Utazás lakóautóval 3. rész Comói-tó




Veronában még megérintettük  a világ harmadik legnagyobb amfiteátrumának köveit, ahol az ókorban gladiátorviadalok zajlottak és Veronának köszönhetjük azt is, hogy felfedeztük  a Venchi fagyi hálózatot, amit aztán minden további olasz városban, ahol megfordultunk, felkerestünk, mert nemes egyszerűséggel függővé váltunk.  



Ezekkel a fagyi-költeményekkel a kezünkben jártuk be Verona szívét, a Piazza delle Erbe teret ami éttermekkel, kávézókkal és kis boltokkal van tele, ez volt Verona történelmi városközpontjának a centruma.



Szóval kaptunk egy kis kóstolót Veronából és nagyon tetszett minden része, nem okozott csalódást úgy, mint Pisa, no de erről majd később mesélek.  


A veronai kitérő  után ahhoz a tóhoz gurultunk tovább, aminek a látványa olyan sztárokat is rabul ejtett, mint George Clooney, Brad Pitt vagy Julia Roberts.   Azt olvastam róla, hogy már a 16. század óta sok gazdag embert, ismert írót és művészt vonzott a lenyűgöző táj és a csodás kisvárosok. Normál esetben nyáron sok turista fordul meg a környéken de ez a nyár minden volt csak normális nem, úgyhogy ismét úgy élvezhettük a Comoi-tó legszebb városkáinak bejárását vagy a hajókázást, hogy nem kellett kerülgetni közben az embereket. 

A gleccserek által alakított „Y” alakzatú Comói-tó Olaszország harmadik legnagyobb tava és nekünk egy hosszú lábú, sietős léptekkel távozó modellre hasonlít leginkább. Jellegzetes alakját a térképen azonnal felismernénk. 

A Comói tónál a Dongo nevű településen egy családi kis kempinget választottunk, mert jókat olvastunk róla. Szempont volt, hogy tiszta legyen a zuhanyzó, wc  és az is, hogy csak pár lépés válassza el a varázslatos tótól. 

Eszter volt természetesen a legbátrabb, akit nem érdekelt a hűs víz és az se hogy ez Európa legmélyebb vizű tavában úszik. A többieket inkább a legújabb őrület a SUP érdekelte, így megígértük nekik, hogy másnap ezzel indíthatják a napot, bérlünk három deszkát nekik. 

Így is lett. És szerelem lett belőle. Bámulatos ügyességgel tanultak bele, viszonylag kevés borulással. Imádták én pedig azt mondogattam, hogy milyen szerencsések, hogy egy ilyen varázslatosan szép helyen próbálhatták ki azt a sportot, amivel már egy ideje kacérkodtak. Innentől kezdve egész nyáron azt nézték, hogy  hol lehet újra deszkán állva evezni...







Dongoból a helyi busszal  (maszkban és a kijelölt helyekre ülve) jutottunk el a tó menti úton Varennába.  mert tudtuk, hogy a Comói-tó körül a legnagyobb élményt a hajóval való közlekedés nyújtja, amivel szinte keresztbe kasul átszelhetjük az egész tavat és amivel a tóközép három nagyobb városkáját (Varenna-Bellagio- Menaggio) szerettük volna bejárni.

Talán Bellagio a Comói-tó legnépszerűbb városa, amit a gyönyörű fekvésének és panorámájának köszönhet de a többi se csúnya. A hajón is kellemesen kevés turista  utazott rajtunk kívül. A városkákban pedig érezni, látni  lehetett az eleganciát az egész hely, a villákkal előkelőséget, nosztalgiát, nyugalmat árasztott.  Az isteni olasz kávé, a fagylalt és az örökös kérdés hogy Milyen lehet itt élni?  persze most sem maradhatott ki. 





Szerencsénk volt, mert a helyi dongoi piac éppen másnapra esett, így a kempingben bérelt biciklikkel korán reggel már az árusok portékáit néztük és nem tértünk vissza üres kézzel. Többek között egy olasz kotyogós kávéfőzőt is vettünk. Nem mintha itthon nem lehetne kapni a sarki Vasedényben ugyanilyet, no de erről mindig tudjuk, hogy a Comói-tó egyik gyöngyszeméből a Dongo piacról származik -és máris finomabb a kávé (már ha azzal főzzük és nem a kapszulással)


Búcsúztunk a Comói-tótól, én a ránk váró keskeny, kanyargós útvonal láttán inkább megint a lakóautó hátsó részében imádkoztam és a nálam sokkal vagányabb lányom, Hanna ült az első ülésbe, hogy megérkezzünk a következő városba Pisába, mert a ferde tornyot egyszer látni kell. 




You Might Also Like

0 megjegyzés