RSS

2005. szeptember 22.

Pinokkió


Van egy marionett bábunk. Fából..igazi Pinokkió feje van. Kizárólagos életre keltője Hanna apukája, becses férjem, akinek feladata az esti elalvás előtti tanmesék elmondása, gyermekünk aznapi tevékenységéről, jóságáró, rosszaságáról szóló beszélgetések imitálása, természetesen elváltoztatott hangon. Imádom ezeket a pillanatokat. Hanna beleül az ölembe és úgy hívjuk Pinokkiót jó hangosan. Amikor megérkezik, nagy az öröm, el kell énekelni neki a nap slágereit um. Csip csip csóka és Nyuszi fülét hegyezi.
Az csak külön jó, hogy hosszú orra van, igazán nagy hasznát vettük Pinokkió e testi hibájának amikor az orrszívó porszívó hasznosságát ecseteltük Hannának majd be is mutattuk rajta.
A képen Hanna őszi arca látható. Franciás szerintem.

2005. szeptember 19.

Női cipő


Hopp..most akartam írni egy rövid kis történetet de éppen felébredt a kora délutáni alvásából Hanna. Így aztán most csak egy kép amiben a magassarkú cipőben való járást gyakorolja Hanna. A kép felülnézetből készült, hogy közkívánatra közelebbről is láthatóak legyenek azok a göndör fürtöcskék, aminek kifésülése bizony nem kis feladat.

2005. szeptember 15.

Csibebölcsi


Így hívom Hanna bölcsijét. Finiséhez ért a beszoktatás, túl vagyunk a legnehezebb pillanatokon, az elváláson és az idegen helyen alváson. És mielőtt sajnálni kezdené bárki is Hannát elmondom, hogy ugyanolyan próbatétel ez nekem, mint neki. A bölcsődei alkalmazottak hihetetlen tapasztalata segített át engem és Hannát a kritikus pillanatokon. Az eredmény? Hanna második déli alvását tölti a bölcsiben. Otthoni kispárnáját és babáját magával vitte, kellenek az otthoni illatok.
Önállóságot tanul, így aztán nem csodálkozom azon, hogy nem engedi többé, hogy én etessem, saját maga kanalazza az ételt és fel van háborodva ha kézmosás után nem törölheti meg törölközőbe kis mancsait. Bölcsinek köszönjük, hogy a szelídmotorosból vadmotoros lett, ami azért nem olyan öröm tekintve, hogy bármennyire is alap játék ez a fröccsöntött motor, azért nem veszélytelen. Persze lehet, hogy megint csak túl aggódom magam. Minden hiába. Hannán mindig találok valami kis bibit vagy foltot amit hebrencssége során szerez.
A képen egyik önfeledt pillanatában látható. Incselkedik a vízcseppekkel, locsolás alatt. Ki kell élvezni a meleg napokat, nemsokára itt az igazi ősz.

2005. szeptember 9.

Babatali


Végre személyesen megismerkedhettünk internetes barátnőimmel és babáikkal. Szerveztünk a kertben egy kis babazsúrt. Hannának elmagyaráztam, hogy nemsokára megtudhatja kik miatt mondom sajnos túl gyakran, hogy "mindjárt kicsim" vagy "ezt még leírom, aztán..." kezdetű mondatokat. Kik miatt nem rajzolom le a tizedik csigát amit ki kell színezni aztán és kik miatt vagyunk a dolgozószobában ahelyett, hogy a homokozóban ülnénk egész nap. Mert fontosak nekem ők -azt látja kicsi Hanna... Ők azok akiknek szintén decemberi babájuk van, akikkel együtt nevetünk és néha sírunk a babázással ill. anyasággal kapcsolatos apró cseprő dolgokon.
Ha szimplán annyit írok, jól éreztük magunkat az kevés. Feltöltődtünk, gyönyörködtünk, pihentünk, nevettünk, pletyiztünk és mindezt úgy, hogy a babák hagyták. Szokatlan tudom..
Íme a best of babatali fotók közül a legjobb. Ettől te is vidámabb leszel.

Házavató


Most, hogy hátra merünk dőlni a fotelben és ki merjük jelenteni készen van a ház, kívül-belül, megejtettük a hivatalos házavató ceremóniát. Azért írom így, mert tényleg volt szalag átvágás. A dobozt -amibe beletettük a szalag darabkáját- Hanna tartotta kis kezeivel. Talán nem értette mi ez a nagy cécó de nem is számít, örült, hogy népes vendégsereg veszi körül, ráadásul sok baba is.
Távirati stílusban ennyi. Valójában sokkal több nevetés, móka, kacagás. Szavak helyett íme egy kép, ezúttal Hanna nélkül és mégis vele, hiszen a háttérben világosan kivehető házunk igen fontos tartozéka, a lépcsőn való viháncolást gátló rács.