RSS

2014. szeptember 30.

8. szülinap





Nagyon szép tortát szerettem volna a 8. szülinapra, mert ez a szám olyan igazi ikres és egyébként is varázslatos a maga végtelenségével. A nyolcasat jó leírni, kimondani, látni, hát akkor legyen jó megenni is. A terv is megvolt, hogy milyennek látnám szívesen és ezúttal profira bíztam a kivitelezést. Nos nem bántam meg, sőt kijelenthetem, hogy megtaláltam azt a cukrász hölgyet akivel ezután a szülinapi tortákat nyugodt szívvel elkészíttethetem.




Az ünnepeltek természetesen nem mondtak le arról a bevált szokásról, hogy reggel szépen terített asztal, feldíszített konyha, kedvenc sütijük ha lehet még melegen és persze az ajándékok várják őket. Amíg óvodások voltak nem is okozott ez olyan nagy erőfeszítést és külön öröm volt ha esetleg hétvégére esett a nagy nap, ám képzelhetitek, hogy mindezen kívánságnak megfelelni egy szimpla iskolába rohanós hétköznap már nem kis teljesítmény. Csalódást viszont semmiképpen nem akartam okozni nekik így hajnalok hajnalán felkeltem, hogy elkészítsem az amúgy nem túl bonyolult sütiket, egy browniet és egy meggyes pitét. Felakasztottam a lampionokat és nyolcas formába rendeztem a teamécseseket. Megterítettem, közben megittam a kávémat majd megkértem Hannát, hogy a telefonján keresse meg a szülinapos zenét, hogy azzal ébresszük fel a két szülinapost, akik nagyon várták ezt a napot. Mindig nagyon szeretem hallani ahogy a kis talpuk dobog a lépcső ahogy rohannak lefelé de most különösen varázslatos volt. Kócos, álmos boldogság az arcukon. Izgatott kicsomagolás és Hanna egészen különleges ajándéka a két kis doboz, amelyek festési technikáját valamelyik internetes oldalon látta és az alapján valósította meg. (azóta már a gumikarkötő őrület miatt felhalmozódott gumikarikákat tartják benne)




A két süti sikerült már jobban is de jólesett a kakaó és a második kávém mellé. És mielőtt nagyon belemerültünk volna az ünneplésbe ránéztünk az órára és egyszerre kiáltottunk fel- te jó ég elkésünk! Így aztán a varázsbuborék kipukkadt és olyan hétköznapi feladatok következtek, mint a fogmosás, fésülködés, öltözködés némi sürgetéssel megspékelve.








A szülinapi bulit az ő kérésükre a Millipop Mosolygyárban tartottuk. Az előre nyomtatott meghívókat szerettük volna valahogy feldobni így tortapapírba csomagoltuk őket és raffiával masnit kötöttünk rá. Szerintem nagyon elegánsra sikeredett és a lányok is büszkén osztották szét az osztályban a meghívottaknak. A meghívóval való pepecselés nagyon fontos szerintem,mert ezzel nagyon jól rá tudunk hangolódni a nagy napra és a legtöbb kreatív ötlet is ekkor pattan ki a fejünkből. Most is így történt és ezt akkor is úgy gondolom ha ez a tevékenység most egy napra esett a reménytelenül sok iskolai füzet és könyv becsomagolásával.






A buli első felében nem nagyon láttam az ünnepelteket sem a meghívottakat, mert a hatalmas mászókomplexum elnyelte őket. Időnként azért odarohantak hozzám egy puszira de aztán repültek is tovább a csúszdákra, trambulinra vagy labdatengerbe. Addig én a termet csinosítgattam vagy ha jobban tetszik tettem kicsit személyesebbé az általam hozott fénykép válogatással, amit füzér szerűen akasztottam ki. Szeretem nézni hogyan változtak, mennyit nőttek és a vendég gyerekeknek is érdekes volt látni milyen volt egy-kettő-három-négy-öt-hat-hét-nyolc évvel ezelőtt Eszter és Noémi.











Vittem magammal három kígyó szendvicset is, mert egyrészt nagyon mutatós, másrészt nagyon finom és biztos voltam benne, hogy az ugrabugra után meg fognak éhezni.
A hagyományos "Ki tud többet az ikerlányokról?" című totó most sem maradhatott ki. Örömmel veszem észre egyébként, hogy mennyi anyuka vette át az ötletet. Egyre több buliban találkozom hasonló kvízzel. Egyébként pont jókor jött, ezzel lenyugtathattam a felpörgött gyereksereget.
Gipszfestés is volt (naná!) Az egész műhelyet elfoglaltuk, bármit festhettek a gyerekek és nagy örömmel láttam, hogy módfelett élvezik is meg persze haza is vihették, így nemcsak az ünnepelt kapott ajándékot, hanem a meghívottak is.







Az ajándékozás is úgy zajlott le, hogy kölcsönös legyen az élmény vagyis mindenki kapott öt zsetont a kedves és nagyon jól eltalált meglepetésekért cserébe, amit a játszóház egyik sarkában felállított csillogó, villogó, zenélő, vibráló gépek valamelyikébe kellett bedobni. Jó kis levezetése volt ez a bulinak, a szülőkre bíztam a gyerekek elráncigálását, mert bizony nem nagyon akartak hazamenni, ami szerintem egyértelműen azt jelenti, hogy ez a nyolcadik buli is igen jóra sikerült.

Hogy mennyire jól? Napokkal később egy anyuka elkapott az iskola aulájában, hogy elújságolja, hogy a kislánya szerint a legjobb buli eddig az életében az Eszti és a Noncsi bulija volt és a saját zsúrját is csak ott tudja elképzelni. Hát ennyire.


Este kipirulva, fáradtan bontogatták az ajándékaikat a nyolc éve született kis csodáim, akik csak egyidős testvérek hiszen annyira mások mindenben. Nagy kincsek ők a nővér státusszal 8 éve "büszkélkedő" vagy a nővérséget 8 éve tűrő Hannával együtt.


2 megjegyzés:

Mano Ka írta...

Boldog szülinapot nekik így utólag is!
Nem pofakönyvezek, úgyhogy oda nem tudok írni.

Noémi

Ági meg az angyalai írta...

Köszönjük szépen. Igen a "pofakönyv"-ön keresztül is sok-sok kedves üzenet jött, úgy látszik a blogos megjegyzéseket írni bonyolultabb így sokan inkább oda írtak.

Ági