RSS

2013. március 26.

Dalolunk





Ha valaki az ajtónk előtt állna és hallgatózna, bizony gyakran hallaná, hogy énekelünk. Legtöbbször népdalokat, azokat, amelyeket Hanna tanult az iskolában és amelyekre mindig megtanít engem és a kicsiket. Persze sokat ismerek közülük, de van olyan, aminek csak a dallamát ismertem, vagy még azt se. Hanna szalad a furulyájáért és ad hozzá kíséretet és függetlenül attól, hogy van -e kottája a zongorán is lepötyögi. Bevallom ez utóbbi kettő tevékenységéért őszintén csodálom.

A kicsik aztán boldogan és büszkén viszik a dalokat az oviba, amiért aranycsillagot vagy piros pontot kapnak. Ez nagyon fontos nekik, mert a csoportban komoly értékelés működik. Piros pontot lehet kapni udvarias viselkedésért, kreativitásért, otthoni feladatért, bátor szereplésért vagy éppen sport teljesítményért. A táblázat ki van tűzve az ajtóra és hónap végén összegzik az eredményt és nagyon boldog az a gyerek, akinek a neve ott szerepel. A kicsiké elég gyakran ott van, ami persze jó. A többieknek csak remélem, hogy nem megy el máris a kedve az iskolától. Nem vizsgálom, hogy a módszer mennyire jó, gondolom Vekerdy dobna egy hátast ha meglátná, de tény, hogy a lányaimat ösztönzi.





El kell, hogy mondjam, hogy az oviban olyan alapos és akkurátus iskola előkészítés folyik, hogy az angolszász országokban létező pre-school jut eszembe róla. Pedig nem magánovi, nem is angolos, egy sima kerületi önkormányzati oviba járnak a lányok. Persze tudom,hogy óvó néni függő a dolog és azt is, hogy nem is lenne feladatuk a felkészítés ilyen mértékben, de hát mi kifogtunk egy tapasztalt Ildikó nénit, akinek fontos, hogy a keze alól kikerülő gyerekek felkészültek legyenek mire iskolába mennek. Azért játszanak is eleget, nem kell sajnálni őket. Hétfőnként egy zenepedagógus jár a csoportba, ahol szolmizálnak, ritmust gyakorolnak. Kodály Zoltán milyen boldog lenne ha látná...

Száz szónak is egy a vége. Sokat, nagyon sokat dalolunk. Autóban, a fürdőszobában, a konyhában vagy a nappaliban és ez olyan jó. Most azt tervezem, hogy az egész repertoárjukat felveszem kamerával. De jó lesz visszahallgatni tízen pár év múlva őket.


Nem írtam a népdalversenyről, pedig már régen lezajlott. Harmadik alkalommal foglaljuk el a kicsikkel, Zoltánnal és anyukámmal a helyünket Radnóti dísztermében, hogy drukkoljunk a népdalverseny összes résztvevőjének, de főleg Hannának.

A megmérettetésen az vehetett részt, akik az osztályfordulón továbbjutottak. Erre az alkalomra én készítettem fel őt és bevallom meghatódtam a gondolattól, hogy olyan dalt taníthatok neki, amelyet én ugyanennyi idős koromban a néptánc tanáromtól tanultam meg. Nemcsak a dallama, hanem a szövege is illik Hannához szerintem. Miközben gyakorolta és egymás után énekelte, az járt a fejemben, hogy hej bizony nem gondoltam volna ott a néptánc szakkörön, hogy egyszer majd saját lányomnak, pontosabban lányaimnak tanítom a férjhez menni nem akarós dalt, aminek ez a szövege:

Édesanyám most vagyok én időben,
Most vagyok a 16. évben
Kár volna még engemet férjhez adni
Rózsa helyett bimbót elhervasztani.




A második dalt ha hiszitek ha nem, a kicsik tanították meg Hannának. Tavaly nyáron a Morzsa színpad nyári tábora idején tanította nekik a két színésznő Viki és Zsuzsi azt a furcsa szöveggel megáldott dalt, aminek hallatán mindenki mosolyra derül.

Az oszlopi hegytetőn,
Integet az unimux-rexmix,
Unimuni-murica szeretőm.

De hiába integetsz,
Úgy sem leszek unimux-rexmix,
Unimuni-murica a tied, a tied, a tied, hej,
Úgy sem leszek a tied.



Vikitől, akit a Gózon Gyula Színházban, a Holdvilág Kamaraszínházban és még sok más helyen láthatja a színházrajongó- is kértem tanácsot. Elmondtam neki, hogy Hanna szeretne olyan dalt előadni, ami a korához, pajkos stílusához illik és nem feltétlenül ismeri mindenki a közönség soraiból. Kis gondolkodás után aztán telefonon keresztül megtanította Hannának azt a dalt, amit ugyan most nem énekelt el a versenyen, de azóta is nagy kedvencünk és egy későbbi alkalommal biztosan előad. Nagyon hálásak vagyunk Vikinek, hogy időt szánt Hannára.

Az oszlopi dombon, hm,
Az oszlopi dombon tra-ra-ra-ra-ra,
Van egy kis hidacska, i-ha-ha-ha-ha.

Oda jár fürödni, hm.
Oda jár fürödni, tra-ra-ra-ra-ra,
Páros galambocska, i-ha-ha-ha-ha.

Egyik galambocska, hm.
Egyik galambocska, tra-ra-ra-ra-ra,
Gál Julika vóna, i-ha-ha-ha-ha.

Másik galambocska, hm.
Másik galambocska, tra-ra-ra-ra-ra,
Bazsó Jani vóna, i-ha-ha-ha-ha.

Együtt csókolóztak, hm.
Együtt csókolóztak, tra-ra-ra-ra-ra,
Páros galambocskák, i-ha-ha-ha-ha.

Jaj, ennek olyan jó kis szokatlan és mégis fülbemászó a dallama! Ihahahaha!

A harmadik dalt is a kicsiktől tanulta meg Hanna, ők meg a szentendrei Morzsa táborban még nyáron. Ezt is jó hangosan illik énekelni. Borzavári legény banda de ugye bizony úgy....

Amíg a zsűri tanácskozott, addig a résztvevők és a nézők "Énekes" Kati néni vezetésével mindenféle zenés, szolmizálós, dalolós játékokat játszottak . Eszter és Noémi sem kérette magát. Boldogan csatlakoztak a nagyobbakhoz és persze nem okozott nekik gondot egyik dal eléneklése sem, hiszen Hannától mindet megtanulták és a legtöbbet az oviban elő is adtak.



No és hogy mi lett az eredmény? Hanna kiemelt arany minősítést kapott a zsűritől. Láttam az arcukat, amikor Hanna énekelt és bizony végig mosolyogtak. Ezt jó jelnek fogtam fel. Bejött a kicsit vicces és mosolygós éneklés. Ahogy Pélyi Barna mondaná. Ez átjött. Rajta kívül még egy kislány kapott az osztályból ugyanilyen oklevelet, viszont sajnos később kiderült, hogy csak az egyikük vehet részt a kerületi megmérettetésen és ez nem Hanna volt, hanem az osztálytársnője. Kb. 15 percig szomorkodott emiatt, aztán amikor kiderült, hogy nagyon messze és nagyon hosszú verseny várt volna rá, belátta, hogy nem olyan nagy baj, hogy most ebből kimaradt. Emlékszem, hogy amikor a kocsiban mesélte, hogy így alakult, egészen hazáig énekeltünk, pedig hála bátyámnak, újra van működőképes rádió az autómban. A legjobb terápia rosszkedv, bánat, mélypont ellen.


Úgyhogy hála az igen színvonalas énekóráknak, az énekkaros különóráknak, a tesóknak, a néptáncos múltamnak, a Morzsa tábornak, az ovinak, anyukámnak és mindenkinek akitől csak egy dalt is tanultunk, -nálunk nagyon gyakran hallani énekszót. Szólóban, duett vagy trió formátumban, zenei kísérettel vagy anélkül, de legtöbbször kórusban. Basszus vagyis Zoltán nélkül.

2013. március 17.

2. virtuális Garázsvásár

Bevezetőt most nem írok, ha valakinek hiányzana, olvassa el az első garázsvásár idején írottat, ugyanaz érvényes mostanra is. Ha valakinek valami megtetszik, írjon a megjegyzések alá. Ha elérhetőséget is ad, ígérem nem teszem publikussá, ellenben mindig jelzem ha valami elkelt.


Itt van mindjárt a Faktum éjjeliszekrény, amiből 3 db is van. A fiók ideális a kincseknek, az alsó rész pedig a könyveknek. 7000ft darabja.




Van egy kisgyerek hálózsákunk is. A fej része tépőzáras, gondolom egy párnát lehetne ezen a módon odaerősíteni. Cipzáras. Teljes hossza 113 cm.
ára: 1000ft



Van két Bébé Confort 0-15 babaülésünk. Unisex, egyik kockás, másik kék, ahhoz van ilyen fejszűkítő vagy micsoda is. Egyébként isofixes de persze simán biztonsági övvel is fixálható az üléshez. Egy isofix vasunk is van ha kell, annak külön ára van, ha érdekel írj.

Ára: 2500ft/db





Van egy gyermek ágynemű garnitúránk (kispárna, takaró, cuki ágynemű huzat + egy ajándék takaró huzat is.

Ára: 1800ft




Lapra szerelve vár új gazdájára egy Faktum Mókus kombi kiságy is. Ez 0-6 éves korig használható, először rácsos ágyként, leengedhető matraccal, utána pedig rácsok nélküli kiságyként egészen 5-6 éves korig. Hálás kis darab. Viszont egy ügyes kezű apuka kell hozzá, mert az ágyrács 4. deszkája sajnos eltört, illetve kislányom összerágcsálta a korlátot, így lepattogzott róla a festék, vagyis át kell festeni. (Azóta látom, hogy lehet venni rágásvédőt is hozzá, gondolom nemcsak az én kislányomnak ízlett a fa) Ezek miatt a hibák miatt azonban nagyon olcsón adom. Ára: 9000ft (új ára 40e felett van)
(http://bolthely.hu/babyshop/id/05356_Faktum_Mokus_atalakithato_babaagy_70x140_cm_Cseresznye)





Eladjuk a kis asztal-padunkat, amelyet asztalos barátunk készített nagy gonddal. Sajnos helyhiány miatt a telet a teraszon töltötte, ezért egy alapos csiszolást, lakkozást vagy festést igényel. Nagyon szerettük, a lányok itt rajzolgattak, gyurmáztak, kirakóztak. Ára: 7000ft




És végül nagylányunk ágyától (heverőjétől) is megválnánk. Ez is a Faktum család bútora, csak hosszabb és ágyneműtartós fiókja is van. Matraccal, ágyráccsal adom. Új ára ennek is 40 felett van. A miénk hibátlan, szép állapotban van. 200X90-es.
Ára: 19000ft Illik hozzá a Faktum éjjeliszekrény, ami szintén eladó (lásd fentebb)

2013. március 14.

Iskolába mennek

Hú de régen nem írtam pedig hú de sok minden történt velünk ezalatt az idő alatt. Próbálom bepótolni és lejegyezni őket szépen sorban, mert egyik éjszaka arra riadtam fel, hogy Hanna idén decemberben ünnepli a 10. születésnapját és én úgy tervezem, hogy a neves alkalomra kinyomtatom és könyv alakba köttetem a blogomat, hiszen miatta kezdtem bele, születése után pár hónappal. Nem hiányozhat belőle semmi fontos.

Így az sem, hogy húgai szeptembertől ugyanabba az iskolába fognak járni, ahová ő. Bizony eldőlt. Felvették őket is a jó nevű iskolába, oda ahová Zoltán is járt, sőt Zoltán bátyja is és amelynél jobbat a suli szellemisége és vitathatatlan eredményei miatt aligha tudtunk volna elképzelni. A jelentkezési lapon egyébként lehetőséget kaptak a szülők arra, hogy kifejtsék miért szeretnék ha pont oda járnának a gyerekeik. Hát mi kifejtettük, hogy érzelmi és értelmi okai is vannak. Idén először figyelembe vették, hogy az intézménybe jár -e nagyobb testvér, ha igen, akkor milyen tanuló (szerencsére Hanna tanulmányi eredményével nincs gond. Sok jelentkező volt idén is. Ebből 26-an gondolom ugyanúgy, mint mi kiugrottak a bőrükből, amikor az iskola honlapján meglátták, hogy felvételt nyertek. Emlékszem mi éppen egy vacsorameghívásról autóztunk hazafelé. A Blaha Lujza térnél Zoltánnak eszébe jutott az egyik piros lámpánál, hogy megnézi az okos telefonján a honlapot újra, hátha...hátha.. és akkor megjelent a rubrika, amelybe be kellett pötyögni a jelentkező nevét és az anyjáét (azaz az enyémet) is. Közben zöldre váltott a lámpa, ránk dudáltak, Zoltán keze meg túlságosan remegett és így mindig elírta a neveket. Végül leparkoltunk a csodásan felújított Hotel Nemzeti előtt és újra megpróbáltuk beírni az adatokat. A kapcsolat megszakadt, újra indítottuk a telefont, majd a feszültséget nem bírva Zoltán úgy döntött inkább bemegy a hotelbe és udvariasan kér egy internettel ellátott számítógépet. A biztonsági őr nagy szemekkel nézett, a recepciós már kisebbel, de jobbnak látták átadni a gépet a meglehetősen idegesnek tűnő vendégnek.
Széles vigyorral az arcán jött vissza a kocsihoz. Sikerült! Felvették mindkettőjüket! A biztonsági őr és a recepciós is gratulált, az őr még azt is hozzátette, hogy ő is ikergyerek ám.

Ezalatt lányaink az igazak álmát aludták, anyukám felügyelete alatt. Éjfél tájban értünk haza, először a büszke nagyinak újságoltuk el a hírt, majd bizony nem bírtuk ki reggelig és felébresztettük a lányokat, hogy nekik is elmondhassuk, hogy szeptembertől egyszerre fuvarozzuk őket a suliba. Nem biztos, hogy mindent felfogtak belőle, így reggel a kakaóval újra koccintottunk a hírre és megbeszéltük, hogy egy elegáns ebéddel méltón meg is ünnepeljük.

Be kell látnom, Zoltánnak van stílusérzéke. A Hotel Nemzetibe foglalt 5 főre asztalt, a szállodában, ami előtt leparkoltunk és ahol kedvesen megadták a lehetőséget, hogy megnézzük, amit akartunk. Első Sunday Brunch-át éppen a következő vasárnap rendezték, így hát a meseszép ólomüveg mennyezet alatt ejtettük meg a beígért ebédet, amely után levezetésképpen idegenvezetésen vehettünk részt és jobban megismerhettük az épület történetével, sőt a szobákba is bekukkanthattunk.




A hupikék épület 2008-ben zárt be és 2012-ig minden alkalommal amikor elsétáltam előtte sóhajtottam egy nagyot, hogy de kár érte, mikor lesz már gazdája újra. Nos lett.
A Hotel Nemzeti Budapest egy 117 éves épület amely az 1900-as évek elején a Nemzeti Színház közelsége miatt a művész világ kulturális központja volt. Sok illusztris vendég fordult meg akkortájt a hotelben. Engem Rigó Jancsi cigányprímás szerelmi története ragadott meg a leginkább, amit a lányoknak el is meséltünk, majd a történetet megismerve faltuk be az újragondolt Rigó Jancsi tortát. Aztán az is izgalmas, hogy 1929-től kezdve a szállót és a hajdan volt Nemzeti színházat alagút kötötte össze, ezzel biztosítva a vendégeknek a diszkréciót.

Érdekes volt látni a régi és a modern találkozását. A szobák olyanok, mint egy ékszerdoboz. Merészek és ötletesek és képzeljétek a körút felőli oldal is olyan csendes, mintha nem is egy forgalmas útra néznének az ablakok. A rózsás minta nem véletlenül köszön vissza a padlószőnyegről és a lámpaernyőkről. Állítólag az eredeti tapéta hasonló mintájú volt.





A Márton László által készített Blaha Lujza bronz szobor előtt egy kicsit elidőztünk ugyanis a legenda szerint ha megsimogatjuk a bal karját, az szerencsét hoz a karrierben vagyis sikeresek leszünk tőle. Hanna, Eszter, Noémi és mi sem akartuk elmulasztani a lehetőséget, így megsimogattuk persze.



Szóval örülünk és koccintottunk de tudjuk, hogy sokan csalódottak. Nekik tényleg csak azt tudom mondani, hogy ötödiktől, amikortól több osztály indul még csatlakozhatnak. Kívánom, hogy minden iskolaérett ovis megtalálja a neki legmegfelelőbb első osztályt és vele együtt a legkedvesebb tanító nénit vagy bácsit.

Köszönjük azoknak, akik velünk együtt örültek, akik átérezték , hogy mennyire fontos ez nekünk.