RSS

2008. február 18.

Kolompos


Kolompos farsang volt a kerület színházában. A farsang jelzővel csak akkor szembesültem, amikor megláttam a sok kis jelmezes gyereket. Sebaj..táncolni maskara nélkül is remekül lehetett és én néptáncos múltomhoz méltóan roptam Hannával, kisbarátnőjével Imolával és anyukájával a vérpezsdítő zenére a táncot.
Ezután következett a jelmezes felvonulás. Most legyek aztán kreatív, mit tegyek, hogy Hanna ne szomorodjon el, amiért ő csak egy piros pulcsit és egy farmerszoknyát visel. Szomorúságnak semmi nyoma nem volt az arcán, magabiztosságnak viszont annál inkább. Hanna ugyanis beállt a sorba és kitalálta, hogy az ő "jelmezének" címe ikrek. Imola barátnőjével történetesen hasonlóan öltöztek fel aznap és a kis szépséghiba, azaz, hogy Imola pontosan egy fejjel magasabb Hannánál- sem tántoríthatta el Hannát a színpadi szerepléstől. Meg az se, hogy végülis egyedül állt ki, mert Imola megfutamoodott az utolsó pillanatban. Így is boldog volt, tapsot is kapott. "Jelmezének" pontos elnevezése.."ikrek egyik fele" volt...
Egy ilyen rendezvényen persze elkerülhetetlen, hogy össze ne fusson az ember ismerős szülővel, gyerekkel. Velünk is így történt. Hanna angolos csoporttársa is ott volt, habos babos királylányként. Szülei nagyon készülhettek, ugyanis a rajta lévő jelmezen kívül további 4 ruha volt náluk, amit nagyon kedvesen fel is ajánlottak nekem, a kevésbé gondos szülőnek illetve inkább Hannának, aki boldogan fogadta el az egyik rózsaszín "csodát". Azon nyomban magára is öltötte és mielőtt észbe kaptam volna, már újra sorban állt, hogy ismét színpadra léphessen és ezúttal Jótündér-ként mutatkozhasson be. Így lett teljes Hanna boldogsága. Egy kis ideig még a fidresfodros ruhában parádézott, aztán inkább gyurmaképet mentünk gyártani.
Igen, aznap kissé kapkodva jutottunk el a rendezvényre így a fényképezőgépemet sem vittem magammal de aggodalomra semmi ok. A sokjelmezes, gondoskodó, összeszedett kedves anyuka férje, készített pár képet Hannáról, így nem maradunk emlék nélkül.
Néhány szót még írnék Zoltánról, aki végig jelen volt az eseményen és hősiesen (a végén azért már kevésbé hősiesen) tűrte a "megpróbáltatásokat" . Valahogy rájöttem, hogy ez nem neki való esemény. Elnéztem a többi búzgó papát, akik aktívan sürögtek-forogtak, gyúrmáztak..elneveztem ( a szó legnemesebb értelmében) etno apáknak őket. Aranyosak, nagyon jó apukáknak tűntek és tényleg minden tiszteletem az övék de valahogy sehogy sem tudtam Zoltánt beleképzelni ebbe a nagybetűs APUKA szerepbe. Egy adandó alkalommal aztán ünnepélyesen megfogadtam neki, hogy a jövőben nem cibálom el az ilyen rendezvényekre. Azt hiszem nagyon hálás volt nekem, legalábbis az öleléséből erre következtettem.
Jut eszembe...Zoltán remek, oadadó, bohókás, szórakoztató, kedves, kreatív apuka! Táncikálás és gyúrmázás nélkül is...
A csatolt képnek semmi köze a bejegyzéshez hacsak az nem, hogy jövőre már a kicsiket is elviszem a bálba, addig gondolkodunk, hogy milyen hármas jelmezt találjunk ki nekik..három kismalac vagy három nyúl..

0 megjegyzés: