Amióta nem egy gyermekem van, hanem hirtelen három, folyamatosan azon gondolkodom,hogy hogyan tudom majd egyformán szeretgetni, dédelgetni, puszilgatni, tanítgatni kislányaimat. Kicsit olyan érzésem van minden nap, amikor végre letehetem fejemet a párnámra, hogy aznap Hanna, Eszter vagy Noémi nem kapott belőlem annyit, mint testvéreik. Vajon ők is így érzik? Hannán látszana, sőt szavakkal ki is fejezné ha így lenne. Legalábbis azt remélem. Most olvasok egy remek könyvet a testvérek közötti harmonikus kapcsolatról. Egy kicsit erről is szó van benne.
Mert egyformán szeretem őket és az a célom, hogy ők is szeressék egymást. Hogy egyikük se érezze, hogy kevesebb jut belőlem. Most csak ennyi...Megyek betakarom mindhármukat.