RSS

2014. augusztus 31.

Harkány meg a környéke



Harkány inkább a nyugdíjasok paradicsoma, ám a környék a magunkfajta nyüzsgő családnak is tart sok meglepetést. Pécs is csak egy ugrás volt harkányi szállásunktól és alig vártam, hogy saját szememmel lássam a megújult Zsolnay negyedet és felidézzem az idegenvezető tanfolyamon bebiflázott tananyagot. Ez utóbbiból nem lett semmi, mert be kellett látnom, hogy nem az amúgy kultúrához elég jól edzett lányaimnak való pl az UNESCO Világörökség részének nyilvánított ókeresztény sírkamrák bejárása. A Dzsámi éppen felújítás alatt van, a többi látnivaló bejárása helyett pedig inkább a -szerintem már csak a nevéből élő- Mecsek cukrászda teraszán ültünk fagylaltjainkkal. A Mecsek cukiban csapnivaló volt a kiszolgálás, a miliő valaha biztosan szebb napokat látott- nekem azért volt mégis kedves, mert annak idején, amikor a kicsik csak pár hónaposak voltak és mi éppen Pécsett jártunk, ők nagyon kedvesen megengedték, hogy egy csendes zugban tandemben szoptathassam meg parányi ikrecskéimet.



A Zsolnay negyed bámulatosan szép lett az Európai Unió pénzéből. Az utolsó tégla is a helyén van és már a parkolóból való megközelítés is látványos azon a futurisztikus hídon át. Különböző opciók közül választhat a pénztárnál álldogáló látogató. Ha akarja csak a Planetáriumba megy be, ha akarja csak a Mauzóleumba vagy a Zsolnai család életét bemutató kiállításra esetleg a látványmanufaktúrát nézi meg, amiből ugyan nem sokat lát de az illúzió megvan, hogy látta hogyan festik egy íróasztal szerűség mögött boszorkányos ügyességgel és gyorsasággal a porcelánt.





Mi úgy gondoltuk, hogy ha már ott vagyunk, megnézünk mindent kerül amibe kerül (bár én az idegenvezető igazolványomnak köszönhetően ingyen járhattam végig a kiállítást). Jól el is fáradtunk de megérte. Ha pécsi lennék folyton ott lógnék a gyerekekkel.



Ha már arra jártunk bűn lett volna kihagyni a Máriagyűdi katolikus kegytemplomot, amit zarándokok ezrei keresnek fel a csodatévő Madonna miatt. Az biztos, hogy amikor a lépcsőkön egyre feljebb és közelebb jutottunk egészen a templom bejáratáig valami megmagyarázhatatlan nyugalom és békesség lett rajtam úrrá. Magával ragadó látvány a szépen felújított, ősfákkal körülvett kéttornyú templom a dombon és persze beugrott, hogy erről is tanultam méghozzá azt, hogy 2008-ban XVI. Benedek pápa basilica minor címet adományozott a kegytemplomnak.





A hotelünk wellness részlegét elég hamar meguntuk így olyan programot kellett keresnünk, ami szakadó esőben is nagy élmény. Az abaligeti barlang bejárása pont ilyen. Már csak három pár gumicsizmát kellett beszereznünk és a kanyargós utakon meg is érkeztünk a Mecsek gyöngyszeméhez.

Szerencse, hogy viszonylag korán odaértünk, ugyanis a később érkezőknek már nagyon sokat kellett várni, hogy bejussanak a szakavatott idegenvezető által tartott túrára, amit ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám mesés. Az indulásig még pont volt annyi időnk, hogy a Denevérmúzeumot is végigjárjuk. Ez első látásra nem tűnik nagy számnak de mégis az attól, hogy egy kvízt is kitölthetünk. Egyébként mi úgy szoktuk, hogy gyorsan elolvassuk a tacepaókat és a lényeget vagy érdekességeket elmondjuk a gyerekeknek bár a denevér önmagában különleges kis lény.
A 45 perces séta kényelmesen megtehető, a végén van csak pár meredek lépcső, ahonnan például Hófehérke és a hét törpe alakzat látható. Elsétáltunk az elefántfej alatt is, láttuk a Pisai ferde torony cseppkő változatát és nagyokat lélegeztünk a gyógybarlangban, amelynek levegője kiváló allergiásoknak. Azt játszottuk, hogy mi is elneveztük a különböző cseppkő képződményeket, próbáltuk kitalálni, hogy mire hasonlítanak. Mondjuk mi a felhőkkel is gyakran játszunk ilyesmit a lányokkal, úgyhogy könnyen ment.



A Dráva folyóról eddig csak azt tudtam, hogy az egyik legtisztább vizű folyónk. Háborítatlan partjai vannak és talán ennek is köszönheti, hogy olyan különleges madarak élőhelyéül szolgál, mint amilyen a kárókatona, amit kormoránnak is hívhatunk, mert ugyanazt a nagytestű, fekete mohó halevő madarat jelenti. Különleges élmény volt egyszerre ennyi ilyen madarat látni közelről. A kormorán sziget láttán bizony tátva maradt a szám, eddig ilyet csak természetfilmekben láttam. A kapitány segédje élvezetes stílusban mesélt a folyóról és annak élővilágáról és természetesen egy kis idő múlva már Eszter és Noémi fejére került a kapitány sapkája és a hajókormányra is rátehették kezüket.




Aztán ott van Harkány közvetlen közelében Siklós és az ő gyönyörűséges vára, ahol persze a várbörtön babonázta meg a lányokat leginkább de szívesen sétáltunk a Gyilokjárón, aminek a neve nagyon izgalmas és elképzeltük, hogy a várat védeni is az. Kanizsai Dorottya kertjében elképzeltük, hogy a lányokat Dorottya neveli és tanítja a gyógynövények ismeretére, hímzésre és jó modorra. Kár, hogy már nem él...
A Siklósi vár egyébként állítólag az egyik legépebb, legegységesebb vár Magyarországon és további érdekessége, hogy itt forgatták a Tenkes kapitánya sorozatot, ami persze még semmit nem mondott lányaimnak.




A Vár alapos bejárása után a megérdemelt lubickolás következett a Siklósi Élményfürdőben, ahol addig maradtak a lányok, amíg már majdnem úszóhártya nőtt a lábaikon, szóval nem volt olyan sanyarú sorsuk, mint a várbörtönben készült képeken.



1 megjegyzés:

elem29 írta...

A közelben van a magyaros ételeiről híres Tenkes csárda. Ha finomat szeretnétek enni, oda érdemes betérni!Maga az épület is gyönyörű, kedvesek a pincérek.Csak ajánlani tudom!