RSS

2008. február 22.

Haj(rá)


Göndör hajú mind a három lánykám. Én ennek nagyon örülök, mert világéletemben göndör hajat szerettem volna magamnak és ha már nekem nem lehetett hát lányaimnak. Persze Hanna nem felhőtlenül boldog hajkoronájával. Néha eszébe jut, hogy jobb lenne ha egyenes lenne, mint a Fanninak, Nórinak és még sorolhatnám kis barátait.
Aztán sikerül meggyőznöüm, hogy a csigás haj különleges és igenis szép és akinek meg egyenes van, az vele cserélne. Miért is nem lepődöm meg ezen? Hiszen sok-sok nő pénzt és időt nem sajnálva bodorítja be haját, hogy loknis legyen és legalább ugyanennyi azért fizet, hogy kiegyenesítsítsék.
Levágatni nem engedi, egy kis igazításra tudom csak elcsalni a sarki fodrászhoz. Persze itt is kéri a fodrásznénit, hogy ha lehet egyenesre szárítsa...
Vettem fésüléskönnyítő sprayt, hogy a reggeli frizurakészítés nyávogásmentesebb legyen. Meg csatokat és hajgumikat különböző mintákkal, hogy változatosabb legyen a sután összehozott frizura. Merthogy nem vagyok valami ügyes ebben. Nekem mindig csutka hajam volt, még a babáim haja is rövid volt, így nincs túl nagy fodrász tehetségem. Lesek az ovi öltözőjében és anyukákat kérdezek. Ugyanis Hannának igényei vannak. Fonjam be, kisördög copfot készítsek, három lófarkat, olyat, mint a Fanninak van, olyat, mint a Diának. Szóval most belevetettem magam a frizurakészítés tudományába, hogy mire a két kicsi is igényekkel áll alő a rohanós reggeleken, már rutinosan fonjak, gumizzak, fésüljek.
Noncsinak sűrű, göndör, arany haja van. Többnyire egy copffal megoldom a rendezett haj kérdését, remekül áll neki. Eszterem hajhossza kis lemeradásban van testvéréhez képest, aminek az az oka, hogy vékonyabb szálú, ritkább, így az erősödés érdekében fél éve levágtam kicsit belőle. Most már az övé is csigás és olyan hosszú, hogy egy csattal kell megzabolázni haját.
Hanna egyébként roppant ügyes kis fodrász és bárki, akinek vállnál hosszabb érő haja van és hozzánk téved vendégségbe, felkészülhat rá, hogy kézbe veszi, megfésüli, teletűzdeli csattal és legalább 3 copffal lesz gazdagabb. Ha nincs hosszúhajú a közelben és testvérei sem partnerek a fodrászos játékban, én is jó vagyok neki.
Közben majd elalszom, jól esik a cirógatás mindaddig amíg meg nem húzza hajamat és felkiáltok. A válasza ismerős valahonnan:" Ne nyávogj kicsim. A hosszú hajat ápolni kell" "Kicsit bírd ki ha meghúzom...tőlem le is vághatjuk, akkor nem fogom meghúzni..."
Az oviban a konyhás Zsuzsa néni megígérte, hogy hajfonásból továbbképez. Ma rákérdezek mikor lesz az első órám.
A képen Hanna egyik műve..

2008. február 21.

Időutazás


Akkor ahogy ígértem beszámolok február 19-i napomról, elsősorban három kislányomnak, akik majd ha megnőnek remélem mosolyogva konstatálják, hogy milyen romantikus apukájuk van.
Hannától már napokkal előbb különféle rajzokat kaptam, mindig hozzátette, hogy " Anya, előre odaadom, mert nem bírom ki.." A legkedvesebb mind közül az, amelyik őt magát és testvéreit ábrázolja, göndör fürtökkel és megfelelő magassági különbséggel, persze pálcika lábbal és kézzel de akkor is nagyon élethűen.
A reggel mindenesetre Hanna és Zoltán duettjével kezdődött, elénekelték a Boldog születésnapot című dalocskát.. A többi programokról nekem sejtésem se volt, hagytam magamat sodorni az eseményekkel. Nekem csak annyi dolgom volt, hogy beüljek Zoltán mellé az autóba és várjam mikor kell kiszállnom. Közben persze folyamatosan ugratott, az orromnál fogva vezetett. Egy idő után már nem is kérdezősködtem...
Első állomásunk az Aréna mozija volt, megnéztük a 9 és 1/2 randi című filmet. Ez amellett, hogy kikapcsolt és szórakoztatott- , büszkeséggel is eltöltött bennünket, mivel negyedik gyerekünk (időrendben inkább az első) neve, a RapidRandi ( és a főzőrandi) számtalanszor elhangzott a film során. Ezúton is köszönjük a film alkotóinak a hatalmas reklámot.
A film után egy könyvesboltba estünk be, ahol dédi nevében megvehettem legkedvesebb regényem, az Utas és holdvilág hangoskönyv változatát és egy meseszép albumot, ami a könyvhöz kapcsolódik. A regény főhőse , Mihály egyébként épp 36 évesen indul el, hogy megkeresse fiatalságát és még ki tudja mit...Belekerült még a kosárba Hay János Házasságon innen és túl című könyve..hiába nem tudok ellenállni a csábításnak.
Ekkor már elég éhesek voltunk, Zoltán nem engedett az unszolásnak, hogy együnk egy falatot valahol, így gyanítottam, hogy a következő program egy étterembe vezet. Így is lett. A Bock Bisztró stílusa, tökéletes szolgáltatást nyújtó pincérei és a különleges menü franciaországi múltunkat juttata eszembe. Végre semmiségekről tudtunk beszélgetni, nem kellett kapkodva enni...
Se desszertet se kávét nem rendeltünk. Csak később jöttem rá, hogy ez sem véletlenül történt, ez is Zoltán szisztemetikusan és alaposan megszervezett meglepetés túrájának része volt. Ismét visszaugrottunk az időben és randi helyszínünk egyikében, a szocreál (hála az égnek nem nyúltak hozzá, nem újították fel) Sport cukrászdában találtam magamat. Roppant gyanús volt, hogy belépéskor, Zoltán és a pultos kisasszony szeme találkozott de gondoltam csak képzelődöm. Azért az furcsa volt, hogy rendelés nélkül két cappuccinot kaptunk. Ezután jött a hab a tortán és ez esetben szó szerint értendő, mert az asztalunkra került kedvenc tortám, égő gyertyákkal együtt. Mondanom se kell nemcsak a viasz olvadozott.. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy esküvői tortánkat is ebből a cukrászdából rendeltük meg. Remélem még akkor is állni fog a cukrászda, amikor lányaim felnőnek.
A tortát becsomagoltattuk, mondván, majd itthon este a gyerekekkel felfaljuk...
A meglepetés túra utolsó állomása a SenSpa nyugalom szigétébe vezetett, ahol egy törékeny, kicsi thaiföldi lány úgy megmasszírozott, hogy bizony néha azt hittem eltörnek a csontjaim és szétszakadnak izmaim. Mégis nagyon jól esett (Zoltán tudja, hogy a sokféle masszázs közül én ezt szeretem a leginkább) és tökéletes testi lelki felfrissülést kaptam.
Épp időben értünk az óvodába, ahol Hannától egy borítékot kaptam, benne egy kedves ragasztott hóvirággal (ez volt a jelem az oviban). Persze könnyekig meghatódtam. A szuper kreatív Ani nénivel együtt gyártották, Zoltán reggel az egészet megbeszélte az óvónénikkel, akik partnerek voltak a meglepetés készítésben.
Nos, így telt a napom február 19-én. Még leírni is sok volt, nemhogy átélni.
Köszönet érte férjemnek!

2008. február 19.

Közelebb a negyvenhez


Ma vagyok 36 éves. Kicsit elborzaszt a tény, hogy közelebb járok a negyvenedik évemhez, mint a hamvasabb harminchoz. Ugyanakkor a szokásos reggeli vihánc közben mindenféle közhely jutott eszembe. Olyanok, hogy ez a három csaj életem nagy ajándéka és hogy nem hittem volna, hogy ennyi idősen nagycsaládos anyuka leszek és egyébként a közvéleménykutatások szerint nem is nézek ki 36-nak és a lelekem 26 éves. Ma valami meglepetés készül, Zoltántól szinte már természetes ez. Ma nem ment dolgozni és kérte, hogy minden programomat mondjam le... (nesze neked spanyol óra) Majd beszámolok róla, arról, hogy Hanna mivel lepett meg, arról, hogy reggel már előadták a köszöntő dalt és egyáltalán egy kis összegzést tartok, ez most úgyis nagy divat és a lányaim ha olvassák a naplómat legalább tudni fogják hogyan és miként éreztem magam 36 évesen.

2008. február 18.

Kolompos


Kolompos farsang volt a kerület színházában. A farsang jelzővel csak akkor szembesültem, amikor megláttam a sok kis jelmezes gyereket. Sebaj..táncolni maskara nélkül is remekül lehetett és én néptáncos múltomhoz méltóan roptam Hannával, kisbarátnőjével Imolával és anyukájával a vérpezsdítő zenére a táncot.
Ezután következett a jelmezes felvonulás. Most legyek aztán kreatív, mit tegyek, hogy Hanna ne szomorodjon el, amiért ő csak egy piros pulcsit és egy farmerszoknyát visel. Szomorúságnak semmi nyoma nem volt az arcán, magabiztosságnak viszont annál inkább. Hanna ugyanis beállt a sorba és kitalálta, hogy az ő "jelmezének" címe ikrek. Imola barátnőjével történetesen hasonlóan öltöztek fel aznap és a kis szépséghiba, azaz, hogy Imola pontosan egy fejjel magasabb Hannánál- sem tántoríthatta el Hannát a színpadi szerepléstől. Meg az se, hogy végülis egyedül állt ki, mert Imola megfutamoodott az utolsó pillanatban. Így is boldog volt, tapsot is kapott. "Jelmezének" pontos elnevezése.."ikrek egyik fele" volt...
Egy ilyen rendezvényen persze elkerülhetetlen, hogy össze ne fusson az ember ismerős szülővel, gyerekkel. Velünk is így történt. Hanna angolos csoporttársa is ott volt, habos babos királylányként. Szülei nagyon készülhettek, ugyanis a rajta lévő jelmezen kívül további 4 ruha volt náluk, amit nagyon kedvesen fel is ajánlottak nekem, a kevésbé gondos szülőnek illetve inkább Hannának, aki boldogan fogadta el az egyik rózsaszín "csodát". Azon nyomban magára is öltötte és mielőtt észbe kaptam volna, már újra sorban állt, hogy ismét színpadra léphessen és ezúttal Jótündér-ként mutatkozhasson be. Így lett teljes Hanna boldogsága. Egy kis ideig még a fidresfodros ruhában parádézott, aztán inkább gyurmaképet mentünk gyártani.
Igen, aznap kissé kapkodva jutottunk el a rendezvényre így a fényképezőgépemet sem vittem magammal de aggodalomra semmi ok. A sokjelmezes, gondoskodó, összeszedett kedves anyuka férje, készített pár képet Hannáról, így nem maradunk emlék nélkül.
Néhány szót még írnék Zoltánról, aki végig jelen volt az eseményen és hősiesen (a végén azért már kevésbé hősiesen) tűrte a "megpróbáltatásokat" . Valahogy rájöttem, hogy ez nem neki való esemény. Elnéztem a többi búzgó papát, akik aktívan sürögtek-forogtak, gyúrmáztak..elneveztem ( a szó legnemesebb értelmében) etno apáknak őket. Aranyosak, nagyon jó apukáknak tűntek és tényleg minden tiszteletem az övék de valahogy sehogy sem tudtam Zoltánt beleképzelni ebbe a nagybetűs APUKA szerepbe. Egy adandó alkalommal aztán ünnepélyesen megfogadtam neki, hogy a jövőben nem cibálom el az ilyen rendezvényekre. Azt hiszem nagyon hálás volt nekem, legalábbis az öleléséből erre következtettem.
Jut eszembe...Zoltán remek, oadadó, bohókás, szórakoztató, kedves, kreatív apuka! Táncikálás és gyúrmázás nélkül is...
A csatolt képnek semmi köze a bejegyzéshez hacsak az nem, hogy jövőre már a kicsiket is elviszem a bálba, addig gondolkodunk, hogy milyen hármas jelmezt találjunk ki nekik..három kismalac vagy három nyúl..

2008. február 15.

Tükröm tükröm..

Hannának van egy szerepjátéka, amit tulajdonképpen akármeddig képes lenne játszani és csak azért hagyja abba mégis, mert én már nem bírom a saját szavaimat, intelmeimet hallgatni és egy idő után bármennyire is tanulságos és kedves saját magam kicsinyített mását látnom, hallanom..egyszerűen elfáradok. Még így is, van, hogy egy egész órán át tart a játék. Igen, a szerepcsere. Amikor Hanna Ágnes lesz, én Hanna, Zoltán meg marad Zoltán, csak éppen Hanna férje ugyebár. Mosolygok és büszke vagyok magamra, amikor az igazi Hanna szépen, türelmesen beszél velem és szégyellem magam, amikor valami miatt szídást kapok..persze nagyrészt az én szavaimmal. No de azért ilyenkor én is kihasználom a lehetőségeket és amikor az esti lefekvés szerepcserés epizódjához érek, arra gondolok, hogy most aztán visszaadom Hannának (azaz az anyukámnak) azt a sok ugráltatást, amit én szoktam kapni lányomtól. Vagyis az esti mese után még kérek egy másikat, aztán persze folyik az orrom, így zsepit kérek, majd amikor már bevackolta magát anyaHanna az ágyba, férje mellé, gyorsan szomjas leszek és pisilnem kell és még egy csomó mesélnivalóm lesz. Az én anyukám (még mindig Hanna) pedig türelmesen, szó nélkül kipattan az ágyból és teljesíti kívánságaimat és tudván, hogy ez játék, mégis kicsit elpirulok. ..Mondom, tanulságosak ezek a tükör játékok. Szembesítenek hibáimmal, erényeimmel. Köszi Hannám, hidd el sokat segítesz.

Micsoda farsang

Piros pontot adok magamnak, mert sikerült minden alkatrészt, tartozékot összeszednem a nagy napra és még csak itthon sem felejtettem belőle semmit. Igaz, már napokkal előtte listát írtam..pólya, cumi, cumisüveg, kissapka, partedli, body, csörgő..aztán fodros szoknya, kendő, művirág és persze postás ing, nagy táska jól telepakolva női magazinokkal, sapka és egy boríték. Igaz, ezúttal a sütésre már nem maradt sem energiám sem időm, így egy nagy csomag nápolyit készítettem elő, hogy hozzájáruljak a finomságokhoz, ezt viszont, mint érkezéskor kiderült, Noémi kilopta még indulás előtt a szatyorból....Az öltözőben már nagy volt a sürgés forgás és örömmel láttam, hogy a gyerekek mellett, a szülők is komolyan vették a felhívást, miszerint belépés aznap csak jelmezben. Amíg a kicsik jelmezben elfogyasztották reggelijüket, mi az öltözőben várakoztunk és megosztottuk egymással a jelmezkészítéssel kapcsolatos élményeinket, amelyeket két csoportra tudok osztani, nevezetesen a vásárolt, kölcsönzött, örökölt, mindenesetre kész jelmezes csapatra és a csak azért is megmutatom, hogy kreatív vagyok és sk jelmezt adok a gyerekemre csapatra. Ez utóbbiba tartozom én magam is és a nagy sikeren felbúzdulva úgy döntöttem, hogy nem is változtatok ezen a jövőben sem, még akkor sem ha hamarosan három jelmezötlet megvalósításán is kell töprengenem, a kivitelezésről nem is beszélve.
A farsang az ovisok jelmezbemutatójával kezdődött. Az asztalokat összetolták és egy rögtönzött kifutót építettek így az óvónénik. Mindenki szépen végigsétált, volt aki meghajolt és persze elmondták a biztonság kedvéért, hogy minek öltöztek be. Hannámnak előbb ki kellett venni a szájából a cumit aztán egy hatalmasat oááá-zott így Ági néni inkább visszadugta a műanyagot a 4 éves pólyásbaba szájába.
Ezután minket is meglepett a felkérés, de a közönség helyet cserélt, azaz a kicsik ültek le a székekbe és mi szülők kuporodtunk le a szőnyegre majd nekünk kellett felvonulni jelmezeinkben. Volt hastáncos anyuka, varázsló, kutyacsalád aztán Hanna barátnője Imola, aki Piroskának öltözött be, anyukája volt a farkas, apuka a vadász és a nagymama a nagyamama.
A móka ezután folytatódott igazán és azon kaptuk magunkat, hogy mi is visszaváltoztunk ovoisokká de lagalábbis gyerekekké, mert a vetélkedőkben, játékokban aktív részvételt vártak tőlünk. Hát, aki ismer egy kicsit bennünket, annak mondani sem kell, hogy ránk számíthattak...
Zoltán aznap egész napra szabadságot vett ki, így a nap további részében elintéztük a közelgő utazásunkhoz szükséges ügyeket. De erről még szót se többet, magam is alig hiszem el, tele vagyok kérdésekkel, dilemmákkal meg persze várakozással.
Itt egy kép rólunk..a pólyásbabáról, a virágáruslányról...

2008. február 10.

Tükröm tükröm..


Hannának van egy szerepjátéka, amit tulajdonképpen akármeddig képes lenne játszani és csak azért hagyja abba mégis, mert én már nem bírom a saját szavaimat, intelmeimet hallgatni és egy idő után bármennyire is tanulságos és kedves saját magam kicsinyített mását látnom, hallanom..egyszerűen elfáradok. Még így is, van, hogy egy egész órán át tart a játék. Igen, a szerepcsere. Amikor Hanna Ágnes lesz, én Hanna, Zoltán meg marad Zoltán, csak éppen Hanna férje ugyebár. Mosolygok és büszke vagyok magamra, amikor az igazi Hanna szépen, türelmesen beszél velem és szégyellem magam, amikor valami miatt szídást kapok..persze nagyrészt az én szavaimmal. No de azért ilyenkor én is kihasználom a lehetőségeket és amikor az esti lefekvés szerepcserés epizódjához érek, arra gondolok, hogy most aztán visszaadom Hannának (azaz az anyukámnak) azt a sok ugráltatást, amit én szoktam kapni lányomtól. Vagyis az esti mese után még kérek egy másikat, aztán persze folyik az orrom, így zsepit kérek, majd amikor már bevackolta magát anyaHanna az ágyba, férje mellé, gyorsan szomjas leszek és pisilnem kell és még egy csomó mesélnivalóm lesz. Az én anyukám (még mindig Hanna) pedig türelmesen, szó nélkül kipattan az ágyból és teljesíti kívánságaimat és tudván, hogy ez játék, mégis kicsit elpirulok. ..Mondom, tanulságosak ezek a tükör játékok. Szembesítenek hibáimmal, erényeimmel. Köszi Hannám, hidd el sokat segítesz.

2008. február 8.

Angyalkák


Eszterem tele kézzel sétál. Valami miatt csak akkor teljes a boldogsága, ha mindkét kezében szorongathat valami tárgyat, legyen az cipő, rongy, kanál sőt legtöbbször még a szájával is cipel valamit, aminek én nem annyira örülök, bár igen muris látvány. Az elkerülhetetlen esések ugyanis mégha ártalmatlanok is lennének, sokkal fájdalmasabbak, mert ugye a két keze , amivel kivédhetné az ütést, amit a padló mér rá- foglalt. Ő az én kis hörcsögöm, aki mindent szeretne megkaparintani. Noémi játékéra azonnal szemet vet még akkor is ha az ő kezében egy ugyanolyan már van. Az étellel is hasonló a kapcsolata. Kis kezében egy kiflivel, piskótával, almával nagyon sokáig elcsámcsog és egyáltalán..ő az, aki bármit szívesen megkóstol és meg is eszik. Fecsegősebb is Nonónál. Ja és szriptíztáncos hajlamai vannak. Este a pizsamáját szedi le magáról, nappal a cippzáras holmikat. A zoknikat már rég nem tűri magán és a takarótól is mérges lesz.
Noémi sértődékenyebb, rossz néven veszi ha valamit megtiltunk neki. Félek, ő megtanít majd rá, milyen az, amikor leveti magát a gyerek a földre és hisztizik és csak remélem, hogy Eszter nem utánozza majd. Egyre öntudatosabbak, akaratosabbak, önállóbbak, okosabbak, huncutabbak. Lassan másfél évesek, emlékszem Hannánál ekkortól ugrásszerű volt minden téren a fejlődés.
A hajuk is göndörödik, nő és hatalmas, rikító kék szemeikkel nekem olyanok, mint két, a Louvre valamelyik festményéről leugrott angyalka.

2008. február 6.

Micsoda farsang!


..és természetesen a postásról.

Micsoda farsang!


Piros pontot adok magamnak, mert sikerült minden alkatrészt, tartozékot összeszednem a nagy napra és még csak itthon sem felejtettem belőle semmit. Igaz, már napokkal előtte listát írtam..pólya, cumi, cumisüveg, kissapka, partedli, body, csörgő..aztán fodros szoknya, kendő, művirág és persze postás ing, nagy táska jól telepakolva női magazinokkal, sapka és egy boríték. Igaz, ezúttal a sütésre már nem maradt sem energiám sem időm, így egy nagy csomag nápolyit készítettem elő, hogy hozzájáruljak a finomságokhoz, ezt viszont, mint érkezéskor kiderült, Noémi kilopta még indulás előtt a szatyorból....Az öltözőben már nagy volt a sürgés forgás és örömmel láttam, hogy a gyerekek mellett, a szülők is komolyan vették a felhívást, miszerint belépés aznap csak jelmezben. Amíg a kicsik jelmezben elfogyasztották reggelijüket, mi az öltözőben várakoztunk és megosztottuk egymással a jelmezkészítéssel kapcsolatos élményeinket, amelyeket két csoportra tudok osztani, nevezetesen a vásárolt, kölcsönzött, örökölt, mindenesetre kész jelmezes csapatra és a csak azért is megmutatom, hogy kreatív vagyok és sk jelmezt adok a gyerekemre csapatra. Ez utóbbiba tartozom én magam is és a nagy sikeren felbúzdulva úgy döntöttem, hogy nem is változtatok ezen a jövőben sem, még akkor sem ha hamarosan három jelmezötlet megvalósításán is kell töprengenem, a kivitelezésről nem is beszélve.
A farsang az ovisok jelmezbemutatójával kezdődött. Az asztalokat összetolták és egy rögtönzött kifutót építettek így az óvónénik. Mindenki szépen végigsétált, volt aki meghajolt és persze elmondták a biztonság kedvéért, hogy minek öltöztek be. Hannámnak előbb ki kellett venni a szájából a cumit aztán egy hatalmasat oááá-zott így Ági néni inkább visszadugta a műanyagot a 4 éves pólyásbaba szájába.
Ezután minket is meglepett a felkérés, de a közönség helyet cserélt, azaz a kicsik ültek le a székekbe és mi szülők kuporodtunk le a szőnyegre majd nekünk kellett felvonulni jelmezeinkben. Volt hastáncos anyuka, varázsló, kutyacsalád aztán Hanna barátnője Imola, aki Piroskának öltözött be, anyukája volt a farkas, apuka a vadász és a nagymama a nagyamama.
A móka ezután folytatódott igazán és azon kaptuk magunkat, hogy mi is visszaváltoztunk ovoisokká de lagalábbis gyerekekké, mert a vetélkedőkben, játékokban aktív részvételt vártak tőlünk. Hát, aki ismer egy kicsit bennünket, annak mondani sem kell, hogy ránk számíthattak...
Zoltán aznap egész napra szabadságot vett ki, így a nap további részében elintéztük a közelgő utazásunkhoz szükséges ügyeket. De erről még szót se többet, magam is alig hiszem el, tele vagyok kérdésekkel, dilemmákkal meg persze várakozással.
Itt egy kép rólunk..a pólyásbabáról, a virágáruslányról...