RSS

2015. február 24.

A vágány mellett tessék vigyázni!






Hanna már megszokta, hogy gyermekvasút helyett állandóan úttörővasutat mondok úgyhogy előre is elnézést kérek ha írásban is elrontom a rendszerváltás után átnevezett kisvasút nevét. Úgy emlékszem én is nagyon szerettem volna a vasutas gyerekek közé tartozni. Hogy miért nem lett belőlem mégsem váltókezelő, jegypénztáros, kalauz arra már nem emlékszem. Talán nem voltam elég jó tanuló, talán szüleim nem vállalták a város másik végébe való szállítást vagy csak nem voltam kellően elszánt? Nem tudom.

A suli aulájában láttam meg a gyermekvasutas jelentkezésről szóló plakátot, amit aztán megmutattam Hannának aki olyan lelkesen vágta rá, hogy igen, nagyon nagy kedve lenne a tanfolyamhoz, hogy éreztem nincs visszaút.

Az biztos, hogy a jelentkezés feltétele most is a jó bizonyítvány, a jó tanulmányi átlag volt. Ezzel nincs gond úgyhogy magabiztosan töltöttük ki a jelentkezési lapot. Hanna osztályfőnökétől is kellett egy pár mondatos ajánlás amit meg is kaptunk és mivel nagyon szépre sikeredett jó sokszor el is olvastunk.

A beiratkozás a hűvösvölgyi oktatóközpontban volt. Itt egy hosszú szülői értekezleten kellett részt vennünk. Ezt Zoltán vállalta magára mert nekem egyéb elfoglaltságom akadt, nevezetesen egy hat fős angol csapatnak kellett biciklis városnézés keretében megmutatni Budapest nevezetességeit.

Hanna megkapta tankönyveit és az is kiderült, hogy a "C" osztályba került. Nekik aznap máris elkezdődött a tanítás és legközelebb csak este találkoztam vele a Széll Kálmán téren, ahová lekísérték a megszámlálhatatlanul sok gyereket.

Az elméleti oktatás egyébként nekünk nagyon kedvező helyszínen, az Erkel Színház mellett lévő patinás MÁV oktató központ épületében zajlik péntek délutánonként. A bonyolult és összetett órarendet kifüggesztettük a faliújságra nehogy elfelejtsünk valamelyik alkalommal elmenni a Hűvösvölgybe vagy a belvárosi helyszínre.

Nagyon de nagyon profi a szervezés. Felnőttek a tanárok de ifik kísérik és szórakoztatják a gyerekeket de valami olyan hozzáértéssel, szervezettséggel, kedvességgel, odaadással, hogy csak ámulok bámulok. Az e-mailen kapott értesítők, levelek minden szava a helyén van. A zebrán való átkelésnek is van forgatókönyve. Ilyenkor sárga mellénybe bújnak az ifik és így intik türelemre az autósokat. Az elköszönésnek is megadják a módját. Körbe állnak és csak egy jó hangos csatakiáltás után indulhatnak haza.


Az egésznek máris olyan tábori hangulata van pedig csak most kezdték és még az unalmasabb elméleti résznél tartanak. Ugyanazokat a játékokat játsszák várakozás közben amelyeket én is játszottam nyári táborokban. Ugyanazokat a dalokat éneklik, amiket én is énekeltem tábortűz idején haj de sokat. Ehhez, mármint az énekléshez van segédanyaguk is. Daloló a címe annak a füzetecskének amit egy egész napa kisajátítottam magamnak. A lányok csak annyit vettek észre, hogy egymás után felkiáltok, "De hisz ezt ismerem!" "Jaj ez volt a kedvencem!" Hú ez nagyon jó, ezt hallgassátok meg!" Ők pedig végighallgatták ahogy eléneklem nekik a Chippolínót, a 3 kicsi naspolyácskát, a 16 tonnát, a Fenn a falon van egy kicsi bolhát vagy az Ohiot. Benne vannak olyan klasszikusok, mint a Szállj el kismadár vagy a Valaki mondja meg és egy csomó Koncz Zsuzsa, Bródy dal. No hát ezeket fogja Hanna megtanulni, ezeket fogja énekelni szolgálaton kívül.


A tankönyve jó vaskos és bizony majd vizsgáznia kell az anyagból. Barátnőm nagyfiától, aki 3 évig vasutazott azt a tanácsot kaptuk, hogy ha jót akarunk Hannának akkor figyelmeztessük, hogy ne hagyja az utolsó pillanatra a tanulást. Eddig betartotta ráadásul élvezettel számol be mindig a tanultakról én meg élvezettel hallgatom. Már tudom mennyi a nyomtávolság, milyen tervek voltak a gyermekvasút megépítésére. Kívülről fújjuk az állomáshelyeket és egy csomó szakszót ismerek. Szóval ha én nem is lettem úttörővasutas a lányom igen. Alig várom, hogy a sötétkék egyenruhában, a kis sapkában indítsa majd a szerelvényt vagy hogy lássam milyen ügyes kis jegypénztáros vagy hangosbemondó és biztos az is, hogy oda-vissza és újra oda meg vissza utazunk majd a kis vonaton amelyiken ő lesz a kalauz, mert tudom, hogy felemelő érzés lesz átadni a jegyeket, amelyeket majd ő lyukaszt ki.

Remélem sokat nyújt a kisvasutas lét Hannának. Olyan élményeket, olyan közösségi életet amelyeket nagy korában sem felejt majd el. Ez lenne a lényeg. Meg a friss levegő persze.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon tetszett a beszámoló, remélem Hanna előtt sok-sok boldog vasutas év áll még, akár ifiként is. Mint máshol, itt is vannak persze nehéz pillanatok (az első tábor biztos nem lesz könnyű például), de nagyon megéri. Én már csak tudom, az életemnek több mint felét a kisvasúton töltöttem-töltöm valamilyen módon. :)

Márk Lehoczky írta...

Szerintem Hanna nagyon sokat fog változni a Gyermekvasút miatt, természetesen jó irányba. Nagyon szerethető közösség, mindig a legjobbat akarják a gyerekeknek a felnőttek és az IFIk is.

Üdvözlettel: Lehoczky Márk mostani Gyermekvasutas pajtás.

Névtelen írta...

A lehető legjobb elfoglaltság egy gyermek számára! Életreszóló élmény, az egyszer biztos! Nagyon sok sikert kívánok neki a vizsgához, és az utána következő gyermekvasutas élethez is!:)

István Füsti írta...

Szeretettel várjuk az Ikreket is vasutazni!
:)
üdv:
Füsti

Adibaba írta...

Szia Ági,
Ó de jó hírek, mi közel lakunk Hűvösvölgyhöz és nagyon szeretünk kisvasutazni, úgyhogy biztosan megyünk tavasszal is, talán összefutunk Hannával (titokban én is remélem, hogy majd a mi Rékánk is kisvasutas lesz egyszer.)

Azért a bringás városbemutatás is vagány ám... :-)

Ági meg az angyalai írta...

Kedves Márk, István, Adibaba és Névtelen hozzászólók!

Valami miatt csak most jutottak el hozzám a kedves hozzászólások. Mindegyiket felolvastam Hannának, akit csak megerősítettetek abban, hogy egy nagyszerű társaságba csöppent, ahol sok élmény, kaland vár rá.


Kedves Márk és István! Megkérdezhetem hogyan találtatok ide a blogra?

Üdv,

Ágnes