Bükfürdőre utaztunk, mert nem bírtunk ellenállni az óriásplakátok és tv reklámok csábításának miszerint bevezető áron kínálják az 5*****-os kényeztetést. Valahogy mindketten ilyesmire vágytunk és tudtuk, hogy Hanna is boldog lesz a sok új élménytől. Így is lett, nappal hatalmasakat sétáltunk és elvesztett golflabdákat gyűjtögettünk vagy éppen lubickoltunk valamelyik medencében. A hotel babaágya viszont kényelmetlennek bizonyult, Hanna újabban mocorog, mint egy felhúzható egér, mintha csak bizonygatni akarná magának, és a világnak, hogy hátról egy pillanat alatt hasra fordul, onnan egy gyors mozdulattal felül aztán vagy feláll vagy ülve tapsikol és ez így megy addig, míg végül elalszik. A kincstári ágyban viszont folyton beütötte valamijét, így magunk közé vettük a hatalmas franciaágyba, ahol már sokkal jobban érezte magát, bár számtalanszor felébredt éjjel, hogy csak egyet említsek, éjfélkor a kisasszony úgy döntött, hogy felül és játszani kezd. Zoltán már indult volna le az uszodába, azt hitte reggel van, mire én betakargattam és visszafektettem. Mármint a férjemet. Hannával már nem ment ilyen könnyen a visszaaltatás és bizony másnap karikás szemekkel mentem a szaunába, élményfürdőbe és aqua fitnessre, hogy maradék energiámat is felemésszem.
Csak itthon derült ki miért volt nyugtalan Hanna. Bizony kibújt a fölső fogacskája is és ezt valahogy nehezebben viselte, mint korábban a két alsót. Hány foga is van egy gyereknek? Segítsééég!!!