RSS

2006. január 1.

Karácsony


Nem felejtjük el Hanna csodálkozó szemeit, amikor meglátta a szoba sarkában felállított, arany díszekkel ékített karfát (ahogyan azt ő hívja). Előzőleg már látta csupaszon de ez minden képzeletét felülmúlta. Tudva, hogy Hanna nagyon önálló és szereti utánozni a felnőtteket, az alsó ágakra kifejezetten neki szánt , pici figurás fadíszeket tettünk, hogy aztán azokat kedve szerint variálja, egyik ágról a másikra tegye. Szenteste édes hármasban telt és valahogy sikerült a vacsora utánra időzíteni az ajándékozást. Lehet, hogy ha nagyobb lesz már nem lesz erre lehetőségünk, én sosem tudtam kivárni az ajándékosztást.
Hatalmas legojának, fa kisvonatának igazán örült de mégjobban apukája, aki ezután megszünt felelősségteljes családfőnek lenni. Azért boldogan néztem a két , fa alatt játszó gyereket..
Másnap ismét benépesült a ház, Hanna nagyszülei és unokatestvére érkezett egy közös ünneplésre. Aki kicsit is ismeri a családunkat nem lepődik meg azon, hogy ha azt írom zajos ünneplés volt. Zajos, nevetős, pörgős..meghittségnek nyoma sem volt , igaz erre ott volt az előző nap. Hanna legkedvesebb ajándéka egy sok részbő álló, gurulós takarítófelszerelés lett. Nem árt ha korán megtanulja a gyerek, hogy mi a nő dolga. Érdekes..még élvezi de azt mondják majd kinövi.
Másnap dédit hoztuk el magunkhoz és Hanna megkapta az általam oly annyira vágyott fa babaházát. Ezzel én játszom nagyokat, lakberendezői hajlamaimat élhetem ki rajta. Jó, hogy ennyi szép ajándékot kaptunk, nem fogunk unatkozni..Én biztosan nem, mert mindegyik ezer darabból áll, így folytatódik a véget nem érő pakolás.

0 megjegyzés: