RSS

2004. október 15.

Rohan az idő..


Igen, nagyon rohan. Ma van Zoltán 30. születésnapja. Azt mondta, a legszebb ajándék az élettől Hanna lánya (meg én )).
No de nem elsősorban az ő éveinek számából következtetek az idő múlására, sokkal inkább Hanna irgalmatlan gyors fejlődéséből. Lustaságból, no meg azért, mert egy kicsit a völgyben éreztem magam- rég nem írtam a naplóba és ráeszméltem, hogy ha így folytatom, nem emlékszem majd a fontos pillanatokra, úgyhogy következzenek Hanna pillanatai.

1, Szépen mászik, elsősorban a tiltott övezetek felé és bármire képes, hogy elérje a távirányítót, a mobiltelefont, a porszívót de annak is inkább a dugvilla részét, valamint csillapíthatatlan a vágya bármilyen lábbeli megszerzése és megnyalása.
2, Majdnem egy időben a szabályos mászás elsajátításával, felkapaszkodik minden elérhető tárgy um. szék, ágy, kanapé, asztal segítségével. Legszívesebben kipárnáznám, mert attól félek elfelejt kapaszkodni és akkor nagyot koppan de nem elhallgat, hanem keservesen sír, amit egyetlen anya sem visel el szívfájdalom nélkül. Hanna azonban megmutatta, hogy nagyon biztosan mozog és ha el is esik, nem hagy fel a további felfedező túrákkal.
3, Szókészlete is gyarapodott. A papapapa, apapapa, mamamma, ma után a tatatta és a dadadada szavakat hajtogatja kb. úgy, mint a Frédi Béniben, Enikő. Bájos, kislányos hangjának nem lehet ellenállni.
4, Kibújt a két felső foga is, ami nemcsak őt, hanem minket is megviselt. Nyugtalan éjszakák, megfázás tette nehézzé ezt az időszakot de túl vagyunk rajta és ennek örömére megvettük Hanna első baba fogkeféjét. Nagyon szereti rágni- a nyelét.

Dióhéjban ezek a főbb fejlődési állomások, érdekesebb, vidámabb epizódokkal hamarosan jelentkezem, addig is itt egy fotó a szomszédtól kapott babaházról amit Hanna önkényes lakásfoglalóhoz hasonlóan birtokba is vett egy este erejéig.

0 megjegyzés: