RSS

2013. április 3.

Vizes Húsvét





Idejét nem tudom, mikor töltöttük házon kívül a húsvéti ünnepeket. Izgalommal töltött el a húsvéti dekoráció készítése, a tojásfestés, a menü megtervezése és elkészítése. Egy darabig még locsolók is jártak hozzánk, így volt kivel megkóstoltatni a sütiket, ám az utóbbi években mintha végérvényesen kiment volna a divatból a fiúk, lányos házakhoz való járása locsolkodás céljából, a legtöbb ismerősünk és a rokonok is vidékre utaznak ilyenkor. A szünet előtti napon azért a kicsik kellően illatosan tértek haza az oviból, vagyis a locsolkodás ne maradt el teljesen. Én is sokat meséltem nekik apukám cseppet sem kíméletes, de annál visítósabb és emlékezetes szódásüveggel való locsolásáról. Egy hollókői emlék is felsejlett, amikor egy egész vödörnyi vizet kaptam, igaz az akkori 26 fokban ezt a legkevésbé se bántam.

Idén kevésbé lelkesen készültem az ünnepekre, amiért bizonyára a télies időjárás is felelős. Legszívesebben elutaztam volna a családdal... De jó lenne valami klassz helyen feltöltődni. A vágy valósággá vált.



A vasárnapot már az elegáns siófoki Hotel Azúrban töltöttük. Legtöbbször a beltéri medencék valamelyikében, szakadó esőben vagy hóban- így a húsvét valóban stílusosan, vizesen telt. Volt hab a tortán is, mert a prémium szárnyban kaptunk egy jó nagy szobát, ami azért jó, mert a megunhatatlan Balatont láthattuk az ablakból és a hatalmas erkélyről is, ahová azért a vacak idő miatt ritkán merészkedtünk ki. A prémium még azt is jelentette, hogy egy olyan wellness részleget használhat az ott megszálló vendég, amelyet a többiek nem vagy csak külön térítés ellenében. Márpedig csak itt volt ilyen olyan amolyan szauna, gőzfürdő, aroma fürdő, sószoba, jégszoba, csendszoba (ahhhh!) és a kedvencem a panoráma szauna, ahonnan a Balaton élővilágát lehet nyomon követni izzadás közben. A citromos és kamikaze szauna szeánsz haladóknak ajánlott, így azon Zoltán vett részt.





A lányokat ki sem lehetett szedni a vízből. Egyre magabiztosabban úsznak de azért folyton aggódtam és állandóan létszámellenőrzést tartottam, így legtöbbször Zoltánra maradtak, amíg én a jéglevél illatú gőzben relaxáltam. A sószobában való ücsörgés unalmas lett volna, de barchóbázva már elviselhetőnek tartották a lányok a rájuk erőltetett perceket.

Este minidiszkóval és táncos vetélkedővel szórakoztatták az apró népet. Jót mosolyogtunk azon, hogy a zeneszámokat és a koreográfiát kívülről tudták a lányok, hiszen bárhol is jártunk eddig, mindenhol ezekre az angol, spanyol, olasz, német zeneszámokra ropták a táncot.

Húsvét hétfőn azért kimerészkedünk a városba. A Balaton ilyenkor elég szomorkás arcát mutatja. Hiányzik a pezsgés, a barnára sült emberek látványa. A tojásmúzeum fel vettük az irányt és el is jutottunk egészen az ajtajáig, ahol a "technikai okok miatt zárva" felirattal találkoztunk. A megadott telefonszámot azért felhívtuk, így megtudtuk, hogy bizonytalan ideig, de az biztos, hogy nagyon sokáig nem fogad látogatókat a valaha szebb időket látott gyűjtemény. Még húsvét hétfőn se.



Nem nagyon keseregtünk, mert megláttuk a csodaszépen felújított Főteret, Siófok jelképével a 100 éves víztoronnyal, amelyet a neves évforduló alkalmából élményközponttá alakítottak át. Ez nyitva volt szerencsére, így az üvegablakos panoráma lifttel felmentünk a tetejére, pontosabban a Szentkirályi Oxigén Bárba, ahol kávén és üdítőn kívül oxigént is inhalálhat a vendég. Tényleg. 95%-osan tiszta oxigént lehet belélegezni egy fülhallgatóhoz hasonló szerkezet segítségével. Ez ingyenes.





A kávé viszont az átlagosnál sokkal drágább, ám muszáj volt a "különleges helyeken iszom a kávémat" fotó gyűjteményemhez egy csészével rendelni és akkor már a lányok is ittak egy-egy forró csokit. Ezt egyébként nem a kávézóban fogyasztottuk el, hanem az egy emelettel feljebb lévő Samsung élményközpontban. Hogy miért? Mert ott 45 méterrel a város fölött, egy asztal mellett ülve élvezhettük a panorámát, méghozzá forogva. A kilátónak az a része úgy van kialakítva, hogy a külső része, ahol az asztalok vannak, forog. Nagy ötlet tényleg. A naplementék pontos ideje ki van írva lent, hogy ha valaki különlegesen romantikus élményre vágyik, úgy időzítse a kávézást. Sötétben egyébként ez a rész valódi élményközponttá alakul át, az asztalokat, amelyek valójában Samsung érintőképernyős monitorok, bekapcsolják.

A nyitott kilátó teraszon aztán újabb meglepetés érte a lányokat. Képzeljétek, hogy a húsvéti nyuszi, aki mindent lát és mindent tud, oda rejtette el a kis csokitojásokat. Volt nagy öröm, én meg majdnem lebuktam, ahogy a táskámban kotorászva próbáltam megkeresni a kis meglepetéseket. Túl gyorsan tették meg a kört... de végül "kidumáltam magam".




Egy másik lifttel aztán szerencsésen leértünk, írtunk a vendégkönyvbe, ahogy mindig szoktuk, majd a szökőkút és kedvenc esernyős szobraink közelében időztünk. A parton kicsit még kacsákat is etettünk, amíg megirigyeltük őket és úgy nem éreztük, hogy ideje újra egy kicsit lubickolnunk nekünk is.

Másnap még egy bowling meccs is belefért. Én nyertem meg mind a kettőt, de ez nem okozott senkinek se különösebb meglepetést... :-)

Felüdülés volt. Mondhatni újjászülettünk. Szerinte stílszerűen ünnepeltünk. A Húsvét mindenkinek mást jelent, ám az biztos, hogy az újjászületésről szól, mert a hagyományos ünneplés mellett a lelkünk is újjászületik ilyenkor. Nekünk most a testünk is.

Az eső pedig azóta is rendületlenül esik..


4 megjegyzés:

MJ írta...

Ravasz a "vizes nyuszi". :))

Em-ma-ma írta...

Picit irigykedem.. :-) Nagyon csabitoak a pancsolos kepek! Mennyi idosen es hol kezdtek a lanyok uszni? Emma ket es fel eves. Szerinted mar lehetne uszo tanfolyamra vinni?
Otletes volt a nyuszi. Gondolom nagy volt az orom is!
Zsofi

Ági meg az angyalai írta...

MJ. Ugye? :-)

Zsófi! Sajnos úszás témában nem vagyok túl kompetens. Mi nem jártunk csecsemő úszásra és uszodai oktatásban is csak nagycsoportos kortól irattuk be a lányokat, kevés sikerrel. Sokkal többet fejlődtek itthon a saját medencénkben nyáron és a Balatonban. Azt gondolom gyorsítani lehet a folyamatot, de erőltetni felesleges. (nem akartam, hogy megutáltassák velük az úszást, úgy, mint kislánykoromban velem) Az enyémek 6, 7 éves korukra érték el hogy vízbiztosak legyenek. Különbségek így is vannak. Egyikük a víz alatt vígan elvan, ugrál, a másikuk óvatosabb, a harmadik meg gyönyörűen úszik. A lényeg, hogy előbb utóbb biztosan tudjanak úszni mély vízben.

Ági

Em-ma-ma írta...

Koszonom a valaszt, akkor nem izgulok, hogy tul keso lesz. Remeljuk nyaron a Balaton meghozza a kedvet a lubickolashoz. A tanfolyamokkal pedig meg raerunk.