RSS

2012. április 2.

Budapest Beyond

Biztosan hallottatok a Budapest Beyond nevű a hagyományos és kissé unalmas idegenvezetésen túlmutató városnéző sétákról, amelynek egy bizonyos Baglyas Gyuri a vezetője. Még nem? No hát akkor most itt az ideje. Gyuri és gondosan összeválogatott kollégái azzal tűntek fel, hogy Budapest kevésbé népszerű, ám sok izgalmat rejtő kerületeiben tartanak idegenvezetést vagy ahogyan a honlapon is szerepel szocio kulturális sétákra invitálja az erre fogékony közönséget. " Városélmény. Legendák a múltból. Kreatív játékos feladatok. Szórakoztató történelem. Interakció Budapesttel és egymással. Személyes emberi találkozások. Illusztrációk. Összefüggések. Pihenés és tanulás. Alternatív helytörténeti ismeretek. Bekukucskálások. Nyitott és felkészült vezetők. Színes városi hangulatok. Titkok és rejtett helyek." Leginkább a nyolcadik kerületben, méghozzá úgy, hogy bejutsz közben kapualjakba, körfolyosós házakba vagy éppen egy muzsikus cigány otthonába is. Bezsebelt már jó pár díjat, sokan írtak róla és én csak a kedvező alkalomra vártam, hogy kipróbáljam milyen is egy ilyen Budapest Beyond séta. A kedvező alkalom Karácsony formájában aztán elérkezett. Zoltánt leptem meg városnézésre beváltható kuponnal. Némi telefonbeszélgetés és egyeztetés előzte meg a vásárlást, mert ezúttal nem csoportos, hanem két személyes, privát túrát kértem és nem a "nyóckerben", hanem a játszóházunk környékén, a Gozsdu udvar mellett, a Király utca környékén. Zoltán nagyon örült a nyakkendőn, elektronikus kütyün vagy pizsamán túlmutató ajándéknak és csak arra vártunk, hogy kitavaszodjon, mert mégiscsak kellemesebb tavasszal mászkálni a kis utcákban, mint hidegben, latyakban. Idegenvezetőnk Anna aztán elvitt minket a kevésbé ismert kis utcákba, ahol időnként a falfirkákat, street arts-ot elemeztük aztán hosszan beszélgettünk a város egyetlen zsidó rituális fürdője a Mickve előtt, amelynek felfedezése azért is volt nagy élmény, mert nemrég volt szerencsénk a Pesti Színházban látnunk a MIKVE című színdarabot, amelyben olyan nagy színésznők is játszottak, mint amilyen Eszenyi Enikő, Papp Vera és Börcsök Enikő. Anna egy csomó olyasmire hívta fel a figyelmünket, ami mellett csak úgy elmentünk volna. Hozott magával a régi belvárosról készült fotókat. Összehasonlítottuk az azon látottakat a mostani állapotokkal és sajnáltuk, hogy már nem jár a Klauzár téren a villamos.
Megtudtuk, hogy miért hívták a Király utcát a háború előtt Zsidó utcának, hogy tele volt kis boltokkal és hogy ezt jobban el tudjuk képzelni felolvasott nekünk egy részletet Krúdy egyik elbeszéléséből. Körülnéztünk a Király utca valaha szebb időket látott, ám a "legrégebb" jelzővel ellátott házában. A több, mint két órás sétánk a Madách téren ért véget, ahol Anna egy érdekes történetet mesélt el arról, hogy az oszlopos, vörös téglás épületkomplexumot az amerikaiak szovjet film díszleteként emlegetik, míg a szovjetek New York tökéletes díszletét találták meg benne régen.
A túrát csak olyanoknak ajánlom, akik feltételek nélkül imádják Budapestet. Igen. Kutyakakistól, hajléktalanostól, graffitistől... Olyanoknak, akik hajlandóak felemelni a fejüket, hogy meglássák mi van a szemmagasságon túl. Olyanoknak, akiknek természetes a sokszínűség, a másság. Akiket érdekel mit mesél egy málladozó vakolat, egy felirat, egy régi reklámtábla. Mert Budapest sokkal több a Lánchídnál, a Halászbástyánál és a Hősök terénél. Csak sajnos nem mindenkit érdekel mi van azon túl.

0 megjegyzés: