Mivel még mindig sokan összekeverik a Miskolctapolcai barlangfürdőt és a Tapolcai-tavasbarlangot, nem árt tisztázni, hogy én ez utóbbiról fogok most írni. Tapolca a Balatonnál található város neve és ezalatt a város alatt húzódik egy egész barlangrendszer, a barlangfürdő pedig Miskolc közelében található.

Szóval ez a bizonyos Tapolcai-tavasbarlang már régóta az áhított látnivalók listáján szerepelt csak a kedvező időpontra vártunk. Úgy tűnik most is megérte várni, mivel ha egy évvel ezelőtt kirándultunk volna el ide, akkor még nem láttuk volna azt a 770 nm-es látogatóközpontot, ami januárra készült el és ami ha lehet, még tartalmasabbá teszi a turista számára az ott töltött időt. A legfőbb attrakció, maga a csónakázás ugyanis nem több, mint 10- 15 perc és bár páratlan környezetben zajlik, mégis kevésnek érezné az ember. Így azonban, a minden igényt kielégítő idegenvezetés, a 3D mozi és a többi interaktív, látványos elem kipipálása után azt érzi az oda látogató, hogy megérte ennyit autózni és a jegyre kiadott pénzt sem sajnáltuk.


Azt sejtettem, hogy nyáron, főleg esős napokon nagy sorra lehet számítani ezért nem lustálkodunk sokáig (mondjuk nem is szoktunk). Odaérve bebizonyosodott sejtésem ám szinte egyszerre mondtuk ki a gyerekekkel, hogy "Ki korán kel aranyat lel", merthogy már kisebb sor alakult ki a pénztár előtt, ám ez még elviselhető, sőt kellemes volt ahhoz képest, amit kifelé jövet tapasztaltunk.
A várható várakozási időről egyébként tájékoztatnak egy digitális táblán keresztül, úgyhogy az érkező látogató előre tudja mire számíthat. Mi a tényleg nem hosszú várakozás alatt áttanulmányoztuk az összes feliratot, kiírást és kuncogva megállapítottuk, hogy bizony szerintünk valami jobb kép is kerülhetett volna a tavas-barlangot hirdető szórólap elejére.


Belépéskor kaptunk egy 3D szemüveget, úgyhogy sejtettük, hogy a csónakázást megelőző séta sem lesz unalmas. A lányok türelmesen járták végig az izgalmasan kialakított termeket és megértették, hogy jó dolog tisztában lenni azzal, hogyan keletkezett a tavasbarlang, aminek egy kis szakasza járható be csónakkal. Mondjuk nekik az a történet tetszett a legjobban amikor arról beszéltek, hogy hogy fedezték fel. Elég hétköznapi a történet. Kútfúrás közben derült ki, hogy a föld alatt egy komplett barlangrendszer húzódik. Emléktáblát is találtunk a pékről, aki 1903-ban észrevette, hogy itt nem egy sima kútfúrásba keveredett. A legjobban mégis a 3D mozi tetszett ami a víz útját és örök körforgását, a karsztképződmények világát mutatja be de valami olyan különleges és gyönyörűséges képi világgal, hogy tényleg azt érezzük, hogy mi is barlangászok vagyunk vagy éppen az óceán fölött repülünk. Itt lehet látni a látogatók számára elzárt és a nemrégiben felfedezett barlangrészeket is.







A Lóczy-termen áthaladva érkeztünk meg a csónakázás helyszínére. A víz ugyan a legtöbb helyen csak derékig ér és 18-20 °C-os mégis rábeszélték a lányokat a mentőmellény viseletére, amit ők fintorogva de elfogadtak. Utólag már tudjuk, hogy csak túl elővigyázatosak voltak az egyébként hihetetlenül kedves és türelmes segítők. Mondjuk a barlangban láttunk azért segélyhívó gombokat de szerintem azokat még soha senki nem nyomta meg.

A Tapolcai-tavasbarlang 180 méteren csónakázható a víz által kialakított járatokon át. Kaptunk evezőt, ám inkább a kezünket és a barlang falát használtuk az előre haladás érdekében. Sokszor a fejünket is le kellett hajtani, hogy elférjünk a járatok között, igaz aznap elég magas volt a vízállás az esőzések miatt. A kivilágításnak köszönhetően a türkizkék víz látványával nem lehet betelni és mi legszívesebben lehorgonyoztunk volna. Valószínűleg mások is így éreznek, mert elég gyakran ki volt írva, hogy kérik, hogy folyamatosan haladjunk, ne tartsuk fel a többi csónakot. Nagyon szívesen mentünk volna még egy kört de sajnos továbbmenet - ahogyan a néhai vidámparkban is olvashattuk- nincs.



Normális fotót nem tudtunk készíteni, mert egyszerre kellett koncentrálnunk, figyelnünk, csodálkoztunk, gyönyörködnünk ja és haladnunk de ez úgyis egy olyan hely, amit a szemünkkel kell lefényképezni és aztán büszkék lenni arra, hogy eljutottunk egy olyan helyre ami nemcsak Magyarországon de a világon is egyedülálló.




A langyos víz a tavasbarlangból tovább áramlik a felszín alatt, majd a Malom-tó forrásaiban látnak napvilágot így aztán mi is a tóhoz siettünk, hogy az egyik hangulatos étteremben hagyjuk leülepedni a szépséget, amit láttunk.





Még egy sütizésre is jutott időnk de mivel még messze volt az este és még csak kerülnünk se kellett, úgy döntöttünk még egy különleges helyszínre látogatunk el.

Nemsokára jövök a részletekkel.