RSS

2011. május 23.

Csiga Zsiga, Sün Balázs, Szakácsok és anyukák






Megszámlálhatatlanul sokszor mondták el középső csoportos lányaim a verset, a Csiga Zsigát, amit aztán az évzáróval egybekötött anyák napján adtak elő élesben, közönség előtt. Noémi olyan fergeteges színészi képességgel mondta itthon a verset, hogy magam is meglepődtem tehetségén. Minden egyes alkalommal elmosolyodtam, amikor a "Lassan jár, mint minden csiga" részt valóban lassan mondta és imádtam, ahogyan gesztikulált a többi versszakhoz. Nonó nagy bánata az volt, hogy a Csiga Zsigában, amit persze teljes egészében kívűlről fúj Esztivel, rá a mesélő szerepet osztották, márpedig a mesélőnek nincs kelléke, nincs fejdísze. Eszembe jutott, hogy az óvodában valami miatt a legtöbbször rám is a mesélő szerepét osztották. Irtó hosszú szövegeket tanultam meg már nem emlékszem milyen módszerrel de az biztos, hogy anyukám mesélte, hogy már kicsit restellte magát, hogy feltűnően sok versszak jutott nekem a többiekhez képest. Volt idő, amikor fogadásokat kötöttek anyuval a házban lakók, hogy biztosan színésznő lesz ebből a gyerekből vagyis belőlem... Nem lettem, bár itthon azért a szűk közönség előtt gyakran szerepelek..


Nos, nekem akkor mindig készített remek óvó nénim, Klári néni egy nagy kartonlapot, amit félbehajtott, szép rajzzal díszített ki és ráírta az éppen előadott darab címét. Belül stilizált betűk voltak ámbár lehettek volna igaziak is, mert nagycsoportban már olvastam, hála bátyám elsős olvasókönyvének és az én kíváncsiságomnak.

(Ide majd jön egy kép ha anyutól megkapom, a fentiek igazolása végett...)


Szóval eszembe jutott ez a kép és én bánatos Noémimet rögtön azzal vígasztaltam, hogy beszélje meg az óvó nénivel, hogy neki is legyen egy ilyen könyvecskéje, biztosan tetszeni fog neki is az ötlet. Megnyugodott.

Szalai Borbála: Csiga Zsiga

Csiga család kicsiny fia,
a kiváncsi Csiga Zsiga
gondolt egyet, nagy merészet:
"Megyek én és széjjelnézek,
ki lakik e bokor alatt,
kié az a fura kalap?!"

El is indult Csiga Zsiga,
lassan ment, mint minden csiga.
Míg odaért- azalatt
jókorát nőtt a kalap.

"Az én nevem Gomba Gábor,
gomba vagyok a javából!
Nagyot nőttem reggel óta,
így növünk mi- gomba módra!"

Nézte Zsiga a kalapot,
bánatosan sóhajtozott:
"Hej, ha gomba lettem volna,
de nagy lennék már azóta!"

Míg így töpreng- azalatt
nyugovóra tért a nap.
"Hallod-e, te csigagyerek,
itt az este, mi lesz veled?
Éjszakára szállást ki ad?
Meglásd, félni fogsz itt magad!"

"Dehogy félek, kedves Gomba!
Bebújok a házikómba!
Nem lehet itt semmi hiba,
azért vagyok Csiga Zsiga!
Mire felkel majd a nap,
jól kialszom magamat!"


Eszti Csukás István Sün Balázsát kántálta, abból is az utolsó pár versszakot, amiben azt meséli, hogy "Éjféltájban vihar támadt, hajlítgatta a nagy fákat.."
Tényleg nem tudom hányszor mondták el egymás szavába vágva és fegyelmezetten egyszerre a Sün Balázst de tény, hogy egy ideje éjjel is arra ébredek, hogy a "Ebből elég, torkig vagyok kiáltotta Sün Balázs.."

Csukás István: Sün Balázs
Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:

Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.

Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs.

Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre.

Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.

"Ebből elég! Torkig vagyok!"
kiáltott fel Sün Balázs
"Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház"

"Éppen ezért én elmegyek
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”

Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút

Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát

"Így ni! – mondta – most már
végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!"

Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok

Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján

"Ki az? – szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?"
"Mi vagyunk az – szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!"

"Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing"

"Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs –
Jövök már"
S fordult a kulcs, nyílt a zár.

Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba
Kérdezte is Sün Tihamér:
“Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?"

Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökődve
Kiszorult a küszöbre.

"Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!"





A legédesebb vers sem volt meglepetés nekem az ünnepségen, hiszen a lányok ezt már az én kérésemre adták elő ezerszer. Az a jó, hogy a kicsik és Hanna kölcsönösen tanítják egymásnak a verseket, hogy Noémi és Eszter megtanította a szakácsos verset, a Sün Balázst, a Csiga Zsigát, a köszöntőt és a műsorhoz kapcsolódó összes dalt, Hanna pedig a Verselő ABC-ben található verseket olvassa fel húgainak, akik közül mindketten befogadóak. Az énekkarban tanult dalok sem okoznak gondot főleg Noéminek, akinek bizony kristálytiszta hangja és rendkívül jó hallása van és gyakran elmélázunk azon, hogy mi lesz majd belőle ha nagy lesz...


Ott tartottam, hogy kívánságra adják elő az egyik verset. Az ovi tornatermében tartott műsor közben kiskendőben mondták a rájuk osztott szöveget és csak azért nem rohantam hozzájuk, hogy agyonpuszilgassam őket, mert itthon már megtettem jó sokszor és inkább velük együtt mondtam magamban a gasztro verset.

A szakácsnak jó dolga van...

A szakácsnak jó dolga van, egész nap csak vígan dalol
Kever, kavar, pancsol
minden ételt megkóstol
Reggelire kávét főzök, ebédre két libát sütök
vacsorára habtortát, csokoládés rántottát.
Csak azt főzök, amit szeretek
Abból aztán sokat eszem
Meg is híztam jó kövérre,
nagymamám nagy örömére.
A konyhában vígan élek,
reggel este fütyörészek.
Ha én rántást kavarok,
mellé csárdást táncolok.
Olyan rend van a konyhában, mint a legszebb palotában.
Ragyog minden edényünk,
a dologtól nem félünk.
Túróscsuszát én csinálok,
túrót, tejfölt nem sajnálok.
Aki ebből kétszer vesz, három hétig beteg lesz.
Keverünk, kavarunk, cukrot törünk, pecsenyét, tortát sütünk.
Aki a főztünket megkóstolja, mind a tíz ujját megnyalja.








Nem volt olyan pityeregtető a műsor szerencsére, nekem amúgy sem kell sok, hogy elérzékenyüljek. Kovács Kati Úgy szeretném meghálálni című dalán például még nem sikerült száraznak maradnia a szememnek. Mondanom se kell pont ez a dal szólt a magnóból, amikor átadták a lányok a két szépséges üvegfestett mécsestartót és a szívekbe ragasztott verset. Felfoghatatlan boldogság járta át akkor a szívemet, hiszen egyszerre két oldalról kaptam a puszikat és mindkét karommal ölelhettem az enyémeket. Hannácska is eljött, hogy megnézze húgait és nosztalgiázzon az óvodájában. Ott volt anyukám is, aki újfennt és cseppet sem elfogultan megállapította,hogy jól sikerült unokái vannak.

Óvó nénik előtt ismét fejet hajtok. Nem lehetett kis feladat betanítani ennyi gyereket, hiszen mindegyik különböző típus, egyik fürdik a szereplésben, a másiknak csak nyűg és teher. Megoszlanak a vélemények erről az egész szerepeltetésről, vannak új trendek ebben is. Azt gondolom, ebben az esetben sikerült elkerülni a túlzásokat és maximálisan figyelembe vették az egyéni képességeket is. Én külön hálás vagyok azért, amiért Ildikó néni véletlenül sem kezeli egynek az ikreket. Nem ülteti szigorúan egymás mellé őket ebédnél, nem mindig alszanak egymás mellett és a szereplénél is kerülte az ikres nüanszokat, azaz nem adtak elő duettet. Bizony ikres anyukaként értékelem az ilyen gesztusokat, hiszen attól, hogy egyforma ruhába öltöztek, attól, hogy egy napon születtek, még nincsenek összenőve, mindkettő másban ügyes, mindkettőnek más a vérmérséklete.

Ma reggel a fürdőszobában ismét előadta Eszter és Noémi az anyáknapon elhangzott faleveles verset, azt amelyiktől garantáltan potyogni kezd a könnyem. Most is így történt. Gyorsan befejeztem a fogmosást és magamhoz öleltem őket kettőjüket, életem kis csodáit, Hanna testvéreit, ikerlányaimat, Esztit és Noncsit, akiktől minden anyák napján dupla dózisban, egyszerre kapom a szeretet.




Lukács Angéla: Csak egy van

Sok-sok levél van a fán,
Mind hasonló forma.
Milliónyi levél közt
Még sincs két egyforma

A földön sok gyerek él,
Milliárd is megvan,
De az egész világon
Belőlem csak egy van.

S ha egy nagy tér közepén
Tenger gyerek állna,
Közöttük az anyukám
Mégis rám találna.


7 megjegyzés:

Natimi írta...

Ó,ez annyira jól esett a lelkemnek!!:)

Édesanyád nem volt elfogult!Igazán jól sikerült unokái vannak!!:))
Nagyszerű lányitok vannak Ági!

Puszillak,

Cilee írta...

De jó volt :-)
A Csiga Zsigát bevallom, nem ismertem, lenyúltam gyorsan, köszi!
Ildikó

khase írta...

Ez az utolso vers olyan meghato!!! A csigabigasat en sem ismertem, de nagyon tetszik, mar nyomtatom is ki, szerintem Marcelnek is tetszeni fog :)

Nagyon ügyesek az ikrek, hogy ilyen szepen megtanultak es elmondtak a verseket es hat tenyleg nem semmi munka lehet az ovonenik reszeröl egy ilyen müsort összeallitani.

Es a foto, ahol harman vagytok, olyan melegseget araszt, csak ugy sugarzik rola a sok sok szeretet!!!!

Szep napot Nektek, sok puszi Orsi

Ági meg az angyalai írta...

Timi! Köszi!
Ildikó! Azt hittem a szakácsos vers lesz kuriózum, a neten se találtam meg sehol, úgy diktálták le nekem a lányok. Sajnos még a költő nevét sem tudom.
Orsi! Köszönöm. No és azt láttad, hogy a kendők valódi svájci szuvenírek a lányaim fején? :-))

Bence,Bálint és Ági írta...

Jaj,ez de jó volt:-)

Veres Izabella írta...

O annyira cuki volt ez a bejegyzes es a lanyok csodasak,anya es a mami is buszkek lehettek rajuk nagyon.Edesek aversikek.puszika

ßóbita írta...

Isten éltesse Esztert! :)