Nyertünk, így aztán mentünk






Aki ismer, az tudja, hogy nem szoktam a véleményemet magamban tartani, csak ha nagyon muszáj. Viszont abban talán különbözöm a legtöbb "véleménymegmondótól", hogy nem csak a rosszat veszem észre, hanem a jót, a pozitívat is, amit ugyanúgy el is mondok az illetékesnek, a főnöknek, a szomszédomnak vagy épp az olvasóknak. Magyarul, nem fukarkodom a dicsérettel ha valahol kedves a kiszolgálás, finom az étel, kellemes a környezet, remek a problémamegoldás vagy csak jól bánnak az emberrel. Fiatal korom óta úgy vagyok vele, hogy ha rossz élmény, igazságtalanság ér mondjuk egy üzletben vagy étteremben, akkor elkérem a panaszkönyvet, különben a következő vendéget is rossz élmény éri és nekem ettől nem lenne nyugodt a lelkiismeretem.
Ma már nemcsak panaszkönyvek vannak (amibe mondom én dicsérő szavakat is szoktam írni), hanem mindenféle értékelő oldalak is. A Tripadvisor a legnagyobb és legnemzetközibb de ennek létezik egy magyar változata, az Ittjartam.hu. Időnként beleolvasok, főleg ha ismeretlen étterembe térnénk be, mert érdekel mások véleménye és időnként, ha van ihletem vagy nagyon pozitív élményben volt részem valahol, akkor én is írok értékelést ide. Nemrég egy martonvásári "kockásabroszos" étteremről írtam le, hogy mennyire klassz hely volt és ezért részt vettem a havi nyereménysorsoláson, ahol az értékelésemért egy wellness hétvégét nyertem Pécsre. Örültem neki, mert nagyon szeretem Pécset és bár 2 főre szólt az utalvány, úgy döntöttünk, hogy kis ráfizetéssel elvisszük a gyerekeket is (amit később kb. hatvanszor megbántam és megfogadtam, hogy legközelebb vagy egyedül vagy barátnőstül veszem igénybe az ilyen típusú nyereményt..) Azért így is tartalmasan sikerült eltöltenünk ezt a pár napot.





Pécs még mindig varázslatos város, nagyon szeretem bár meglepett, hogy a Király utcában mennyi kiadatlan, üresen tátongó üzlethelyiség rontotta az összképet. A Zsolnay negyed még téli álmából ébredezett, sok díszítő elem még a fagykártól való félelem miatt le volt takarva de így is elég fotogén az egész. Végül úgy döntöttük, hogy most az 1861 kesztyűmanufaktúrát nézzük meg közelebbről. Ez (is) a Pécsi Kesztyűgyárból alakult. Amíg odaértünk, egyfolytában az elhíresült és a generációm által bizonyosan ismerős reklámszlogent ismételgettem: "Ez mind mind pécsi kesztyű, pécsi kesztyű..ez mind mind pécsi kesztyű...!" Pont mire elege lett belőlem a gyerekeimnek, megérkeztünk, ahol egy rendkívül kedves és hozzáértő lány tartott bevezetőt és olyan luxus kesztyűket is felpróbálhattunk, amelyek kígyóból vagy nagyon értékes prémből készültek főleg külföldi közönségnek. Az áruk hallatán persze sokkot kaptunk ... így gyorsan folytattuk a nézelődést, próbálgatást az elérhetőbb darabok között. Egy nagyon jól összeszedett kiállítás következett ezután, ami mellett tényleg nem akartunk elszaladni, majd a még érdekesebb rész, a látvány műhely következett, ahol saját szemünkkel láthattuk hogyan lesz a gondos tervezés után elegáns, hétköznapinak nem nevezhető kesztyű. Az éppen varró hölgy készségesen válaszolt első hallásra bugyutának tűnő kérdéseinkre és elmondta azt is, hogy mennyire nagy baj, hogy nincs utánpótlása a szakmának. Tényleg érdekes volt a kézzel készített bőrkesztyűk születését látni és bár nem terveztük előre és nem is volt kötelező, úgy éreztem, hogy megértem arra, hogy nekem is legyen egy elegáns, szépséges kesztyűm, amire majd nagyon kell vigyáznom de nem bánom, mert ahogy felhúzza az ember a kezére, olyan elegánsnak érzi magát, hogy megéri az extra odafigyelés. Szóval kaptam egy szép 1896 kesztyűt így tél végén, aminek az a különlegessége, hogy tudom hogy készült. A kiválasztás persze nem egy perc alatt történt meg és négyen befolyásoltak a döntésben. Végül Hanna adta kezembe ill. kezemre a masnis szépséget, amibe elsőre beleszerettem.





A Zsolnay negyeden kívül a nemrég felújított Pécsi Állatkert volt ránk nagy hatással, amit kellemes meglepetésnek érzékeltem, mert semmi különöset nem vártam tőle. Ehhez képest egy nagyon igényesen kialakított állatkertben találtuk magunkat, aminek már a főbejárata is szokatlan és ha valaki nem tudná Vasarely zebráit jelképezi. Az állatkerti sétánknak sajátos hangulatot kölcsönzött az is, hogy csepergett az eső és hétköznap délután lévén nem volt rajtunk kívül vendég. Egyébként célirányosan érkeztünk. Van két híres youtuber srác (Pamkutya név alatt futnak), akikét a lányok többé kevésbé figyelemmel követnek és akik részt vettek az egyik kis fóka Németországból való átköltöztetésében, amiről persze videó is készült. Gondolom az állatkert marketingese kérte fel őket nagyon okosan, hiszen lám-lám 3+2 látogatót máris az ő videójuknak köszönhetnek. Egyébként mindenkit arra bíztatok, hogy ha Pécsett jár, ne hagyja ki az állatkertet, mert a kanyargós, kiépített útvonal tényleg irtó barátságos és vadregényes és akkor az akváriumról és hüllőházról nem is beszéltem még, ami szintén lélegzetelállítóan profi. Az egész állatkert rendkívül családbarát és tele van jobbnál jobb ötletekkel.






A TV torony tetejét most kihagytuk, mert nemrég jártunk ott, viszont megállapítottuk, hogy a tetején működő kávézó étterem valóban szokatlan választás egy hangulatos ebédhez vagy vacsorához, amivel majd lehet, hogy élnénk is egyszer.

A Világörökségnek nyilvánított cella septichora is kötelező látványosság de nem tudtam rávenni a lányokat, hogy velem tartsanak (pedig zseniális múzeumpedagógiai foglalkozást tartanak). Na nem baj. Pécs város római kori elődje, Sopianae késő római ókeresztény temetője 2000-ben került fel az UNESCO világörökségi listájára. A feltárt leletegyüttes építészetében és falfestészetében rendkívül sokoldalúan és összetetten szemlélteti a Római Birodalom északi és nyugati provinciáinak korakeresztény temetkezési építészetét és művészetét. Ötletesen megoldott fém lépcsőkön, teraszokról nézhetjük meg a felfoghatatlanul régi leleteket aminek értelmezéséhez pont jó hosszúságú és pont jól ábrázolt kisfilmeket is játszanak a látogatóknak, szóval a végén úgy jöttünk ki, hogy ezt nagyon jól megcsinálták, ezt kár lett volna kihagyni, ezt tényleg hozzáértő és kreatív csapat hozta össze, úgyhogy megérdemlik a vállveregetést (és a sok látogatót is)


Sétálgattunk, fagyiztunk, megtaláltuk a város legjobb cukrászdáját és persze élveztük a nyereményt felajánló hotel kényelmét és wellness szolgáltatásait.




Az éttermükbe külsős vendég is beugorhat és mivel elképesztő gasztronómiai élményben volt részünk, ajánlom mindenkinek.
Meg is írom az Ittjartam.hu-ra, hogy más is tudja, érdemes betérnie a Hotel Makár Óbester Éttermébe.




A Városháza homlokzatán látható római számokból álló évszámon sokáig vitatkoztunk. Ti tudjátok mi a megfejtés?



You Might Also Like

2 megjegyzés

  1. Pécsiként egy ilyen írást olvasni több, mint üdítő reggeli! Jól kezdődik a napom. Köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Marika!

    Nagyon szívesen. Budapesten kívül még ott tudnék élni azt hiszem. Tényleg megunhatatlan úgyhogy szerencsés vagy, hogy ott élsz.

    Ági

    VálaszTörlés

Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.

Szeretettel,

Ágnes