Vidámparkban Hannával


Igen általában jutalom gyanánt viszik el a szülők csemetéjüket a Vidámparka, ezúttal Hannával mi kivételt tettünk, mert úgy igazán nem tett semmi különlegeset és jót sem, mitöbb a születésnapja sem mostanra esedékes..egyszerűen minőségi időt szerettünk volna legnagyobbik gyermekünkkel tölteni és kívánságára ez a Vidámparkban teljesedett be. Igaz, előtte, mostani kedvenc esti meséjében, az Anna és Petiben a Vidámparkban című fejezetet a szokásosnál gyakrabban kérte, hogy olvassak el neki, így ebből egyértelműen kiderült számomra, hogy vágyik oda. Zoltánnal egyébként már eltöltött egy egész napot az akkor még 2 és fél éves lányom, még a fa hullámvasútra is felültek, amit csak később, amikor már megszülettek a babák be is vallottak nekem. Az apás élménye óta ha autónkkal épp a hullámvasút mellett haladtunk el, Hanna a fülembe kiabálta, hogy "Anya, szeretnélek elvinni a Vidámparka téged is és felülünk a hullámvasútra..nem kell félni, majd én vigyázok rád" Édes kicsim, betartotta a szavát. No most akkor ki is vitt kit a Vidámparkba? Élveztem mindenesetre,hogy a sorozatos terhességeim miatti kimaradást most bepótolhattam és végre én is felülhettem a legvadabb dolgokra is.
Jó, hát nem egy Disneyland, se nem Legoland de még csak Prater sem a mi kis parkunk de eszembe juttatja csodás gyerekkoromat, amikor fénykorát élte a szellemvasút, a kanyargó és társai. Még a szagukra is emlékeztem...jó volt újra felidézni az önfeledt pillanatokat. .
Hanna is nagyon élvezte a kukacvasutat, a hullámvasutat és a többi igazán 3 évesnek való kis játékot de emellett bátran felült az óriáskerékre, ami valljuk be nem kis teljesítmény. Igyekeztünk Zoltánnal mosolygós arccal kibírni a kerék fordulását, mindvégig fogtuk egymás kezét és magyaráztuk Hannának mi mindent láthatunk fentről, végül igazi megkönnyebbülés volt megérkezni és kiszállni a fülkéből.
A képen látható ugráló asztal igencsak elnyerte az én tetszésemet is. Ugyan fotó az én mutatványomról nem készült de kifejezetten jót tett a pár perces ugrálás. Fittnek, könnyednek éreztem magam, amit bevallok hősiesen.. régen éreztem..

You Might Also Like

0 megjegyzés

Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.

Szeretettel,

Ágnes