Férjemmel a minap arról beszélgettünk, hogy büszkék lehetünk magunkra (és persze Hannára),azért, amiért három nagyon fontos dologra megtanítottuk lányunkat. Az egyik ilyen, a biztonsági őv használatának fontossága az autóban. Az ő ülése középen van, a két kicsi között és úgy van kialakítva, hogy magát is be tudja kötni, ha nincs kikapcsolva. Történt egyszer, hogy induláskor valahogy nem ellenőriztük le és elindultunk. Éppen csak egy kicsit mentünk még hátra, a kapuból álltunk volna ki, amikor Hanna elkezdett kiabálni, szinte pánikba esett és sírt, hogy ő még nincs bekötve és hogy merünk így elindulni, ha baj lenne kirepülne az autóból. Igaza volt. Megnyugtattuk és nagyon megdícsértük, amiért ilyen okos. Ugyanígy kiabálna velünk is ha valamilyükünk elkövetné azt a könnyelműséget vagy inkább butaságot, hogy bekötetlenül vezessen. Érvelni is tud..Elég ha csak két kis dodgem összeütközik, máris hatalmas erők hatnak az emberre..belegondolni is rossz, mi lenne ha száguldó autóval, bekötetlenül történne meg ez.

A fogmosás fontosságát is sikerült Hannában elhinteni. Egyáltalán nem kell könyörögni neki, sőt ha tehetné minden édesség elfogyasztása után megmosná hibátlan kis tejfogait. Fél ugyanis Rontótól és Bontótól ,a két fognyűvő manótól, akik valamelyik fogorvos által szponzorált mesekönyvben létező figurák , ám mivel beszerezni nem tudtam eme kötetet, én magam kreáltam mesét oktatási céllal Hannának róluk, úgy két éves korában. Szóval Hanna nem ismer ebben se tréfát és ha uram bocsá' nekem nincs kedvem a hulla fáradság miatt kikísérnem őt a mosdóhoz, addig győzköd, hogy elszégyenlem magam és mégis kivánszorgok. Azt hiszem egyébként, hogy Rontón és Bontón kívül , sógornőmtől kapott zenélő fogkefe is nagymértékben hozzájárult a fenti sikerekhez.


Reméljük soha nem fog Hanna dohányozni. Egyrészt, mert nő és számomra összeegyeztethetetlen a füstölgő nő látványa, másrészt pedig azért, mert méreg. Hanna pontosan tudja ezt is és minden alkalommal, amikor cigarettázni lát valakit, megkérdezi tőlem diszkréten, hogy miért teszi, amikor betegséget okoz és még büdös is.

Szóval büszkék vagyunk magunra Zoltánnal. Igaz csak addig, amíg valamelyikünk nem megy el az oviba Hannáért és nem beszél az óvónővel, aki sokdszorra közli velünk, hogy Hanna édes, aranyos, okos, cserfes kislány de bizony visszafelesel és sportot űz abból, hogy az övé legyen az utolsó szó...