Hanna olvas, énekel és mondókákat szaval. Mielőtt elfogultnak és őrültnek hinnél, gyorsan leírom, hogy ezt egy 15 hónaposhoz mérten teszi. Megszokta, hogy este, József Attila, Altató című versével párosítjuk a jóéjt puszit de ez nem elég neki. Kéri, hogy hagyjuk még kicsit égve a lámpát és engedjük, hogy nézegethesse a leporellóban a képeket. Valami miatt a ..tűzoltó leszel és katona, vadakat terelő juhász ..oldalt bámulja a legtovább. Aztán elalszik...Könyvbarát a lányom.
Zenei érzéke is tovább fejlődött. Egy-egy dal közös éneklése után ő maga is megpróbálkozik az önálló énekléssel, dünnyögve babanyelven. Imádnivaló. De akkor is az, amikor magasba emeli -valami jó kis zene hallatán- karjait, ezzel jelezve, hogy táncolni vágyik. Kedvence a NOX, pedig tényleg választhatna mást is, mert változatos a zenei kínálat itthon.
Mondókákat is mondana magától, kedvence az ujjaim tördelésével párosított Hüvelykujjam almafa ill. Ez elment vadászni című csacskaság. A Cini cini muzsikát és a Liccs poccs liccs poccs kezdetű versikéket egyenesen követeli...dülöngéléssel és a mondókához passzoló mozgással. Eddig is extra sokat versikéztünk, daloltunk de most még többet kíván és mitagadás nagy öröm ez nekem. Lassan valami hangszert is beszerzek. Ha már egyszer 4 évig borzoltam szüleim idegeit hegedülésemmel anno..legyen valami haszna is zenei előképzettségemnek. Furulya jó lesz kezdetnek, Hanna majd üti a ritmust, hiszen dobverője és dobja már van neki.
A képen zongorázik éppen....na jó...a kutyusért nyúl.