RSS

2015. július 1.

Törékeny de pótolható





(Aki felismerte, hogy a cím igazából egy régi reklám szlogenje az velem egyidős....)

Idegenvezető tanfolyamon azt tanultuk, hogy ha a herendi porcelánról beszélünk akkor azzal kezdjük, hogy amikor azon a bizonyos 1851-es angliai világkiállításon Magyarország többek között a herendi porcelánt is bemutatta, Viktória királynő annyira beleszeretett az aranyos kis pillangó mintákba, hogy azonnal rendelt magának egy egész garnitúra étkészletet. Innen aztán szárnyalni kezdett a herendi hírneve. A Viktória-minta ma is az egyik legismertebb és legkedveltebb herendi motívum.Egyébként legutóbb az angol hercegkisasszony, Charlotte születése alkalmából is küldött a magyar állam (azért nem a Herendi Manufaktúra, mert magánember nem ajándékozhat semmit a királyi párnak) egy teáskészletet. Remélem nem fog játszani vele a baba....


Nekem is van egy étkészletem bizonyám. Emlékszem gyerekkoromban mennyire szerettem ha nagyritkán, piros betűs ünnepek idején abban tálalt anyukám. A legjobban a citrom tetejű levesestálat szerettem illetve még most is az a leglátványosabb darab, így aztán a kedvenc. Ezt a készletet adta nekem anyukám, aki egyébként az ő anyukájától kapta még valamikor nagyon régen. A lányokkal egyszer beszéltünk arról, hogy majd Hannáé lesz a felelősség, hogy megőrizze és nyugodtan használja, mert ha eltörik egy darabka, utána lehet gyártatni- csak győzze kifizetni.


Most már azt is tudjuk hol gyártanák, hiszen Tapolcáról egyenesen Herendre vettük az irányt, ahol olyan látogatóközpontot (úgy látszik nincs jobb szó ezekre a látványosságokra) várja az érdeklődőket, hogy az párját ritkítja. A 40 perces sétát egy olyan 3D mozifilm előzi meg, ami garantálja a lúdbőrt és mindenkire nagy hatást tesz. Az aláfestő zene, a képi megoldás, a tartalom mind varázslatos. Ennél jobb kezdet nem is lehetne. Pedig a folytatás sem akármilyen.

Szeretem az olyan tárlatvezetéseket vagy gyárlátogatásokat ahol az idegenvezető szavait élő képek is kísérik ahol valóban a kulisszák mögé nézhetünk. Pont úgy, mint itt ahol korongosok és festők lépésről lépésre mutatják be hogyan lesz a folyékony alapanyagból, a porcelánmasszából csillogó porcelán. Tanúi lehettünk ahogy a bámulatosan ügyes kezek mesterien és végtelen türelemmel festik a tányérokat, szobrokat és megértettük miért kerül sokba. Nekünk a csipkézés tetszett a legjobban no meg a rózsa formálása, amit a lányok ki is próbálhattak. Erre előre kellett megváltani a jegyet és bizony elég nagy fejtörést okozott, hogy ezt a tevékenységet próbálják ki vagy az akvarell festést. Végül erre esett a választás és nem bántuk meg. Az elkészült műveket kis dobozkába tették nekünk így ezzel a kezünkben sétáltunk át a múzeumba, ahol a fiatal kísérőnk minden kérdésünkre válaszolt sőt érdekességeket is elárult majd amikor Hanna még puha rózsája leesett és eldeformálódott, megszervezte, hogy átugorhassunk újra a manufaktúrába egy restaurálásra.



A jegy árában még egy kávézás, forrócsokizás is benne volt, amit stílszerűen meseszép herendi csészékből fogyasztottunk el, igaz kicsit kapkodva mert aznap mi voltunk az utolsó vendégek és egyébként is elfáradtunk az aznapi két különleges élményben.


Azóta simán felismerjük a Rothschild, a gödöllői, a Viktória vagy halpikkely mintát és azóta a lányok kifestették itthon az általuk készített rózsákat.

A látogatóközpont, a múzeum de legfőképpen a személyzet nagy hatást tett ránk és tudva milyen aprólékos munka egyetlen tányér elkészítése, ha lehet még nagyobb becsben tartjuk azt a bizonyos citromos étkészletet.














0 megjegyzés: