RSS

2006. március 28.

Sagapo


Mivel is kezdjem beszámolómat? Talán azzal, hogy magamis meglepődtem azon milyen hatást vált ki vadidegen emberekből Hanna. A reggelinél a felszolgálók versengtek kegyeiért, a vendégek nem bírták levenni a szemüket róla és Hanna mintha élvezte volna dobálta a puszikat és a batanult görög szavakat, a Kalimera-t köszönéskor vagy a Szagapo-t, ami csak annyit jelent szeretlek.
Szinte kezdett kényelmetlenné válni ez az imádat, egy nagyon kedves kb 15 tagú iráni család elől már menekülni kényszerültünk, mert minden találkozás alkalmával egyenként megölelgették Hannát, teljesen érthetetlen nyelven beszéltek hozzá. Nem kis teljesítmény Hannától, hogy mindezt tűrte- sőt megkockáztatom -egy kicsit élvezte is.
No de ennél sokkal nagyobb örömöt jelentett neki a hullámzó tenger. Rajzoltunk a homokba, kavicsokat dobáltunk a vízbe, kagylót és szép köveket kerestünk vagy csak sétáltunk a vizes homokban. Azt hiszem egy ekkora kisgyerek nem tudja megunni a tenger hullámzását, azt, hogy milyen jó móka elszaladni a hullámok elől.

0 megjegyzés: