RSS

2016. január 29.

Gyermekvasutas életérzés






Újra kint van a gyermekvasutasokat toborzó plakát az iskolá(k)ban és ez eszembe juttatta, hogy egy éve született meg az elhatározás Hannában, hogy akkor ő most belevágna a tanfolyamba és bár nem tudja mi vár rá, érzi, hogy jó kis kaland lesz. Ez adta az apropót, hogy írjak arról, hogy bizony nagyon jól döntöttünk akkor.


Nyár elején letette a vizsgákat méghozzá nagyon szép eredménnyel és részt vett az első (még nem ott alvós) de két hetes táborozáson ahol végérvényesen beszippantotta a gyerekvasutas érzés, az hogy jó oda tartozni, hogy egy olyan élménykavalkádban lehet része amiről aztán majd szívesen mesél az unokáinak is.
Merthogy ez így szokott lenni. Aki egyszer gyermekvasutas volt az biztos, hogy később felnőttkorában elő- előveszi az emlékeit és áradozva mesél róluk. Legalábbis én csak ilyennel találkoztam és őket hallgatva méginkább fáj kicsit, hogy én ebből akkor kimaradtam. Azt veszem észre, hogy Hanna ki nem hagyna egyetlen szolgálatot vagy szabadidős csoport programot és ugyanolyan lelkes, mint a legelején. Sőt ha lehet még annál is jobban...


Pedig sok áldozattal jár(t). Kezdjük az elején. A tanfolyam elméleti oktatással kezdődött. Hetente egyszer a sulijától nem túl távoli oktatási épületben tartották az órákat. A helyismeret és kereskedelem tárgyak még számomra is felfoghatóak voltak , no de a többi, a biztosító berendezések, forgalmi ismeretek tárgyak azért egy idő után bonyolulttá váltak. No ott azért volt aki abbahagyta a tanfolyamot mert elmúlt a lelkesedése. A tanoncok között mindig akad egy-két igazi megszállott vonat rajongó (többnyire fiú) akiknek már a kisujjában van minden de a többség szerintem olyan aki azt érzi, hogy persze, hogy jó, hogy új ismereteket szerez de a fő motiváció az, hogy egy olyan csapathoz lehet tartozni ahol azt csinálhatják amit a nagyok, felelősséget kell vállalni vagyis mini-felnőttekké lehet válni és közben sokat, sokat játszani, kirándulni, bandázni. És különben is. Elég nagy dolog egy olyan vasútvonalon szolgálni ami a Guinness Rekordok Könyve szerint a világ leghosszabb olyan vasútvonala (11,7018 kilométer), amelyen a forgalmi és kereskedelmi szolgálatot gyermekek látják el. Hanna az egyik ilyen gyermek szeretett volna lenni és az is lett.

A társaság abból a szempontból válogatott, hogy továbbra is csak a jó tanulókat látják szívesen vagyis a gyermekvasutazás nem mehet az iskola rovására, pláne, hogy 15 naponta vannak beosztva a gyerekek, ami miatt az iskolai tanításról időnként hiányoznak.

Az elméleti oktatásra igyekvő gyerek rendszeres elkísérése az első áldozat amit meg kell hoznia többnyire a szülőnek (vagy ahol van, a befogható nagymamának). Ez csak a bemelígeítés, mert utána már a Hűvösvölgybe kell cipelni őket hiszen a gyakorlati részt csak ott lehet tanítani. Viszont ezt is olyan professzinálisan megoldották az ifik azzal, hogy akinek nagyon messze van Hűvösvölgy (például nekünk akik a város másik végén élünk) azoknak csak a Széll Kálmán térig kell elvinni a vasutas tanoncot, onnan ők viszik fel a gyerekeket és este ugyanígy lekísérik- hogy ez némi könnyebbséget jelentsen a szülőknek.
Az ifik? Azok aztán válogatott fiatalok. Azon kívül, hogy ők régi gyerekvasutasok, komoly szűrőn mentek keresztül, mert csak a legkiválóbbakból, a legesl-legelhivatottabbakból lehet ilyen tisztségviselő. Én mindig rácsodálkozom mennyi energiával, lelkesedéssel, profizmussal vetik bele magukat a munkába miközben óriási felelősség is van a vállukon még akkor is ha egy- egy felnőtt mindig van a közelben. Precízek, kedvesek, sokoldalúak, kreatívak, határozottak és nekem úgy tűnik fáradhatatlanok. Gyakran kapunk tőlük e-mailt, amiben az éppen aktuális programról vagy szolgálatról tájékoztatnak és hát az is olyan mesterien van megfogalmazva, megszerkesztve, hogy minden alkalommal emelem kalapomat előttük. Ezt csak azért írtam, mert hát természetes, hogy féltettem Hannát, nehogy valami baja essen de be kellett látnom, hogy jó kezekben van ott a hegyen és a külsős programokon is legyen az egy vagy többnapos. Ifinek lenni a Gyermekvasútnál kiváltságos dolog.




Hajnai 5: 30-kor csörög az óra Hanna mellett amikor szolgálatra van beosztva mivel fél hétre kell a Széll Kálmán térre érni, hogy az ifik aztán Hűvösvölgyig elvigyék őket.Ez a második "áldozat". A gyerekvasutas (és a szülője) szokjon hozzá a korán keléshez. Szinte biztos voltam abban, hogy itt fog majd Hanna lelkesedése alábbhagyni de tévedtem. Gyorsabban készül el, mintha iskolába menne. Mi pedig (hol én hol Zoltán) álmosan de büszkén kísérjük őt a metro állomásig vagy a hegyre.

A Hűvösvölgyi bázisuknál reggeliznek, felöltöznek egyenruhájukba (amiben annyira helyesek) majd mindenki megtudja, hogy aznap hová osztották be őket. Még ilyenkor is belefér egy felrázó, ébresztő játék szóval frissen állnak készen az aznapi szolgálatra. Mindig várom a telefonját vagy az sms üzenetét, hogy megossza velem, hogy aznap pénztáros, jegykezelő, zárfékező, váltókezelő, értékcikkárus, peronügyeletes, rendelkező, hangosbemondó vagy naplózó lesz.

A szolgálat a zászlófelvonással kezdődik és azzal is végződik. Ez olyasmi lehet, mint az úttörőtáborban az én időmben. Énekléssel, tisztelgéssel. Egyfajta eskü lehet ez, hogy egy zászló alá tartoznak és ne felejtsék, hogy az egyenruhájuk kötelez. A dalt persze mi is tudjuk és a kicsik is kívülről fújják még akkor is ha speciel se a dallama se a szövege nem tetszik.

Az állomásfőnökök a nap végén értékelik a gyerekek munkáját százalékkal és osztályzattal kifejezve szóval nem babra megy a "játék". Mert ez amolyan átmenet a játék és a munka között, kicsit felnőttek de azért gyerekek. És a munka idején annyi mindent tanulnak észrevétlenül ami azt hiszem csak hasznukra válik majd. Hogy hogyan beszéljünk a felnőttekkel vagy hogyan oldunk meg problémás helyzeteket. Hogyan dolgozzanak csapatban és egyedül, hogy mit jelent az a szó felelősség. Persze nem dőlünk a kardunkba ha nem a maximumot kapja és előfordult, hogy tájékoztatták arról, hogy ha lehet ne rajzoljon smile figurákat a naplóba és ne felejtse a pénzzel teli táskáját az állomáson- de ezeken (csak halkan mondom nehogy megtudják) inkább nevetünk, mint sírunk...


Elhatároztuk, hogy minden évszakban meglessük Hannát munka közben és, hogy ne legyen annyira feltünő majd összekötöm a leskelődést egy kis kirándulással is. Így történt nyáron amikor a kicsikkel a Khan Károly kilátóhoz sétáltunk el és ősszel amikor Libegőzni kerekedtünk fel. Most arra várok, hogy legalább egy pici hó essen, hátha tudnék csodás képeket készíteni a tájról és a gyermekvasutas Hannáról ám ez utóbbi nem könnyű feladat mert munka közben nem szeret pózolni és különben sem ér rá (tényleg nem- állandóan valamit ellenőrizni kell). Emiatt aztán elég rossz képek születtek. Bezzeg a sok turistának, külföldinek megengedi, hogy jobbról, balról, együtt, külön fényképezkedjenek vele. Megértem az utasokat hiszen kimondhatatlanul kedves látványt nyújt a nyári vagy téli egyenruhában tisztelgő gyerekek, akik ott inkább felnőttek.

A munka mellett annyi de annyi élményben van részük. Téli túra, karnevál, nyári tábor, enklávé, métázás, piknik, ilyen olyan kiruccanás, program. Nem győzzük a naptárunkba feljegyezni a sok dátumot. Mondjuk most egy újabb megmérettetés vár rá, mert a tanultakból újra vizsgáznia kell, mint mindenkinek. Mondom én, hogy ez nem "csak" játék!

A vizsga után különböző csoportokba osztják be a végzősöket ami azért döntő fontosságú, mert ezzel a kb. 30 fős csapattal élik át a legtöbb kalandot vagyis nagy valószínűség szerint közülük kerülnek ki a barátok.
Ők a 15. csoport tagjai és hogy ezt véletlenül se felejtsék el, kaptak egy jópofa kapucnis pulcsit is. Külön öröm, hogy az egyik ifi ugyanabba a suliba járt, mint amelyikbe most Hanna. Biztosan ő tette ki a gyermekvasutas toborzó plakátot az aulába.



És reggel amikor hajnalok hajnalán felkel Hanna és nem látom az arcán azt, hogy szívesebben bújna vissza a pihe-puha ágyba, mindig ugyanazt mondom félhangosan: Valamit nagyon tudhat ez a Gyermekvasút, valamit ott nagyon jól csinálnak...

Csak szólok: Február 6-án indul az új tanfolyam. Viszont csak akkor jelentkezzetek ha valami nagyon jót szeretnétek tenni a gyereketekkel. :-))



5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tavasszal tervezzük mi is oda a kirándulást. Remélem egyenruhában is felismeremmajd Hannát. Jó lenne ha pont akkor lenne ott. Ha így lesz igérem lefotózom neked és elküldöm. Elhiszem, hogy büszke vagy rá. Mellesleg tényleg gyönyörű a vasutas ruhában is. :-)))

Ancsi

Névtelen írta...

Mi 4-kor (igen, hajnali négy órakor) kelünk szolgálati napokon, de tegnap este is azt a választ kaptam az "akkor holnap biztos mentek szolgálatba?" kérdésre, hogy igen, biztos. Örülök, hogy ez a közösség éppen olyan jó, mint amilyennek kívülállóként is gondoltam. Külön köszönet az ifiknek!

Sz. Judit

Huligánlány írta...

Jó volt olvasni 😉 hajdani úttörővasutasként megerősítem hogy minden szavad igaz. A kisebbik fiam is gyerekvasutas lett, imádta ő us minden pillanatát. Kihagyhatatlan 😁

MJ írta...

Remek írás, remek olvasmány volt. Egyetértek veled a hasznosságát illetőleg, s sajnálom is, hogy felénk nincs valami hasonló. Kellemes hétvégét kívánok! :)

Ági meg az angyalai írta...

Kedves Huligánlány! (de jó név!! )

Örülök, hogy egy igazi, volt kisavasutas is megerősíti szavaimat. És ha én nem is de Hanna nagymamája aki sajnos már nem él szintén kisvasutas volt úgyhogy nagyon büszke lenne most rá.
Mesélte Hanna, hogy sok vasutas gyerkőc van akinek az anyukája, apukája is az volt. :-))
Köszönöm hogy benéztél hozzám!

Ági