11

11





Szeptember 11-én 11 éves lett Eszter és Noémi. Igazi ikres szülinapban volt részük, olyanban, amire mint mindig, most is pontosan egy évet készültek velem együtt. Például nagyon hamar eldöntötték, hogy "ittalvós" bulit szeretnének sok játékkal és a szokásos elemekkel, mint pl. Ki tud többet az ikrekről totó, szembekötős ajándékosztás és szépséges torta. Ez utóbbiról egy home-cukrász anyuka gondoskodott, aki azon kívül, hogy bármilyen torta kívánságot teljesít, mesterien, finoman elkészít ráadásul a közelben lakik.

Az iskolakezdéshez közeli szülinapjukat most nehezítő körülménynek érezték, ugyanis a lányok most lettek kis-gimnazisták, ami azt jelenti, hogy az eddig megszokott osztályközösséget ketté bontották és az osztályokhoz új gyerekek kerültek, akikről egy hét alatt kellett eldönteniük, hogy szívesen látnák a bulin vagy még nem. Némi könnyebbséget jelentett, hogy egyáltalán nem hosszas gondolkodás után tavaly úgy döntöttünk, hogy Eszter és Noémi ötödiktől is egy osztályban folytatja remélhetőleg egészen az érettségiig a tanulmányaikat abban az iskolában, ahol elsőtől kezdve úgy érezzük a legjobb helyen vannak.

Idén hétfőre esett a nagy nap és bár én nem tartottam jó ötletnek, hogy máris egy napot hiányozzanak a suliból, Zoltán egy kis húza-vona után meggyőzött arról, hogy semmi hátrányuk nem származik abból ha suli helyett az ausztriai Family parkba mennek vele egy teljes napra. Azért korán reggel az aktuális kedvenc tortájuk várta, a tejszínes, puddingos, meggyes torta, így tele hassal indultak az egész napos vidámparkozásra.



A nagy csajos ittalvós bulit egy héttel később tartottuk. Előtte meghívókat írtunk, programot terveztünk én pedig megpróbáltam innen-onnan beszerezni pár felfújhatós vendégágyat, mert pont 11 kislány kényelméről kellett gondoskodnom. A menüt közösen terveztük meg, előre felmérve az igényeket. A bolognai spagettire szavazott a többség, szóval nem nehezítették meg a dolgom. Természetesen az elmaradhatatlan szendvics kígyók is az asztalon sorakoztak, kétféle változatban, hogy a játék hevében abból csipegessenek a kis vendégek ha éppen ráérnek enni.



A tortának nagy sikere volt és tényleg kifejezte, hogy bár Eszter és Noémi ikrek, nagyon is különbözőek. Ha ez nem lett volna elég egyértelmű valakinek, akkor a tortázás után kitöltött 11 kérdés a 11 éves Eszterről és Noémiről című teszt mindenképpen meggyőzte őket.






Minden kislány eljött így teljes létszámmal bonyolíthatta le Hanna az 1 perc és nyerj játékokat a kertben lévő pingpongasztalnál, pont, mint egy ifi. Később a teraszon beiktattuk a -még ebben a korban is élvezetes- gipszfestést, aminek nagy sikere volt majd hatalmas csocsó versenyeket rendeztünk. Készítettünk fűfej emberkét fél pár nylon zoknikból, mert ezt szántuk a vendégség végére amolyan búcsú ajándéknak. Azóta már mindegyiknek kinőtt a haja és remélem ha ránéznek a kis vendégek, eszükbe jut ez a két vidám nap.



Estefelé aztán a nagy nappaliban egymás mellé fektettük a matracokat, mindenki bevackolta magát és egészen éjfélig susmusoltak, vihogtak, pusmogtak, taccsoltak, mígnem erélyesebb hangon csendre intettem őket, merthogy másnap még egy extra program várta őket, amihez nem árt ha a gyerekek frissek de legalábbis gondolkodni képesek legyenek.

Reggelire goffrit sütöttünk, nem számoltam mennyit de folyamatosan az járt a fejemben, hogy szegény dédanyám hogy tudott gondoskodni 8 gyerekről és vajon hogy csinálják azok, akiknek 10 is van otthon. Persze tudom, hogy nem egyidős gyerekek vannak ilyen nagy-nagy családban de akkor is. A decibel, a zsizsgés ugyanolyan lehetett, mint nálunk ezalatt a 2 nap alatt. Mit mondjak? Kellemesen elfáradtam de olyan nagyon boldogok volt Eszti és Noncsi, hogy ilyen klassz szülinapjuk kerekedett, hogy cseppet se bántam.


A szülinapra a koronát a Merész Vegyész nevű gondolkodószoba tette fel. Azért nem hívom szabadulószobának, mert itt nem kiszabadulni kell, hanem egy vegyületet kell összeállítani ami aztán a végén nagyon látványos eleggyé változik. Nem árulok el többet róla, csak annyit, hogy a technikai megoldások nagy része bátyámnak köszönhető. Ide mentünk el két részletben a lányokkal, mert ugye egyszerre nem fértünk volna el.

Otthon aztán a két nagyon elégedett 11 évesemmel leeresztettük a matracokat, megettük a morzsákat és megállapítottuk, hogy igen vidámra kerekedett ez a szülinap is. És már furcsa őket kicsiknek hívni, mert nemcsak alkatilag nem kicsik már hanem viselkedésben se. Hirtelen lettek kiskamasz lányok annak minden szépségével és nehézségével együtt. De továbbra is nagyon érdeklődő és tájékozott gyerekek és továbbra is nagyon mások. Időnként hajba kapnak valami butaságon de aztán látom, hogy újra jó tesók. Kimondhatatlanul hálás vagyok a sorsnak, hogy 11 éve Hanna mellé ikerbabákat kaptam és még mindig, igen, még mindig elég gyakran elmélázom azon, hogy vajon miért pont velem esett meg ez A CSODA.


Lábnyomok a facebookon is itt: https://www.facebook.com/labnyomok/?fref=ts



You Might Also Like

0 megjegyzés