RSS

2005. június 30.

Másfél éves


Elesett Hanna és igazi bibi keletkezett a térdén. Így aztán jó nagy kötést tettem rá, amit módfelett élvezett, mivel csak így tudtam megóvni a homoktól és egyéb kórokozóktól amit térdeplés közben szedett volna össze. Szolidalitásból én is bekötöttem a térdemet, a sarki boltba is így mentünk el...persze, hogy sajnálkozott bárki aki látott bennünket.
De nem ez a fő hír, hanem az, hogy Hanna másfél éves lett. Túlontúl önálló és akaratos de bármit elér ha hatalmas cuppanós puszit ad a karomra, arcomra, nyakamra. Puszit ad a babáinak, élőben és a fényképen látott ismerősöknek, a macinak, a pacinak...Erről eddig elfelejtettem beszámolni pedig a legcsodálatosabb érzés a világon egy ilyen nyálas kis puszi. Nem fukarkodik vele, ha találkoznál vele te is kapnál.

A képen a lenti fürdőszoba zuhanykabinját teszteli. Reméljük tényleg törésbiztos.

2005. június 25.

Víz


Hannát nem vittem a mostanság oly divatos csecsemőúszásra pici korában. Most bepótolom.
Kiskádban és a kerti medencében. Ez utóbbiban egyelőre csak apukájával, mert az ő karjaiban érzi biztonságban magát. Az első próbálkozás sikerrel járt. Következő úszólecke hamarosan...addig pedig új hobbijának a locsolásnak él.
Egyébként is a paradicsomban érezzük magunkat, így idén nem vágyunk nyaralni menni. Talán ősszel elindulunk valamerre, amikor itthon már nem akarunk állandóan a kertben lenni. Most még nagyon új a saját kert érzés...
A képen nem látszik túl boldognak, pedig az....

2005. június 24.

Orr


Pisze, persze, hogy formás kis pisze. Amit ki tud fújni. Elfogult vagyok de szerintem ez akkor is nagy dolog egy ennyi idős gyerektől. Vége az orrszívó porszívó inkvizíciós módszerének, éljenek a saját kis mintás zsebkendők.
A siker titka nem más, mint Zoltán allergiája, ami bizony sok tüsszentéssel és orrfújással jár. Nomármost az utánzás ebben az életkorban szinte természetes, így aztán nem csoda, ha erős késztetést érzett Hanna is a zsebkendő helyes használatának elsajátításához. Zárójelben jegyzem meg, hogy őszintén remélem, nem kell gyakran fújnia fitos kis orrát.

Talpig nő!


Egyik kedvenc foglalatossága az öltözködés. Órákat tölt azzal, hogy a nadrágját, bugyiját, pulcsiját stb. felhúzza, aztán lehúzza. Cipőjét csak trükkökkel engedi, hogy feladjam rá, egyébként egyedül akarja megoldani a másfél évesnek még nem könnyű feladatot. És láss csodát! Sikerrel. Időnként fordítva de hát igazán nem várható el még, hogy ismerje a jobb és bal fogalmát (bármilyen értelemben is....) Édes, aranyos önálló kislányomra büszke vagyok de amikor sietni kellene valahová, bizony türelmetlen is. Szeretem nézni amikor belebújuk a cipőmbe és klaffogva tesz néhány lépést. Jó, hogy nincs már alattunk lakó...
A kép címe: gyerek-paradicsom

Reggeli rituálék

Hanna korán kel. Nagyon korán. Fél hatkor már együtt kukorékol a hátsó szomszéd kakasával. Ilyenkor magunk közé veszem és könyörögve kérem, hogy még egy picit hagyjon lustálkodni bennünket. Többnyire nincs kegyelem. Rohan papája oldalához, ráadja a szemüvegét, ami nélkül tudja jól, hogy csak félember az apukája. Szépen odanyújtja karóráját és telefonját, ami a másik felet jelenti. Így aztán kénytelenek vagyunk felkelni.
Vannak különleges napok, amikor meghallgatja kérésünket és fél órácskát eljátszik szobájában. Ilyenkor elátkozom az összes elemmel működő játékot, azt is aki kitalálta és azt is aki megvette.
Kép lesz hamarosan...

Papa, papa


Hanna szerelmes az apjába. Reggel első szava Papaaaa, elalvás előtti dünnyögésekor pedig a nap utolsó szava is ez. Papaaaa, papapaaa és mutat valamit. Papaaa papaaa és, mint egy ereklyét hurcolássza az éppen kezébe eső, apjához kapcsolódó tárgyat, legyen az alsónadrág, telefon, szemüveg, ing és még sorolhatnám. Nem vagyok féltékeny, hiszen ezzel egy időben nevem már nemcsak cici, hanem anya is és időnként ha kell valami akkor ez is elhangzik...
A képen a bejárati ajtó előtt pózol.

Leszokás, rászokás


A költözéssel járó rumlinak két -, Hanna szempontjából fontos dolgot köszönhetünk. Az egyik, hogy mivel nem túl gondos anyához méltóan nem emlékeztem melyik dobozba raktam cumiját és cumisüvegét, kénytelenek voltunk lemondani e két eszköz használatáról. Én lepődtem meg a legjobban, mennyire könnyen ment mindkettő nélkülözése. Eredmény: tökéletesen szabályos ivás pohárból illetve apukájának köszönhetően palackból, csak úgy póriasan (megjegyzem, sokszor segítette ez a tudománya, amikor poharat felejtettem el magunkkal vinni.) A cumit pedig maximum más gyerek szájában látja. Rémálmom volt látni saját gyermekemet 2-3-4-5 évesen is még cumival a szájában. Ezt megoldottuk. Lassan jöhet a bilire szoktatás.

A képen a garderobe szoba bútorát szereli össze Hanna, hiszen az IKEA szerint is gyerekjáték az egész...

Állati


Megismerkedtünk a hangyával, a csigával, egy hozzánk szegődött cicával, a szomszéd kutyájával és a madarakkal. A pókokkal csak azért nem, mert én irtózom tőlük..majd valaki a családból elmagyarázza, hogy hasznos állat. Mivel majdnem minden állathoz tudok egy dalt, nem csoda, ha Hanna ahogy meglát egyet, az ismertek közül, kis fejét oldalra billenti és dúdolni kezd. Pl. Katica-Katicabogárka szállj el, Csiga-Csigabiga gyere ki Cica-Ha én cica volnék. A képen Hanna éppen arra jön rá, hogy a cica nem szereti, ha a farkánál fogva húzzák.

Kulcs


Egy héttel a beköltözés után elhagytam a ház kulcsait. Mérges voltam magamra és férjem is mérges volt rám. Hiábavaló volt az agykontroll és más hókuszpókusz, nem lett meg. Valahogy éreztem, hogy Hanna keze van a dologban. Megkérdeztem tőle, hogy tudja -e, hogy hol van a kulcs. Odavezetett az ajtóban fityegő maradékhoz. Megdicsértem de nem lettem okosabb, így feladtam a keresést.
Egy hónappal később bátyám, úgy mellékesen megkérdezte, hogy nem hiányzik -e egy kulcscsomó a készletünkből. Merthogy amikor megkértük őt, hogy vigyen el néhány, a költözésből visszamaradt dobozt a megfelelő gyűjtőhelyre, az egyikben megtalálta. Aztán bedobta a kocsijába és ott pihent...
Két bűnös van tehát az említett ügyben. Hanna, aki előszeretettel játszik a kulcsokkal és próbálja előírásnak megfelelően használni majd elhajítani valahová, ez esetben az egyik dobozba valamint bátyám, aki olyan feledékeny, mint én. Hanna kapott használaton kívüli kulcsokat, hogy nehogy hiányérzete legyen de az nem kell neki. Nem lehet csak úgy átvágni.

Otthon édes Otthon


Ugyan eléggé el voltam foglalva az otthonteremtés ügyeivel, mégis elvonási tüneteim kezdtek lenni az internet hiányától. Végre valahára onlány lettem, igaz heteket vártunk a nagy napra a XXI században....Hurrá!!!
Minden nap végén úgy éreztem magam, mint egy marathoni távfutó. Elfáradtam, mert Hanna abba a korba ért, amikor fáradhatatlanul mászik, megy, fut, kér, akar, megsértődik, bohóckodik. Fantasztikusan klassz időszak ez, most erre mondom, hogy a legjobb. Nem volt könnyű ilyen kis izgő-mozgó sajtkukac mellett a több, mint száz dobozt kicsomagolni és a helyére tenni. Főleg azért, mert Hanna folyamatosan a kertbe vágyott..
A költözéssel járó környezetváltozást jól viselte. Talán csak azt nehezményezte kicsit, hogy a csomagolás idején a nagyszülőknél helyeztük biztonságba....három teljes nap talán sok egy olyan babának aki ugyan imádja nagyszüleit (hiszen ott szinte mindent szabad..) de nagyon-nagyon kötődik anyukájához, azaz hozzám.
Először Hanna szobáját tettem lakhatóvá. Igazi babaszoba, olyan ami ovis korában is tetszeni fog neki. Pettyes falak, a narancssárga és a bordó színek játéka, a lepkés lámpa mind mind Hanna kedvére. Íme egy fotó Hanna királykisasszony birodalmáról, a képen még félkész állapotban.

2005. június 13.

Hiszed vagy sem...

...még mindig nincs internet. Matáv hiába váltott nevet T com-ra, a szolgáltatás ugyanolyan rossz, mint azelőtt. Úgyhogy nem tehetek mást, mint további türelmet kérek, addig is írogatok otthon , majd csak be kell másolni és akkor aztán csak győzzétek olvasni Hanna naplóját.
Most látogatóban vagyunk kis barátjánál, puszilgatják, ölelgetik egymást..most már oda kell figyelnem, mert oda a lányom jó hírneve...