A francba!!!!
Bocsánat, hogy szitkozódással kezdem bejegyzésem. Ennél sokkal cifrábban fejeztem ki magamat, amikor pár perce a nappaliban a lányok rajzasztalkája mögül előhalásztam Hanna tegnapi matek házifeladatát, aminek ugye ma a táskájában, azon belül a füzetében beragasztva lenne a helye. Becsületesen megcsinálta a feladatokat Zoltánnal, - mert nálunk a matekfeladatok átnézése, magyarázata Zoltán reszortja, míg a betűkkel kapcsolatos gyakorlatok rám maradnak- csak éppen mielőtt bekerült volna a cetli a füzetbe az észrevétlenül leesett a földre, az asztalka mögé és mire Zingózni kezdtünk már el is felejtettük hogy nyolc dm az nyolcvan cm és az öt dm az ennél hárommal kevesebb.
Bizosan hiányjelet kap szegényke. Pedig annyira de annyira figyelünk most már mindketten, hogy ne legyen hiányos a felszerelése és a házi feladatai is mind készen legyenek, hogy már volt, hogy éjszaka is felébredtem... Ez a gyenge pontunk. Ha éppen nem napközis Hanna akkor itthon nyálazzuk át az oldalakat, nehogy kimaradjon egy feladat. Van házi feladat füzete, amit már szépen vezet. Van könyvjelzője. Mégis becsúszik az a fránya hiányjel.
"Biztosan elkönyveltek feledékenynek, akinek mindig hiányos valamije!" - szomorkodott tegnap este a lefekvés előtti "mondd mi nyomja a kis szívedet" típusú beszélgetésünk alatt.
Vígasztaltam, mondtam neki, hogy hiszen még csak elsős és egyre ügyesebb lesz, egyre precízebb és összeszedettebb. Közben pedig reméltem, hogy a szétszórtság nem örökölhető tulajdonság. Bizony nem tagadom én az vagyok, minden erőfeszítésem ellenére. Emlékszem nyolcadikban az osztályfőnökünk úgy búcsúzott tőlünk, hogy egy rövid üzenetet írt egy cetlire. Amolyan jellemzést, amiből rá kellett jönnünk kinek szól az üzenet. Az enyémen ez volt:
"Méltó a nevéhez, jó ember. Jó partner, mert legalább olyan feledékeny, mint az osztályfőnöke..."
Nos ez azóta sem változott túl sokat és csak annak köszönhetem, hogy nem estem szét teljesen, hogy feleségül mentem egy igencsak pörgős hajcsárhoz, aki ugyan néha az agyamra megy de nélkülözhetetlen. (Affelől sincs kétségem, hogy én pont az előbb említett hiányosságaim miatt megyek az ő idegeire..)
Méltányolom, hogy Hannáék nem kapnak fekete pontot elsőben. Kapnak helyette hiány jelet. Fogalmam sincs hol gyűjtik ezeket a tanító nénik, egyáltalán megjegyzik -e és valóban megcímkéznek gyerekeket a feledékeny, szétszórt jelzőkkel, mindenesetre Hanna füzetében virít néhány, amire cseppet sem büszke. Mi sem szoktuk megdícsérni érte. Mindent bevetettünk az ösztönzésre. Most ott tartunk, hogy a névnapján felfedezett lovarda rendszeres látogatása függ attól, hogy mennyi hiányjelet gyűjt össze egységnyi idő alatt.
Hanna jól tanul. Olvasásból az egyik legjobb, tudom. A betűk formálásával hadilábon áll, a ceruzát gyakran fogja görcsösen én azonban látom a fejlődést és azt is, hogy egyre szebben kerekíti a betűket. Azt mondja magáról, hogy csúnyán ír, pedig nem is. Szeretem a betűit. Matekból is ügyes. Nemrég újra koccintottunk gyerekpezsgővel a 100%-os dolgozata örömére, mert így szoktuk. Gyűlnek a pezsgős dugók és gyűlnek a piros pontok, az arra kapott matricák és az abból születő termések a tudás fára. Süniket kapnak magatartásból, amiből van a neve mellett jó néhány de azért nem elég a jókislány kategóriához. Mondjuk egymást kell úgymond beajánlani a sünire, azaz ha egy gyerek úgy ítéli meg, hogy a másik valami jót tett, akkor ad neki a tanító néni. Persze elég agyafúrtak már ahhoz, hogy van, akik összefognak és kölcsönösen sünire javasolják egymást vélt vagy valós jócselekedetekért. Ez azért kicsit zavarja Hannát. Mondtam, hogy mosolyogjon rajta.
A februárban kapott félévi bizonyítványban két oldalon keresztül olvashattunk Hanna érdemeiről és jellemzéséről. Úgy kezdődött, hogy:
"Hanna nyílt, energiával teli, nyüzsgő kislány. Társaival mindig barátságos. Közösségben kezdeményező, jól tud együttműködni és segítőkész. Órákon mindig aktív, sokat jelentkezik. Véleményét jól érthetően fogalmazza meg, amellyel sokat segít társainak. Ahol tud segít. ..."
aztán így folytatódik:
"Órákon előfordul, hogy többet beszél a kelleténél, ezért figyelme elkalandozik. Házi feladata és felszerelései néha hiányosak. Munkatempója gyors, néha kapkodó, ezért egy-egy hiba többször előfordul munkáiban."
Aztán persze a tantárgyak alatt felsorolják milyen jó a vonalvezetése, mennyire biztos a számfogalma, milyen ötletesek munkái és mennyire nagyon lelkes és hogy szeret mozogni.
Amikor anyukám nagy érdeklődéssel az Értékelő lapra hallgató papírosban álló szöveg végére ért, nagy levegőt vett és csak annyit mondott:
"Édes lányom, ami ebben a bizonyítványban jó, az mind Hanna érdeme. Az összes negatívum pedig a te hibád, téged minősítettek a tanító nénik, úgyhogy jó lesz összeszedned magadat. Egyébként gyönyörű bizonyítvány, neked kell még fejlődnöd."
Naná, hogy nem esett túl jól. Viszont igaza volt. Már megint. Mint mindig.
Szóval tanító néniknek tisztelettel jelentem, a családunk létszáma 5, nem hiányzik senki és én készülök minden órára, esküszöm, hogy minden nap átnézem Hanna füzeteit és együtt is tanulunk, reggel uzsonnát csomagolok neki és innivalót is. Üzenő füzetetbe jelzek, aláírok, Kisradnótis kör-emailt olvasok. Figyelek, hogy tornafelszerelését magával vigye, hogy a néptáncra a szoknyája is ott legyen, van váltócipője, csat és gumi a hajában, hogy ne lógjon a szemébe és együtt pakolunk be a táskába és majdnem az összes verset tudjuk a Verselő ABC-ből, sőt Hanna 4 éves tesói is és utánaolvasunk dolgoknak, rákeresünk a gólyahírre és másra is a Google.ban. Beragasztunk, színezünk, dossziéba pakolunk, szamárfület kisimítunk, ceruzát hegyezünk, szóval tényleg nagyon igyekszünk. Ha mégis becsúszik egy hiány, akkor azt tessék nekem címezni. Azt hiszem én már sosem leszek precíz. Hannának még tessenek szívesek esélyt adni rá. Én tudom, hogy nagyon igyekszik.
15 megjegyzés
Ez nagyon jo bejegyzes volt.Hanna ugyes nagy lany es iskolai kotelesegeit nagy szorgalommal vegzi.Ugyes mindenben es biztosra veszem hogy szepen ir ha o azt mondja hogy nem akkor is.Gyonyoru nagy lany csak igy tovabb.puszika
VálaszTörlésDe jó volt ezeket a sorokat olvasni.. Nem is igazán tudom megindokolni hogy miért, de annyira látszik az összefogás, a közös munka, az hogy az érdemek, az elért sikerek milyen fontosak mindenkinek, és ezáltal mennyire ösztönzik Hannát és tolják a felé, hogy precízen, magabiztosan bebizonyítsa mi mindenre is képes és mennyire ügyes, okos, talpraesett és életrevaló kislány! :D
VálaszTörlés:)) Ha minden családban így működnének a dolgok, az nagyon jó lenne...
VálaszTörlésEz most nagyon jólesett!:)
VálaszTörlésÉn is nagyon értékelem, hogy a dícséret előbbre való, mint a büntetés a suliban. Bár én már nem tudom a terméseket számon tartani, de mindig melegséggel tölt el, ha alkalom adtán ránézek a fájukra.
Egy kicsit magamban megmosolyogtam szétszortságod, mert nálunk pont fordítva van. Tibor a "lazább" és hogy a fiúk szavaival éljek "anya az ezredes!"
Talán néha túlságosan is precíz vagyok??? Beiratkozom hozzád egy kis lazulásra, addig is puszi!
Szia
VálaszTörlésTanítónéniként írhatom, hogy én csak ilyen szülőket szeretnék magamnak:)mint ti..TE!!:)sajnos egyre kevesebb az ilyen lelkiismeretes szülő...nekem is elsőseim vannak, a hiány jel nálunk is "divat" feketét, csak nagy ritkán adunk..mi nem összesítjük, nem adunk semmit,ha x db összegyűlik..mert tudjuk, hogy 1-2 még bele fér a jó tanuló, szorgalmas kategóriába is..magatartás-szorgalom fal nálunk is van, nekünk szorgos katicák lépkednek az öt fokú kis létráikon:)
csak így tovább:)
Minden irasodat szeretem olvasni, de ez most megint nagyon tetszett es nagyon megnevettetett :))) talan azert is, mert en is ilyen szetszort vagyok? :)))
VálaszTörlésNagyon fontos a csaladi összetartas es ahogy szoktak mondani, hogy minden sikeres ferfi mögött mindig ott áll a háttérben egy nő, ugy minden gyerek mögött ott állnak a szülők is es ilyenkor (is) latszik, mennyire kihat a szülök viselkedese a gyerekekre is.
Mindenesetre gratulalok Hannanak a jo eredmenyekert, tenyleg nagyon ügyes, sok jot irtak rola a tanitonenik es meglatod, mire az ikrek iskolaba mennek, addigra talan a Te szetszortsagod is javulni fog egy kicsit :))))
Szep hetet Nektek, sok puszi! Orsi
Ági, eleinte csak a programajánlóid miatt néztem be a blogra, aztán ittragadtam. Mióta pedig szintén elsős anyukatárs vagyok, szinte egyeznek az örömeink és gondjaink.
VálaszTörlésNem vagyok az anyukád, de szinte remegve vettem kezembe a félévi értesítőt, mert ugyanazt gondolom, mint édesanyád, hogy ez Rólunk szülőkről szól nekünk szülőknek. A pozitívumok, mind a lányaink eredményei és a javítanivalók a mi hibáink.:) Nálunk is van mindenkettő, az utóbbiból kevesebb, Nálatok is!
..de ugyanúgy igyekszem, mint Te, én már változni nem fogok, de talán nekik még megvan rá az esélyük. Gratulálok a lányoknak az anyukájukhoz:D Jól választottak.
Izabella! Köszönjük. A meglepidet is megtaláltuk és végre le is töltöte a gépem. Hanna egészen meghatódott tőle. Kedves vagy tényleg!
VálaszTörlésKristóf és Maja "anyukája"!
Nekem pedig a te soraidat volt most nagyon jó olvasni. Köszönöm!
Joe bácsi!
Egy pedagógustól érkező elismerés duplán számít nekem. Köszönöm!
Glória! Na nee! Én viszont szívesen olvasnék egyszer a blogodban arról hogy vagy összeszedett, precíz azaz a fiúk szavaival élve őrmester! Komolyan! Szerintem sokan elolvasnák!
Andi! Ha Te mint tanító "néni" is megerősítesz abban, hogy jó irányban haladunk, akkor megnyugodtam.
Ági
Orsi!
VálaszTörlésPedig eredetileg komoly hangvételű írásban gondolkodtam de csak nem sikerült humor és némi (ön)írónia nélkül lejegyeznem. Örülök, hogy tetszett és nagyon köszönöm a sok szépet, amit rólunk gondolsz és írsz, sokat jelent tényleg!
Bernadett!
No akkor sorstársak vagyunk, te is most tanulsz bele az iskolás gyerek szülője szerepbe. Akkor nem esett nehezedre beleélned magadat a vívódásaimba, aggodalmaimba. Örülök, hogy jöttél, gyere máskor is. Programajánló is esedékes, régen ítam a kulturális élményeinkről pedig jártunk egy két helyen, ahová esetleg érdemes elmennetek nektek is.
Szeretettel,
Ágnes
Az egész bejegyzést kaján mosollyal olvastam, de mikor anyukád szavaihoz értem, kitört belőlem a hangos nevetés...
VálaszTörlésAki ismer téged (titeket) tudja milyen vagy és így szeret, ahogy-amilyen vagy!:D
Azért egy kedves sztori nekem is eszembe jutott, mikor elfelejtkeztetek arról, hogy Hanna a morzsaszínpadon van és mi vittük haza...
(de ez így jó, ettől hiteles és életszerű)
:)))
Köszi Móni!
VálaszTörlésEzek után nem csodálkozom majd ha rendszeres olvasóim száma hirtelen megcsappan,hiszen milyen anya az olyan, aki ottfelejti a gyerekét bárhol is... :-))
Még jó, hogy vannak jóbarátok mellettünk.
Na, a bejegyzésre Mónika hozzászólása tette fel a koronát! !!!! Ottfelejtettétek Hannát valahol? Ez aranyos! Igazolja a bejegyzés valódiságát!
VálaszTörlésAmúgy én nem nevettem rajta, bár mosolyogtam, aranyos bejegyzés volt!
És szerintem azért tetszett mindenkinek, mert őszintén bevallottad egy hibádat és következményeit. Eddig sokat olvashattunk tőled a szuper élményekről, a jó kis szervezőképességedről, hogy hogyan találod meg a lányaidnak legjobban illő programokat, hát tessék, most itt van egy földi halandó hibája is, szórakoztatóan megfogalmazott vallomás!
Nekünk is van hiányosságunk: n e m b í r u n k p o n t o s a k l e n n i ! ! ! Egyszerűen mindenhova az utolsó pilllanatban esünk be, vagy épp elkésünk. A vonat is azért vár meg, mert elöl a mozdonyvezető látja, hogy rohan a vonat felé még utazni vágyó utas. Tényleg! És 3 gyerek után sem sikerült sokat változni... Nem fogom fel az idő rohanását. Ha még látom, hogy van 10 percem indulásig, képes vagyok mosógépet indítani, virágot öntözni stb. Aztán persze rohanás a vége. Még nem történt nagy tragédia ebből a hibánkból, de szeptembertől a nagyfiam elsős lesz, hát felköthetem a gatyánkat! Ott 8-kor tanításkezdés, nincs mese!!!!
Kriszti!
VálaszTörlésMegnéznék egy ilyen családilag vonathoz rohanós pillanatot rólatok, azt hiszem azonnal a szívembe zárnálak benneteket, bár így is szimpatikus amit és ahogy leírtál.
Csak, hogy tisztázzam magam, az úgy történt,hogy elnéztem az órát, Hanna foglalkozásának már rég vége lett, Móniék meg ott voltak saját lányaikért időben és felhívtak,hogy na mi van már, hol vagyunk és akkor már hazahozták "ottfelejtett" lányunkat... Tudom nem hangzik túl jól így sem..ez van. :-))
Valahol olyan szomorú egy a bejegyzés. Miért kell egy ilyen kicsi gyereket ilyen nyomás alá tenni. Előre félek az iskolától...
VálaszTörlésHidd el, te egy csodás anyuka vagy, három gyerek mellett pedig bizony el-el maradnak apróságok.
Jó hogy így figyelsz rá, rájuk, sokat jelent neki a támogatásod, hidd el!
Puszillak!
Ildikó
Megmosolyogtam a bejegyzést. És eszembe jutott az is, hogy Dani eddig kétszer kapott majdnem fekete pontot az iskolában. Egyszer, mikor szünet utáni, szerdai iskolakezdéskor szerda helyett hétfőre akartam pakoltatni vele az iskolatáskába. És egyszer mikor teljesen kiment a fejemből, hogy előkészítsem a hétvégén kimosott tesicuccot. Az első esetben Dani nem hagyta magát, így jól pakolt a táskába. A második alkalommal a tanárnő volt feledékeny, így az első fekete pont elmaradt...szerencsémre.
VálaszTörlésÖrülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.
Szeretettel,
Ágnes