RSS

2014. július 9.

Hajdúszoboszlón



Hajdúszoboszlóra általában újjászületni mennek az emberek. Mi is. Nagyon kellett ez a pár nap felüdülés ott, ahol a különböző strandok, fürdők bejáratai egymást érik, és ahol az első alkalommal alig tudtunk kiigazodni azon, hogy melyikben mit csinálhatunk, mennyibe kerül és mitől különleges. Nagy betűkkel hirdetik, hogy Európa legnagyobb fürdőkomplexuma az ami előtt állunk csak döntsük el, hogy gyógyulni, lubickolni, csúszdázni, napozni vagy mindent egyszerre szeretnénk. Mi a hotel wellness részlegében melegítettünk be majd az Aqua-Palace nevű fürdőkomplexumban folytattuk. Az Aqua-Palace 20 medencéje közül 8 a földszinti fürdővilágban található. Az exkluzív élménymedencék különböző korokat és helyszíneket idéznek meg. Tényleg így volt. Minden medencében egyedi látvány varázsolt el bennünket.



Ismerve magunkat nem egy teljes egész napot szántunk a lubickolásra hanem "csak" délután öttől zárásig ami miatt egyébként kedvezményesebb árú belépőt válthattunk. Szerencsére a tömeg a szabadtéri strandot választotta így várakozás nélkül csúszdázhattunk egymás után sokszor sőt az utolsó 45 percben azt éreztük, hogy az egész fürdő a miénk. A tematikus fürdőkből nekünk a színes fényekkel megvilágított barlang medence, a Pávai Vajna mozifürdő és a jéghegynek tűnő forgóvizes medence tűnt a legötletesebbnek meg persze a legnagyobb a mesebeli fákkal, amelynek ágaiból rendületlenül jött a vízsugár és ami alatt jól esett állni egy kis masszírozásért.
A nagy csúszdán fáradhatatlanul csúsztak le a lányok. Hagytam magamat egy kicsit noszogatni aztán én is velük tartottam, mert nagyon nagyon szeretik ha cinkostársuk vagyok a mókázásban.









A Szent István téren is sokat lófráltunk. Ott áll a harangház, amelynek a jellegzetességei az alumíniumból készült harangok, mely méretükben, kinézetükben és hangjukban is különböznek egymástól. Minden arra járónak kötelező egy két képet készíteni a harangok előtt, mellett, alatt, mögött. Mi sem maradtunk ki belőle.
Bringó-hintózni is lehet, aminek az adja a külön érdekességét, hogy a forgalomba is kimehetünk, az országúton tekerhetünk de szigorúan a térképen bejelölt nyugisabb szakaszokon. Megállapítottam,hogy a város nem sok változáson ment keresztül azóta, amióta Piroska barátnőmmel legutóbb ott jártam.



Hajdúszoboszló egyik büszkeségét a Pávai Vajna ásványvizet ittuk és ha csak lehetett az automatából vettük, mert az vicces és csak hazafelé egy kis boltban derült ki, hogy jóval drágább is.

A Tourinform irodában felnyaláboltunk egy csomó prospektust amelyek alapján elterveztük mit nézünk még meg a környéken, ám végül maradt a klasszikus nyári program a fürdőzés és a céltalan korzózás ha lehet fagyival a kezünkben.
A Retro Múzeumot azért sajnálom, hogy kihagytuk. Valószínűleg folyamatosan sikongattam volna, hogy "Erre emlékszem!" "Ilyen nekem is volt gyerekként!" típusú mondatokat. Szerencsére állandó kiállítás, így lesz alkalmam még látni remélem.


Ehelyett inkább a Hortobágy felé tértünk haza és ott töltöttünk el egy fél napot. Befizettünk egy Hortobágyi Szafari programra, ami végtelen nagy csalódást okozott így aztán senkinek nem ajánlom.
A 100 éves felújított, igazi fapados Ikarus busszal vittek bennünket a vadasparkig (na ez viszont élmény volt legalább) ahol magunkra hagytak és elmondták melyik útvonalat követve láthatunk jellegzetes állatokat, akiknek vagy melegük vagy elegük volt, mindenesetre alig mutatkoztak.

Ezek után Hortobágyi Madárparkba kicsit óvatosabban léptünk be és mielőtt megváltottuk az egyébként a madarak gyógyulására fordított belépőket megkérdeztem mire számíthatunk. Nem tudom, hogy ezért vagy amúgy is így lett volna de nagyon alapos idegenvezetést kaptunk rendkívül részletes magyarázattal. A beteg madarak gyógyításáról, a veszélyekről, amelyek rájuk leselkednek. Megtudtuk, hogy a mi drága madarunk a gólya nemcsak békákat eszik, hanem bizony dögöket is és hogy az ürüléke igen erős, maró akár az autó festését is felmarja.Láttunk műcsőrű gólyát, műlábú sast, szárnyaszegett baglyot, elütött és felépült madarakat. A legtöbbjüket visszaengedik majd a természetbe de van olyan, aki most már örökre ott marad. A madárkórház folyosóján meglehetősen büdös volt egyébként, így kényeseknek csak orrcsipesszel ajánlom. A kinti területen a holló röptetőjénél hosszan elidőztünk és hallgattuk, sőt láttuk, hogy mennyire ijesztően intelligens, okos madár.
Összességében jó, hogy nem hagytuk ki a Madárparkot de abban egyetértettünk, hogy jól jön majd (természetesen Európai Uniós pénzből) a felújítás, modernizálás.



A Kilenclyukú híd legendájáról már én meséltem a lányoknak, akik nagyon szeretik az ilyesmit. Azt mondtam nekik, hogy a Hortobágy jelképe, a Hortobágy folyó felett ível át, 167 méter hosszú, kilenc boltívre támaszkodik és a legenda szerint úgy jött létre, hogy egy pandúrok elől menekülő híres betyár kilenc szeretője összekapaszkodott, és vállukon, karjukon átsegítették kedvesüket a folyón. Sőt, a közel 180 éves Kilenclyukú híd ma is Magyarország leghosszabb közúti kőhídja.


Nos ezen a hídon hagytuk el az Alföldet és indultunk haza, hogy a lányok megkezdjék a nyári táboraikat. Az egyik jelentős változást hozott életünkben...







0 megjegyzés: