RSS

2005. március 22.

Síppal dobbal


Hanna olvas, énekel és mondókákat szaval. Mielőtt elfogultnak és őrültnek hinnél, gyorsan leírom, hogy ezt egy 15 hónaposhoz mérten teszi. Megszokta, hogy este, József Attila, Altató című versével párosítjuk a jóéjt puszit de ez nem elég neki. Kéri, hogy hagyjuk még kicsit égve a lámpát és engedjük, hogy nézegethesse a leporellóban a képeket. Valami miatt a ..tűzoltó leszel és katona, vadakat terelő juhász ..oldalt bámulja a legtovább. Aztán elalszik...Könyvbarát a lányom.
Zenei érzéke is tovább fejlődött. Egy-egy dal közös éneklése után ő maga is megpróbálkozik az önálló énekléssel, dünnyögve babanyelven. Imádnivaló. De akkor is az, amikor magasba emeli -valami jó kis zene hallatán- karjait, ezzel jelezve, hogy táncolni vágyik. Kedvence a NOX, pedig tényleg választhatna mást is, mert változatos a zenei kínálat itthon.
Mondókákat is mondana magától, kedvence az ujjaim tördelésével párosított Hüvelykujjam almafa ill. Ez elment vadászni című csacskaság. A Cini cini muzsikát és a Liccs poccs liccs poccs kezdetű versikéket egyenesen követeli...dülöngéléssel és a mondókához passzoló mozgással. Eddig is extra sokat versikéztünk, daloltunk de most még többet kíván és mitagadás nagy öröm ez nekem. Lassan valami hangszert is beszerzek. Ha már egyszer 4 évig borzoltam szüleim idegeit hegedülésemmel anno..legyen valami haszna is zenei előképzettségemnek. Furulya jó lesz kezdetnek, Hanna majd üti a ritmust, hiszen dobverője és dobja már van neki.
A képen zongorázik éppen....na jó...a kutyusért nyúl.

0 megjegyzés: