé, joghurt, gabonapehely vagyis semmi extra mégis nagyon gusztán és frissen tálalva és természetesen ezt is Minnie Mouse fülecskében elfogyasztva.




- A fastpass előnyeit mindenki ismeri. Érdemes alkalmazni, főleg a legvadabb, legjobb attrakcióknál jó lehetőség ez arra, hogy azokhoz a játékokhoz, ahol a legtöbben szoktak lenni, előre időpontot foglaljunk. Ez a belépőkártyánkkal lehetséges. Amint ezt megtesszük, megkapjuk azt a félórás időintervallumot, amikor várakozás nélkül bemehetünk Egyszerre mindig csak egy aktív ilyen időpontunk lehet egy belépőkártyával.

- Friss, csapvizet bárhol adnak és megtöltik a kulacsodat úgyhogy cukros innivalókra és drága ásványvízre sincs szükség.

-Ételt be lehet vinni és ajánlott is. Mi egy csomó szendvicset, kekszet, rágcsálnivalót vittünk be és csak fagyira, kávéra költöttünk. Hosszú napra készültünk úgyhogy tényleg fel kellett tankolnunk, mindenképpen meg akartuk várni a Disneyland 25. szülinapjára szervezett hatalmas esti tűzijátékát. Evésre, ivásra egyébként kiváló időszak a sorban-állós, várakozós időszak vagy a parádé, esetleg a show műsor, amikor csak integetni és bámulni kell az előtted felvonuló mesehősöket.

-A sorban-állás akkor is unalmas ha van játék a telefonodon vagy körülötted sok a látnivaló. Készülj játékokra erre az időszakra, hogy észre se vedd és sorra kerüljetek. Kő-papír-olló, szólánc, memóriajáték (nézd meg az előtted/mögötted lévő embert, játékot, feliratot stb. majd fordulj el és válaszolj a kérdésekre. Bármi jól jön, legyél találékony. Tényleg sokat segít.


-Esőkabátot is otthonról érdemes vinni. Egy nylon, eldobható változat tökéletesen megteszi. A legtöbb attrakció esőben is működik és tető is van a fejünk felett szóval ne hagyjuk, hogy elrontsa a napunkat egy kis eső, főleg, hogy Párizsban azért ez nem ritka. Mondjuk 40 fokban is embert próbáló lehet Disneyland, talán ezért is választottuk az ideális május hónapot az utazásra.

- Opcióként lehet olyan szolgáltatást venni, ami arra szolgál, hogy az egyes helyeken hivatásos fotós garantáltan jó képeket készít a saját gépével rólatok, amit aztán megkapsz a végén. Mi ebből csak a szaktudást, hozzáértést vettük igénybe. A sárga pólóban álldogáló fotósokat te is megkérheted bátran, hogy saját telefonoddal vagy fényképeződdel készítsen rólatok képet. Ha ő készíti és nem egy idegen, talán nem hiányzik róla majd a fejetek. Fényképezz, videózz jó sokat aztán készíts a képekből montázst vagy scrapbook-ot, mint én, hogy akárhányszor rá néztek a képre jusson eszetekbe, hogy milyen klassz helyen jártatok.


-A bejárat mellett balra található a polgármesteri hivatal. Kezdd ott a napot, vegyél magadhoz térképet és kérj egy szülinaposnak járó kitűzőt, mert akkor minden alkalommal boldog szülinapot kívánnak az animátorok és még az ismert dallam is felcsendül belépéskor. Ha mondjuk ez egy megkésett vagy megelőlegezett szülinapi ajándék volt a gyereknek, akkor miért ne koronáznátok meg a dolgot egy ilyen kis aprósággal? Senki nem kér igazolványt, hogy tényleg aznap van a nagy nap. Ez amolyan hab a tortán érzés és a kicsik éltek is vele.



-Töltsd le az applikációt a telefonodra ami megmutatja melyik hullámvasútnál mennyi várakozási időre kell számítani. Mi amikor terveztük az utazást, már tanulmányoztuk, hogy melyik az az időszak amikor viszonylag kisebb tömegre lehet számítani. (Wait Times Disneyland Paris)



-Ne akard egy nap alatt mindkét helyszínt bejárni! Szerintem érdemes egy napot Disneylandre, egy napot (vagy egy felet) pedig a Studiora szánni. Disneyland-ben elég sok a kicsiknek való attrakció de ott vannak a legvadabb hullámvasutak is. Tervezzétek meg melyikre akartok mindenképp felülni de ha olyan jó napot választotok, amilyet mi, akkor ti is kipipálhatjátok a térképeteken az összes körhintát, hullámvasutat, ringlispílt sőt a legjobbakon többször is mehettek, ameddig csak bírjátok. A Wald Disney Studioba, ami a filmkészítés kulisszái mögé enged betekintést az ide látogatóknak, de közben irtó izgalmas hullámvasutak és más attrakciók vannak-én nem mentem, helyette beutaztam RER-rel a városba egy napot csavarogtam, vásároltam, kávézgattam, sétáltam és találkoztam rég nem látott barátnőmmel. A lányok szerint ez sokkal inkább nekik való volt de persze Disneyland parkot se hagyták volna ki.

-Biztonságos. Persze kicsit furcsa érzés, hogy a bejáratnál átnézik a csomagjaidat és megmotoznak, átvilágítanak, pont mint a repülőtereken de ha felkészítitek a gyerkőcöket arra, hogy ez következik és azért van, hogy rossz emberek ne jöhessenek be, akkor szerintem túl tudnak lépni ezen is, főleg, hogy nagyon kedvesen, mosolygósan végzik ezt a munkát is. A benti alkalmazottak is vérprofik és miközben nagyon hatékonyan dolgoznak és próbálják betartatni a szabályokat mosolyognak és van mindig pár kedves szavuk hozzád. A legvadabb hullámvasutakat 140 cm felettiek használhatják, így a lányok mindegyikre felülhettek természetesen és nem véletlenül. Ezért is volt érdemes megvárni 2017-et.









Ne maradj le a lábnyomokról! Csatlakozz facebook oldalamhoz! : https://www.facebook.com/labnyomok/

December 28-án azzal szórakoztam, hogy a blogomban elolvastam az összes Hanna szülinapjáról szóló bejegyzést. Az elsőtől a tizenharmadikig.
Közben kicsit megdicsértem magamat amiért egyetlen szülinapról sem felejtettem el beszámolni pedig az utóbbi években azért a blogból kimaradt ez meg az. Vicces volt megfigyelnem, hogy nemcsak az elsőszülöttem, hanem az írásom stílusa, minősége is milyen változásokon ment keresztül...
Jó volt nézni a képeket Hannáról így egymás után kronológiai sorrendben. Némelyiknél tovább időztem el, eszembe jutott milyen cserfes, érdeklődő kislány volt piciként, most meg már kész kis hölgy.

Meséltük neki, hogy mi ennyi idősen kaptuk meg a barnásvöröses borítójú személyi igazolványunkat az iskolában egy rendőrtől és nagyon kihúztuk magunkat és büszkék voltunk arra, hogy nagyok lettünk. Mostantól valóban ő felel a tetteiért, büntethető korba lépett, nem mi felelünk helyette. Erről sokat beszélgettünk, valahogy nagyon érdekelte Hannát a kérdés és ezernyi jogi kérdést tett fel, amit igyekeztünk megválaszolni neki.
Az is olyan érdekes, hogy a szülinapját megelőző napokon egymás után csendült fel a legkülönbözőbb helyeken pl. korcsolyapályán, rádióban, fodrásznál az LGT Ő még csak most 14 című száma, amin normális ember megőrülve dobol vagy bólogat, de semmiképpen nem könnyezik, mint én.

Most, hogy már a 14. szülinapi zsúrt illetve bulit szervezzük neki, már kezdem megszokni, hogy a karácsony után nem sokkal nekünk egy újabb ünneplés következik. Tudom nem szép dolog de az elején koncentrálnom kellett, hogy nehogy elfelejtsem, hogy egy szülinapi ünneplés is beékelődött a karácsony és a szilveszter közé. Most viszont már rutinosan, időben megrendeltem erre a kritikus időszakra a tortáját, amit a szokásos home cukrász anyuka készített el. Hanna kívánsága ezúttal egy mostanában divatos unikornis torta volt, mert 14 év ide vagy oda, különös vonzalmat érez az unikornisos holmik iránt. ( a jó megfigyelő észreveheti, hogy a képeken is ilyen pulcsiban feszít)



A szülinapjai egy ideje élményajándékokkal lettek teljesek és nem volt ez másképp idén se. A meghívott barátnőknek nem árultuk el előre, hogy hová megyünk itthonról a bemelegítés (társasjátékozás, activity, pletyi) és a csokifondüzés után, és egészen a megérkezésig csak találgattak vajon mit főztünk ki. Rám egyébként semmi szükség nem volt és csak kíváncsiságból ültem le a közelükbe meg azért hogy be tudjak számolni arról mennyire telitalálat volt a hely és mennyire talpraesettek, ügyesek voltak így négyen. Mivel reménytelennek tűnt parkolót találni a városnak azon a részén (gondolom amiatt, hogy a két ünnep között ingyenessé tették a parkolást egész Budapesten), kitettem őket és csak később csatlakoztam a csapathoz, amikor már javában főztek. Igen, megint a főzéshez kapcsolódott Hanna ajándéka. A Budapest Makery do it yourself étteremben mire én is betoppantam, ők már a rizottót készítették és a borjú szűzérmét sütötték miközben limonádét szürcsöltek, csacsogtak és szelfiztek. Ha valaki még nem hallott volna erről a helyről akkor elárulom, hogy ez Magyarország sőt a világ első DIY étterme, ahol te magad készítheted el az ételedet. Kiválasztod a menüből mit szeretnél enni, magad elé kötsz egy kötényt, leülsz és rendelsz egy italt magadnak, közben megkapod a receptet illetve a fázis videókat bemutató tabletet no meg a kissé előkészített és kiporciózott összetevőket és máris kezdődhet a móka. Időnként azért a főzőpulthoz odajön egy hozzáértő alkalmazott és megkérdezi minden rendben van -e de alapvetően magatokra vagytok hagyva így a sikerélmény is teljesen a tiétek. A receptek egytől egyik különlegesek, mégis garantáltan el tudja készíteni még a kezdő is, hát még egy Konyhafőnök Junior versenyző. A egész hely professzionális és nemcsak a felszerelés és a belső kialakítás miatt, hanem a tökéletes és szuper barátságos kiszolgálásnak köszönhetően is. Imádták a lányok és én is azt éreztem, hogy ennél klasszabb helyet aligha találhattam volna négy nagylánynak. A főétel remekül sikerült és olyan bőséges adag lett belőle, hogy még nekem is jutott, sőt a tulaj mindig ott sertepeltélő de egyáltalán nem szemtelen kutyája is kapott egy falatot.










Csak pár percük volt arra, hogy itthon egy kicsit ejtőzzenek, mert aztán moziba kellett szállítanom őket, hogy megnézzék az igazán nekik való, igazán csajos filmet a Tökéletes hang 3-at.





Este a tortázás előtt a szokásos cézár salátámat tálaltam fel, hogy legyen hely még a fekete erdő unikornis tortának is. 14 gyertyát fújt el a tortán és örült az ajándékoknak is, mert mindegyik mögött volt gondolat és látszott, hogy jól ismerik a barátnők is.



Ennél a pontnál én már igyekeztem kivonni magamat a forgalomból és semmi másra nem vágytam jobban, minthogy elolvassam a felgyülemlett magazinjaimat így utolsó erőmmel még felfújtam a vendégmatracokat és tömegszállássá varázsoltam az amúgy elég nagy nappalinkat. A kivilágított karácsonyfa és a kandalló jó kis díszletnek bizonyult. Arra emlékszem, hogy hajnali háromkor még mindig vihogást hallottam lentről, aztán már csak azt tudom, hogy másnap reggel melegszendvicsgyár- lett a konyhámból és a négy nagyot a két kicsi velem együtt kiszolgálja, körbeugrálja.


Hát így telt Hanna 14. születésnapja. 14 éve lettem anyuka és bizony minden kornak megvan a maga szépsége de most már tudom, értem és érzem, sőt saját bőrömön tapasztalom hogy tényleg embert próbáló de mégis felemelő feladat ekkora gyerekkel az élet. A tapasztaltabbak szerint kb 18 éves korig tart ez a csodálatosan nehéz és szenvedélyekkel teli időszak.

Csak azt tudja, hogy 14. A mama vigyáz rá, a papa vigyáz rá, nem tudja mi vár, mi vár mi vár rá.
Remélem sok-sok boldogság, kaland, élmény, nevetés.




Ha nem akarsz lemaradni a lábnyomokról, kedveld a blog facebook oldalát is! https://www.facebook.com/labnyomok/

Talán a tavaszias időjárásnak köszönhető, hogy idén nem magától érkezett el az adventi érzés, hanem egy kicsit tenni kellett érte. Szorgalmasan dekoráltuk a házat, előkerültek a régi kedvencek és hiába fogadtam, meg, hogy új dísz, dekoráció nem kell, persze nem lehetett ellenállni és mégis lett.

A karácsonyi dekoráció

December elsején a fenyő girlandokkal körbetekertük a lépcsőkorlátot és a lányok ágyát. Már ettől nagyon ünnepivé vált a ház de a koronát azért mégiscsak a kandalló díszítése és a ház kivilágítása tette fel. Ez utóbbit idén Zoltán az életét kockáztatva a tetőn egyensúlyozva tett ki a homlokzatra én meg leellenőriztem, hogy véletlenül se legyen giccses. A családunkat jelképező hóembercsalád mindig ott figyel egy kiemelt helyen és a 3 angyalka is, amik ráadásul méretarányosak, hiszen most a tornasor úgy fest nálunk, hogy Hanna a legmagasabb, utána jön Noémi majd egy kicsivel lemaradva Eszter.





Adventi koszorút a lányok Zoltán társaságában készítettek, méghozzá a Cinkotai Tájházban egy karácsonyi kézműves program keretében. Egyet anyukámnak ajándékoztunk, egy az étkezőasztal közepére került, egy pedig a nappaliba.


Az adventi naptár

Az adventi naptárakkal is elkészültem időben de sokszor voltam bizonytalan a készítés közben. Mostanra már mindenféle boltban árulnak kész és egész ötletes, igényes naptárakat és egyszer kétszer erősen vissza kellett fognom magamat, hogy ne csábuljak el és maradjak a saját készítésű verziónál. Noémi valami elegánsat szeretett volna, Eszternek csak az volt a kérése, hogy ne legyen megszámozva, Hanna pedig ragaszkodott a tavalyi verzióhoz, ami első hallásra jó ötletnek tűnt, ám bebizonyosodott, hogy nem való feledékeny szülőknek manóknak, mert csak a legmegbízhatóbbak nem felejtik el mindig előző este a csipeszbe tenni az ajándékot, az olyanok, mint amilyen én vagyok, sajnos hajlamosak hibázni..



Anyukámnak tasakokat hajtogattam arany papírból és ezeket töltöttem meg kis édességekkel és direkt tettem bele olyanokat, amik a retro kategóriába tartoznak, hogy ezzel is egy kicsit a gyerekkoromat, a régi szép időket felidézzem.
A lányokéba is mindenféle apró édesség, írószer és csajos dolog került. A legnagyobb problémám az volt, hogy a hengerek és tasakok befogadóképessége eléggé limitált volt, így sokszor csak egy cédulát rejtett a doboz, amire ráírtam, hogy "Nem fért bele, kérd anyától! "Hát igen. A rohanós reggelekbe néha még ezt is be kellett szorítani de senki nem bánta persze.





December 5-én a Mikulásra hangolódva összedobtam egy rénszarvasos uzsonnászacskót, hogy abban vigyék a lányok a tízóraijukat. Nagy sikere volt, én meg arra gondoltam, hogy kár, hogy kicsit kevesebb időm van ilyenekre. Az ünnepek idején azért nagyon igyekszem. Hétköznaponként pedig azért még mindig teszek a tízórais dobozukba a Kis Fülesből kivágott vicceket.


A Mikulás

A cipők a kandalló elé kerültek december 5-én este egy nagy pohár forralt bor és néhány szem süti kíséretében. Szeretem, hogy partnerek a mesében, a csodavárásban és a furfangos kérdéseikre adott válaszaimon mosolyognak.
Reggel aztán nagy az öröm, hangosan trappolnak le a lépcsőn és kuporodnak le a kis meglepetésekhez pihe-puha meleg köntöseikben és én nem sürgetem őket mert azt se bánjuk ha emiatt aztán aznap az utolsó pillanatban esnek be a suliba.





A Luca napi búza


December 13-án Luca napi búzát ültettünk, szigorúan 3 cserépbe és szigorúan megjelölve melyik kié, hogy aztán karácsonykor megnézzük kinek a búzája hálálta meg a legjobban a gondoskodást. Döntetlent hirdettem ki, főleg, hogy a 2. nap után már csak én locsolgattam, becézgettem a zöld szálakat, amelyek egyébként dekorációnak sem utolsóak és tényleg jól mutatnak az ablakpárkányban.



Adventi programok

Stílusosan, a MÁV Nosztalgia járatával utaztunk Bécsbe az adventi vásárba többedmagunkkal. Velünk tartottak a kollégáim és azoknak családtagjai is de persze nem voltak kötelező programok. Mi a Maria Terezia téri vásárban ittuk meg az első forralt bort, forró csokit és puncsot, majd melegedés gyanánt meg azért is mert sok szépet hallottunk róla, bementünk a Természettudományi Múzeumba. Azon kívül, hogy az épület önmaga is bámulatosan szép, a kiállítás is elég impozáns, főleg a mozgó dinoszauruszok de aminek nagyon örültünk az az hogy teljes valójában és parányi életnagyságában láthattuk a Willendorfi Vénuszt, amit (ha valaki nem tudná) ott őriznek.
Innen aztán a Városháza előtti vásárba jutottunk el ahol viszont kényelmetlenül és idegesítően sokan voltak. Mindenki kapott valami kis vásárfiát és a mi ízlésünktől távol eső bécsi üveggömbök közül próbáltunk olyat találni, ami szépnek mondható és ami a fő helyet kaphatná meg majd a karácsonyfánkon. Elég nehezen, de találtunk. Kipirult arccal ültünk villamosra, majd metróra, (úgyis az az elvünk, hogy ha külföldön vagy, mindig próbáld ki a tömegközlekedést) ,hogy időben visszaérjünk a különvonatra, ahol a hangulatos étkezőkocsiban stílszerűen bécsi szeletet vacsoráztunk.









Leteszteltünk pár korcsolyapályát de a konklúzió az volt, hogy a Városligeti Műjégpályánál vagy a Naplás tó (tiltott) jegénél egyszerűen nincs jobb. No még talán a Csepeli jégfolyosó különleges csak az elég messze van. A többinek a jegetúlságosan érdes, viszont a melegedő/öltöző rész nagyon színvonalas, mintha arra nagyobb hangsúlyt fektettek volna, mint magára a jégre. Azért jó volt.


Az adventre idén egy Makám koncerten hangolódtunk Piroska barátnőmmel és mivel a terézvárosi templom adott helyszínt az eseménynek nem volt nehéz a karácsony eredeti üzenetére gondolnunk közben.

És persze jó volt itthon kuckózni, karácsonyi filmeket nézni, amihez összeállítottam egy jó kis listát, hogy könnyebb (vagyis éppen, hogy nehezebb) legyen választani.
Kiderült, hogy Noémi remekül sakkozik és még élvezi is, így Zoltánnak lett egy méltó sakkpartnere. A lányok sokat rabló römiztek vagy éppen nyomkodták a telefonjaikat és élvezték, hogy kevésbé korlátozzuk őket.


A karácsonyfa

A karácsonyfa designért idén is Hanna felelt. Azt mondta idén az ezüst-piros gömbökkel díszített fa a trend úgyhogy ha lehet ilyen legyen a még mindig plafonig érő fánk. 23-án aztán nagy nyugalomban mentem fel a padlásra, hogy előkeressem a díszeket amikor azzal szembesültem, hogy nekünk speciel piros és ezüst nincs. Vagy van de reménytelen megtalálnom, vagy esetleg elajándékoztam, kölcsönadtam, mindenesetre nincs. Minden hízelgésünket és női bájunkat be kellett vetnünk Zoltánnál, hogy egy nappal karácsony előtt elvigyen bennünket egy bevásárlóközpontba, ahová ilyenkor persze normális ember biztosan nem megy, mert nekünk ezüst és piros díszek kellenek. Végül persze lett és nagyon hatékonyan, ráadásul akciósan. :-) Még aznap este feldíszítettük a fát és megállapítottuk, hogy érdemes volt Hannára hallgatnunk, ráadásul a bécsi gömb is jól mutatott a fő ágon.



A karácsony

Délelőtt Zoltán moziba ment a lányokkal, hogy megnézzék a nagyon sírós Igazi csoda című filmet amíg én az ebéd előkészületeivel foglalatoskodtam. Nem szoktam zokon venni, hogy én kimaradok ilyenkor a "buliból", mert bevallom sokkal hatékonyabb vagyok ha egyedül teríthetek, főzhetek és a meglepetés is nagyobb a hazaérkezőknek. Most is tobozból készítettem ültetőkártyákat és volt menü tábla is az asztalon, ahogyan a valamelyik étteremből származó FOGLALT kártyát is kitettem, mert azon mindig mosolyognak. Mire hazaért a csapat anyukám is ott volt nálunk, hogy közösen ebédeljünk és hogy megint bezsebeljem tőle a dicséreteket, hogy lám-lám rendes gazdasszony lett belőlem.
Az ajándékozással megvárjuk, hogy besötétedjen és ez ellen már nem ágálnak a kislányok se. Valahogy más a hangulata ilyenkor az ünneplésnek, a csillagszóró és a kandalló lángja no meg a karácsonyfaégők is hangsúlyosabban látszódnak,meghittebb és varázslatosabb minden.

Mindenki megtalálta azt az ajándékot, amire vágyott. Noémi például annyira örült a négykerekű retro görkorcsolyának, hogy amikor hazaér, papucs helyett azt veszi fel és azzal közlekedik előre és hátra, közben pedig újabb flikfangokat gyakorol ki amin mi csak ámulunk bámulunk.









Ezem-iszom

Nem vittem túlzásba a sütést, főzést így nem is fáradtam bele. 25-én azért hálás voltam, hogy az ebédet helyettem a Gundel szakácsai készítették el. Szeretjük a Gundel karácsonyi hangulatát és mielőtt felhördülne valaki, hogy micsoda luxus, elárulom, hogy a brunch árazása egyáltalán nem túlzó sőt olcsóbban megúszhatja egy család az ebédet, mintha egy trendi (vagy annak hitt) vagy mostanában felkapott étteremben ennének, innának. Tényleg.
És mivel tudtam, hogy Szilveszterkor egyik lányunk se koccint majd velünk kölyökpezsgővel,mert a kis barátnőiket választották helyettünk, itt ejtettem meg az emlékbefőttünk ünnepélyes kibontását. Egy éven át lehetett kis cetlikre felírni azt az eseményt, történést ami valami miatt emlékezetes volt a család bármelyik tagjának és hát be kellett látnom, hogy megint nem sikerült elég nagy üveget választanom erre a célra, bár kétségtelenül csinos kis darab volt. Szóval a desszertnél kézről kézre adtuk egymásnak az üveget,amiből mindenki kivehetett egy emléket és felolvashatta a többieknek. Jó volt újra rágondolni és sokszor hangzott el a "Tényleg! De jó volt!" felkiáltás is közben.








26-án bátyámékhoz voltunk hivatalosak ebédre és én mindig várom ezeket a találkozásokat, mert biztosan sokat nevetünk és a lányok is nagyon szeretnek az unokatestvérükkel találkozni, hogy ne csak a különleges video csatornáján keresztül láthassák, hanem élőben is. (Nórinak "Unfancy Channel" néven van egy Youtube csatornája de vigyázat, a téma nem mindenkinek való csak az akit érdekel a környezettudatosság és elutasítja a túlzott fogyasztást ja és az sem árt ha szimpatizál a vegán életmóddal. A címe sokat elárul. Nem hétköznapi, ahogyan ő se az. Nem áll be a cicababák közé az biztos és én nagyon büszke vagyok rá, hogy ő a keresztlányom.


Hát így telt az idei advent, a karácsony és a szünet.

Ha nem akarsz lemaradni a lábnyomokról, kedveld a blog facebook oldalát is! https://www.facebook.com/labnyomok/

Annyi de annyi szép emlékem fűződik hozzá. Benne nőttek fel a gyerekek.

Emlékszem, amikor vittem Hannát bölcsibe és közben énekeltük a "Hová mész te kiscsibe sallalalalla, megyek a csibe bölcsibe" kezdetű dalt.
Belefért a két babaülés, sőt a kettő közé még Hanna is. Az ikerbabakocsi viszont nem...
Mindenki tudta, hogy az autó nem indul el addig amíg nincs mindenki bekötve.
Szerettem a színét is. Ezüst. Hálás szín, mert nem követelte gyakran, hogy mossuk le. Soha semmi komoly baja nem volt. Néha ablaktörlő gumit kellett cserélni. Az egyetlen luxus a légkondicionáló volt benne. Annak idején választanom kellett, hogy szervó kormány vagy ez. Jól döntöttem.
A szervókormány nem hiányzott, anélkül is nagyon ügyesen be tudok állni icipici parkolóhelyre is de a légkondi hiányát nyáron nagyon megszenvedtük volna azt hiszem.

Nagyon nagy távolságokat nem tettem vele, arra mindig ott volt a családi autó.
Nagybörzsöny, Eger lankáin is vígan ment. Aztán a hátsó sor már szűkös lett a 3 gyereknek. Hanna elölre ült, ő a rangidős, őt illette a hely.
Jó időben szívesen lemosták a lányok a kertben. Szerették csinosítgati és a morzsákat is gyakran kellett összeporszívózni benne.

A piciny csomagtartó azért elnyelte Hanna, Eszter és Noémi iskolatáskáját, tornazsákját. És mindig ott volt valami aktuális szépség, amit a gyerekek készítettek. Meg illatosító is, de semmiképpen nem a visszapillantón lógva. Jaj nem.
Vígan ment nagy melegben és farkasordító hidegben is. Soha nem ment neki durván senkinek és semminek. Mindig talált parkolóhelyet.
A hirdetést úgy adtam fel, mintha egy kissé megöregedett szépségkirálynőről beszélnék. Mert valaha tényleg az volt. 2000-ben az év autójának választották de még mindig szép, formás, teljesen vállalható. Apróbb ráncok, karcok persze kerültek rá, no de ez az élet rendje. A kondija viszont teljesen rendben van azóta is. Kívül belül nőies autó, mindig ez a szó jutott eszembe róla.





Vajon ki vezeti most? Ki lett az új gazdája? Megbecsüli, szereti?
Amikor elvitték tőlem és feltették a trailerre, megkönnyeztem. A családom azt hitte csak viccelek, pedig tényleg sírtam. Mert eszembe jutott milyen sokszor megkönnyítette az életemet, hogy nélküle mennyivel kevesebb helyre juthattam volna el és oda is csak körülményesen. Mert megbízható társ volt a mindennapokban, ráadásul több, mint 10 évig. Hát persze, hogy megsirattam.

A fejemben viszont már összeállt a kép, hogy milyen lesz az új. Láttam magam előtt a különleges színét, a tiszta, nett belsejét, az extrákat. Kaptunk megbízható segítséget, ami megnyugtató volt a sok csalódás után. Kellett hozzá egy hozzáértő, felkészült, tárgyalóképes férfi (ez volt Zoltán) , aki azonnal átlátott a szitán, akit nem lehetett átvágni. Kellett hozzá szakember (ez pedig a bátáym) , aki tudta hol és hogyan kell alaposan átnézni. És amikor ők is rábólintottak, hogy igen ez rendben van, akkor kezdtem elhinni, hogy csodák igenis vannak, mert különben hogyan történhetett volna meg, hogy most itt áll a kertben az az autó amiről álmodtam. Pontosan olyan, pont! És mivel nő vagyok, a színével kezdem, mert lagúna kék, valami gyönyörűség. Van benne tolatóradar, bár az nekem tényleg nem kellett eddig de biztosan könnyű lesz megszokni. Belül illatos és egy darabig biztosan nem engedem, hogy kiflit egyenek benne a gyerekek.


Szóval ő az új családtag, ami remélem legalább annyi szép élményt ad és legalább olyan hasznos segítőtársam lesz a mindennapokban, mint amilyen az előző kis kocsim volt. És nem tudom, hogy a csodának vagy valami feljebbvalónak köszönhetem, hogy egyszercsak megtaláltuk ezt az autót de egy kicsit azt is hiszem, hogy apukám (aki nagyon szerette az autókat és szeretett vezetni is) küldte nekem.


Ha nem akarsz lemaradni a lábnyomokról, kedveld a blog facebook oldalát is! https://www.facebook.com/labnyomok/?fref=ts