Kultúrrovat


Hátha más is kedvet kap valamelyik gyerek vagy felnőtt darabhoz, vagy épp ellenkezőleg, ha tervezte, hogy megnézi, a soraim elolvasása után már nem vágyik rá annyira. Meglehetősen sok színházi élményben volt ugyanis részünk az elmúlt hetekben hála az élmény ajándék családon belüli népszerűségének és a "Ma este színház" oldalnak, ahol last minute jegyekre lehet lecsapni, igaz ehhez kell némi rugalmasság és felnőtt előadás esetén azonnal riasztható gyerekfelügyelő is... Ott kezdem, hogy a lányok kezdik megszokni, hogy a könyv, amiből este olvasok nekik színházi változatban is látható, márpedig ha így van, akkor nagyon szépen kérik,hogy vegyek rá jegyet és nekem persze nem kell kétszer mondani, szívesen teljesítem kérésüket. Elolvastuk Tersányszky Józsi Jenő könyvét a Misi Mókust, Bagossy László csodaszép meséjét a Sötétben látó tündért és Szabó Magdától a Bárány Boldizsárt is. Állami Bábszínház: Misi Mókus vándorúton
Vajon mióta játsszák ezt a darabot a Bábszínházban? Kizárólag a kicsik kedvéért vettem rá jegyet. Hanna már látta ugyanennyi idősen és nem vágyott rá, hogy újra átélje. Milyen élmény volt? Nos, ha ki tudjuk zárni az olyan zavaró tényezőket, mint a mindent kommentáló anyuka vagy bariton hangon suttogó apuka, a ropit majszoló gyerekek, az ülés hátulját rugdosó unatkozó kölyök vagy a "mikor lesz már vége? " típusú kérdéseket feltevő gyerek, akkor egész jól is érezheti magát az ember. Én csak azért nem robbantam fel a méregtől, mert a kicsiket láthatóan és szerencsére nem zavarta a neveletlen közönség, ők feszülten figyeltek és időnként diszkréten megjegyezték, hogy bizony a könyvben azért másképp szól ez a történet, az író bácsi ezt és azt is leírta, hogyhogy kimaradt a bábos változatból? Mondom, nekik így is tetszett, de azért amikor megkérdeztem melyik jobban, akkor mindketten a könyvre szavaztak. Kisföldalattival mentünk a Deák térig, onnan pedig egy öt perces sétával a Gipszkorszakba, ahol mókus figura híján elefántot festettek. Én pedig megállapítottam, hogy mégiscsak jó munkát végeztem eddig, hiszen úgy látszik manapság már az is nevelési eredmény, ha a gyerekeink kulturáltan viselkednek egy színházi előadás elejétől a végéig. Operett Színház: Musicalmesék Bátyáméktól kaptuk karácsonyra a jegyeket, mert továbbra is az élmény ajándékokat részesítjük előnyben a tárgyakkal szemben. Örültünk neki, mert jókat hallottunk róla és tudtam azt is, hogy utolsó pillanatban már nehéz jegyet kapni rá. Azt reméltem ennek nyomós oka van. Egyébként fogalmam sincs mikor léptem be az Operett Színház ajtaján utoljára, bevallom az operett sosem tartozott a kedvenc műfajaim közé, musicalre meg majd Hanna kedvéért megyünk. A lányok és az én szemem is sokáig gyönyörködött a díszes belső térben, aztán olyan nem szokványos módon, egy színházi felügyelőnek álcázott színész szólalt meg és biztatta tapsolásra, varázslásra, bekiabálásra a gyerekeket, amitől olyan jó kis interaktívvá vált rögtön az egész. Szépséges ruhakölteményben éneklő tündérek, fény és hang effektek, fülbemászó, ismert és kevésbé ismert dallamok tették a lányok számára varázslatossá a darabot. Egy órányi kikapcsolódás, amiről jókedvűen és dudorászva jöttünk el. A Nagymező utcán aztán egyesével végignéztük a színészek talplenyomatatit. Halász Judit piciny cipőjének nyomán sokáig kuncogtunk...
Örkény Színház: A Sötétben Látó tündér Erre a darabra az ölembe pottyantak a jegyek, mintha a Sötétben látó tündér intézte volna el, hogy végre eljussunk a Madách téren található színházba. Barátaink gyerkőcei megbetegdtek és felajánlották a leggyorsabb jelentkezőnek a jegyeket. Mi voltunk azok. Bagossy László gyönyörűséges könyvét kétszer, de lehet, hogy háromszor olvastam el a lányoknak és rögtön utána nagyon vágytunk arra, hogy megnézzük a színpadi változatot is. Tudtam, hogy különleges élményben lesz részünk, de erre nem számítottam. Pogány Judit, aki a címszerepet játssza a színpad közepén ül és úgy mesél, úgy beszél,ahogy csak nagyon kevés színész képes. A gyerekek pedig azzal jutalmazzák ezt a teljesítményt, hogy egy pisszenés nélkül figyelnek és csak akkor morajlik fel a nézőtér, amikor olyan különleges színpadi meglepetésekben van részünk, mint a teljes sötétség, az élő, húscafatokat marcangoló farkasok vagy a két gyerekszereplő Tökmag Királyfi és Málnácska no meg a törpe, aki igazából törpe. Szünet nélkül játsszák és bizony ebben az esetben elmondható, hogy a könyv változat ugyanolyan jó,mint a színpadi. No persze nem véletlenül. Rendezte Bagossy László, a látványért pedig Bagossy Levente volt felelős. Az Örkény Színház pontosan egy percre található a Gipszkorszaktól. Természetesen átugrottunk a lányokkal egy festésre. Ezúttal lovat választottak.
Budapesti Kamaraszínház Ericsson Stúdió: Bohóc a pácban A jegyirodában ajánlotta az egyik alkalmazott ezt a gyerekműsort. Azt is hozzátette, hogy ha nem tetszik, visszakérhetjük a pénzünket. Az Ericsson Stúdió előterében már gyülekeztek a gyerekek, a lányoknak meg külön tetszett,hogy ez nem az a klasszikus, bársonyszékes színházi miliő, hanem egy stúdió. Azért van pácban a bohóc, mert nem érkeztek meg a zenészek időben, de aztán csak befutnak és innentől kezdve egy interaktív zenés, táncos műsor veszi kezdetét, vagyis teljesen mindegy hová ülünk, mert úgy tíz perc múlva az összes gyerek a színpadon lesz és ott rajzol, zenél, énekel vagy táncol. Az enyémek nagyon élvezték. Egyetlen kritikám csupán annyi, hogy szerintem az erősítő gombját túlságosan feltekerték, időnként fülsiketítően hangosnak érzékeltem a zenét, igaz a lányok nem panaszkodtak erre. Lehet, hogy én öregszem... Mindenesetre ha így is lenne, ebben az egy órában garantáltan megfiatalodtam. Aranyos kis darab úgy 3-6 éveseknek. Ja és nem kértük vissza a pénzünket.
Már-már restellkedve merem leírni, de persze innen is csak egy ugrás a Gipszkorszak, így kénytelen voltam engedni a lányok kérésének, akik még mindig nem unják a gipszfestést és elmentünk a játszóházba. Naná, hogy bohócot festettek. Pesti Színház: A Dzsungel könyve Hihetetlen, de még mindig nem unjuk a Dés László-Geszti Péter zseni páros által írt Dzsungel könyvének zenei anyagát, pedig gyakorlatilag recsegősre hallgattuk a huszon-valahány éve vásárolt cd-t. Vannak benne kedvenc részek, ilyen Ká, a kígyó dala. Ilyenkor mindig ijesztgetjük egymást, ha van kéznél zokni, akkor a kezünkre húzzuk és azzal imitáljuk a kígyót, aki azt mondja "Senki se megy sehová..itt maradnak a majmócák!". Teli torokból énekeljük Balu nótáját a Pofonofont és az Ember vagyok refrént is. Érdekes, hogy a dalszövegek egy részét csak most fogtam fel, bezzeg a lányok a legbonyolultabbat is megtanulták, hogy csak egyet említsek a Monkey Funkie-t. Ilyen előzmények után persze érthető, hogy nagyon szerette volna Hanna megnézni a színházi változatot. Nagy nehezen szereztünk rá jegyet, ráadásul egy jó helyre. Azt gondoltuk a kicsik majd úgy két év múlva nézik meg és majd velem. Ez a program most apa-lánya keretében zajlott le egy laza hétfő este. Persze nagyon tetszett, bár Zoltán azért elmondta, hogy biztosan csalódtam volna, mert már nem a kígyótestű Méhes László alakítja Kát a kígyót. Balu bőrébe bújt Reviczky Gábor nem jön ki az előadás végén meghajolni, ezt viszont Hanna sérelmezte. Mondtuk neki, hogy ő már elfoglalt színész és húsz éve alakítja a medve szerepét, engedtessék meg neki, hogy menjen a dolgára ha már egyszer a második felvonásban már úgysincs szerepe. A dögkeselyűk dala közben a nézőtérre repült névjegykártyákból egyet Hanna is elkapott. Kicsit morbid, ahogy a temetkezési vállalat hirdeti magát: Ne hívj! Úgyis jövök...
Ajánlom még a Mezőgazdasági Múzeum által megrendezett Illúzió című kiállítást, mert ugyanolyan interaktív, érdekfeszítő, informatív és gyerekbarát, mint amilyen a korábbiak voltak, de ezt sajnos nem magamtól írom, mivel apa-lányok program keretében járták végig a termeket és oldották meg a kiállított furcsaságokhoz kapcsolódó feladatokat lányaim. Tetszett nekik és sokat meséltek is itthon, ám mégis az azt követő kacsaetetést élvezték a legjobban. Jelenleg próbálom őket lebeszélni arról, hogy egy hónapig letakart szemmel éljenek, mert kíváncsiak, arra, hogy tényleg fordítva látnak -e mindent ha majd 30 nap múlva leveszik magukról a kendőt...
A felnőtt darabok között volt felejthető és emlékezetes is. Magdalena Rúzsa a Pesti Színházban elvarázsolt a hangjával és bár az összekötő szöveg néhol döcögősre vagy talán túl természetesre sikeredett, nagyszerű estében volt részünk Piroska barátnémmal. Pintér Béla társulatáért tudom, hogy sokan oda vannak, sajnos a Kaisers, Tv, Ungarn darab a Szkénében nem az én lelkemnek való, sajnos nem az én műfajom, bár itt-ott megnevettetett. Egyébként pedig nélkülem is mindig telt-házasak az előadásaik, így lehet, hogy bennem van a hiba és nektek nagyon is tetszene. A Pestiben láttuk Kern András zseniális alakítását a Színházcsinálóban. Piroska barátnőmmel egyetértettünk abban, hogy könnyen lehet, hogy ha nem Kern játssza a címszerepet, nem szórakoztunk volna olyan jól, mint akkor. Szeretem no. Bárány Boldizsár jegyekre még vadászom, de arról tudom előre, hogy jó lesz. Hann kétszer látta már és mégis velem és húgaival tartana a következőre is.

You Might Also Like

10 megjegyzés