Van egy marionett bábunk. Fából..igazi Pinokkió feje van. Kizárólagos életre keltője Hanna apukája, becses férjem, akinek feladata az esti elalvás előtti tanmesék elmondása, gyermekünk aznapi tevékenységéről, jóságáró, rosszaságáról szóló beszélgetések imitálása, természetesen elváltoztatott hangon. Imádom ezeket a pillanatokat....
Hopp..most akartam írni egy rövid kis történetet de éppen felébredt a kora délutáni alvásából Hanna. Így aztán most csak egy kép amiben a magassarkú cipőben való járást gyakorolja Hanna. A kép felülnézetből készült, hogy közkívánatra közelebbről is láthatóak...
Így hívom Hanna bölcsijét. Finiséhez ért a beszoktatás, túl vagyunk a legnehezebb pillanatokon, az elváláson és az idegen helyen alváson. És mielőtt sajnálni kezdené bárki is Hannát elmondom, hogy ugyanolyan próbatétel ez nekem, mint neki. A bölcsődei alkalmazottak...
Végre személyesen megismerkedhettünk internetes barátnőimmel és babáikkal. Szerveztünk a kertben egy kis babazsúrt. Hannának elmagyaráztam, hogy nemsokára megtudhatja kik miatt mondom sajnos túl gyakran, hogy "mindjárt kicsim" vagy "ezt még leírom, aztán..." kezdetű mondatokat. Kik miatt nem rajzolom...
Most, hogy hátra merünk dőlni a fotelben és ki merjük jelenteni készen van a ház, kívül-belül, megejtettük a hivatalos házavató ceremóniát. Azért írom így, mert tényleg volt szalag átvágás. A dobozt -amibe beletettük a szalag darabkáját- Hanna tartotta...
